Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter augusztus 22-én, vasárnap mondott beszédet a Refármátus Egyház Doktorok Kollégiumának plenáris ülésén.
Főtiszteletű Püspök Elnök Úr! Főtiszteletű Püspök Urak és Professzor Urak! Nagytiszteletű Doktor Urak!
Mivel a tudomány gyorsabban halmozza fel az ismereteket, mint a társadalom a bölcsességet, óriási feladat hárul mindazokra, akik a teológia és a társtudományok területén is komoly jártasságot szereztek. Carl Gustav Jung is azt mondta, hogy tudásban gyarapodtunk, és nem bölcsességben.
A tudósra, a teológusra, illetve a teológia tudósaira vár hogy nevet adjanak eddig nem ismert dolgoknak, úgy ahogy az a Teremtés könyvében is olvasható: „És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.”
Feladatunk tehát, hogy nevet adjunk mindannak, amit eddig nem neveztek el. Nevet adni többek között a tudomány, a bölcselet és a teológia új eredményeinek, azaz a lehető legteljesebb mértékben feltárni a világot, hogy még jobban megismerjük Istent és a saját képmására alkotott embert. Nevet kapott a református doktorok közössége is, így hívják őket: Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma. Szeretettel köszöntöm a Doktorok Kollégiuma éves ülésén, egyben tudományos konferenciáján részt vevő valamennyi tudós kutatót, lelkipásztort, a református tudományosságot művelő és az iránt érdeklődő jelenlévőt!
Az oktatási és kulturális ágazatot felügyelő miniszterként jó érzés azt látnom, hogy a Református Egyház legkiválóbb teológusai nem csak a mindennapi lelkipásztori tevékenységben, hanem a teológia és a társtudományok művelése területén is kiemelkedő munkát végeznek.
Úgy vélem, hogy a teológiai tudomány művelése, azaz a világ birtokba vétele és a tudományos eszmecsere jól szolgálja a más felekezetekkel folytatott testvéri kapcsolatok építését, az ökumenizmus szellemét és gyakorlatát
A plenáris ülés kedvező lehetőségeket teremt a magyar reformátusság hagyományosan erős nemzetközi kapcsolatainak ápolására, ezzel együtt arra is, hogy hazánk jó hírét vigye a nagyvilágba.
Különösen aktuálisnak tartom a tudományos konferencia fő témájának megválasztását. A „Nemzedékről nemzedékre” mottó annak a felismerését tükrözi, hogy a Doktorok Kollégiuma fontosnak tartja a hittudomány értékeinek továbbadását.
A „Nemzedékről nemzedékre” mottó egyrészt utalhat a magyar reformátusság, és a kálvinista tudományosság történelmi szolgálatára is, másrészt pedig a generációk közötti összefogás, az élő kapcsolat fontosságára is ráirányíthatja figyelmünket. Tudom, hogy a Kollégium szerepet vállal a lelkészképzésben, és gondja van a református doktoranduszokra is. A tudományos „utánpótlás-nevelés”, tehát a fiatal nemzedékek képzése stratégiai kérdés, mind a nemzet, mind egy-egy felekezet, intézmény vonatkozásában.
Örömmel látom a plenáris ülés programjában a Csikesz Sándorról szóló megemlékezést. Tudjuk, hogy iskolateremtő munkássága mellett népének jövőjéért aggódó, felelős prédikátorként emelte fel szavát a gyermekáldás számának visszaesése ellen. Tette ezt ormánsági lelkipásztorként is, ahol már akkor riasztó mértékű volt a népességfogyás. Intelmei napjainkban is időszerűek. Bízom benne, hogy a mai lelkészek is magukévá teszik bölcs tanácsait, útmutatását.
Mindezek mellett fontosnak tartom a hittudományok és szekuláris tudományok művelői közötti párbeszéd elmélyítését.
A különböző nézőpontból kiinduló és eltérő módszerekkel folytatott kutatások eredményeinek szintézise nemcsak a tudomány szűkebb világát, hanem az értő és érdeklődő emberek életszemléletét is alakíthatja. Braque azt mondja, hogy az igazság létezik, csak a hazugságot találják ki. Feladatunk tehát hogy a tudomány és hit segítségével feltárjuk az igazságot, és hogy birtokba vegyük, azaz névvel lássuk el minden oldalát.
Őszintén kívánom, hogy a konferencia résztvevői hitükben megerősödve és tudományos ismereteikben gazdagodva térjenek majd vissza mindennapi munkájukhoz, és Csikesz Sándor professzor tanítását követve szolgálják a Református Egyházat, a határainkon belül és kívül elő magyarság javát, lelki, szellemi és erkölcsi épülését.
Kívánom, hogy a Doktorok Kollégiuma erősítse és mélyítse a magyar református tudományosságot, egyszersmind építsen hidat a tudományos és felekezeti környezetben!
E gondolatok jegyében köszöntöm a Doktorok Kollégiumának tudományos konferenciáját és kívánok eredményes munkát!
(kormany.hu)
