1998. március 1-jén lépett hatályba a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény, amely a fogyasztói jogérvényesítés területén jelentős jogintézményt adott a fogyasztók kezébe, amikor békéltető testület létrehozását írta elő. A jogszabály alapján a békéltető testületek 1999. január elsejétől kezdhették meg működésüket.
A fogyasztói igényérvényesítés rendszerét alapvetően két nagy részre oszthatjuk:
- igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítési lehetőségek
- igazságszolgáltatáson kívüli lehetőségek.
Az igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítés alatt természetesen az alkotmányos alapokon működtetett bíróságok eljárását értjük. Az igazságszolgáltatáson kívüli extrajudiciális eljárások közül a két legjelentősebb a közvetítés és a békéltetés.
A közvetítés vagy mediáció olyan speciális vitarendezési mód, melynek lényege, hogy egy harmadik személy segít a feleknek a konfliktust feloldani méghozzá oly módon, hogy megpróbálja a feleket asztalhoz ültetni, és köztük megegyezést létrehozni. A felek saját elhatározásukból kötnek egyezséget. A mediátor diplomáciai képességein, bölcsességén, tekintélyén, szaktudásán, egyszóval a személyén hatalmas hangsúly van, hiszen ezen képességeit latba vetve kísérli meg a felek álláspontjainak közelítését.
Az alternatív jogérvényesítési módok másik nagy csoportját a békéltetés alkotja, melynek lényege, hogy a jogvita tanulmányozása után a békéltető személy vagy testület határozott megoldási javaslatot ad a feleknek. Ez a javaslat ugyan nem bír kötelező erővel, azonban a felek az eljárás előtt egy ún. alávetési nyilatkozattal magukra nézve kötelezőnek fogadhatják el.
Az extrajudiciális érdekérvényesítési módok harmadikjaként az ombudsmani rendszer említhető, mely a legfiatalabb igényérvényesítési fórum, de már sok uniós tagállamban alkalmazzák. Az ombudsman általában olyan független személy, aki vagy a törvény által felruházott jogkörében vagy a magánszektorban kialakuló önszabályozó jogorvoslati fórumként önkéntes alávetés alapján eljárva dönt az állampolgár és az állami szervek, hatóságok, közszolgáltató vállalatok közötti vagy a magánszektorban a fogyasztók és a társaságok közötti jogvitákban. Attól függően, hogy az ombudsman milyen jogokat érvényesít, megkülönböztetünk országgyűlés által választott ombudsmant, aki mint közjogi méltóság az állampolgári jogok érvényesülését vigyázza, és fogyasztói ombudsmant, aki a fogyasztói jogok érvényesülését felügyeli.
A békéltető testületek létrehozásának okai
Nézzük meg, hogy az alternatív jogérvényesítési módozatok minek is köszönhetik "sikerüket", és azt hogy szerepük az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt.
- A peres eljárás sajátosságai a kis perértékű ügyekben a fogyasztók jogérvényesítési szándékát és képességét jelentősen korlátozhatják.
- A peres eljárás formalizált, ebből eredően az igényérvényesítés túlzott terheket róhat a fogyasztóra. Ez a túlzott mértékű formalizáltság oda vezethet, hogy a fogyasztónak jogi szakértőt kell igénybe vennie - melynek költségvonzatai szintén nem elhanyagolhatóak.
- A szakértői költségeken kívül a felperesi pozícióba kerülő fogyasztót eljárási költségek és illetékek terhelhetik.
- A bírósági eljárás hosszadalmas volta azt a benyomást keltheti a fogyasztóban, hogy az igényelt időtartam nem áll arányban a követeléssel.
- Ezzel szemben az extrajudiciális vitarendezési eljárások vitathatatlan előnye, hogy jelentősen gyorsabbak, mint a bírósági eljárás, jóval olcsóbbak, és jóval humánusabbak azáltal, hogy mentesek minden formakényszertől.
A békéltető testület eljárásának alapvető célja és funkciója tehát a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, amennyiben ha ez nem lehetséges, a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítése érdekében az ügy eldöntése.
A hazai békéltető testület ingyenesen igénybe vehető és az ország egész területén hozzáférhető vitarendezési fórum, a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamara mellett működő független testület. Hatáskörébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bírósági eljáráson kívüli rendezése: e célból egyezség létrehozásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében.
(Nemzetgazdasági Minisztérium, Belgazdaságért Felelős Államtitkárság)
