A vörösiszap-katasztrófa egészségügyi hatásainak felszámolása során kiemelkedő szakmai munkát végzőknek Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter 2011. február 15-én kitüntéseket adományázott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Akadémia utcai Tükörtermében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák!

Nemcsak mi haladunk az úton, az út is halad velünk. Folyamatosan változik körülöttünk a táj, de az út ugyanaz marad. Akkor is, ha leszakadt hidak, elsodort autók, elhullott állatok szegélyezik, akkor is, ha vörössé válik. Minden változik, de az út marad. Ahogy marad a szeretet is. 2010. október 4-én olyan katasztrófa érte Ajka és Kolontár térségét, amilyenre senki sem számított. A timföldgyár tározójának gátszakadása olyan emberi tragédiákhoz vezetett, amelyek feldolgozásához, megértéséhez egy élet is kevés. Amelyek szomorú következményeire még az utánunk jövő generációk is emlékezni fognak.

Védőmaszkkal sok minden ellen lehet védekezni, csak a sorscsapások ellen nem. A sorscsapásokra a szeretet lehet a válasz. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium nevében azok munkáját szeretnénk ma megköszönni, akik a vörösiszap-katasztrófa egészségügyi hatásainak felszámolásában kiemelkedő szakmai munkát végeztek. Akik szeretetükhöz hozzáadták a tudásukat és kitartásukat.

Négy és fél hónappal a tragédia után képek villannak fel a szemünk előtt. Mit látunk e képeken? Tájakat, melyeket csontkemény ujjaival megjelölt az elmúlás, a lúgos, mérgező iszap. Vörös sávokat látunk házakon, autókon, útszéli fákon. Jól kivehető, hogy mely területet vette birtokába az enyészet. Másfél és két méter magasságig pusztított az egymillió köbméternyi iszap. Mit látunk még a képeken? Kimerevített pillanatokat, melyek olyanok, mint a régi képeslapok, amelyeket elkoptatott az idő. Halvány és sötét foltok mindenütt. Viszont a szeretet fénye tompította a tragédia erejét. Ezt a fényt szeretnénk megköszönni a kollégáknak, és két intézmény: az ajkai kórház és a Veszprém Megyei kórház munkacsoportjainak is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák!

Vannak helyzetek, amikor az átgondolt szervezés és szakmai tudás nem elég. Van, amikor ember feletti áldozathozatalra van szükség. Van, amikor hősies helytállásra van szükség, olyanra, ami a szakorvosi segítségen túl a beteget, az ápolót és az orvost a hit erejével tölt meg. Az egészségügyben dolgozó kollégák somlóvásárhelyi, kolontári, devecseri, helytállása igazi hazafias tett volt, amelyben megmutatkozott a nemzet életereje, amelyben testet öltött a szolidaritás és a nemzeti összefogás.

Nemcsak mi haladunk az úton, az út is halad velünk. A megtett út formál minket, de mi is formálhatjuk környezetünket –Devecsert, Kolontárt, Somlóvásárhelyt, Magyarországot.

(kormany.hu)