A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter adta át a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjakat, 2011. március 14-én.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Díjazottak!
Nincs olyan akadály, amit álmaink ne távolítanának el a valóság útjából. Az alkotó nem leképezi a valóságot, hanem képzelőereje és igazságérzete révén kitalálja, újrateremti, hogy világosabban, teljesebben mutassa meg. Azok a kiváló – és érdemes művészek, babérkoszorús alkotók, akik most együtt ünnepelnek az ország nyilvánosságával, tudják: a tehetség akkor mutatkozik meg a maga valójában, ha a teremtő munka elhivatottsággal is társul.
Nincsen olyan szemfényvesztés, amit a valóság előbb vagy utóbb ne leplezne le. Aki dicsőségre tör, önmagát veszíti el, hiszen a siker nem cél, legfeljebb eredmény. Az itt jelenlévők nem azért alkották meg kerek életművüket, hogy az egy szimbólumban, egy díjban nyerjen értelmet, egy jelképben öltsön testet.
Az életművek függetlenek az államtól, de nem függetlenek a nemzet közösségétől. Az alkotó is része e közösségnek. Része akkor is, ha éppen külföldön tevékenykedik.
Az életmű sosem önmagában áll, az életműnek van egy hátországa, melyben a mű megfogant és vannak befogadói is. Ők is részei a hátországnak, hiszen ők azok, akik az értelmezés során élővé teszik a művet. Az alkotó tudja, hogy e nélkül a mű csak lóg a levegőben.
Mert tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szél tud lapozni egy könyvben, de olvasni nem. A befogadó tisztelete nélkül a mű megközelíthetetlenné válik. Ady életművében visszatérő motívum a magyar ugar. Senkiben nem merül fel, hogy a világot ostorozó Ady ne ragaszkodott volna minden áron a dudvás, muharos pusztához. A művész ugyanis nemcsak egyéni életét éli, hanem kora és kortársai életét is.
Vannak, akik azt mondják, hogy szlenget ne vigyünk be a színházakba. Vannak, akik azt mondják, hogy az élet leképezése nélkül hazugság a színház. Többféle megközelítés lehet, a lényeg az, hogy a mű maga okolja meg a választott nyelvét. Ugyanakkor fontos, hogy senki ne deklaráljon hivatalos esztétikai felfogást, mert a művészet csak autonóm módon teljesítheti ki magát.
Az alkotói munka nem az agy szeszélye, hanem egész lényünket meghatározó szellemi állapot. Díjazott alkotóink egész lényüket állították az önkifejezés szolgálatába, mely rengeteg lemondással, bizonytalan élethelyzettel járt eddigi pályájuk során.
Senki nem tudja visszaadni azt a szenvedélyt, szeretetet, melyet a ma kitüntetett művészek adtak szellemi közösségünknek.
Vannak, akik nemcsak visszafelé, de előre is tudnak emlékezni. Egy életműdíj abban segítheti a nemzet közösségét, hogy előre is emlékezzünk, azaz biztosítsunk helyet az életműnek az utókor számára is. Ezúton gratulálok a Magyar Köztársaság új kiváló és érdemes művészeinek és Babérkoszorú-díjas alkotóinak.
(kormany.hu)
