Nem mindenki nézi jó szemmel, hogy a nemzetközi válság által megtépázott Nyugat-Európa mellett egyre inkább keleti irányba nyit az Orbán-kormány. Mi keresnivalónk lehet Kínában, a közép-ázsiai országokban és az arab államokban?

– Azzal vádolják a kormányt, hogy semmire nem kötelező megállapodások tömkelegét kötötte az utóbbi időben a kínaiakkal, a kazahokkal vagy a szaúdiakkal. Mennyire vegyük komolyan a keleti nyitást?

– Mostanában azért beszélünk a keleti nyitásról, mert egyértelműen megváltozott a világgazdasági helyzet. Nyitott, exportvezérelt országként az az érdekünk, hogy a magyar vállalatok számára új lehetőségeket és piacokat keressünk, amikor fő kereskedelmi partnerünk, az Európai Unió gazdasága a stagnálás állapotába kerül. Azért van szükség a magyar gazdasági kapcsolatok diverzifikálására, hogy ne legyen egyoldalú a függés. A keleti nyitásban nagy az állam szerepe, mert főleg a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokat szeretnénk helyzetbe hozni és támogatni. E cégek jelenleg körülbelül 10 százalékban járulnak hozzá az exporthoz, azonban ennél lényegesen nagyobb mértékben, 60%-ban veszik ki részüket a foglalkoztatásból.  Elemi érdekünk, hogy megerősítsük ezt a szektort. Ehhez a keleti piacok – ahol 5-10 százalékos a gazdasági növekedés, és a válságot is jól vészelték át – jó terepet nyújthatnak. De ahhoz, hogy a magyar cégek ott megjelenhessenek, állami vezetői szinten kell felvenni a kapcsolatot az adott országokkal. Erre láttunk jó pár példát az elmúlt időszakban. A legtöbb esetben népes üzletember delegációval utazunk Keletre: legutóbb Kazahsztánba 60 magyar üzletember kísérte el a miniszterelnököt. Az új fővárosban, Asztanában üzleti fórumot is tartottunk, amelyet a két miniszterelnök nyitott meg. A hivatalos kapcsolatfelvétel után pedig megkezdődhetnek a tárgyalások, amelyekből idővel üzletek lehetnek.

– Nem hangzik túl gyors folyamatnak: különösen Kína esetében tűnik csigalassúságúnak az előrelépés. Normális ez?

– Lépésről lépésre kell építkezünk. Kína épp a szemünk láttára válik valódi világhatalommá, mi pedig arra törekszünk, hogy a kínai növekedésből Magyarország is hasznot húzzon a közös érdekek alapján. A tavaly nyári kínai miniszterelnöki látogatás új lehetőségeket nyitott meg számunkra, az újabb találkozók pedig már az építkezés eredményei. Peking most tájékozódik: kiemelt partnerként tekint ránk, de nyilván nekünk is van teendőnk az ügyben. Május elején olyan keret-megállapodásokról szóló egyezményeket írtunk alá a kínai miniszterelnök-helyettessel, amelyeket még meg kell tölteni tartalommal. Most jön a konkrét projektek beazonosítása, a partnerekkel való tárgyalások megkezdése vagy folytatása, a finanszírozási háttér kidolgozása. A Kínai Fejlesztési Bank által rendelkezésre bocsátott egymilliárd eurós hitelkerethez is hozzá kell rendelni a konkrét befektetéseket.

– Van már elég életképes ötlet?

– Több komoly lehetőség is körvonalazódik. Ezek realizálásához további egyeztetésekre és munkára van szükség. A keretfeltételek a megállapodások aláírásával megteremtődtek. A jövőben a projektek nyelvére kell lefordítani az elképzeléseket.

– Olyan hírek terjedtek el, hogy csak kínai cégek használhatják fel az egymilliárd eurós hitelkeretet.

– Nemcsak ők használhatják fel. A Magyar Fejlesztési Bank és a Kínai Fejlesztési Bank közös programjában természetesen részt vehetnek a hazánkban bejegyzett kínai tulajdonban lévő cégek, valamint az itt működő kínai-magyar vegyesvállalatok. De pályázhatnak a Magyarországon bejegyzett és az adott projektet megvalósító kínai cégek magyar alvállalkozói, vagy beszállítói is. Részesei lehetnek továbbá a hitelkeretnek olyan magyarországi cégek, amelyek kereskedelmi kapcsolatban állnak Kínával, vagy magyarországi kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatnak.

A hangsúly egyébként nem csak azon van, hogy ki használja fel, hanem azon, hogy mire. A hitel célja, hogy olyan projektek, beruházások jöjjenek létre belőle, melyek kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai gazdaság számára, jelentős mértékben  hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a befektető környezet és infrastruktúra fejlesztéséhez, az ország export kapacitásainak bővítéséhez. A kínai hitel olyan pótlólagos gazdaságfejlesztési forrást jelent, mely más forrásokból kedvezőtlenebb feltételekkel lenne biztosítható. Természetesen a felhasználás során törekszünk arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljenek gazdasági érdekeink, de mivel közös projektekről van szó, a kínai fél számára is biztosítani kell a megfelelő érdekeltséget.

– Legendák keringenek arról, mennyire másképpen kell tárgyalni egy kínai üzletemberrel, mint egy amerikaival. Mire figyeljünk?

– Nagy szükség van a türelemre, el kell nyerni a partner bizalmát, ápolni kell az emberi kapcsolatokat és meg kell adni a kölcsönös tiszteletet. Ez a fajta kapcsolattartás több időt vesz igénybe. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kifejezett hangsúlyt fektet arra, hogy a kínai-magyar kapcsolatok magukba foglalják a kulturális együttműködést, az egyes városok, települések közötti kapcsolatok erősítését is. Erre a kínaiak is vevők, tetszik nekik ez a hozzáállás. Sokkal sikeresebb a gazdaságdiplomácia, ha nem csak befektetésekről, hanem mindezekről együtt szól.

– Milyen magyar termékek lehetnek vonzóak Kína számára?

– Mezőgazdaságunknak például számos olyan terméke van, amely nemcsak Kína, hanem az arab világ számára is érdekes lehet. Ilyenek a különleges, jó minőségű húsipari, feldolgozott vagy luxustermékek, a hungarikumok. Vegyük például a borokat: mennyiség tekintetében nem tudunk versenyre kelni a nálunk nagyobb országokkal, de minőségben már labdába tudunk rúgni. A tokaji a legismertebb márka, de lehet szó másról is. Érdekli őket a magyar szaktudás a mezőgazdasági technológiák, a víztisztítás, vagy akár a szennyvízkezelés is.

– Vesznek még valaha államkötvényeket a kínaiak?

– Szívesen fogadnánk, ha tőkekihelyezésük ily módon is testet öltene. De itt is egy folyamatról beszélünk, amelyben ha sikeresek a befektetések, növekszik a közös vállalatok száma és bővül a külkereskedelmi forgalom, akkor az állampapírok területén is élénkülhet a kínai érdeklődés. Ez is része a kapcsolatépítésnek.

– Kínával már a kormányváltás óta építjük a kapcsolatokat. Mióta vagyunk jóban a közép-ázsiai országokkal?

– A közép-ázsiai régió ugyanúgy része a keleti nyitásnak, mint a Távol-Kelet. Néhány hónappal ezelőtt Schmitt Pál köztársasági elnökként három közép-ázsiai köztársaságot keresett fel. Ezekre az utakra – Azerbajdzsánba, Üzbegisztánba és Türkmenisztánba – népes üzletember-delegáció kísérte el. A májusi, miniszterelnöki szintű kazahsztáni látogatáson pedig már számos megállapodást írtunk alá például az adóügyi információk cseréjéről, egészségügyi és mezőgazdasági fejlesztésekről valamint területi együttműködésekről. És akkor még nem szóltunk a Mol 250 millió dolláros olajipari beruházásának sikertörténetéről. Érdekes adalék, hogy Közép-Ázsiában kifejezetten számon tartják a magyarokkal való ősi rokonságot. Számukra ez köztudott dolog, amit szóba is hoznak. Mi vagyunk a nyugatra szakadt rokonok. A kapcsolatok építésében ez is számít, mint ahogy az is, hogy a közép-ázsiai vezető rétegnek még vannak jó emlékeik a magyar termékekről a rendszerváltás előtti időkből.

– Van remény arra, hogy a Közép-Ázsiával kiépítendő kapcsolatokban szerepük lesz a régóta várt kereskedőházaknak?

– Miután a magyar kis- és középvállalatok önmagukban nehezen jutnak el távolabbi piacokra, a kormány eldöntötte, hogy még az idén meg kell alapítani egy olyan budapesti székhelyű kereskedőházat, amely hozzásegíti a kkv-kat a nagyobb külkereskedelmi szerepvállaláshoz. Már eddig is készültek koncepciók, számos szakmai szövetség és üzletember kardoskodott a kezdeményezés mellett. Az állami szerepvállalással alapítandó kereskedőház az egyes célországokban helyi képviseletet nyitna, vagy helyi céget alapítana. A kereskedőház összegyűjti a kis mennyiségű, de exportképes termékeket a hazai vállalkozásoktól, majd helyben eladja azokat, vagy közvetít az értékesítésben. A finanszírozásban részt vesz majd a nemzetgazdasági tárca által nemrég átvett Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel Biztosító. Az első kereskedőház ősszel alakulhat meg Azerbajdzsánban, és a térségben továbbiak nyitását tervezi a minisztérium. Kazahsztánban is nagy érdeklődéssel fogadták az ötletet.

– Az utóbbi hetekben egymásnak adták a kilincset Budapesten a szaúd-arábiai politikusok. Kétségtelen, hogy olajvagyonuk révén nekik is rengeteg elkölthető pénzük van, de ők miért szeretnének minket?

– Az arab országok nagy érdeklődéssel fordulnak Magyarország felé, többek között azért is, mert klímájuk nem kedvez a mezőgazdasági termelésnek. Olyan konstrukciókat kell kitalálnunk, amelyek integrátori szerepbe hozzák a magyar termelőket. Hosszú távú megállapodásokat szeretnénk kötni az arab országokkal magas és egységes színvonalú agrártermékek felvásárlásáról, valamint mezőgazdasági technológiák exportjáról. Szaúd-Arábia elképesztő lehetőségeket kínál más területeken is: a következő tíz évben 88 milliárd dollárt költenek a csatorna-, a víz- és az elektromos hálózat fejlesztésére. További 10 milliárd dollárt szánnak a vasútra és 150 milliárdot városépítésre. Ideje, hogy Magyarország is bekapcsolódjon a folyamatba, hisz építőiparunk épp nehéz időszakot él át. Tele vagyunk jó mérnöki tudással és vállalatokkal, de idehaza nincs elég munka.

– Gyurcsány Ferenc volt kormányfő 2005-ben leterroristázta a szaúdi futballválogatottat. Emlékeznek még erre?

– Az ilyen megnyilatkozások nyomot hagynak. Érzékeny emberekről és országokról van szó, a bizalom újbóli kiépítése pedig időt vesz igénybe. Ráadásul ezeket a relációkat elhanyagoltuk az elmúlt időszakban. Az arab világgal folytatott külkereskedelmi forgalmunk így is eléri a 3 milliárd dollárt, amelyben a magyar export többletet mutat. Hamarosan megalakul a szaúdi-magyar kormányközi vegyes bizottság. A nyitás nagyon fontos fórumának tartom az ősz elején, Budapesten rendezendő arab-magyar befektetési fórumot, amelyen vendégül látjuk az arab világ kereskedelmi kamaráinak vezetőit, üzletembereit és befektetőit. Nagy erőbedobással készülünk a programra.

– Nem mindenki örül a keleti nyitásnak: biztos hallott már olyan megjegyzést, hogy az Orbán-kormány diktatúrákkal szűri össze a levet.

– Magyarország alaptörvénye világosan fogalmaz, a mi értékrendünkben központi helyet foglal el a szabadság és a demokratikus joguralom. Amikor azonban a magyar gazdaságról beszélünk, elemi nemzeti érdekünk, hogy minden olyan törvényes lehetőséget kiaknázzunk, amely gazdaságilag erősíti hazánkat. A keleti piacokon versenytársaink már rég jelen vannak, ők építik például a semmiből a városokat. Miután további nagy fejlesztések várhatóak, van keresnivalónk ezekben az országokban.

(Heti Válasz)