Magyarország megújítása nem lehet teljes az oktatási rendszer – legyen szó köz- vagy felsőoktatásról – gyökeres újjászervezése nélkül. Sajnálatos módon az eltelt húsz év az oktatási rendszerben a fenntartás, finanszírozás szétzilálódását, áttekinthetetlenségét idézte elő.

A Kormány eltökélt, hogy a köznevelési rendszert olyan irányban építse újjá, hogy az minden egyes magyar gyermek számára megadja a valódi lehetőséget a versenyképes és magas színvonalú oktatáshoz. A törvénytervezet kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének, feltételeinek megteremtése.

Közismert tény, hogy a gyermekek száma évről évre csökken az általános és középiskolákban. Mindeközben a köznevelésben dolgozó pedagógusok éves nyugállományba vonulása, és a természetes fluktuáció (pl. pályaelhagyás) évi több ezer főt jelent a mintegy 150 ezres összlétszámból: évente közel 3000 pedagógus megy nyugdíjba. A gyermeklétszám csökkenése miatt viszont ettől kevesebb, évente csak 2000 pedagógussal lenne kevesebbre szükség.

A köznevelési törvénytervezet létszámadatai szerint akár tízezres nagyságrendű pedagógushiánnyal kell számolni, mivel a pedagógusok 30 százalékuk 12 éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. A tervezet azzal számol, hogy a mindennapos testnevelés elindításával, a kötelező óvodáztatás három éves korra történő leszállításával, az egész napos iskolai programok bevezetésével, a nevelési feladatok előtérbe helyezésével több ezres pedagógus létszámigény jelenik meg a hazai oktatási rendszerben.

A fentiekben bemutatottak alapján nincs ellenmondás a korábban elmondottak és a törvényjavaslathoz készült háttérszámításokban szereplő számok között, amelyek több éves periódust vesznek alapul.

(Oktatásért Felelős Államtitkárság)