Ez az 57. ősz az 1956-os forradalom és szabadságharc óta. Fiatal forradalom, ahogyan fiatal a demokrácia is, mely tiszteleg az emléke előtt – mondta V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár 1956. októberi eseményeinek megemlékezésén Vas megyében.

1956 még nem egészen történelem, még nem egészen múlt. Még fájnak a sebek, még nem hűlt ki a harag, még él a gyász, s talán a büszkeség, a tisztelet is személyesebb és őszintébb, mint a régmúlt eseményei felett érzett – fogalmazott az államtitkár. Október 23-án megáll egy pillanatra az idő kereke.

Megállunk, és megemlékezünk azokról, akiknek köszönhetően ma már szabadon lélegezhetünk. V. Németh Zsolt emlékezetett: valahányszor felhúzzuk a nemzeti zászlót, emlékeznünk kell rá, hogy a szabadságharcosok áldozata árán tehetjük meg most szabadon, nekik köszönhetjük, hogy behegedt rajta az idegen jelkép ejtette seb.

Ezelőtt volt sok ködös, süket október, ami mélyen hallgatott a forradalom jelentőségéről. És volt néhány viharos, esős, szeles őszünk is, ami apránként megtisztította október 23-a emlékét. Ami lemosta a hazugságokat, elfújta a közömbösség porát, és megvilágította az igazságot – emelte ki az államtitkár.

A szabadságharcosok áldozatához békeidőben sem könnyű méltónak lenni. A kiharcolt, megörökölt szabadság felelősséget is ró az utókorra – folytatta. A zászlót tartani most is nehéz feladat, még ha másféle szelek is tépik. Ma már azt kell tenni, ami a saját értékrendünk szerint helyes, nem azt, amit mások mondanak. Felelősséggel minden kimondott és kimondatlan szóért, döntésért, tettért és mulasztásért – hangsúlyozta az államtitkár.

Beszédét Eötvös József soraival zárta: „Kevés egy élet, egy kar, E terhet hordani, De mindnyájunkra bízzad S meg fogjuk tartani.(…) Ő látja, s megnyugodva Csukódik bé szeme; Hisz zálogát jövőnknek Jó kézbe tette le!”

(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)