Az adósmentő csomag egészen nagy forintgyengülést is tud kezelni, legfeljebb folyamatos menedzselést vagy kormányzati beavatkozást igényel – mondja Nátrán Roland, a Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára.

– Ott volt az Otthonvédelmi Akciótervet megelőző egyeztetéseken?

– Igen, én vezettem a szakértői tárgyalásokat a kormány részéről.

– Kemény menet volt?

– Sok fordulóból állt, de konstruktív tárgyalássorozat volt.

– Egyeztetnek még most is a bankszektorral? Például a bankadóról?

– A pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkárként folyamatosan tárgyalnom kell a bankszektor képviselőivel. Napi kapcsolatban vagyunk, de most nincs delegáció, nincs újabb tárgyalássorozat. A legfontosabb nyitott kérdés a hitelezési aktivitás bővítése. Mindenről konzultálunk, ami ezzel összefügg.

– Mennyire látja aggasztónak a hitelezési helyzetet?

– Az biztos, hogy nagymértékű, de akár csupán a konvergenciaprogramban szereplő gazdasági növekedést nem lehet megfelelő finanszírozás nélkül elérni. A lakossági és a vállalati hitelezés terén is komoly problémák vannak, elég, ha regionális összevetésben megnézzük a hazai adatokat.

– Miként fog javulni a helyzet, ha a bankadó hosszú évekre fennmarad?

– Több tényező befolyásolja a hitelezési aktivitást, ezeknek csak az egyike a bankadó. De nem a kizárólagos, és talán nem is a legfőbb oka a hitelezés alacsony fokának. A bankadó számításának a feltételeit ugyanakkor meg lehet úgy változtatni, hogy az ösztönözze a hitelezést. De más eszközzel is lehet élni, s ha több apró lépés ugyanabba az irányba mutat, akkor az átlendíthet a holtponton.

– Ezek szerint arról is tárgyalnak, hogy az új hitelkihelyezések milyen mértékben csökkentsék a bankadót vagy annak alapját?

– Igen, ez egy potenciális irány.

– Mikor lesz erről döntés?

– A nyár folyamán még folyik a szakértői munka, ezután a potenciális eszközök listáját a döntéshozók elé tárjuk, ők pedig meghatározzák, hogy egy nagyobb csomagban próbálják élénkíteni a banki hitelezést, vagy több apró intézkedést hoznak.

– Térjünk vissza az Otthonvédelmi Akciótervre. Nem lehetett volna ugyanezzel a csomaggal rögtön a kormányváltást követően előállni?

– Akkor az volt a legfontosabb feladat, hogy a probléma halmozódását megállítsuk. Ezért tiltotta be a kormány a deviza alapú jelzáloghitelezést, és szigorította a hitelezés gyakorlatát. Ez gyakorlatilag kitöltötte a múlt év második felét, de közben folytak a szakértői tárgyalások. Rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. Azt, hogy a terhek viselése közösen történjen; ne kerüljenek a családok az utcára; ne lépjük túl a költségvetés szűk mozgásterét; fennmaradjon a pénzügyi rendszer stabilitása. S mindeközben olyan megoldás szülessen, amely nem segíti indokolatlanul jobban a devizahiteleseket a bajba jutott forintkölcsönösökhöz képest. Igen keskeny mezsgyén kellett mozogni, ez nem kéthetes feladat.

– Nyilván készültek hatástanulmányok. Elmondaná a főbb paramétereket?

– Csináltunk modellszámításokat, többféle feltételezés mentén. Arra jutottunk, hogy a csomag a jövőbeli hatásokat jelentős részben tudja kezelni.

– Akkor is, ha az adósok mindegyike él az árfolyamrögzítés lehetőségével? Nem lesz gond 3 év múlva?

– A 0 és a 100 száz százalék között mindent megvizsgáltunk, és a program az utóbbi esetet is abszolút elbírja, hiszen az a belépők számától gyakorlatilag függetlenül kezeli a problémát. Sőt, a csomagnak a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása éppen akkor érvényesül a legjobban, ha minél többen belépnek. Az ideális eset persze az, ha csak azok kérik a rögzítést, akiknek gondot okoz az árfolyam erős kilengése.

– Milyen árfolyamprognózissal éltek?

– Három szcenáriót vizsgáltunk. Az első a legkedvezőbb, itt a jelenlegi árfolyamot átmenetinek feltételezve trendszerűen erősödik a forint. A másik forgatókönyv a mostani kurzust vetíti ki az akcióterv teljes időtartamára, a harmadiknál pedig trendszerű a forint gyengülése.

– Konkrétan milyen árfolyamig mentek el?

– Ezt szándékosan nem mondanám el, mert még az esélyét sem szeretnénk megadni annak, hogy bármiféle spekuláció induljon el, tesztelendő a kormány vagy a jegybank tűrőképességét. Komoly stressztesztek azt igazolták, hogy a konstrukció egészen nagy forintgyengülést is képes kezelni, extrém körülmények között is életképes, legfeljebb folyamatos menedzselést vagy kormányzati beavatkozást igényel.

– Például azáltal, hogy a gyűjtőszámla mögötti állami garanciát lehívják a bankok. Milyen arányú garanciabeváltással számoltak?

– Ez fontos eleme a konstrukciónak. Alapesetben azok kérhetik az árfolyamrögzítést, akik a 220 forintos frankárfolyamnál is tudtak törleszteni. Esetükben a garancia beváltásának az esélye igen csekély. Legfeljebb akkor reális, ha egy adós élethelyzete radikálisan megromlik, de ez várhatóan nem lesz több az érintettek 2–3 százalékánál. Ebben az esetben a garanciadíj, amit a bankok fizetnek, fedezni fogja a költségeket.

– De mennyire biztos a helyzetük azoknak, akiknek már volt elmaradásuk, ám most megpróbálják rendezni, és úgy kérik az árfolyamrögzítést?

– Akik le tudják vinni 90 napon belülire az eddigi tartozásukat, szintén beléphetnek, és talán jó eséllyel tudják is fizetni a könnyített terheket. A banki statisztikák azt mutatják, hogy aki 90 napon belüli tartozással bír, még jó adóssá válhat, akinek viszont ennél nagyobb a késése, az sokkal nehezebben hozható vissza.

– A siker kulcsa, hogy mi történik 2015-ig az árfolyamokkal, a munkaerőpiaccal, a gazdaság állapotával. Ön szerint jóra fordul minden?

– Úgy gondoljuk, az ellentétes irányú árfolyammozgások hosszabb távon képesek egymást kiegyenlíteni. Ha ez így van, akkor a gyűjtőszámlán minimális összeg halmozódik fel, vagy akár nullára is redukálódhat az egyenlege. Tehát nem az a lényeg, hogy a mostani problémahalmazt próbáljuk tologatni, hanem hogy kiszámíthatóvá váljanak a havi terhek, és kisimuljanak az extrém ár-folyamugrások, amelyek e csomag nélkül még igen sok adóst bedönthettek volna. És persze abban is bízunk, hogy három év múlva már jobb lesz a gazdasági környezet és a munkaerő-piaci helyzet, s ezzel együtt javul a háztartások jövedelmi helyzete.

– A Nemzeti Eszközkezelő hány családon fog segíteni?

– Ez az intézmény szociálpolitikai szempontokat tud és kíván érvényesíteni. Azután jöhet szóba, ha más lehetőségek, az ingatlan értékesítése vagy az állami kamattámogatás mellett nyújtott lakásváltási hitel nem oldják meg a problémát. Csak a rászorultakon segítenénk ezzel, és azt reméljük, hogy ezt felismervén az eddigi potyautasok – ha voltak – elkezdenek újra törleszteni. Az eszközkezelő tehát a szociális háló részeként szűk rétegnek fog segíteni, azoknak, akik önerőből nem képesek a lakhatásukat megoldani.
Hogy pontosan hányan lesznek, azt nehéz megállapítani, ám a kvótarendszer maximálja az ily módon nehéz helyzetbe kerülő korábbi adósok számát. Erre tekintettel a költségvetés még elbírja ezt a terhet, nagyságrendileg pár milliárd forinttól pár tízmilliárd forintig terjedő összegről beszélünk.

(Figyelő)