A Helyi Termék Magazin őszi számában a vidékfejlesztésért felelős államtitkárral készült portré.

- Kedves Államtitkár Úr, köszönjük, hogy elfogadta a lapunk felkérését. Engedje meg, hogy egy nem szokványos kérdéssel kezdjünk. Főz-e otthon pálinkát? Melyek a kedvencei?

Igen, én magam is főzök otthon pálinkát. Az elkövetkező hetekben, amikor lesz egy szabad napom, mindenképpen sort kerítek rá. Külön örömömre szolgál, hogy a tavaly életbe lépett jogszabályi keretek között ennek immár megnyílt a lehetősége. Nagyon várom, hogy a korszerű, mai technológiával kifőzhessem a saját magam által szedett kajszibarackból és tüskés körtéből készülő pálinkámat. Ezek a kedvenceim, de főként a helyi tájfajtákat és a vadgyümölcsökből – például kökény, berkenye - főzött pálinkákat szeretem. Ez utóbbiaknak elsődlegesen a magánfőzésnél van nagyobb szerepük, mivel ezekből kisebb mennyiséget állítanak elő.

- A pálinkafőzés és fogyasztás része a vidéki Magyarország szinte mindennapi életének. Ez közösségi élmény, és egyben komoly helyi gazdaságfejlesztést is jelenthet. Ön is így látja?

A pálinkafőzés és –fogyasztás mélyen gyökerezik a magyar kultúrában, és ezer szállal kötődik a magyar vidékhez is. A pálinkafőzés nemcsak a hagyományok továbbélését jelenti, hanem munkahelyteremtő erő is.  Ennek megfelelően határozott törekvésünk, hogy a gépesített, nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés irányából mindinkább az élőmunka-igényes, családi gazdaságokra alapozott, a nagyobb létszámú foglalkoztatást lehetővé tevő ágazatok, - mint a gyümölcstermesztés, vagy tágabb értelemben a kertészet – felé forduljunk. Erre szorosan ráépülhet a pálinkafőzés és a kisléptékű, térségi élelmiszer-feldolgozás. Úgy vélem, hogy a magán-, a kereskedelmi-, és a bérfőzésnek egyaránt megvan a maga helye a rendszerben, ezáltal biztosított, hogy a pálinka az ország egészét lefedve jelenjen meg. Ha nem így lenne, nem nevezhetnénk nemzeti italnak. Ezzel kapcsolatban egy vicc jut eszembe a 80’-as évekből, miszerint: „A konyak a munkásosztály itala, melyet választott képviselői útján fogyaszt!” Ez a példa jól rámutat, hogy nem juthatunk el oda, hogy a pálinka csak a kiváltságosok itala legyen. 

A magán-pálinkafőzés támogatásával segítünk fenntartani a helyi tradíciókat, mellyel egy vidéki, közösségi élményt is biztosítunk.  E munka bárki számára megadja azt az örömöt, hogy a földről saját maga szedi fel a gyümölcsöt, majd főzi meg a cefréből a pálinkát. A magánfőzés során előállított helyi pálinkák ugyanolyan értékkel bírnak, mint a kereskedelmi méretekben előállított pálinkák, de ezekkel szemben nyilvánvalóan nincs olyan mértékű elvárás, mint mondjuk egy prémium minőségű párlat esetében. Zenei hasonlattal élve egy széki, bütykös ujjú prímás által játszott dallam ugyanolyan részét képezi a kultúránknak, mint egy Bartók vonósnégyes.

- Hazai pozitív előnyei mellett, határainkon kívül is sokat köszönhetünk e nemes italnak.

Maga a pálinka képes lehet arra, hogy Magyarország vezértermékévé váljon. Ehhez az EU-s jogszabályi környezet is segítséget nyújt, hiszen a pálinka név használatának kizárólagos joga a magyaroké, ezzel pedig elérhetjük, hogy úgy kapcsolják hozzánk a pálinkát, mint a franciákhoz a bort vagy a skótokhoz a whiskyt. Ezen kívül úgy vélem, hogy a pálinkához fűződő rendezvények is hozzájárulnak ahhoz, hogy e hungarikum mind Magyarországon, mind külföldön is egyre ismertebbé váljon. A magyar pálinkafőzdék már eddig is több ízben szerepeltek eredményesen a nemzetközi párlatversenyeken. Talán még több reklám, hatásosabb marketing és nagyobb promóció kellene, hogy igazán meghódítsuk vele a világot.

- Sokaknak talán nehéz elképzelni, hogy egy államtitkár vagy miniszter bemegy egy pálinka szaküzletbe, levesz a polcról egy italt és kifizeti. Önnek mennyiben változtak meg szokásai mióta államtitkár? Van ideje piacra járni?

Kimondottan pálinkát árusító szaküzletbe nem járok, mert a magam által főzött, „saját gyártásból származót” preferálom. Ellenben a helyi piacokra rendszeresen ellátogatok, azok sajátos hangulatát és forgatagát kifejezetten szeretem. Legutóbb például a kecskeméti piacon volt módom megfordulni, ahol egy érdekes kezdeményezéssel találkoztam. Ott egy civil szervezet egyedi kitűzővel különbözteti meg a tényleges őstermelőket az őstermelői igazolvány mögé bújó viszonteladóktól. A „valódi” gazdák által viselt kitűző, arról informálja a vásárlót, hogy az árus csak olyan terméket értékesít, amit ő maga állított elő. Az egyesület tagjai a termelés helyszínén előzetesen meggyőződnek arról, hogy a piacon forgalmazott áruk az árusító gazdaságából származnak-e.  Ez jó példája a termelői értékesítés mind nagyobb térnyerésének, illetve a nepperek visszaszorításának.

- Kap-e segítséget az államtól az, aki piacot szeretne szervezni?

A vidékfejlesztési tárca által elkészített Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazott törek-vésekkel összhangban, az országban minél több helyen kívánunk létrehozni helyi piacokat. Így a megtermelt friss, megbízható eredetű és egészséges áru közvetlenül, a lánckereskedelmet kiiktatva juthat el a vásárlóhoz. Jelenleg sok településen nincs megfelelő infrastruktúra vagy helyszín egy piac kialakításához. E tevékenységhez igyekszünk a jogszabályi hátteret és a támogatási lehetőséget is biztosítani. Jelenleg zajlik az a tárcaközi egyeztetés, amelynek végén egy jogszabály-módosítás eredményeképp – reményeink szerint a jövő évtől – lehetővé válik a termelői piacok könnyített feltételekkel történő létesítése. Mindemellett már most örömteli tény, hogy egyre több olyan kezdeményezéssel találkozunk, amikor civil szervezetek, önkormányzatok nyitnak és üzemeltetnek helyi piacot a vidéki térségben vagy éppen a fővárosi kerületekben. Lényegesnek tartom, hogy a lakosság számára elérhető közelségben, kedvező árakkal működtetve teremtsük meg a kínálati oldalt, amely a keresleti oldalra is pozitív hatást gyakorol. A termelői piacról történő vásárlás erősíti a város-vidék kapcsolatot és lehetővé teszi, hogy a termelő és a fogyasztó között egyfajta bizalmi viszony alakulhasson ki.
Szándékaink szerint a közeljövőben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében is lehet majd forrásokra pályázni helyi piacok kialakítása és fejlesztése céljából.

- A helyben megtermelt áru helyben való fogyasztásának terjedése alulról jövő kezdeményezésként többnyire eredményes. Ön szerint a helyi termékek iránti kereslet – szemben a marketingre iszonyatosan sok pénzt elköltő multinacionális áruházláncok üzletfilozófiájával - sikeresen növelhető-e egy központilag irányított vagy segített szemléletformálással?

Nyilvánvalóan a vásárlási szokások változásához komplett szemléletváltásra van szükség. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a magyar vásárlókra jellemző árérzékenységet, melynek következtében a minőségi érvek a vásárlás során gyakran háttérbe szorulnak. Tudatos, nemzeti érdekekre alapozott, a helyi termékek egészségmegőrző és gazdaságfejlesztő hatását hangsúlyozó kommunikációra van szükség. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e termékek megvásárlása, illetve fogyasztása multiplikátor hatással bír a helyi gazdaságfejlesztésben, kedvező hatással van a vidéki térségek fejlődésére, a helyiek életére, segíti a munkahelyek megőrzését, így hozzájárul a munkanélküliség és a térségi elvándorlás csökkenéséhez.
Úgy vélem, hogy a helyi termékek szerepe manapság egyre inkább felértékelődik, mert a termelés során a hozzáadott érték helyi szinten jelenik meg, ezáltal segíti a lokális gazdaságfejlesztést. Az áruszállítás okozta környezetterhelést is csökkentheti, hiszen az áru nem több száz, vagy több ezer kilométerről érkezik, hanem közvetlen közelről, ideális esetben a településről, vagy mintegy 40 kilométeres vonzáskörzetből.
Meggyőződésem, hogy a helyi gazdaság, a helyi piac kitörési pont lehet a magyar mezőgazdaság és a vidéki térségek számára, mivel alulról építkező, helyi közösségektől indul el. Ez alapján mi is több lépcsőben gondolkodunk. Elsődleges és legkézenfekvőbb lehetőség a helyben történő értékesítés - a termelői piacokon vagy a közétkeztetésben. A közbeszerzési törvény közelmúltban történt módosításával megszűnt az akadálya a helyi termékek közétkeztetésbe történő bejutásának. Emellett már látunk jó törekvéseket abba az irányba, mely a gazdák önszerveződése, összefogása révén, szervezett keretek között biztosítja az áru piacra jutását, értékesítését. Végül az áruházláncok is felvevői lehetnek a magyar termékeknek, ehhez viszont szükséges egy olyan védjegyrendszer kidolgozása, amely egyértelműen felismerhetővé teszi a fogyasztó számára a magyar árut.

- Ha már említettük a multinacionális áruházláncokat, van egy kényesebb kérdésünk is. Néhány civil szervezet és szakmai csoport minden energiáját arra fordítja, hogy harcoljon az áruházláncokban elénk rakott - és sok esetben rendkívül gyenge minőségű - import élelmiszerek ellen. Főleg ha díszmagyarba van csomagolva. Hogyan lehet rendet tenni ezen a fronton?

Az utóbbi években valóban tömegével áramlott be hazánkba a sokszor silány minőségű, külföldi áru, amely számos esetben szinte teljes mértékben kiszorította a magyar termékeket az áruházaink polcairól. A fogyasztók egyre többször találkozhattak az élelmiszereken – félrevezető és megtévesztő módon – magyar eredetre utaló kifejezéssel, illetve képi megjelenítéssel. Bizonyára ezen a téren is tisztább helyzetet teremt majd az a várhatóan a jövő évtől hatályba lépő rendelet, amellyel a Vidékfejlesztési Minisztérium szabályozni kívánja, hogy mely élelmiszerekre kerülhet rá a „magyar termék” felirat. Ezt követően a vásárlók számára is pontosabban azonosíthatóak és egyszerűbben felismerhetőek lesznek ezek a termékek. Azt gondolom, jogos társadalmi elvárás, hogy azt a terméket lehessen magyarként feltüntetni, amelyről hitelesen megállapítható, hogy valójában az is. Egy termék attól, hogy Magyarországon csomagolták, még ne tartozhasson ebbe a kategóriába.

- Már csak két utolsó kérdésünk maradt. A Vidékfejlesztési Minisztérium munkatársai szoktak vásárolni helyi termékeket? Beszélgetnek ilyesmiről belső értekezleteken vagy hivatalos utak közben a kollégákkal?

Biztos vagyok benne, hogy a minisztériumi dolgozók közül is nagyon sokan vásárolnak helyi terméket, hiszen ismerik azok értékeit. Mindemellett munkatársaink egy része saját kiskertjében, veteményesében termeli meg a családja zöldség- és gyümölcs szükségleteit, és azokat olykor előszeretettel kóstoltatja meg a kollégákkal is.
A helyi termék, helyi piac téma egyébként kiemelt jelentőséggel bír, és hangsúlyos szerepet kap a tárca által elkészített Nemzeti Vidékstratégiában. A Minisztérium szervezésében egy külön munkacsoport foglalkozik ezzel a témakörrel, illetve a Vidékfejlesztési Főosztályon belül egy osztály működik térségi mintaprogramok kidolgozása céljából, melynek része a helyi termék és helyi piac is.
Ezen kívül számos, a témával összefüggő rendezvényen, konferencián, megbeszélésen veszünk részt, de a különböző vásárokon, helyi fesztiválokon, falunapokon is - a magunk lehetőségeivel és eszközeivel - igyekszünk népszerűsíteni ezen termékeket.

(Helyi Termék Magazin)