Eddig tartja magát a kitűzött menetrendhez az elnökség, és bízik abban, hogy júniusra megegyezést tud elérni az Európai Parlamenttel a gazdasági kormányzást megerősítő hatos jogszabálycsomag ügyében, mondta az eu2011.hu-nak Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyi szabályozásért felelős államtitkára, a témával foglalkozó tanácsi munkacsoport elnöke. A magyar főtárgyaló szerint „a határidőre történő megegyezés erős közös érdek”.

A válságra adott átfogó uniós válasz egyéb elemeiről mintha több szó esne, pedig a hatos jogszabálycsomagot sokan forradalmi jelentőségűnek tartják. Ön egyetért-e ezzel az értékeléssel?

Én azt gondolom, hogy attól történelmi jelentőségű ez a megállapodás, hogy valóban megteremti a Gazdasági és Monetáris Unió második, gazdasági pillérét. A közgazdászok régóta mondták, hogy ennek hiánya a gyenge pontja az európai gazdaságnak, és ezáltal az eurónak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hatos jogszabálycsomagban lévő javaslatok korlátozzák a nemzeti gazdaságpolitikák autonómiáját, és amíg nem volt kézzelfogható a baj, addig a nemzeti gazdaságpolitika ódzkodott a fegyelmező erőtől vagy korlátoktól. A görög adósságválság ébresztette rá a politikusokat, hogy itt jelentős előrelépésre van szükség. Akkor állította fel az Európai Tanács azt a magas szintű munkacsoportot (task force-ot), amelyben a pénzügyminiszterek majdnem fél éven át ezekről a témákról vitatkoztak. Amit a magyar elnökség csinált az utóbbi három hónapban, az nem más, mint ennek a politikai megállapodásnak a jogszabályba öntése.

Pontosan mit tartalmaz ez a hat, egymáshoz kapcsolódó jogszabály, mit jelent a gazdasági kormányzás reformja?

Elsősorban a költségvetési fegyelem erősítését. Szigorodnak a Stabilitási és Növekedési Egyezmény előírásai. Nagyobb hangsúly lesz a megelőzésen, akkor is lesz beavatkozás, sőt, akár szankcionálás is, amikor egy tagállamban ugyan még 3 százalék alatt van a költségvetési hiány, de már látszik, hogy elindul egy rossz folyamat. A hiány mellett előtérbe kerül az államadósságcél teljesülése is, hiszen magában az alapszerződésben szerepel a 60 százalékos államadósság-kritérium, de igazából ennek a betartását nem kényszerítették ki a szabályok. Csökken a Tanács mérlegelési lehetősége is, és több lesz az automatizmus, főleg a szankciókról való döntésnél. Mindezt kiegészíti egy irányelvtervezet, amely a legjobb európai gyakorlatnak megfelelő fiskális szabályokat ültetné át a tagállamok jogrendszerébe. Megjelenik egy új fogalom is, a makrogazdasági egyensúlytalanság. Az eurózónában az elmúlt években jelentős folyófizetésimérleg-többletek és -hiányok mutatkoztak, bizonyos országokban nagyon erős hitelezési boom, ingatlanpiaci buborék alakult ki. Mindez rendkívüli módon súlyosbította a gazdasági recesszió költségeit, megnehezítette a kilábalást. Ezt fölismerve a makrogazdasági egyensúlytalanságokat is figyelni és – szükség esetén – büntetni fogják.

Még egy-két héttel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) március 15-i ülése előtt is sok megoldatlan kérdés volt a hatos jogszabálycsomag körül. Hogyan sikerült végül minden tagállam számára elfogadható kompromisszumokat találni?

A legmagasabb szintről kapott folyamatosan politikai támogatást ez a munka. Mind az októberi, mind a decemberi európai tanácsi ülés, mind a márciusi eurócsúcs foglalkozott a témával, és nagyon erőteljes politikai támogatást adott a megegyezéshez. A mi feladatunk az volt, hogy a szakmai részleteket egyeztessük, és mindenkit kielégítő megoldásokat találjunk. Erős politikai támogatást kaptunk, ami meglátszott a tagállamok alapvetően konstruktív hozzáállásán is. Enélkül nagyon nehéz lett volna.

A történet még nem ért véget, a hat jogszabályból négyet rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenttel együtt kell elfogadni, és a két másikkal kapcsolatban is konzultálni kell. Orbán Viktor nemrég találkozott is a parlamenti jelentéstevőkkel, hogy politikailag előkészítse a talajt az április végén kezdődő formális egyeztetésekhez. Ugyanakkor ijesztően hangzik, hogy a parlamenti képviselők mintegy kétezer módosító javaslatot nyújtottak be a hatos jogszabálycsomaghoz. Hogyan látja e tárgyalások esélyeit?

A jogszabályalkotási folyamat előttünk álló második szakasza talán még az előzőnél is nehezebb lesz. Egyrészt, mert a sok elképzelés miatt bizonyos kérdésekben elég távolról kezdünk közelíteni egymáshoz. Másrészt a Parlament a Tanácshoz képest késésben van. Mi március 15-én teljes körű mandátumot kaptunk a 27 tagállamtól, hogy megkezdhessük a hivatalos egyeztetéseket az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal, míg a parlamenti jelentéstevő ezt a felhatalmazást várhatóan csak április 20-a táján kapja meg az EP gazdasági és monetáris bizottságától.

Az informális konzultáció azért már folyik. Ez még nem hivatalos dialógus, de reményeink szerint segíthet abban, hogy megértessük, megismertessük a Tanács pozícióját.

Az eddigi nem hivatalos konzultációk alapján tudná nevesíteni azokat a markáns nézeteltéréseket, amelyek a Parlamenttel folytatandó tárgyalások középpontjában lesznek?

A különbségek egy része természetes, és azzal függ össze, hogy a Parlament nagyobb szerepet szeretne magának bizonyos folyamatokban. Mondok egy példát. Egy úgynevezett eredménytábla, 8-10 mutató alapján jelezheti előre, hogy lehet-e makrogazdasági túlzott egyensúlytalanság egy adott országban. A Tanácsban elfogadott jogszabályjavaslat szerint az eredménytábla kialakításában a Parlamentnek nincsen beleszólása. De már látszik, hogy az EP szeretne legalább konzultatív szerepet játszani ebben.

Van egy másik problémakör is. A Bizottság az eredeti jogszabályjavaslataival tavaly szeptember végén jött ki, megelőzte a munkacsoport jelentésének végső változatát. Ez utóbbi azonban néhány ponton eltér az eredeti bizottsági elképzelésektől. Mivel a Parlamentnek eleve gondot okozott, hogy teljesen kimaradt ebből a politikai diskurzusból, amely a task force keretében folyt, arra lehet számítani, hogy azokban a kérdésekben, ahol eltérés van a Bizottság és a task force javaslata között, a Parlament álláspontja közelebb fog esni az eredeti bizottsági javaslathoz.

Gondot okoz továbbá, hogy néhány javaslat összekötné a hatos csomag jogszabályait más fontos, de nem ide tartozó kérdéssel. A mi célunk az, hogy ezeket leválasszuk erről a konzultációról, nehogy szétfeszítsék annak kereteit.

Ha mégsem sikerülne tartani a menetrendet, és nem jönne létre megállapodás a Parlamenttel júniusban, annak elég rossz üzenete lenne, hiszen az átfogó válságintézkedések többi eleme mintha sínre került volna, és a hatos jogszabálycsomag az egyetlen, amely még igazán nyitott.

Meggyőződésem, hogy ezzel mindenki, a Parlament is tisztában van, és érzi a felelősségét. Ez segíthet abban, hogy megteremtődjön a kompromisszumok lehetősége.

A válságmegelőzés egy másik aspektusa a pénzügyi szolgáltatások újraszabályozása, hiszen a bajok a pénzügyi szektorban kezdődtek. Ezen a területen példátlanul sok, közel húsz dossziét kell vinnie a magyar elnökségnek. Melyek az elnökség számára kiemelt ügyek, és azok hol tartanak? Ott van például a fedezetlen rövidre eladás (naked short selling) tilalmáról szóló jogszabály, amelyről a tagállamok a legutóbbi ECOFIN-on nem tudtak megegyezésre jutni.

Az elnökség valóban letett arról, hogy a Tanács márciusi ülésén előzetes álláspont kialakítását érje el, csak egy irányadó vitát folytattunk. Ez egy nagyon összetett jogszabály, amely a részvények, állampapírok, az úgynevezett hitel-nemfizetési kockázatokra kötött származékos eszközök (CDS) fedezetlen eladását korlátozná.

A tervezett szabályozás döntő részében egyetértés van a tagállamok között. Lényegében két nyitott kérdés maradt. Az egyik, hogy legyen-e, s ha igen milyen körben állandó jelleggel tiltás az állampapírok fedezetlen rövidre eladása esetén, illetve hogy mi legyen a pontos hatásköre, a feladata az európai értékpapír-felügyeletnek, az ESMA-nak a nemzeti felügyeleti hatóságokon túlmenően. Bízunk abban, hogy a májusi ECOFIN-ülésen ebben a két kérdésben is sikerül közös nevezőre, előzetes megállapodásra jutni.

Szintén jól áll, és elképzelhető, hogy májusban lezárhatjuk az egyeztetések tanácsi szakaszát, és általános megközelítést tudunk elfogadni a pénzügyi derivatívákról szóló jogszabály kérdésében. A jogszabály legfőbb újdonsága, hogy a legtöbb származtatott ügylet esetén kötelező lenne egy központi szerződő fél beiktatása, ami minimalizálná a partnerkockázatot, vagyis hogy valaki azért szenvedjen kárt, mert a partnere, akivel az üzletet kötötte, nem tud teljesíteni.

Kiemelném még a sok kérdés közül az Omnibusz 2 irányelvet, amely a már felállított európai felügyeleteknek az ágazati jogszabályait ülteti át, tehát teljes körűvé teszi azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek az új mikrofelügyeleti struktúra működéséhez szükségesek. Viszonylag későn, csak január elején jött ki a Bizottság javaslata, de teljes erővel dolgozunk rajta, és a Tanácsban közel állunk a megállapodáshoz. Reméljük, hogy a Parlamenttel való egyeztetést mindhárom említett jogszabály esetében le tudjuk zárni még a magyar elnökség idején.

(eu2011.hu)