Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter csütörtökön a Szépművészeti Múzeumban nyitotta meg a Török Nemzeti Napi Fogadás alkalmából rendezett kiállítást.

Tisztelt Nagykövet Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor Kossuth Lajos 1849-ben elhagyta Arad, Lugos, Orsóvár irányában az országot, befogadó kérelmet írt Abdülmedzsit szultánhoz, aki azt válaszolta, hogy a menekülőket vendégeinek tekinti. Kossuth nem sokkal ezután üzenetet küldött Magyarországra: „Minden hazáját elvesztő ember számára a víz csobogása a szél muzsikája idegenné válik. Az emberek sorsukban sok rosszat megélhetnek…, de a hontalanság által megélt fájdalmak elviselhetetlenek.”

Kossuth Lajos számára azonban nem vált idegenné a víz csobogása és a szél muzsikája, mert a török nép befogadta őt, ahogy keblére ölelte korábban Thököly Imrét és II. Rákóczi Ferencet is. Mindhárman a magyar szabadság hősei voltak, de már Kossuthot apánknak hívja a köznyelv, és egy időben az apostoli jelzőt is megkapta. A két nép között több évszázados a barátság, számos szavunk török eredetű, nyugodtan mondhatjuk: a vérünkben van a török kultúra. Amikor Kossuth a határhoz ért, letérdelt, majd így búcsúzott el: „Tekintetem rajtad nyugszik, én szegény hazám! Magyarok, ne tévesszetek engem szem elől, mert ebben a pillanatban is értetek ejtem könnyeimet…” A hazaszeretet legszebb megnyilvánulásai közé tartoznak ezek a sorok, melyeket nem tudott volna megírni Kossuth, ha a török nép nem fogadja be az elbukott szabadságharc üldözött hőseit.

Ezután Kossuth a jácinthoz hasonlította Magyarországot. A virág azért hal meg, hogy a jövő tavaszon még szebb szirmokat hozzon. Ehhez a virághoz a földet 1849 után néhány évig Törökország adta. A magyarok számára Kossuth volt a remény, aki törökföldön szervezte a magyar ellenállást, abban az országban, mely tele van szebbnél szebb virágokkal, szebbnél szebb műkincsekkel és palotákkal. Utóbbiakat Széchényi Ödön a modern török tűzoltóság megalapítója védelmezte, többek között azzal, hogy a felfoghatatlan gazdagságú paloták közelébe víztározókat épített, és számos olyan rendeletet hozott, mely megmentette Isztambult a legnagyobb ellenségétől, a tűztől. A tűz pusztításaitól szenvedő várostól aztán Széchényi Ödön pasa rangot kapott, majd elnevezték Tűzpasának.A nagy megbecsülésnek örvendő magyar főnemes életéből 48 évet töltött Törökországban. Thököly Izmitben, Rákóczi Rodostóban, Kossuth Lajos pedig Kütahyában telepedett le.

A magyar függetlenség kiválóságai számára múzeumokat hoztak létre törökföldön, e városokban rendszeresek a két nemzet barátságát hangsúlyozó kulturális rendezvények. „A magyarok nyomai Törökországban” kiállítás a magyar nép hőseinek törökországi nyomait mutatja be. Az emléktárgyakból kiolvasható a történelem, és e tárgyak valóságosabbak, mint a leírt szavak, hiszen a tárgyak a történelem megtestesülései. Az egyik legszebb tárgy a Schima András és felesége készítette díszes doboz, mely olyan, mintha az Osztrák-Magyar Birodalom, a Német Birodalom és az Oszmán Birodalom örök szövetségének lenne a frigyládája. Nemcsak a három uralkodó, II. Vilmos császár, I. Ferenc József és V. Mehmed Resad baráti kézfogását megörökítő kép utal erre, hanem a díszes ládika minden motívuma: a fémcsatjai, a szalagjai ezt az elválaszthatatlan egységet jelenítik meg.

De nemcsak ezen a dísztárgyon jelentek meg nemzeti motívumok, a magyar-török kapcsolatokat is számos szimbolikus gesztus mélyítette el. A XVI. század során Mátyás király könyvtárából, Isztambulba vitt corvinákat 1877-ben kaptuk vissza – ennek az aktusnak az írásos anyaga a magyar török nép barátságának szép dokumentuma. De a legfontosabbak talán mégis Kossuth Lajos szavai, aki azt mondta a török népről: „…mély érzésekkel, az emberi jogokat tiszteletben tartva, mindennemű veszély ellenére sem hajolnak meg.

A török nép nagy erő birtokában van… Európának és az emberiségnek a hasznára válik.” Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szegedi árvíz utána török nép segélyadományokat küldött az alföldi városba. Mi a tűzoltásban segítettünk török testvéreinknek, ők árvíz idején nyújtottak segítséget. Összetartozunk tehát, mint tűz és víz, és ennek ékes bizonyítéka ez a nagyszerű kiállítás, melyet ezennel megnyitok!

Mindenkinek hasznos időtöltést, kellemes szórakozást kívánok!

(kormany.hu)