A kormány eddig a túlzott deficit eljárás alóli kikerülésre fókuszált, véráldozatok árán, de el tudta érni a fiskális stabilitást. Az IMF szempontjai ezalatt valóban háttérbe szorultak – fejtette ki Pleschinger Gyula a Portfolio.hu-nak adott interjújában. A Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára előrevetítette, hogy a kormány ezek után a növekedésre összpontosít. Ennek keretében például a minisztérium dolgozik a bankadóból adható kedvezmények átstrukturálásán, annak a részleteit vizsgálja, hogy mennyi bankadóról mondhat le a kormány. Az NGM államtitkára továbbra is úgy gondolja, hogy hasznos lenne Magyarország számára egy IMF-megállapodás. Hangsúlyozta továbbá, hogy az állam nem mondhat le és nem is kíván lemondani a nemzetközi piacokon való kötvénypiaci megjelenésről. Az eladósodott vállalatok megsegítése kapcsán nem kell tartani újabb "végtörlesztési" konstrukciótól és alaptalan az a félelem, hogy a kormány egy önkormányzattól átvett adósságot ne fizetne vissza teljes egészében.

Portfolio.hu: Jelenleg a külső megfigyelők számára az érzékelhető, hogy újra elakadtak az EU/IMF-párossal zajló tárgyalások. Kinek a térfelén pattog most a labda? Mikor és miért folytatódhatnak a tárgyalások?

Pleschinger Gyula: Tavaly november óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan konzultálunk a nemzetközi szervezetekkel. Júniusig az volt a feladat, hogy teljesítsünk bizonyos előfeltételeket. Ezek teljesülése után érkezett júliusban Budapestre a tárgyalódelegáció, akik látogatásuk után ajánlásokat tettek a költségvetéssel és a gazdaságpolitika formálásával kapcsolatban. Ezeknek az ajánlásoknak a jelentős részét figyelembe is vettük, amikor október elején benyújtottuk a Bizottságnak az ún. progress reportot. Ezen a ponton egy kicsit elvált a két intézménnyel való tárgyalási stratégia. Októberben a túlzott deficit eljárás alól való kikerülés élvezte a prioritást. Mindent megtettünk, hogy a költségvetés hiánya tartósan 3% alatt maradjon.

P.: De nem esett áldozatául ezeknek a lépéseknek épp az IMF-megállapodás, például azáltal, hogy örökre fennmarad Magyarországon a bankadó? Sokan úgy értelmezték a piacon ezeket az intézkedéseket, főleg a harmadik kiigazító csomagot, hogy a kormány épp a nemzetközi szervezetek ajánlásaival ellentétes lépésekkel stabilizálja a jövő évi költségvetést.

P. Gy.: A közös EU-IMF ajánlásokban szerepelt az átmeneti "krízisadók" kivezetése. Azt, hogy ezeket az átmeneti adókat nagyságrendileg hasonló költségvetési bevételt eredményező végleges adókká alakítottuk nem üdvözölte sem az IMF, sem az Európai Bizottság. Ugyanakkor a Bizottság a túlzott deficit eljárás során kénytelen volt tudomásul venni, hogy például a fennmaradó bankadó tartósan javítja a költségvetés pozícióját - azzal együtt, hogy szakmai kifogásaik voltak ellene, mert érvelésük szerint gátolja a gazdasági növekedést. Ebben van némi igazság: ha a bankszektort túlfeszítjük, az károsan hathat a növekedésre.

P.: Tervez a bankszektor túlfeszítése ellen bármilyen intézkedést a kormány?

P. Gy.: A Kormány alapvető célkitűzései között szerepelt a túlzott deficit-eljárás alól való kikerülés és az államadósság tartósan csökkenő pályára állítása. Most ott tartunk, hogy komoly esélyt látunk arra, hogy jövő júniusban véglegesen kikerülhetünk a túlzott deficit eljárás alól. Vagyis - ha komoly véráldozatok árán is, de - el tudtuk érni a fiskális stabilitást. Ezek az intézkedések a növekedést valóban nem serkentették, de elértük, hogy a Bizottság által is elfogadottan már egymást követő 3 évben 3% alatt tudjuk tartani a költségvetési hiányt, és szintén a nemzetközi szervezetek által is visszaigazolt módon fenntarthatóan csökkenő pályára állt az államadósság alakulása. Ezek után már tudunk a növekedésre fókuszálni. Amellett tehát, hogy a bankadót beállítottuk egy ilyen magas szinten, azt tervezzük, hogy a bankokkal korábban kötött megállapodás szellemében megpróbáljuk a számukra adható kedvezményeket olyan módon strukturálni, hogy az a bankok növekvő szerepvállalása esetén egy arányosan - és akár jelentős mértékben - növekvő adókedvezményt jelentsen. Az eddigi, hitelezést ösztönző rendszer nem volt jól kalibrálva, ennél agresszívabb ösztönzésre várnak. Most annak részleteit vizsgáljuk, hogy mennyi bankadóról mondhat le a kormány, hogy a másik oldalon a hitelezés beindulásával többletbevételre tegyen szert a fogyasztás és a beruházás felfutásával. Egyelőre erről még nem tárgyaltunk a bankokkal, mi szeretnénk egy olyan tárgyalási javaslatot összeállítani, amely egyértelmű és minden feltétel változatlansága esetén hozza azt a költségvetési bevételrészt, amit a bankszektortól várunk, ugyanakkor a bankok aktivitásának felfutása esetén a növekvő fogyasztás és beruházások eredményeképpen jelentkező költségvetési bevétel növekedés csökkenti a bankszektor terheit. Az ilyen módon elkészített tervezetet szeretnénk a bankszövetséggel megvitatni.

P.: Ettől függetlenül a bankadó tartós fennmaradása akár akadályozhatja is a hivatalos IMF-tárgyalások folytatását.

P. Gy.: Ahogy azt korábban említettem, az elsődleges cél eddig a túlzott deficit eljárás alól való kikerülés feltételeinek megteremtése volt, így valóban háttérbe szorultak az IMF inkább növekedésbarát szempontjai. A fiskális stabilitás megteremtését követően most már ezekre tudunk fókuszálni, és úgy gondoljuk, hogy a megtett intézkedések valamint a következő évekre vonatkozó stratégiánk részletes bemutatása jó alapot teremt a tárgyalások folytatásához. Az eltelt idő alatt ugyanakkor elég sok tekintetben sikerült javítani a tárgyalási pozícióinkat: forintból tudtuk finanszírozni a lejáró adósságot, a CDS-felár csökkent, a forint viszonylag stabilan mozog, a tartalékok szintje megbízhatóan magas. Emellett úgy tűnik, hogy sikerült elég komoly lakossági forrásokat bevonni az államadósság finanszírozásba. A helyzetünk tehát sokkal kedvezőbb, mint egy évvel ezelőtt volt.

P.: A kormánynak van konkrét célja arra, hogy mekkora forrást akar bevonni a prémium euró magyar államkötvényekkel? Kik veszik az új papírokat?

P. Gy.: Nincs konkrét összeg, az Államadósság Kezelő Központ figyeli az igényeket és szükség esetén emeli a keretet. Nyilvánvaló, hogy a hazai források bevonása stabilizálja az államadósság szerkezetét, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hazai befektetők által az államadósság finanszírozására fordított forintok vagy eurók csökkentik a gazdaság finanszírozására rendelkezésre álló forrásokat, tehát törekednünk kell egy optimális arány kialakítására. A bankszektor likviditását látva én azt gondolom, hogy még messze nem vagyunk ott, hogy a gazdaság élénkítésére fordítható forrásokat veszélyeztetné ez a típusú államkötvény. Ami a befektetőket illeti, a PEMÁK kibocsátásával (új eurókötvény - a szerk.) elsősorban a lakosság számára kívántunk kedvező befektetési lehetőséget biztosítani, de a kötvény láthatóan kedveltté vált a vállalkozások számára is.

P.: De ez még nem az az összeg, ami kiválthatná a külső forrásbevonást, vagy egy IMF-hitelt. Továbbra is úgy gondolja a kormány, hogy szükség van az IMF-re?

P. Gy.: Természetesen az eszünkbe se jutott, hogy a lejáró devizaadósságot pusztán forint-, illetve belföldi devizakibocsátásokból finanszírozzuk, azaz nem mondhatunk le, és nem is kívánunk lemondani a nemzetközi piacokon való megjelenésről. Egy eredményes EU/IMF megállapodás hozzáadott értéke itt jelentkezhet. Azt többször kinyilvánítottuk, hogy a nemzetközi szervezetektől nekünk nem hitelre, hanem egy biztonsági hálót jelentő hitelkeretre van szükségünk. Ennek birtokában tovább csökkenhetnek a hozamaink, a jegybank Monetáris Tanácsa dönthet a szükséges devizatartalékok mértékének csökkentéséről, esetleg újratárgyalhatja az Európai Központi Bankkal korábban meglevő, de időközben megszüntetett ún. swap-keret megújítását.
Én tehát változatlanul úgy gondolom, hogy hasznos lenne számunkra az EU/IMF megállapodás megkötése. Ahogy már említettem, az elmúlt év során a tárgyalási pozícióink sokat javultak. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sokszor kritizált és esetenként nem jól kommunikált intézkedéseink összességében helyes, a Széll Kálmán Terv által kijelölt irányba állították a gazdaságot. Ha az eredményjelző táblára nézünk, akkor azt látjuk, hogy Magyarország pozíciója javult: 3% alatt tartjuk a hiányt sorozatban a harmadik évben jövőre is, közben csökkentjük az államadósságot, végrehajtottunk számos, látható eredményeket várhatóan már 2013-ban hozó reform-intézkedést anélkül, hogy az ország iránti befektetői bizalom csökkent volna.

P.: A kormány csak az IMF-megállapodás birtokában tartaná elképzelhetőnek a devizatartalékok csökkentését?

P. Gy.: A devizatartalékok szükséges mértékének meghatározása, az arról való döntések kizárólagosan a jegybank Monetáris Tanácsának hatáskörébe tartoznak, a Kormánynak arra vonatkozóan nincsenek jogosítványai. Általánosságban véleményem szerint a devizatartalékoknak a költségvetés finanszírozására történő felhasználása igen kockázatos dolog, én azt semmiképp sem tartom jó ötletnek. Ezen túlmenően azonban minden jegybank rendelkezik olyan monetáris eszköztárral, amellyel élhet és pénzt pumpálhat a gazdaságba. Nyilván ezt is megfontoltan kell tenni, hiszen azt a többletlikviditást, amit ilyen módon biztosítanak, előbb-utóbb vissza is kell szívni, hogy az infláció ne szaladjon el. De azt gondolom, hogy jelenleg nem a likviditás hiánya az, ami gátolja a növekedést, inkább a magánszektor mérlegalkalmazkodása áll a háttérben. A háztartások és a vállalati szektor megtanulták a leckét: megtakarítanak, illetve adósságot törlesztenek. De ha a kereslet megélénkül és igény jelentkezik többlet likviditásra, akkor a jegybank is be tud szállni a saját eszközeivel és likviditásbővülést érhet el a piacon.

P.: Ha már a jegybanknál tartunk. Márciusban új elnök kerül az MNB élére, miután hat év után lejár Simor András mandátuma. Milyen várakozás, esetleg bizakodás van az új vezetéssel kapcsolatban a kormány részéről?

P. Gy.: A jegybank független és megvannak a saját feladatai, de a jegybanknak feladata az is, hogy fél szemmel figyelje a kormány gazdaságpolitikai céljait. Azt gondolom, hogy egy új jegybanki vezetés egy jobb bizalmi kapcsolatot jelenthet a kormány és az MNB között, így hatékonyabb lehet az együttműködés a két fél között.

P.: A piaci körökben az Ön neve is felmerült jegybankelnökként? Megkeresték már ezzel?

P. Gy.: Természetesen semmiféle megkeresést nem kaptam. Egyfelől azonban megtisztelő, hogy a szakmai közvélemény azt gondolja, hogy alkalmas lennék erre a feladatra, de én magamat inkább befektetési bankárként definiálnám, a monetáris politikához kevésbé értek. Most egy olyan jegybankelnökre van szükség, akinek itthon és külföldön is megvan a reputációja és a jegybank - egyébként szakmailag igen felkészült - gárdáját irányítani tudja. Szerintem egy monetáris politikában jártas elnökre van szükség, és remélem, hogy egy ilyen személyre esik majd a választás.

P.: Az utolsó csepp vére ellenére kimegy Magyarország a nemzetközi kötvénypiacra az IMF- megállapodás megkötése előtt?

P. Gy.: Amikor én az utolsó csepp véremet emlegettem, akkor úgy nézett ki, hogy kézzelfogható közelségben van az IMF-megállapodás. Ezért gondoltam azt, hogy mindenképpen jobb úgy kimenni a piacra, hogy már megvan a megállapodás. Azóta azonban másképp alakultak a dolgok, jött az őszi tájékoztató kampány a megállapodásról, amit az IMF elég rossz néven vett. Ha igazából belegondolunk, akkor ez a kampány - bár adhatott okot vitákra - azt a megközelítést célozta, amit az IMF mindig elvár a kormányoktól. Az IMF azt szeretné, ha egy ilyen program úgy jelenne meg, mint az adott ország kormányának programja, nem pedig úgy, mintha azt a Valutaalap rákényszerítette volna a kormányra. A kampánnyal a kormány azt tudta előkészíteni, hogy ha megszületik a megállapodás, akkor meg tudja mutatni, hogy milyen intézkedéseket tudott elkerülni. Ez lett volna a fő üzenet, az IMF azonban sajnos ezt negatív kampányként értelmezte. Most ők egy olyan deklarációt várnak a kormány részéről, hogy a magyar fél komolynak tartja a tárgyalópartnereit. Erre vonatkozóan Miniszterelnök Úr és a tárgyalásokat vezető Varga Miniszter Úr is többször nyilatkozott, kinyilvánítva a tárgyalások folytatására vonatkozó készségünket.

Úgy gondolom, hogy van arra mód, hogy megállapodjunk a nemzetközi szervezetekkel. Ha az intézkedéseket összefüggésükben meg tudjuk magyarázni az EU/IMF-párosnak, akkor sikerülni is fog.

P.: Tudna konkrét időpontot mondani a megállapodás megkötésére?

P. Gy.: Ezzel kapcsolatban érdemes megvárni a nemzetközi szervezetek missziójának januári látogatását. Ez előtt nem érdemes találgatásokba bocsátkozni. Most lesz lehetőségünk arra, hogy végigtárgyaljuk azokat a pontokat, amelyeket júliusban félbehagytunk.

P.: Visszatérve az első negyedévben tervezett devizakötvény-kibocsátásra. Lesz vagy nem lesz IMF-megállapodás előtt?

P. Gy.: A piaci viszonyok és az EU/IMF tárgyalások fényében tudunk dönteni, hogy mikor éljünk legelőször a kínálkozó alkalommal. Az Eximbank példája és az ÁKK idei aukciói mutatják, hogy Magyarország kapós IMF-megállapodás nélkül is. Úgy néz ki ezek alapján, hogy Magyarország iránt változatlan a befektetői bizalom.

P.: Ebbe a képbe hogyan illeszkedik bele Magyarország legutóbbi leminősítése? Befolyásolhatják az esetleges további leminősítések a magyar állam devizakötvény kibocsátásának időzítését?

P. Gy.: A Standard and Poor's legutóbbi lépése váratlanul ért minket. Ha megnézzük a hitelminősítő indoklását, akkor azt láthatjuk, hogy végig dicsérte a kormány intézkedéseit. Ezért nem értjük, hogy miért lépett az S&P, ráadásul akkor, amikor nem is volt lépéskényszerben. Nemrégiben meglátogatott minket a Moody's és a Fitch is. Ezeknek a látogatásoknak az eredményét még nem ismerjük, de nyilvánvaló, hogy egy esetleges újabb leminősítés szintén meglepetésként érne minket. A mutatóink az előző minősítéshez képest javultak: a hiányunk 3% alatt marad, az államadósság csökken, az ország ún. külső finanszírozási képessége a régióban a legmagasabb és tartósan és biztonsággal tudjuk magunkat finanszírozni a piacról.

Az látszik, hogy az S&P lépése nem okozott nagy vihart a piacon. Ez betudható annak is, hogy a válság után a hitelminősítőkbe vetett bizalom megcsappant. A befektetők egyre inkább hagyatkoznak a saját elemzéseikre és meglátásaikra. Hiába lépte meg az S&P ezt a számunkra váratlan lépést, a befektetők máshogy ítélnek meg minket.

P.: Felmerült az eladósodott vállatok megsegítésének ötlete is a kormány részéről. Ebbe a programba a bankokat is bevonnák, mint a lakosság megsegítésekor?

P. Gy.: Ha itt új végtörlesztési konstrukcióra gondol, akkor a válaszom az, hogy nem gondolom. Mint ismeretes a kormány most stratégiai megállapodást köt a stratégia fontosságú nagy cégekkel, egyebek között annak érdekében, hogy sikerüljön helyzetbe hozni a magyar kis és középvállalkozásokat. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb részben lehessenek a magyar kkv-k beszállítók ezeknél a stratégiailag fontos ágazatokban.

P.: Az önkormányzati adósság átvállalásával kapcsolatban sokakban felmerült az a félelem, hogy a kormány az átvállalt adósságot nem fizeti vissza teljes egészében. Mennyire megalapozottak ezek a félelmek?

P. Gy.: Az a fajta félelem, hogy a kormány egy önkormányzatoktól átvett adósságot ne fizetne vissza teljes egészében, teljességgel alaptalan. Az 5000-nél kisebb lakos számú települések adósságát a Kormány még ez évben néhány egyedi eset kivételével teljes mértékben átveszi (a néhány kivétel esetében a konszolidáció mértékéről a napokban születik döntés). Az ennél nagyobb lélekszámú települések esetében településenként és bankonként kezdődött el az egyeztetés a Kormány, a települések és a bankok között. Amennyiben az minden érintett fél számára előnyös, egyes hitelek esetleges átstrukturálása a bankok és az önkormányzatok közötti egyeztetéseken merülhet fel lehetőségként, majd a megállapodások végeredményét veszi át az állam.

(NGM/Portfolio.hu)