Derkovits Gyula életművét szeretné újraértelmezni a Magyar Nemzeti Galéria DERKOVITS. A művész és kora című, április 3-án megnyílt kiállítása, amely 199 Derkovits-művön és kortársainak festményein, fotóin, grafikáin keresztül tekinti át, illetve helyezi kontextusba a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb magyar festőjének munkásságát. A tárlatot Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg.

Különös érzés a Várkert Bazár megnyitásáról a Derkovits-kiállításra érkezni: ott a verbunk, a palotás dominált, itt pedig a küzdelmes munkásarcok, a lázadó erő - emlékeztetett megnyitóbeszédében az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán azonban hozzáfűzte: az MNG kiállítása búcsút vesz a sztereotípiáktól, és ebben saját képeivel Derkovits Gyula is segít mindazoknak, akik hajlandók az alkotásokra figyelni. „Derkovits arra biztat, hogy ne engedjük őt beskatulyázni a munkásfestő fiókba, de ne engedjük saját magunkat sem skatulyákba kényszeríteni” - jegyezte meg a miniszter, hozzátéve: „Derkovits, Radnóti, Bartók vagy akár Jancsó Miklós miért ne lehetne azoké is, akik szeretik Munkácsyt, Herczeg Ferencet, Erkelt vagy éppen Nyirő József regényeit?”  

Kép letöltéseFotó: Bartos Gyula

Balog Zoltán elmondása szerint Derkovits olyan művész, aki keveset kapott, de sokat adott, és még most is ad: „az igazán nagy művészek arra inspirálnak, hogy újra és újra utakat keressünk hozzájuk, mert a nagyokhoz sosem csak egyetlen út vezet” - fogalmazott. A tárcavezető kiemelte: már az is eredmény, ha a látogatók külön találják meg ezeket az utakat, az igazi azonban az lenne, ha politikai és világnézeti különbségektől függetlenül mindez együtt sikerülne.

Kép letöltéseFotó: Bartos Gyula

Zwickl András, a kiállítás egyik kurátora kiemelte: Derkovits a két világháború közötti időszak hazai festészetének egyik legjelentősebb alakja, akinek jelentőségét már kortársai elismerték, korai halála után azonban megítélése körül viták kezdődtek; születésének 120. és halálának 80. évfordulója pedig most kiváló alkalmat kínál az életmű áttekintésére. A kiállítás elsősorban Derkovits művészetének eredetiségét és egyediségét kívánja bemutatni, nem elhallgatva azt sem, hogy olyan alkotó volt, aki kora képzőművészetében alaposan tájékozódott, ugyanakkor tudatosan merített a hagyományokból, ahogyan ő maga is hatott kortársaira - közölte.

Baán László, az MNG főigazgatója hangsúlyozta: magyar művész életművét ilyen színes és gazdag kontextusban, ennyire sokoldalú megközelítésben még soha nem mutatta be az MNG, mint az április 3-án megnyílt tárlaton. A feladat rendkívüli volt: egy korábbi paradigma alapján kultikus ikonná emelt művészkép lebontása, és helyette új értelmezési keretek kialakítása - tette hozzá a főigazgató.

Kép letöltéseFotó: Bartos GyulaBakos Katalin és Zwickl András kurátorok a csütörtöki tárlatvezetésen elmondták: a kiállítás öt nagyobb tematikus egységben tekinti át Derkovits életművét, párhuzamba állítva azt a hazai és külföldi kortársak számos munkájával. Az A épület földszintjén a festő életével és utóéletével ismerkedhet meg a közönség dokumentumok, fényképek és néhány műalkotás segítségével, az emeleten pedig a mindössze másfél évtized alatt létrehozott életművel. A gazdag anyagot a kurátorok az elégia, a dráma, a szatíra, az esszé és a himnusz hívószavai mentén tagolták fejezetekre, érzékeltetve azt az érzelmi-hangulati töltést, amellyel Derkovits hatni kívánt a szemlélőre. Külön teremben kaptak helyet Derkovits évtizedekig ikonikusnak számító Dózsa-sorozatai. A művész először 1928-29-ben fametszeteken, majd 1930-ban rézkarcokon dolgozta fel az 1514-es parasztháború témáját, a mindenkori elnyomottak melletti kiállásként, a szocialista művészettörténet azonban - mint arra egy 1957-es plakát is utal - forradalmi propagandát látott a sorozatokba.

Derkovits egészen más, szatirikus hangon is képes volt szólni a társadalmi ellentétekről, ahogy azt képein a gazdagok világának kövér, eltorzult arcú szereplői is bizonyítják, tragikusabb tónusúak ugyanakkor az elnyomás brutális arcát felmutató munkái. A festő himnikus hangvételű kompozícióinak középpontjában az ember világát és sorsát meghatározó magasabb rend áll, legyen szó a művész és feleségének elválaszthatatlan közösségéről, a szerelemről vagy a munka világának dicséretéről.

A tárlat július 27-ig látogatható.

(MTI/EMMI/kormany.hu)