Réthelyi Miklós beszéde március 14-én a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj átadóján.

Tisztelt Díjazottak, Hölgyeim és Uraim!


Márai Sándor szerint az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.

Azok a kiváló – és érdemes művészek, babérkoszorús alkotók, akik most együtt ünnepelnek az ország nyilvánosságával, tudják: a teremtő munka mellé elhivatottság is társul.

A vágy, hogy az ember valami tökéletesre leljen, éppoly ellenállhatatlan vágya, mint az állandó gyanakvás: mi az, ami itt tökéletes? Ami nincs, de mégis, mintha volna itt a földön… Hogy nehogy összezavarják az embert, a tökéletesnek vélt dolgokat múzeumokba teszik, vagy díjakkal szentelik fel,
és ezzel mintha jeleznék is: ezek a teljesítmények távol vannak a közönséges létezéstől. Pedig nem, részei a mindennapi életünknek, hiszen a mindennapi létezés pont ezekből a kivételes életekből meríti erejét.

E napon esély van arra, hogy a medializált látszatkultúra helyett a valós értékekre figyeljünk, melyek önsúlyuknál fogva komoly tekintélyt követeltek ki maguknak…Díjazott alkotóink egész lényüket állították az önkifejezés szolgálatába, mely rengeteg lemondással, bizonytalan élethelyzettel járt eddigi pályájuk során.

Petőfi, Arany, Jókai, Blaha Lujza, Kosztolányi Dezső, Kodály, Jászai Mari, Márai Sándor nélkül csak sorsközösség lennénk mi magyarok, csak egy ország. Nem lennénk igazi nemzet. A művészet az, amely újraértelmezi a nyelvet és működésbe hozza, mert a művész nemcsak egyéni életét éli, hanem annak a kornak az életét is, melyben alkot.

Az igazi alkotások függetlenek a hivataloktól, intézményektől, de nem függetlenek a nemzet közösségétől, azaz a nézőktől, az olvasóktól, a befogadóktól.

Egy életműdíj abban segítheti a nemzeti közösséget, hogy ajánlatot tesz az utókor számára, hogy mit érdemes megőrizni.

Azt mondja Kafka, hogy egy a hazugságot még az ellentétével sem törölhetünk ki, csak úgy, ha egy igaz világra váltjuk. Tehát egész életművünkkel, életünk minden pillanatával kell hitelesítenünk az általunk teremtett világot. Az igazi művészet békét hozhat a társadalom ellentétes érdekű, más kulturális hátterű és vagyoni helyzetű részei között. A művészet alkalmas lehet a nemzeti egység megteremtésére, hiszen Petőfi, Arany vagy Ady nagyságát már senki nem vonja kétségbe.

Van, amikor azt érezzük, hogy a lélek tud a legterhesebb lenni, miközben annak kellene a legkönnyedebbnek, leginkább légiesnek, és szárnyalónak lennie. A kiváló és érdemes művészeink, valamint babérkoszorús díjazottjaink abban segítenek, hogy légiesen súlyosnak, áttetszőnek és egyben színesnek is lássuk a világot.

Ezúton gratulálok az elismerésben részesülő művészeknek és sok sikert kívánok a további munkájukhoz!

(kormany.hu)