Adójóváírás helyett kedvezménnyel támogatnák a nehéz helyzetben lévők elhelyezkedését. Balogh Ádám interjúja a Magyar Nemzet 2012. június 4-i számában.

Százezrek élhettek vissza rendszeresen az adójóváírás lehetőségével, a módszert leginkább ezért szüntette meg a kormány – ezt mondta lapunknak az elmúlt két esztendő intézkedéseit részletezve a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára. Balog Ádám közölte: az adójóváírás helyett a jövőben adókedvezménnyel támogatnák a munkaerőpiac nehéz helyzetű szereplőinek elhelyezkedését. Beszélt arról is, hogy jövőre életbe léphet az evát felváltó új vállalkozói adó, de vagyonadót és országos ingatlanadót sem most, sem később nem vet ki a kormány.

Számíthatunk a közeljövőben újabb adó bevezetésére, esetleg adónövelésre?
– A jövő évi költségvetés megalkotása még tart, így végleges közlés helyett annyit mondhatok: jelenleg nem tervezünk sem új teherfajtákat, sem jelentős növelést.
– Adóügyi elgondolásaiból a ciklus feléig a kormány mennyit valósított meg?
– Bizonyos kérdéseket még el kell rendeznünk, de a körvonalakat felrajzoltuk, a legfontosabb intézkedéseket meghoztuk. Két évvel ezelőtt a kormány úgy határozott: a kétharmados felhatal-mazás birtokában átírja a lényegében a rendszerváltozás óta élő, számtalanszor módosított, mégis suta adószabályokat. A változtatásokat egyértelmű elképzelések mentén, érdemi előkészületek után hajtottuk végre.
– Az ellenzék és több szakértő másként látja a helyzetet. Szerintük a kormány kapkod, ötletel, s hibás döntéseit újabbakkal próbálja kijavítani.
– Legfontosabb célunk az utóbbi húsz esztendőben létrejött, kétarcú adórendszer átalakítása volt. A korábbi, egyesek szerint egységes és igazságos szisztéma rengeteget követelt a legálisan munkát vállaló polgároktól, miközben tömegek előtt tárta nagyra az adócsalás kapuját, a kis és közepes cégekre szinte kifizethetetlen terheket helyezett, ugyanakkor – a nyilvánvaló különbségek ellenére – egyes nagyvállalatoktól összességében jóval szerényebb hozzájárulást várt el. A régi rendelkezések nem törődtek a munkahelyteremtés fontosságával, és majdhogynem büntették a gyermekvállalást. Az adórendszer 2010-re elszakadt a gazdasági-társadalmi igényektől, a józan megfontolásoktól. Egymást követő, egymásra épülő lépéseivel a kormány a megbomlott egyensúlyt próbálja helyreállítani.
– Az új közteherviselési szabályok mindegyikét komoly politikai, szakmai viták kísérték, ám nyilvánvaló: a legtöbb kritika az egykulcsos személyi jövedelemadót érte. Többek előtt máig nem világos, miért éppen krízis idején kellett elhagyni a magasabb kereseteket érintő második kulcsot.
– A válság mindenki számára világossá tette, hogy csak azok az államok maradhatnak talpon, ahol a lakosság döntő része dolgozik, és állását be is jelenti. A tapasztalatok alapján kimondhatjuk: leginkább az egykulcsos rendszer serkenti a legális munkavállalást.
– Mégis miképpen?
– Nyilvánvaló gazdasági törvényszerűség, hogy a kisebb adót könnyebb kigazdálkodni. Az sem vitás, hogy egy-egy munkavállaló felvétele előtt a vállalkozások leginkább azt vizsgálják meg, mennyibe kerülne nekik az új ember, s a fejlesztésből, a megrendelésekből remélt haszon elegendő fedezetet nyújt-e az érintett bérére és a közterhekre. A tavaly óta élő adórendszer a korábbinál kevesebbet kér, a vállalkozások könnyebben mondhatnak igent a létszámemelésre. A korábbi szabályok másik nagy hibája az volt, hogy akadályozták a többletmunka vállalását, az előrelépést, a másodállás keresését. Számosan azzal szembesültek: pihenőidejük egy részét feláldozva pluszmunkát végeztek, de a megszerzett összeg csak bruttóban tűnt jelentősnek, a harminc-negyven százalékos második kulcs miatt a borítékba alig került valamennyi plusz. Mindezek miatt az emberek vagy nem vállaltak többet, vagy feketén ténykedtek.
– Az ellenzék mégis azt hangoztatja: a felső kulcs eltörlése kizárólag a gazdagoknak kedvez, a lépés egyedül az ő fizetésüket emelte meg. Az érvelés annyiban mindenképpen igaz, hogy a bruttó háromszázezer forintnál többet keresők nettó juttatása igencsak megugrott.
– A kritikusok arról nem tesznek említést, hogy korábban a második kulcsot már az átlagkeresetet alig meghaladó béreknél is alkalmazni kellett. Messze nem arról van tehát szó, hogy a mostani kormány a gazdagokra kivetett kulcsot szüntette meg. Úgy vélem, túlzás, sőt egyenesen káros a bruttó két-háromszázezer forintos jövedelemmel rendelkezőket gazdagnak nevezni. Azzal a felfogással sem értek egyet, hogy a legkevesebbet keresőktől ne szedjünk adót, a középosztálytól viszont vegyünk el minél többet. Az egyenlőséget nem lehet azzal megteremteni, hogy az adó-rendszer révén az átlagos szint alá rántjuk azokat, akik tudásuk, képzettségük, tehetségük vagy éppen szerencséjük révén többet kereshetnek az átlagnál. A korábbi szabályok tarthatatlanságát jól mutatja, hogy míg egy-kétmillió embertől maximális teherviselést követeltek meg, addig a társadalom más rétegei előtt szélesre tárták a kibújás, a visszaélés kapuját.
– A minimálbéres adócsalásra utal?
– Az adatok szerint 2010-ben körülbelül 1,2 millió személy keresett minimálbért vagy annál is kevesebbet, vagyis a 4,5 millió adóbevalló negyedének a havi juttatása nem haladta meg a nyolcvanezer forintot. A szóban forgó több mint egymillió ember – az adójóváírás lehetőségét kihasználva – lényegében nem fizetett adót. A társadalom sokat áldozott arra, hogy a legalacso-nyabb bér tehermentes legyen, az adójóváírás évente majdnem négyszázmilliárd forintba került. Becslések szerint ugyanakkor az érintettek több mint fele, hat-hétszázezer ember kijátszhatta az előírásokat: ennyien éltek vissza rendszeresen azzal, hogy az állam – a szolidaritás jegyében – az adójóváírással adómentessé tette a minimálbért. Nem várhatjuk el a tisztességes adófizetőktől, hogy évente százmilliárdokkal támogassanak egy olyan rendszert, amelyet minden hetedik személy adóelkerülésre használ fel. A következő évtől az adójóváírás helyett a kormány célzott adókedvezménnyel támogatja a munkaerőpiac legkedvezőtlenebb helyzetben lévő szereplőinek, például az alacsony képzettségű embereknek az elhelyezkedését.
– Számítások szerint az adójóváírás eltörlése miatt idén több mint másfél millió polgár bére csökkent. Az intézkedésben az ellenzék ismét csak azt látta: a kormány elveszi a pénzt a szegényektől, és az egykulcsos adóval a gazdagoknak adja.
– A kormányzati intézkedések nyomán tavaszra az érintettek nagyobb részének rendeződött a bérhelyzete. A legalacsonyabb juttatások jogszabályba foglalt emelése révén a minimálbért és a garantált bérminimumot keresők idei nettó fizetése nem múlhatja alul a tavalyit, a bérkompenzációs rendszer pedig további 1,2 millió munkavállaló bérét emelte megfelelő szintre. Az érintettek háromnegyede már most annyit vagy többet kap, mint tavaly.
– Eszerint nagyjából négyszázezer embernek az adóváltozások miatt mégis csökkent a keres-ménye. A kormány azt ígérte: senki sem jár rosszabbul.
– Az adórendszer átalakítása nagy feladat, válságidőszakban már-már rendkívüli kihívás. Cé-lunktól azonban ez sem tántoríthat el. Fel kell duzzasztanunk a legálisan munkát vállalók táborát, s ehhez az egykulcsos adórendszer a legjobb eszköz. Jó esély mutatkozik rá, hogy nyáron a szóban forgó négyszázezer munkavállaló többsége is megkapja a megfelelő béremelést. Arra ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy a kormány adóreformjának középpontjában a család áll, így az intézkedések hatásának elemzésekor nem elegendő csupán az egyén helyzetét áttekinteni. A családok nagyobb csoportjánál előfordult ugyan, hogy az egyik szülő bére mérséklődött, de ezt a csökkenést a másik szülő keresetnövekedése vagy a gyermekek után járó családi kedvezmény összege kiegyenlítette, s a mínusz pluszba fordult.
– Tudott, hogy tavaly nyolcszázezer szülő nagyjából 160 milliárd forintnyi családi adókedvezmény érvényesített. Többek mégis kételkednek benne, hogy elegendő-e önmagában az adókedvezmény a népességfogyás megállításához. A parlamenti patkóban mindezt úgy fogalmazták meg: hol vannak a Matolcsy-csecsemők?
– Úgy vélem, a gyermekeknél nincs jobb befektetés, az állam akkor cselekszik a leghelyesebben, ha pénzt hagy a gyermeket nevelő szülőknél. Azt várjuk, hogy az adókedvezmény legkésőbb 2013 végére kifejti a kívánt hatást, s a születésszám a jövő esztendőtől emelkedő irányt vesz. Megjegyzem, már az eddigi adatok is biztatóak, a korábbi visszaesés ugyanis megtorpant.
– A családalapítás vagy -bővítés valóban főként pénzkérdés lenne?
– Hadd említsek egy példát. A Bajnai-kormány háromról két évre csökkentette a gyes időtartamát, ami azonnal éreztette hatását, jelentősen megcsappant a gyermekvállalási kedv. Abban bízunk, hogy a folyamat fordítva is működik. Mindehhez persze az is szükséges, hogy a polgárok biztosak lehessenek benne: ha gyermekvállalás mellett döntenek, az állam melléjük áll, anyagilag támogatja őket. Elengedhetetlen, hogy a mostani adórendszer hosszú éveken keresztül fennmaradjon, a közteherviselés legfontosabb szabályai ezért kerültek sarkalatos jogszabályba. A kétharmados oltalmon semmilyen körülmények között sem változtatunk.
– A korábban válságadóként megismert közterhek viszont éppen most módosulnak. Egyesek szerint a kormánynak azért kellett ezeket a közterheket kivetnie, mert elszámolta az egykulcsos rendszert: a csaknem ötszázmilliárdos szja-csökkentés – a kabinet várakozásával ellentétben – tavaly nem pörgette fel a fogyasztást, nem növelte a nemzeti összterméket. Komoly hiány támadt, amit azonnal pótolni kellett. Valóban erről volt szó?
– Egészen más jellegű kapcsolat van az egyes adóügyi intézkedések között. Az szja szabályai-nak gyökeres átalakítása és az elsősorban a kis cégeket segítő tízszázalékos társasági adókulcs bevezetése a terhek megfelelő elosztását szolgálta: a polgároktól és a kisebb vállalkozásoktól korábban túlzott adókat követeltek, a mérséklés tehát szükségesnek mutatkozott. A méltányos adóztatás elve vezérelte a kormányt akkor is, amikor külön adókat vetett ki a kereskedelem, az energetika, az élelmiszeripar, a pénzügyi és a telekommunikációs szféra egyes, korábban csekélyebb terheket viselő cégeire. Az aránytalan különbségeket mindenképpen kezelni akartuk, a válság csak felgyorsította a folyamatot. A szóban forgó ágazatok szereplői a jövőben rendszeresen részt vállalnak majd az állami kiadások fedezésében: a kormány a cégektől nem kér túl sokat, csak annyit, amennyit a magyar gazdaságban elfoglalt helyük nyomán a társadalom elvárhat tőlük.
– Az ellenzék attól fél, hogy az adók miatt leáll a hitelezés, lefullad a gazdaság. A kormány nem tart hasonlóktól?
– Ilyesféle félelmekről nagyjából két éve hallani, előzetes vizsgálódásaink nem jeleztek drasztikus következményeket. Sőt, megjegyzem, hogy a lakosságtól és gazdasági szereplőktől elvont összes adó nagysága az elmúlt két évben nem nőtt, 2013-ban pedig némileg csökkenni fog.
– S mi lesz a sorsa az egyszerűsített vállalkozói adónak (eva)? Mi a probléma ezzel a vitathatatlanul egyszerű adóval?
– A gondot egyrészt az jelenti, hogy az evához viszonylag szűk kör csatlakozhat: az adónem előnyeit a kevés alkalmazottat foglalkoztató, rendszerint szellemi, szolgáltatói tevékenységet végzők élvezhetik. Az sem szerencsés, hogy az adó magában foglalja az áfát. Az eva megszüntetéséről még nem született döntés, terveink szerint azonban a jövő év elején életbe lép az az új adózási megoldás, amely megtartja az eva helyes alapgondolatát, de elhagyja a kétes részleteket. Az új módszerhez reményeink szerint legalább két-háromszázezer cég és vállalkozó csatlakozhat majd, a lehetőség a termeléssel foglalkozó társaságokat várja.
– Az új vállalkozói adót kíséri-e más is? Lesz-e mondjuk országos ingatlanadó, vagyonadó vagy bankbetétadó?
– Bankbetétadóról kizárólag az ellenzék beszélt, a felvetés annyira képtelen, hogy foglalkozni sem érdemes vele. A kormány korábban rögzítette: nem lesz vagyonadó, nem lesz ingatlanadó.
– Egyesek ezt is úgy magyarázzák, a kormány adópolitikája nyíltan gazdagpárti.
– Műtárgyakat, luxuscikkeket igen kevesen birtokolnak, az efféle adó ötlete a nyilvántartási hiányosságok, az ellenőrzési nehézségek miatt nemigen tűnik reálisnak. Emlékezhetünk rá, az előző kormányok próbálkoztak ugyan hasonlóval, de kísérleteik kudarcba fulladtak. Az ingatlanadó ügye szintén egyértelmű. Magyarországon – szemben Nyugat-Európával – a legtöbben arra törekednek, hogy megvegyék azt a lakást, házat, amiben laknak, így a családok majd mindegyike rendelkezik ingatlanvagyonnal. A kormány azt vallja: a társadalom minden tagját hozzá kell segíteni a tisztességes boldogulás, a legális vagyonszerzés, a gyarapodás lehetőségéhez. Ezzel a gondolattal éppúgy nem fér össze az ingatlanadózás, mint a trükközés, az adócsalás eltűrése.

(Magyar Nemzet)