A magyar adórendszer véglegessé vált, a költségvetés négyszázmilliárdos tartaléka biztosítja, hogy a jövőben ne legyen szükség adóemelésre – ezt nyilatkozta lapunknak a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára. Balog Ádám tudatta azt is: olyan jogi megoldásokat kerestek, amelyek megakadályozzák, hogy a pénzügyi, a távközlési és a közüzemi cégekre eddig kivetett közterheket a szolgáltatók az ügyfelekre hárítsák.

Alaposan átírta a kormánytöbbség az utóbbi időben a honi cégvilág adószabályait. Milyen célokat kívántak elérni az intézkedésekkel?

– A kabinet a kormányváltás után azonnal hozzálátott az adórendszer átalakításához. Ekkor három főbb problémakör kezelése mutatkozott sürgősnek: orvosolni kellett az alacsony foglalkoztatás és a feketeszféra térnyerésének káros következményeit, valamint azt, hogy a magyar gazdaság szereplői tulajdonképpen két, egymástól szinte mindenben különböző csoportot alkotnak. A céges adószabályok kialakításakor az utóbbi jelenségre igyekeztünk közteher-viselési választ adni.

– Miféle megosztottságra gondol?

– Az országban több százezer vállalkozás működik, de csupán nagyjából kilencszáz ad munkát 250-nél több alkalmazottnak. Ezek a cégek, vagyis a nagyvállalatok jórészt külföldi tulajdonban állnak, nagyobb, nemzetközi hálózat résztvevői, és jórészt ismeretlen fogalom számukra a tőkeszegénység. Nem egy közülük piaci erőfölénnyel bír, majdhogynem monopolhelyzetben van. Ezzel szemben a legkisebbek, a legfeljebb öt személyt foglalkoztató cégek háromszázezres sokaságát zömmel magyar tulajdonosok működtetik, s ezek a vállalkozások szinte rendszeresen pénzhiánnyal küzdenek. Különbség az is, hogy az apró cégeknél nem a márkanév vagy a technológia a legnagyobb érték, hanem a munkavállaló.

– A kataként ismertté váló kisadózó vállalkozások tételes adója és a szintén jövőre életbe lépő kisvállalati adó, vagyis a kiva miképpen szolgálja a kormányzati célokat?

– A kata rövidítéssel illetett módszer az egészen kicsi vállalkozásoknak nyújt nagyon egyszerű adózási lehetőséget. Aki megfizeti a havi ötvenezer vagy huszonötezer forintos adót, az mentesül valamennyi más közteher alól. Az adónem egyszerűsége az állam dolgát is megkönnyíti: az adófizetők ellenőrzése könnyebbé válik, miközben a bevételek beérkezése biztosnak mutatkozik. A kisvállalati adó némileg összetettebb módozat, ami egyrészt segíti, hogy a kisebb cégek új munkavállalókat vegyenek fel, másrészt ösztönzi a beruházások megvalósítását. A két új adónem már a közeli időkben vállalkozások százezreinek teremthet a mostaninál könnyebb működési feltételeket.

– S a különböző gazdasági ágazatokra kirótt adók hogyan segítik elő a növekedést, a munkahelyteremtést?

– Az egyes ágazatokra kivetett adónemek a legfontosabb cél teljesítésének, az államháztartási hiány három százalék alatt tartásának elengedhetetlen eszközei. A deficit megzabolázása nélkül nyilvánvalóan nem képzelhető el sem a gazdaság bővülése, sem a munkahelyek számának szaporítása, sem a magyar tulajdonú kis és közepes cégek helyzetének megerősítése. A bankadó, az energiaszolgáltatással foglalkozó cégek ötvenszázalékos nyereségadója, a közmű- és távközlési cégek vezetékeire kivetett közteher, a telefonhívások percei után felszámított adó, a biztosítótársaságoktól és a kereskedelmi cégektől kért hozzájárulás, a káros élelmiszerekre kirótt teher, valamint a banki tranzakciók illetéke a jövőben egyaránt a végleges magyar adórendszer fontos és állandó elemeit adják.

– A véglegesítés egyben azt is jelenti, hogy a szaktárca nem látja szükségét további különadók bevezetésének?

– A részletszabályok módosítása mindenkor minden köztehertípusnál szükségessé válhat, de újabb adónemek kialakítása vagy a már meglévők drasztikus emelése jelenleg semmiképp sem képzelhető el.

– Az imént felsorolt adókból befolyó százmilliárdok bizonyosan hozzájárulnak a deficit mérsékléséhez, ugyanakkor félő, hogy a hatalmas summa egy része végül a szolgáltatók profitja helyett – a különféle díjtételek növekedése miatt – a lakosság pénztárcájában lévő összegeket apasztja.

– A kormány kiindulópontja az volt, hogy nem képzelhető el a társadalmat és a kisebb cégeket közvetlenül érintő közterhek – így például a személyi jövedelemadó, a járulékok vagy a szociális hozzájárulási adó – megemelése. A fontosabb szempontok között szerepelt még: vonjuk be azokat a vállalatokat is a közterhek viselésébe, amelyek korábban gazdasági súlyuknál csekélyebb mértékben vettek részt abban. Igyekeztünk olyan jogi megoldásokat választani, amelyek megakadályozzák az áthárítás lehetőségét. Az energiaszektorban az árszabályozás miatt nem kerülhet erre sor, sőt január elsejétől tíz százalékkal csökken a lakossági gáz és villamos energia ára. Az ármérséklés mintegy 3,8 millió családnak jelenthet éves szinten akár százezer forintos megtakarítást is. A bankszférában a hatályos hitelintézeti és fogyasztóvédelmi előírások állítanak akadályokat az ügyfelek megterhelése elé. Az áthárítást mindemellett nehezíti a versenyhelyzet is: a pénzügyi élet szereplői nem alakíthatják át korlátlanul üzleti feltételeiket, a konkurenciától, az ügyfelek elvesztésétől szinte mindig tartaniuk kell.

– A bankszféra terhei kapcsán megjegyezhető: az elvonások valamennyi pénzintézetet érintik.

– Az esetleges összehangolt díjnövelő lépések a versenyjog tiltásaiba ütközhetnek, a piaci szereplők együttes fellépésének jogszerűségét pedig akár több állami szervezet, pénzügyi és versenyjogi hatóság is vizsgálhatja.

(Magyar Nemzet - Jakubász tamás)