A jövő hónaptól már felhasználható lesz a Széchenyi-pihenőkártya, mégpedig egyszerre több száz helyen. Az új, hazai turizmust segítő lehetőség fokozatosan, 2013-tól veszi át az üdülési csekk szerepét – minderről elsőként lapunknak adott interjújában beszélt Körtvélyessy László, a Nemzetgazdasági Minisztérium Széchenyi-pihenőkártya bevezetését koordináló miniszteri biztosa.
- Hogy halad a pihenőkártya bevezetésének előkészítése?
– Nagyon feszített tempóban, de jól. A vonatkozó kormányrendelet március végén született meg, a Magyar Közlönyben pedig áprilisban jelent meg. Azóta alig telt el két hónap, és van olyan kibocsátó intézmény – az OTP Bank, bár szándékát másodikként már a Magyar Külkereskedelmi Bank is jelezte –, amelyik a kártyát július elején piacra is dobja. Ennek érdekében már megkezdődött az érintettek bevonása: egyrészt a munkáltatóké, másrészt az elfogadóhelyeké. Úgy gondolom, hogy a pihenőkártya július elején biztosan megjelenhet, és egy olyan piacra érkezhet, ahol már a felhasználás feltételei is adottak lesznek. Ezt az teszi lehetővé, hogy ekkorra már a plasztiklapot több száz helyen be tudják fogadni.
– Mikor használható majd fel annyi helyen az új kártya, mint korábban az üdülési csekk?
– Nem szívesen hasonlítom a pihenőkártyát az üdülési csekkhez, mivel a két termék teljesen más filozófiát képvisel. Persze ha mégis párhuzamot kellene vonnom, azt mondanám, hogy az üdülési csekknek mintegy tizenkétezer elfogadóhelye volt, amelyből nagyjából hétezer volt a szálláshely. A pihenőkártya ehhez képest júliusban várhatóan hozzávetőleg ötszáz elfogadóhellyel indul, a későbbiekben pedig, a jelenlegi tervek szerint, mintegy havi ezer elfogadóhely, azaz szálláshely csatlakozik a rendszeréhez. Ebből az következik, hogy év végére az elfogadóhelyek száma eléri az üdülési csekknél korábban mért számot, 2013-ra pedig teljesen átveszi annak szerepét. Azt ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a kártya esetében az elfogadóhelyek száma alatt csak a szálláshelyek számát értjük, hiszen a kártyát jelenleg csak e körben lehet felhasználni. A plasztiklap használói ugyanakkor nem csak a szállásadók szolgáltatásait vehetik igénybe, hiszen azoknak elemi érdekük, hogy az indulás időpontjáig leszerződjenek más olyan szolgáltatókkal is – például termálfürdőkkel, vendéglátóhelyekkel, múzeumokkal és állatkertekkel – amelyek szolgáltatásait rajtuk keresztül igénybe lehet venni.
– A szállásadók kötelesek leszerződni az őket megkereső más szolgáltatókkal, így például a vendéglőkkel?
– Nem, hiszen senki nem kötelezhető arra, hogy harmadik féllel szerződjön. A szerződéskötés ugyanakkor kölcsönös üzleti érdek. A kártya minél szélesebb körű felhasználhatósága versenyelőnyt jelent majd a szálláshelyeknek. Hiszen a pihenését tervező Széchenyi-pihenőkártya tulajdonos elsősorban azt a szálláshelyet választja majd, amelyik több egyéb szolgáltatás igénybevételét is lehetővé teszi.
– De mi a helyzet akkor, ha a hotelnak van saját étterme? Ebben az esetben nem érdeke a szerződéskötés…
– Tisztában vagyunk azzal, hogy a most megjelenő kártya nem tetszik minden piaci szereplőnek, hiszen azt szálláshely nélkül nem lehet sem a vendéglátóhelyeken, sem pedig fürdőkben használni. De a cél elsősorban az volt, hogy a kártya a belföldi, szálláshelyhez kötődő turizmusnak új lendületet adjon – azaz hogy ténylegesen a turizmusban hasznosuljon, szemben az üdülési csekkel, amely kvázi készpénz-helyettesítőként működött, és amelynek másodlagos piaca is volt. Azt a problémát ugyanakkor, hogy a kártyát kizárólag szálláshelyekhez kötve lehet felhasználni, orvosolni kell. Ez ősszel meg is történik, méghozzá a Széchenyi-pihenőkártya bővítésével.
– A fürdők és a vendéglátóhelyek vezetői attól félnek, hogy a szállásadók a szerződéskötést jutalék megfizetéséhez kötik. Főleg, ha a szerződéskötés nem is lesz kötelező.
– Tudunk erről, és ezt kivédendő már megtettük a szükséges lépéseket. A jutalék léte ugyanakkor nem ellentétes a piac jelenlegi működésével, hiszen az egyéb szolgáltatások értékesítése a szálláshely fenntartója számára is külön elvégzendő feladatokat jelent. A jutalék mértékét azonban korlátozni fogjuk, hogy a szálláshelyek ne élhessenek vissza a kártya nyújtotta előnyökkel, a végleges plafonról még nem született döntés.
– Három százalék körüli mértékről beszélnek a piacon.
– Ez még nem dőlt el, ezt nem tudom megerősíteni.
– Tapasztalataik szerint menynyire várják a Széchenyi-pihenőkártya elindulását a piac szereplői?
– Nagyon sok munkáltatóval beszéltem, és ők örülnek annak, hogy a kártya esetében az üdülési csekkhez képest megnövekedhetett a dolgozók pihenésére adható keret összege, és így a kártya akár a jutalomrendszerbe is beépíthető. Másrészt pozitívan ítélik meg, hogy a plasztiklap feltöltése lényegesen egyszerűbb lesz, mint az üdülési csekk beszerzése, és hogy alacsonyabbak lesznek a kártyával kapcsolatos költségek is. A jövendő elfogadóhelyek is elégedettek, hiszen a pihenőkártyás vendégek után a kártya kibocsátójának fizetendő másfél százalékos jutalék lényegesen kisebb teher, mint amilyen az üdülési csekké volt. Már azt is látni, hogy plasztiklappal kapcsolatos félelmek is oldódnak. Korábban például sokan tartottak attól, hogy a Széchenyi-pihenőkártya csak kártyaolvasóval lesz „lehúzható”, de ma már a legtöbb szolgáltató és leendő felhasználó tudja, hogy annak elfogadására interneten és telefonos rendszeren keresztül is lesz lehetőség.
– Mi a helyzet a falusi vendéglátóhelyekkel? Ők mennyire tudnak majd bekapcsolódni a rendszerbe?
– A kártya felhasználhatósága nem áll meg a nagy hoteleknél, a rendszerhez az összes kis elfogadóhely csatlakozhat. Az persze célszerű, ha ezt szövetségeik is segítik – a velük való kapcsolatfelvétel egyébként már most is folyamatos, azaz a minisztérium a turisztikai főosztályon keresztül napi kapcsolatban áll az érintett érdekvédelmi szervezetekkel.
(Magyar Nemzet)
