Épített örökségünk ápolása komoly felelősséget ró ránk - hangsúlyozta Réthelyi Miklós a Forster Gyula- és Schönvisner István-díj átadása alkalmából tartott beszédében.

Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter elmondta: azok, akik a Műemléki Világnap alkalmából díjat vehetnek át, tudják azt, hogy egy-egy térnek, épületnek, régészeti lelőhelynek önazonossága van, ezért védelem illeti őket.

Egy száz éves ház alapja nemcsak a földben van, hanem a történelemben is. Egy régi épület tehát nemcsak statikai adatokból áll, hanem sorsokból is. Egy ház képes arra, hogy meghatározza az adott tér légkörét, ha egy régi épületnek erős a „személyisége”, karakterjegyeit átviheti a környék többi házára, kialakítva a táj történelmi körzetét - fűzte hozzá a miniszter.

Nem minden régió alkalmas arra, hogy befogadjon újabb tartalmakat, újabb épületeket - emelte ki a miniszter - példaként hozta fel a Grassalkovich kastély közelében a szocializmus évei alatt épített lakótelepet. Elmondta: vannak helyrehozhatatlan károk, hiába újítjuk fel a kastélyt, a táj végzetes sebet kapott.

Nemcsak felújítani, hanem esetenként új funkciót is kell adni egy-egy épületnek – folytatta a miniszter. Olyan szerepet, mely emlékeztet a régi dicsőségére. Egy-egy épületegyüttesnek különböző életciklusa van, a kastélyszálló-funkció lehet jó megoldás, de nem minden esetben üdvözítő. Egy püspöki palotából ne legyen welness központ - mutatott rá Réthelyi Miklós.

A miniszter kiemelte: a Forster Gyula- és Schönvisner István-díjasok tudják, az emlékezet térképein ki kell jelölnünk bizonyos pontokat, hogy hazataláljunk.

(kormany.hu, Nemzeti Erőforrás Minisztérium)