Bízom abban, hogy el tudjuk fogadtatni a számításainkat a munkahelyvédelmi terv fedezetével kapcsolatban – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Pleschinger Gyula. A Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára szerint idén a magas tartalékoknak köszönhetően nem került veszélybe eddig a hiánycél tartása, jövőre pedig a fogyasztás emelkedése támogathatja a növekedést. Szét kell választani a politikai kérdéseket azoktól a feltételektől, amelyek a kölcsönszerződések alapját szokták képezni – mutatott rá az államtitkár, aki tagja a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal tárgyaló delegációnak.

Korán elfogadták a 2013-as költségvetést. Úgy tűnt minden rendben, de aztán megborították a Munkahelyvédelmi Akciótervvel. Nem várhatott ez?

Nagy szüksége van a gazdaságnak a munkahelyvédelmi akciótervre – mindenki elismeri. A munkahelyek védelme érdekében példátlan mértékben csökkentjük a munkára rakódó terheket, hogy megkönnyítsük a hazai vállalkozásoknak a foglalkoztatást. Minél előbb megtörténik ez, annál jobb.

Igen, de az elemzők és a nemzetközi szervek csak azt fogadják el, ami biztos. Márpedig az akcióterv fedezetében találtak bizonytalan tényezőket.

Azon vagyunk, hogy mindenki előtt megvédjük a program finanszírozási hátterét. A Költségvetési Tanácsnak (KT), a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és az Európai Bizottságnak (EB) is rendelkezésére állunk a számításaink alátámasztására. A részletes információkat már elküldtük az illetékeseknek és a kiegészítő kérdéseket - amelyek a tanács részéről felmerültek - is érdemben megválaszoljuk.

Hogy gondolták azt, hogy – a program fedezeteként - beszedjenek 120 milliárd forintot a jegybanki ügyletek megadóztatásából? A hiányzó összeget a következő évben pótolni kell a költségvetésből, tehát nem létező bevétel, nem?

Egészen pontosan itt arról van szó, hogy amennyiben a Magyar Nemzeti Bank veszteséges lesz, akkor fizetési kötelezettsége keletkezik a költségvetésnek 2014-ben. Az MNB eredménye azonban nagyon sok mindentől függ, amely tételekről jelenleg még keveset tudunk. A tranzakciós illeték fizetése nem vonja tehát feltétlenül maga után a veszteségességet.

Sokak szerint az adóbeszedés hatékonyságának a növeléséből sem lehet több pénzt kisajtolni, holott erre is számítanak az akcióterv?

Az adóbeszedés terén már tavaly is sikerült javítani a hatékonyságot, ezzel részben visszaszorítva a feketegazdaságot is: csaknem 40 milliárd forint volt a többletbevétel. Vannak még ezen a területen tartalékok, főképp, hogy számos olyan új intézkedést vezettünk be – fordított áfa, adóregisztráció, készpénzes tranzakciók korlátozása, stb. - amelyek hozzásegítik a hivatalt az eredményes tevékenységhez.

Látjuk, hogy egyelőre még nem fújtak visszavonulót, de mi van, ha a külső szereplőket (KT, IMF, EB) az érvek nem győzik meg?

Bízom abban, hogy el tudjuk fogadtatni a számításainkat.

Előfordulhat, hogy a jövő évi hiány növelésével pótolják adott esetben a kieső MNB-illetéket?

A konvergencia programban jövő évre 2,2 százalékos hiánycélt vállaltunk, miközben a Bizottság a túlzott deficit eljárás megszüntetésére 3 százalék alatti mutatót vár el. Elméletileg lehet tehát még mozgásterünk ebben, csak nem szeretnénk élni vele. A kitűzött célokhoz próbálunk ragaszkodni, ez van ugyanis összhangban a kormányprogrammal, az adósság csökkentésével.

A második negyedéves adatok alapján recesszióba került a gazdaság. Önök éves szinten továbbra is stagnálást várnak. Mi indokolja ezt?

Az euroválság elhúzódik, a belföldi fogyasztás és a beruházások is a várakozásaink alatt maradnak. De pontosan egy ilyen helyzetre való tekintettel a szokásos 100 milliárd forintos tartalékon felül további 320 milliárdos alapot is képzett a kormány az idei költségvetés készítésekor, amelyet legkorábban októberben lehet felhasználni. Ez tulajdonképpen biztosítja, hogy kedvezőtlen külpiaci folyamatok esetében is tarthatók legyenek a célok.

A gazdaság lassulását idén tehát ön szerint kiegyenlíti a tartalék. De mi lesz jövőre, amikor a tárca 1,6 százalékos növekedést vár mások szerény egy százalékával szemben? Változtatnak az előrejelzésen?

Vizsgáljuk a külső és a belső piacokat is. Azt tapasztaljuk, hogy exportban nőtt a versenyképességünk, exportpiacainkon tudtuk növelni a piaci részesedésünket és ezek mellett előbb-utóbb el fog indulni a belső fogyasztás emelkedése is. A háztartások nettó megtakarítása meredeken növekedett, elérte a netto 17 ezer milliárd forintot (zárójelesen hozzátenném, hogy a hitelállomány 10 ezer milliárd alá esett). Ennek jótékony hatása előbb-utóbb valamilyen formában érződni fog. Ezen kívül számítunk arra is, hogy a Bankszövetséggel kötött megállapodás, az úgynevezett növekedési paktum – amelynek keretében a bankok vállalták, hogy emelik kitettségüket a kis és közepes vállalkozások, illetve a magánszektor felé - is kifejti majd pozitív hatását. Látjuk továbbá azt is, hogy vannak „csőre töltött” újabb beruházások, érdeklődnek a hazai lehetőségek iránt a külföldi cégek, és maga a munkahelyvédelmi terv is hozzájárulhat a helyzet javulásához.

A bankoknál maradva egy pillanatig: a minisztériumból hogy látják, mi a gyors ütemű forráskivonás oka?

Külső és belső tényezőkre vezethető ez vissza. Az általános likviditási válság miatt az anyabankok igyekeznek elvenni a forrást onnan, ahol az kevésbé működik hatékonyan. Ezen kívül a krízis óvatosságra ösztönzi Magyarországon a vállalati és lakossági szereplőket, akik hitelfelvétel helyett inkább megtakarítanak. A forráskivonás egyik jelentős oka tehát a kereslet hiánya. Összességében úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, ahogy elindul a növekedés, visszajönnek a szükséges források. Azt reméljük például, hogy az otthonteremtési programunk a Bankszövetséggel közösen kialakított feltételek mellett már ebben az évben látható eredményeket hoz.

Egyes bankárok nem ezzel, hanem a bizonytalan gazdaságpolitikával magyarázzák a forráskivonást.

Sokféle vélemény létezik a jelenséggel kapcsolatban. Mi ugyanazzal a problémával küzdünk, mint a világ többi országa: egyszerre kell megteremteni a fiskális konszolidációt és beindítani a növekedést. A kettő egymásnak erősen ellentéte, de a makroszámok tekintetében sikerült mára már elérni egy viszonylag stabil állapotot: tartjuk a hiánycélt (megjegyzem, uniós csatlakozásunk óta első ízben), csökken az ország adóssága, nő a nettó finanszírozási képesség, azaz a fiskális konszolidáció megteremtődni látszik. Ez lehet a növekedés és a kiegyensúlyozott politika alapja.

Nyár elején, a költségvetés megszavazásakor még azt kommunikálta a tárca, hogy óvatosságból nem számol az IMF-megállapodás jótékony hatásaival a jövő évi büdzsében. Miért változott ez meg mára?

Korábban a Bizottsággal és a Valutaalappal való megegyezés még nagyon távoli, eléggé „cseppfolyós” célnak tűnt. Mostanra viszont már a tárgyalások elkezdődtek és a közös szándék az, hogy be is fejeződjenek. Ezt egyébként a piaci reakciók is fényesen visszaigazolják.

Pontosan mennyit spórolnánk meg az alku megkötésével?

Én onnan szoktam kiindulni, hogy húszezer milliárd forint körül van az államadósság. Úgy gondolom, hogy egy EU/IMF-megállapodás nagyjából 1,5-2 százalékos hozamcsökkenést eredményezne; ebből kiszámolható, hogy mekkora megtakarítás érhető el.

Milyen a kapcsolatuk jelenleg az IMF és az unió tárgyalóival?

Ismerjük már egymás álláspontját, úgy gondolom, hogy nagy meglepetések már nem várhatók. Azok a megbeszélések, amelyeken én részt vettem, jó hangulatúak voltak, nyitottságot tapasztaltam érveink elfogadására.

Komoly feltételek is vannak az IMF tárgyalásokon. Hol kell még engedni, miután kérésre már a jegybanktörvényt módosították?

A vannak helyett mondjuk, hogy esetleg lehetnek. A mostani misszió nyári látogatása során egy pillanatfelvételt készített a magyar gazdaság helyzetéről, amelyet elemeznek, kérdéseket fogalmaznak meg, és aztán meglátjuk. Mi arra törekszünk, hogy szétválasszuk és a politikai jellegű témákat azoktól a feltételeket, amelyek egy kölcsönszerződés alapjait képezhetik.

Idén megállapodnak, illetve milyen típusú szerződést vár?

Ezen vagyunk. Minden amellett szól, hogy jó lenne minél hamarabb tető alá hozni a szerződést, már csak az euróövezet felől leselkedő veszélyek miatt is.

(Magyar Nemzet)