A turizmusirányítás szervezete

Mennyiben tekinthető véglegesnek a helyettes államtitkárság munkaszervezete, és lehet-e már tudni valamit Horváth Endre utódlásáról?

Nevet még nem mondanék, ám annyit már elárulhatok, hogy az új helyettes államtitkár a versenyszféra területéről jön. Azt nem ígérhetem, hogy kifejezetten turisztikai szakember lesz az illető, hiszen felügyelnie kell majd a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet is. Egyébként a Nemes Andrea vezetésével működő turisztikai főosztályt ütőképes csapatnak tartom, minőségi szakemberek dolgoznak ott, egyetlen bővítésben gondolkodom, mégpedig egy, a vendéglátásért felelős osztályvezető kinevezésében.
Ez utóbbit az is indokolja, hogy hamarosan a kormány elé kerül a vendéglátóipar helyzetét áttekintő anyag, amelyben javaslatot teszünk többek között a szerzői jogdíj rendszerének átalakítására, a havi standolás eltörlésére, valamint az alkalmi foglalkoztatás szélesebb kiterjesztésére a vendéglátóiparban.

Sokan találgatják Önnel kapcsolatban, hogy vajon kinek a tanácsaira hallgat? A főosztály munkatársain kívül kivel konzultál, hiszen továbbra sem működik a Nemzeti Turisztikai Bizottság.

Szakmailag rendkívül ütőképes a turisztikai főosztály állománya, ez látszik az általuk készített előterjesztésekből, javaslatokból. Ezen kívül a kamarai előéletemben (Szatmáry Kristóf évek óta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – a szerk.), sőt, korábban családi vállalkozásban is foglalkoztam turizmussal, vendéglátással. Az MT Zrt-n keresztül is érnek információk, impulzusok. De nem zárkózom el egy tanácsadói grémium felállításától, azonban ennek csak konkrét gyakorlati ügyekben látom értelmét. Sohasem voltam híve az öncélú bizottságosdinak.

Végül egy utolsó szervezeti kérdés: a RIB-eket feloszlatta a kormány, de nem látszanak helyettük a szakmai irányítás meghosszabbított karjaiként a régiókban működő szervek. Tervezi-e hasonlók létrehozását?

Nem látom a létjogosultságukat. Az állam ezekre a szintekre a TDM-szervezetek révén gondolja eljuttatni a törekvéseit. Az egy további kérdés persze, hogy a TDM-eket regionális vagy országos szinten hogyan kell majd összefogni. Azonban a RIB-eknél talán életképesebb ötlet, hogy az MT Zrt. regionális marketingigazgatóságai bázisán alakuljanak ki a regionális TDM-ek.
Elképzeléseinkről egyébként bárki olvashat a május 11-én a NGM honlapján is közzétett turizmuskoncepcióban. Ezekről a szervezeti kérdésekről is szeretnénk a szakmával párbeszédet folytatni a nyár folyamán. Ennek érdekében a tárca internetes szakmai konzultációt kezdeményezett, s elképzelhető, hogy lesznek egyéb fórumok is a koncepció megvitatására.

Turizmustörvény még ebben az évben

Hogyan képzeljük el a turizmustörvény megalkotásának ütemezését?

Az előbb említett turizmus-koncepció vitájára azért fektet nagy hangsúlyt a tárca, mert az ennek során levont következtetésekből kívánunk kiindulni. Még a gyanúját is el akarjuk kerülni, hogy itt egy látszategyeztetés zajlik, miközben már kész van a törvény tervezete.  A jogszabályt az egyeztetések lezárása után, az ősz folyamán nyújtjuk majd be a parlamentnek.

Tud-e valamilyen módon segíteni az NGM azon a helyzeten, hogy a kerületek puccsszerűen tető alá hozott IFA-kivetési joga gyakorlatilag eltüntette a budapesti turizmusmarketing forrását?

A konfliktus a helyi adókról szóló törvény első paragrafusának fővárosra és kerületekre is vonatkozó bekezdései módosításával keletkezett, ezért a megoldást is a fővárosnak és a kerületeknek kell megtalálni. Az NGM-nek nincs eszköze a helyzet megváltoztatására. Azonban a turizmustörvény keretében vállalkozunk ennek hosszú távú megoldására. Ugyancsak ez a jogszabály fog rendelkezni az IFA bevételekhez nyújtott költségvetési támogatásról és viszonyáról a TDM-rendszerhez.

A szakma bízik abban, hogy a törvény rendelkezik majd a turizmus támogatására és marketingjére szolgáló forrásokról. Most az sem világos, hogy ki diszponál a Turisztikai Célelőirányzat azon része felett, amely nem az MT Zrt. költségvetését szolgálja? Egyáltalán, mekkora a 2011. évi TC?

Határozott szándékunk a turizmustörvényben rögzíteni az ágazat állami forrásait. Jelenleg a TC felügyeletét ellátó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az illetékes, erről 2010 októberétől kormányhatározat rendelkezik. Annak egyébként van logikája, hogy a legkülönbözőbb ágazatokhoz rendelt fejlesztési források kiosztása egy tárca pályázatain keresztül történjen. Ugyanakkor az NGM és az NFM között folynak egyeztetések a források céljainak végleges meghatározásáról, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy kifejezetten jó a munkakapcsolatunk az MT Zrt-vel.
A TC egyébként 10,9 + 1 milliárd forinttal rendelkezik, mivel a költségvetésben szereplő 13,5 milliárdból a tartalékalap képzésekor 2,6 milliárdot elvont a kormány, viszont, a fogászati turizmus fejlesztésére adott is plusz egy milliárdot (a 10,9 milliárdból 5,2 milliárd állami támogatással gazdálkodhat az MT Zrt. – a szerk.)

Nagy várakozás előzte meg a Széchenyi Pihenő Kártyáról (SZÉP) szóló kormányrendeletet. A szállás igénybevételéhez kötött új cafeteria eszközzel kapcsolatban leginkább a vendéglátóhelyek és a fürdők adtak hangot csalódásuknak.  Sokan most a jogszabály végrehajtási rendeletétől várják ennek orvoslását, amire az adhatott alapot, hogy több fórumon is elhangzott: a tárca dolgozik a vendéglőket, illetve a fürdőket helyzetbe hozó megoldásokon. Hogyan kell ezt elképzelni?

A SZÉP Kártyáról szóló kormányrendelethez nem tervezünk végrehajtási utasítást. A kérdést a cafeteriarendszer átalakításának folyamatában rendezzük. Ennek zászlóshajójával, a SZÉP Kártyával el kellett indulni, ezzel egyelőre a rendeletben foglalt módon vehetők igénybe az üdüléshez kapcsolódó egyéb szolgáltatások. Azonban a cél az, hogy ennek az olcsó és hatékony elektronikus eszköznek a felhasználási köre kibővüljön. Technikailag semmi akadálya, hogy a kártyán külön egyenlegként kezelve megjelenhessenek további elemek, pl. vendéglátás, vagy gyógyászati szolgáltatások. Ez majd azt a dilemmát is megoldja, hogy hogyan tud megegyezni a fürdő vagy az étterem a közeli szállodával.

Fekete utaztatás elleni lépések, árrés adózás

Február elején az utaztatói szakma nagy örömmel üdvözölte, hogy az NGM átfogó akciót hirdetett a fekete utazásszervezés felszámolása érdekében. A megoldást eddig nehezítő problémákra milyen válaszai vannak az NGM-nek?

Matolcsy György miniszter a jogosulatlan utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozóan március 7-én soron kívüli ellenőrzés lefolytatását rendelte el a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság bevonásával. A vizsgálatok április végéig tartottak, így azok eredményéről és a konkrét intézkedésekről csak a későbbiekben tudunk felvilágosítást adni.
Az illegálisan működő utazási irodák célellenőrzéseinek tapasztalatai alapján lehet majd megalapozottan megítélni, hogy szükséges-e további jogszabályi szigorításokat bevezetni. A turizmustörvénynek és az azzal összhangban kialakítandó új utazásszervezői és utazásközvetítői kormányrendeletnek ugyanis nem lehet célja a legálisan működő és adózó vállalkozások adminisztratív terheinek növelése.

Az utaztatók a fordított adózás bevezetését megelőzően is jelezték, hogy az egyoldalú lépés komoly versenyhátrányba taszítja az utaztatói szektort. Az uniós ÁFA-irányelv folyamatban lévő reformja közepette most Magyarország EU elnöksége is kedvező lehetőséget biztosítana arra, hogy hazánk kezdeményezze: az unióban térjenek vissza minden országban az utazásszervezők esetében a fordított adózásról a korábbi árrés áfázásra. Ezzel kapcsolatban az NGM február óta folytat egyeztetéseket. Hallhatnánk valamit ennek eredményéről?

A magyar elnökség ECOFIN munkaprogramjának részét képezi az utazási szolgáltatások ÁFA kezelésére vonatkozó javaslat tárgyalása. A témának a magyar elnökség ez idáig két munkacsoport ülést szentelt. Azonban a delegációk álláspontja nem közeledett, a téma lényegében holtponton van. Ennek alapvető oka, hogy egyes tagállamok teljes mértékben elzárkóznak a jelenlegi szabályok bármilyen irányú módosításától, arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság e javaslatát 2002-ben, tehát idestova több mint 8 éve nyújtotta be, így bárminemű változtatás friss hatástanulmányt igényel.
Azt, hogy az EB is azonosan ítéli meg a helyzetet, mi sem mutatja jobban, minthogy folytatta az ezen a téren megindított, de a javaslat tárgyalása miatt felfüggesztett kötelezettségszegési eljárásokat, és 8 tagállamot az Európai Bíróság elé citált. A magyar elnökség mindezek ellenére kísérletet tesz a tárgyalások folytatására.

Szálláshelyek és védjegyek

A szálláshelyek üzemeltetéséről szóló kormányrendelet tervezetéből az olvasható ki, hogy azon szállástípusoknál (szálloda, panzió, közösségi szálláshely), melyek esetében nem jegyeztettek be nemzeti tanúsító védjegyet, a fennálló átmeneti szabályozást 2012. június 30-ig meghosszabbítják. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a szállodák esetében a Hotelstars Union rendszert vegyék át és fogadják be nemzeti minősítési rendszerként?

Egyetértünk a Magyar Szállodaszövetséggel abban, hogy a Hotelstars Union minősítési rendszer erőssége, hogy több ország együttműködésével készült, ezért a résztvevő országokból érkező turisták számára jól ismert minőségi kategóriákat jelent.
Azonban az MSZSZ által bejegyeztetett védjegyrendszerrel kapcsolatos szakmai fenntartásaink egy része továbbra is fennáll. Például nem értünk egyet azzal, hogy nincs lényeges különbség a kisméretű, és kicsi forgalmú szálláshelyek, valamint a milliárdos forgalmat bonyolító nagy szállodák védjegy-díja között. Kifogásoljuk, hogy a wellness szálloda mint önálló kategória hiányzik a Hotelstars palettájáról. (E kategória bevezetését időközben a Magyar Szállodaszövetség sikerrel fogadtatta el a Hotelstars rendszerrel – a szerk.)
Azt is tudni kell, hogy azon szállodák részéről, amelyek nem tagjai a szervezetnek, igényként merült fel egy nemzeti védjegy kidolgozása. Abban egyébként szakmai konszenzus van, hogy Magyarországon minden szállástípusra legyen nemzeti védjegy.
Nem zárkózunk el attól, hogy a Hotelstars rendszerét úgy alakítsuk át, hogy alkalmas legyen nemzeti védjegynek is. Akkor lehet erről szó, ha sikerül elérni, hogy a Hotelstarshoz csatlakozni nem kívánó piaci szereplőknek is megfeleljen, ráadásul a nemzetközi rendszer számára is elfogadható feltételeket tartalmazzon.
Egyébként hosszútávon kötelező és önfenntartó védjegyrendszerben gondolkodunk.