Orbán Gáborral a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügypolitikáért felelős államtitkárával készített interjút a Figyelő.

Mi késztette arra, hogy otthagyja jól fizető állását az államigazgatás ingoványos területéért?

Nem volt könnyű döntés, de ha hív a haza, akkor menni kell. Főleg, hogy engem március 15-én, vagyis a nemzeti ünnepen talált meg a miniszter úr felkérése.

Ismerte korábban Varga Mihályt, személyes kapcsolatban álltak?

Igen.

Egyből belekeveredett a dolgok sűrűjébe, konvergenciaprogramot kellett készíteni, egyben felkészülni a túlzottdeficit-eljárás újabb fordulójára. A kormányból sugárzik a magabiztosság, ha a nyilatkozatokon múlik, biztos kikerülünk az eljárás alól. Mi van, ha mégis bent tartanak minket a júniusi döntéssel?

Reméljük, addig nem jutunk el. Inkább azzal érdemes foglalkozni, hogy tudjuk lezárni ezt az időszakot. A legfontosabb cél most, hogy kikerüljünk a túlzottdedicit-eljárás alól. Kétféle irány következik a Bizottság tavaszi jelentéséből: vagy viszonylag rövid időn belül korrekciót kell végrehajtanunk a költségvetésben, vagy egy későbbi időpontra, őszre tolják a döntést. Ez utóbbit mondhatják például arra hivatkozva, ha valamiféle külső sokk hátráltatja az elvárások teljesítését, vagy egyszerűen több időre van szüksége a folyamatok megítéléséhez.

Tehát a kormány vagy kiigazít, vagy megpróbálja meggyőzni a bizottságot. Megvan az esélye, hogy végül a kiigazításra lesz szükség?

Nem zárhatjuk ki, de ez rövid idő alatt eldől.

Vannak kész terveik, hogy mihez nyúlnak hozzá a büdzsében?

Egy kormány soha nem lehet felkészületlen, bármikor bármi közbejöhet, ami a költségvetés korrekcióját teszi szükségessé.

A kiigazítási igényt fedezi a rendelkezésre álló 160-180 milliárd forintos tartalékszint?

A Bizottságban a tartalékon túlmenően látnak 100 milliárdos egyenlegromlást. A költségvetés tartaléka arra szolgál, hogy fedezze a bevételkiesést, amiről tavaly ősszel már látszott, hogy bekövetkezhet. Ez a megoldás szerintem jobban figyelembe veszi a tervezésben rejlő bizonytalanságot, mint ha új, alacsonyabb bevételi előirányzatokat határoztunk volna meg.

Varga Mihály legutóbb arról beszélt, hogy a 160-180 milliárdos tartalék elegendő lenne, ha lépni kell. Tartalékon túli intézkedésekről nem beszélt.

Azért, mert szerintünk minden kockázatot jól lefed a meglévő tartalék. A Bizottság pont ezt vitatja, de ne felejtsük el, az előző évben a Bizottság szándékainak érvényesülése a szükségesnél jóval nagyobb korrekciót eredményezett a költségvetésben.

Most mi az a legkésőbbi időpont, amíg elő lehet állni a „minicsomaggal”, hogy az még befolyással legyen a júniusi döntésre?

Ennek a nagyságrendje nem akkora, hogy csomagról kelljen beszélni, de ha erre egyáltalán szükség lesz, akkor a következő egy-két hétben kell lépni, mert a Bizottság május 29-én már előáll az eljárásról készített ajánlással. Ahhoz, hogy ebben figyelembe tudjon venni bármilyen új információt, azt rendelkezésükre kell bocsátanunk május közepéig.

A minisztériumban viszontlátják a bizottsági előrejelzésben a jegybank növekedési hitelprogramjától várt pozitív hatást?

A növekedési prognózisuk részben ettől lehetett jobb, mint az előző. A bizottság is elismerte továbbá, hogy részben maga a hitelprogram, részben pedig a tervezéskor figyelembe vettnél gyengébb árfolyam, illetve az alacsonyabb kamatszint miatt nem lesz szükség veszteségtérítésre a Nemzeti Banknál.

A program sikeréhez elegendő lesz a 2,5 százalékos marzs? Mit tesznek, ha a bankok nem csapnak le a lehetőségre? Milyen egyéb eszközök állnak rendelkezésre a hitelösztönzésre?

Jogos a kérdés, de látni kell, hogy ez nem egy végleges termék, a programban részt vevő bankok tudnak tenni azért, hogy kicsit testre szabják a feltételeket. Az MNB tárgyalásokat folytat a Magyar Bankszövetséggel. A kormány pedig segíteni tud, például garanciákkal. És ahogy a kérdés is utalt rá, nem az MNB programja az egyetlen lába az állami hitelösztönzésnek, ott vannak még az állami garanciavállalások vagy az Eximbank, melyek szintén komoly termékfejlesztést hajtottak végre ezen a területen.

A pénzintézeteket terhelő adók csökkentése is része lehet ennek a programnak?

Az egy másik tárgyalási csomag része, amit a tárca folytat a Bankszövetséggel. Ennek egyik eleme, hogy a hitelezés valamilyen módon kapcsolódjon a bankadó leírásához. Mivel figyelembe kell vennünk a költségvetés mozgásterét, olyan megoldásról érdemes beszélni, ahol a hitelezés felfutását követi az elszámolás az adózásban, és nem fordítva, hogy előbb csökkentjük az adót, majd várjuk a hitelezés beindulását. Ex post megoldást szorgalmazunk tehát.

Szóba jöhet egy költségvetési limit meghúzása, hogy mennyi mehet vissza a pénzintézetekhez a bankadóból?

Ha az előbb vázolt megoldásról állapodunk meg, akkor nincs szükség ilyen korlátra. Ahogy bővül a hitelezés, úgy növekszik a GDP, ezáltal emelkedik az adóalap, így a bevételek. Ezért nem látom értelmét a korlátozásnak.

Akkor ez több éves átfutás, mire a bankok terhe csökkenhet.

Ez így van, ugyan még nincs megállapodás, de úgy gondolom, mindkét félnek több éves vállalást kell tennie.

Hogy folynak a tárgyalások: szakmai alapon vagy ahogy a korábbi években megszokhattuk, a politika is beleszól?

Abban a fázisban tartunk, hogy azonosítottuk a problémákat.. A kérdéses ügyeket egyben kezeljük, nem akarunk kis csatákat külön megvívni. Az épkézláb javaslatok aztán a nemzetgazdasági miniszter elé kerülnek. Attól nem tartok, hogy a politika ebben a szakaszban közbeavatkozik, mert mindenki számára világos, hogy most a növekedés beindítása a legfontosabb, ami viszont hitelezés nélkül csak nagyon korlátozottan képzelhető el.

Tehát nem lesznek váratlan és egyoldalú, a bankszektort meglepő húzások a választások előtti utolsó évben?

Egyoldalú lépés, a Bankszövetséggel előre nem egyeztetett lépés nem fordulhat elő. A Bankszövetségnek minden esetben meglesz a lehetősége, hogy érdemben reagáljon a felvetésekre.

Kialakult már egyetértés valamiben?

A bajba került devizaadósok esetében vannak előttünk bankszövetségi javaslatok, de döntés még semmiről nem született.

A PSZÁF ajánlásai között felbukkant az árfolyamgát újbóli meghosszabbítása, a felügyelet lényegében véglegessé tenné az igénybe vételt.

Örökké tartóintézkedésekben, legyen szó bármelyik eszközről, nem gondolkodunk. De hangsúlyoznám, hogy döntés semmiről nincs egyelőre.

A Figyelő korábban írta, hogy a csomag része lenne az ingatlant terhelő hitelállomány és az ingatlan piaci értéke közti különbség átvállalása az adóstól. Ez benne maradt a csomagban?

Igen, van ilyen javaslat is. Természetesen megvizsgálunk minden olyan életképes kezdeményezést, amely tovább tudja csökkenteni a lakosság devizakitettségét, de figyelembe kell venni a szigorú költségvetés gazdálkodást is.

Hallani lehet a devizahitelek forintosításáról, illetve az is logikusnak tűnik a bankok részéről, hogy ha már leírják a hitel és az ingatlan piaci értéke közti különbözetet, azzal csökkenthessék a bankadójukat.

Csak magamat tudom ismételni, egyelőre javaslatok vannak előttünk.

A devizaadósok megmentésére kizárólag korábban már alkalmazott eszközöket vetnek be, vagy újítanak?

Arra törekszünk, hogy gyorsabb legyen a banki portfoliótisztulás, mert a befagyott mérlegek mellett a hitelezés nem tud beindulni. Ebben támaszkodni szeretnénk az EBRD szakmai és pénzügyi segítségére, hogy a bankrendszert ne nyomja agyon a nem teljesítő hitelállomány.

Hány devizahitelest érinthet az új mentőcsomag?

Nem hiszem, hogy új mentőcsomagról kellene beszélnünk, így amíg nem születik megegyezés, addig erre nem tudok érdemben válaszolni. A bajba jutott hitelesek problémájának kérdése az egyik pont a sok közül, mi a Bankszövetséggel komplett megoldásokra törekszünk.

Mikor indulhat a program?

Akár idén is, de számos egyéb téma van napirenden a bankok és a kormány közötti tárgyalásokon, ez csak egy közülük.

Varga Mihály többször elmondta, hogy nem tartja kívánatosnak a gyenge árfolyamot. Az interjú felvételének reggelén 296 forint volt egy euró? Ez most akkor gyenge vagy erős?

Ahhoz képest, hogy jelentősen csökkent a kamatszint, ez az árfolyamszint masszív devizapiaci egyensúlyról árulkodik. A forint árfolyama láthatóan együtt tud élni egy kisebb kamatkülönbözettel is.

Akkor tehát megállapíthatjuk, hogy a 290-300 forint közötti sáv megfelel a kormánynak?

A kormánynak nincs árfolyamcélja, de azt ki lehet jelenteni, hogy semmilyen szempontból nem érdeke az országnak, hogy meredeken gyengüljön a forint. Inflációs szempontból viszont az erősödésnek lehetnek hátulütői. Meglátásom szerint pillanatnyilag az árfolyamnak nincs kitüntetett szerepe, nem egy olyan gazdaságpolitikai változó, ami közelebb vinné a gazdaságpolitikát a jelenlegi prioritásaihoz.

Az előző években az volt a ritka hónap, amelyikben nem változtak az adótörvények. Idén is lesznek évközi adómódosítások?

Most a konszolidáció, az adórendszer finomhangolása a feladat, új adónemek kivetésétől mereven elzárkózik a kormány. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyes adónemek „áramvonalasítása” ne történhetne meg akár év közben is. Együtt kell élnünk és mozognunk a változó gazdasági, üzleti környezettel, amely bármikor igényelhet kisebb pontosításokat.

A merev elzárkózásról mintha tavaly is hallottunk volna, aztán mégis lett közműadó például.

Azért ne felejtsük el, hogy más adók párhuzamosan megszűntek, így például a szektoradók egy része. Az átalakítás java azonban megtörtént, a fogyasztási adók súlya nőtt, a jövedelemadóké csökkent, s megjelentek a környezettudatos adók a rendszerben. A további változtatások helyett most a hatásvizsgálatok ideje jött el. Sok mindent olvasni a sajtóban, elemzésekben elosztási, ösztönzési hatásokról, szürkülési vagy fehéredési tendenciákról, de ezek nem kellően megalapozottak. Hátravan még az a munka, amelynek eredményeképpen látni fogjuk, valóra váltak-e azok a hatások, amelyeket adórendszerben végrehajtott változásoktól várt a gazdaságpolitika.

Akkor nem is lehet alacsonyabb a jövedelemadó kulcsa? Nem nyílik tovább az olló a fogyasztási adók javára 2014-ben?

Ennek a mozgásnak vannak természetes határai. Az adóelkerülés és a negatív munkakínálati hatások olyan mértéket öltöttek korábban a jövedelemadóknál, hogy arra reagálni kellett. Abba a hibába azonban nem szabad beleesni, hogy a fogyasztási adóknál hasonló következzen be. Nagyon jó az irány, amerre eddig haladt a kormány, de az már kérdés, hogy érdemes-e tovább nyitni ezt az ollót.

Lesz vagy nem lesz 27 százaléknál magasabb áfakulcs?

Erre irányuló munka nem folyik a Minisztériumban, nem gondolkodunk az áfa további emelésében, igaz, egyelőre a csökkentés sincs napirenden.

Azt mondja, nincs tudományosan elfogadható elemzés az adóváltozások hatásáról. Valamilyen visszajelzés azért volt, a közmunkaprogramból nincs érdemi átszivárgás a versenyszektorba.

A vizsgálatokból kaphatunk választ arra a kérdésre is, hogy az adójóváírás kivezetése és a munkavédelmi akcióterv együttesen hogyan befolyásolta az érintett munkavállalók aktivitását, foglalkoztatottságát. Én inkább a visszafogott ipari termelésnek tudom be, hogy ez idáig nem indult be az átjárás, de korai még messzemenő következtetéseket levonni.

Azért van, ahol ennyi idő alatt is le lehet vonni következtetéseket. Például a tranzakciós illeték esetében, ahol azért már feketén-fehéren kiderült, hogy…

Na, mi derült ki?! Erre tényleg kíváncsi vagyok.

A konvergenciaprogram szerint idén 80 milliárdos bevételkiesés várható.

Ez így van, ez kiderült, de tudjuk, hogy mi ennek az oka?

Erre vagyunk kíváncsiak, ezért vagyunk itt.

Ilyen típusú adó kivetésére nálunk nem volt példa, de külföldön sem sok helyen próbálkoztak a bevezetésével. Emiatt a szokásosnál bizonytalanabb volt a tervezés, az adatok nem igazán voltak szofisztikáltak. Annak viszont nem látjuk a látványos jeleit, hogy az adóalapok próbálnák kikerülni az illetékfizetést. A havi maximum 6000 forintos limit fontos ebből a szempontból.

Az látszik az adatokból, hogy a kereskedelmi bankoknál vagy az államkincstárban okoz gondot az illeték befizetése?

Mindkét oldalon vannak elmaradások a tervektől, de fontos ismét hangsúlyozni, hogy ennek illetéknek nem voltak előzményei a hazai adórendszerben. A múltbeli adatok sem segítettek a tervezésben, mivel egy sajátos világgazdasági helyzetben vagyunk évek óta, amelyben az egyetlen biztos pont az esetlegesség: minden gazdasági szereplő egyedi megoldásokkal törekszik a túlélésére, amelyek nem ismétlődnek, vagyis nehezen számíthatók ki előre.

Írtunk róla, hogy egyre több, magyar ügyfeleket kiszolgáló webshop intézi külföldről szolgáltatását. Ez okoz fejfájást a fogyasztási adókkal foglalkozó kollégáknak?

Folyamatosan figyeljük, hogy az áfa nemzetközi összevetésben magas szintjére hogy reagálnak az adóalanyok. Ez ügyben az IMF-től kaptunk is technikai segítséget. Visszautalnék egy korábbi válaszomra: eljön az a pont, ahol a további adónövelés nem biztos, hogy többletbevételt hoz.

(Figyelő/NGM)