Ilyen teljes kiállításon még soha nem lehetett látni a száz éve született Bálint Endre festő- és grafikusművész életművét - méltatta a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) 350 festményt, objektet és kollázst felvonultató, A nyolcadik templom című tárlatát annak január 31-i megnyitóján az emberi erőforrások minisztere.
- "Előhozni" - ez az üzenete a kiállításnak – fogalmazott a tárcavezető. - Elő kell hozni ugyanis a múzeumok, a képtárak, az emlékezet raktáraiból mindent, ami a magyar kultúrát naggyá teheti. A Bálint Endre életművét végre teljes egészében bemutató tárlat ennek egy kitűnő példája – mondta. A miniszter kiemelte: a február 1-től látogatható életműtárlat felhívás a konzervatívabb ízlésű magyar közönségnek is: aki figyelmesen végignézi a kiállítás munkáit, annak kinyílik a szeme, hiszen Bálint Endre (1914-1986) egyszerre volt újító és hagyományőrző, művészete kerülte az addigi sablonokat, de őrizte a saját hagyományát, sosem felejtette el, honnan indult.
Kolozsváry Marianna kurátor Bálint Endréről szólva elmondta: a száz éve született művész műveiben, álomábráin, motívumain keresztül saját belső tájait festette, „töredelmes őszinteséggel megvalósult művészi önkifejezése szinte önmagát tette azonossá alkotásaival”.
A kiállításon megjelenik a harmincas évek végén szárnyait bontogató ifjú Bálint Endre, aki Chagall, Picasso, Braque nyomdokain próbálgatja saját magát, és kirajzolódik a Szentendrén Vajda Lajos tanítványaként alkotó fiatal festő, aki 1945 után az Európai Iskolán keresztül Párizsban is bemutatkozott, hogy e munkáin már kiragyogjon kimagasló tehetsége – szólt az életművet egyszerre kronologikus és tematikus tagolásban bemutató tárlatról.
A kurátor elmondása szerint a látogató megismerheti a Rákosi-rendszerben félreállított festőt, aki a szürrealizmusba menekült, megleli az ötvenes évek közepének alkotói válsága után új utakat kereső Bálint Endrét, aki megteremtette saját motívumvilágát, és a beérkezett művészt is, aki az önmaga helyett gyakran a franciákra figyelő festőként éppen Párizsban talált rá saját hangjára.
A hazatérés után képein másfajta elvágyódásnak lehet tanúja a közönség, itt már ugyanis nem az otthon, hanem a transzcendens felé szárnyal Bálint Endre képzelete – fejtette ki. Mint hozzáfűzte, a figyelmes nézőt megérintheti az idősödő festő mondanivalójának formai leegyszerűsödése. Életének utolsó éveiben a művésznek tüdőbetegsége miatt le kellett mondania a festésről, de mindig vigasztalta a hit, hogy életműve túléli őt, így merte kijelenteni, hogy „élek a haláltól” – jegyezte meg Kolozsváry Marianna.
Baán László, az MNG főigazgatója emlékeztetett: a május 11-ig látogatható tárlat nemcsak a nagy korpuszokat mutatja be, hanem azokat a kapcsolódási pontokat is, amelyekből azok inspirációs forrásaikat nyerték: többek között Picasso, Braque, Chagall és Max Ernst munkáit. A kiállításban látható egy valódi különlegesség is: egy eddig külföldre még soha nem kölcsönzött, 13. századi katalán festett fagerenda, amely nagy hatással volt Bálint Endre művészetére – hívta fel a figyelmet Baán László.
(MTI)
