A kereskedelem nemzeti érdekek szerinti átalakítása hosszadalmas folyamat, amelynek első intézkedései már éreztetik hatásukat. Alapvető cél, hogy a multinacionális kereskedőláncok piaci részesedése ne növekedjen, ami csak úgy érhető el, ha sikerül csökkenteni a hazai kereskedők és az ágazat beszállítóinak versenyhátrányát – fejtette ki lapunknak Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdasági államtitkára.
Egyre több a fogyasztóvédelmi jellegű botrány a hazánkban működő bolthálózatok körül. Miben látja ennek az okát?
– A viták alapvető eredője az, hogy korábban korlátozás nélkül épülhettek a bevásárlóközpontok, s a multinacionális kereskedőláncok komoly piaci részesedést értek el. Erős hazai gazdaság azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy a kereskedelem jelentős része magyar kézben lenne, vagy legalábbis a nemzeti érdekeket szolgálná. A kormány ezért fontosnak tartja, hogy csökkentse a hazai kereskedők, illetve a beszállítók versenyhátrányát, mert nem lehet cél a külföldi tulajdonban lévő áruházláncok további térnyerése. Ennek megakadályozása csak sok apró intézkedéssel érhető el.
– A termelőknek több javaslatuk is van ebben az ügyben. Ön milyen intézkedésekre gondol?
– Már az illetékes parlamenti bizottság tárgyalja a vasárnapi nyitva tartás korlátozásáról szóló törvényjavaslatot. Mielőtt döntést hozunk, nemcsak a kereskedelmen belüli átrendeződés hatásait, de több minden mást, például az esetlegesen kieső költségvetési bevételeket is fel kell mérni. De említhetném a tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmára vonatkozó törvényt, amellyel komolyan megnehezítettük a kereskedőláncok által a beszállítóktól beszedett díjak kivetésének lehetőségét. A kormány számára a közvetlen beavatkozás a piacon nem járható út, hiszen nem korlátozhatjuk, hogy egy tőkeerős cég bővítse hálózatát. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a szabályozás legkisebb hibáit is megtalálják az érintett áruházláncok szakemberei, s azokat azonnal ki is használják. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédőknek és a versenyhivatalnak ma már vannak olyan eszközei, amelyekkel segíteni tudnak a hozzájuk fordulóknak. S amint világossá válnak az újabb trükkök, mi készek vagyunk tovább szigorítani a szabályozáson. Bár arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy csak egy bizonyos határig érdemes szigorítani. Az érdekvédelmi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon a vállalkozók egy része hangsúlyozta, amennyiben adminisztratív eszközökkel túlságosan „megdrágítjuk” a magyar termékeket, úgy még inkább külföldi áruval töltik föl polcaikat az áruházláncok, azaz a kívánatossal ellentétes hatást érünk el.
– Köztudott, hogy a külföldi tulajdonú áruházláncok adófizetési hajlandósága alacsonyabb hazánkban, mint az anyaországukban. Mit tud tenni ez ellen a kormány?
– A tavaly bevezetett különadó az örökölt gazdasági csődhelyzet kezelésére alkalmas eszköz, hoszszabb távon azonban nem marad fenn. Ez az új közteher – azzal, hogy a bevétel alapján vetjük ki – kikerüli azokat a közkedvelt átszámlázásokat (például névhasználati díj fizetése az anyavállalatnak), amelyekkel az áruházláncok csökkentik adóalapjukat. Jelenleg még nem tudjuk, 2013–2014 után milyen eszközöket választunk arra, hogy nagyobb közteherviselésre ösztönözzük ezeket a vállalkozásokat, de feltett célunk, hogy a korábbinál több adóval járuljanak hozzá az ország költségvetéséhez.
– Megjelentek az Új Széchenyi-terv első pályázatai. E programon kívül mire számíthatnak még a kis- és közepes vállalkozások?
– Az Új Széchenyi-tervhez hasonlóan fontos a cégeket terhelő felesleges adminisztráció mérséklése. Már hosszabb ideje dolgozunk egy olyan programon, amelyben áttekintjük a kisvállalkozásokat érintő bürokratikus kötelezettségeket, s radikálisan csökkenteni fogjuk azokat. Beletartozik ebbe a jelentési kötelezettség átvizsgálásától a vendéglátásban használatos HACCP- rendszer átgondolásáig nagyon sok minden. Reményeink szerint ez a csomag legkevesebb 400-500 milliárd forintnyi fölösleges kiadást vesz le majd a vállalkozókról.
– Többször elhangzott már, hogy a hazai ipari termelés bővítése és átalakítása nélkül nem emelkedhet föl az ország. Milyen feladataik vannak ezen a területen?
– Az ezzel kapcsolatos elképzelések kidolgozása a frissen létrejött iparstratégiai főosztály feladata. Egyrészt a már meglévő ipari központok működését, másrészt a világgazdaságban zajló változásokat figyeljük, s ezek elemzése után teszünk javaslatokat a kormánynak a szabályozók esetleges megváltoztatására. A legújabb trendek szerint például megindult a textilipar viszszatelepülése Európába, ami számunkra is lehetőséget nyújt arra, hogy a nyomokban még meglévő hazai textilipari tudás és kapacitás hasznosítását újragondoljuk. De azt is vizsgáljuk, hogy miként tudnánk segíteni azokon az egymásra épülő, illetve egymás tevékenységét kiegészítő kisvállalkozásokon, amelyek a legfejlettebb technológiát alkalmazó termelő beruházások köré csoportosulnak. Ugyanakkor feladatunk az is, hogy olyan javaslatokat terjesszünk a kormány elé, amelyek megvalósításával kedvet kapnak a magyarországi letelepedésre a csúcstechnológiát képviselő külföldi vállalkozások.
– A lakásépítés, otthonteremtés évek óta válságban van. Miként lehetne ezen segíteni?
– Jó lenne elérni azt, hogy évente ismét 40 ezer lakás épüljön az országban, ami nem könnyű, hiszen lassan telítődik a piac. Ezért azon dolgozunk, hogy az új építések és az energiatakarékos felújítások közötti ideális arányt megtaláljuk.
(Magyar Nemzet)
