Nemcsak a helyi népesség életszínvonalának emelése céljából, de néprajzi, környezet- és tájvédelmi szempontból is fontos a tanyagazdaságok fejlesztése – mondta a Demokratának V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. Az augusztus végéig igényelhető pályázaton idén másfél milliárd forintot osztanak szét, jövőre viszont már a tervek szerint kétmilliárdot.

– Minden idők legsikeresebb tanyafelzárkóztatási akciójának minősítették nemrég a jelenleg zajló tanyafejlesztési programot. Mire alapozzák ezt?

– Arra, hogy a programot valóban az ott élőkkel együtt alkottuk meg. A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete még a választások előtt vetette fel a miniszterelnök úrnak, hogy szükség van egy ilyen speciális programra. S a kérés már szinte rögtön a voksolás után teljesült. Tavaly közel egymilliárdot, idén másfél milliárdot, jövőre pedig kétmilliárdot tudunk biztosítani tanyafejlesztésre.

– Az ország költségvetését három éve az egyensúlykeresés jellemzi. Itt minek köszönhető a növekvő forrásbőség?

– A tanyákon mintegy háromszázezer ember él. Fontosnak érezzük, hogy a program ne csak a nosztalgikus tanyaképet erősítse, hanem modellszerűen be lehessen mutatni, hogy a tanyasi élet megtölthető XXI. századi tartalommal. Ebben a modellben tehát a tanya nem csak gazdálkodási forma, s főleg nem nehézség, hanem érték. Mi a tanyát néprajzi, nyelvi, építészeti, tájképi értéknek tartjuk, és úgy gondoljuk, hogy ez az életforma alkalmazkodott leginkább a természeti és környezeti hatásokhoz. Vagyis akár a XXI. századi, fenntartható gazdálkodás mintájaként is bemutatható.

– Volt már olyan a rendszerváltozás óta, hogy ennyire koncentráltan évente juttassanak tanyafejlesztésre pénzeket?

– A tanyákról eddig legfeljebb csak tanulmányokat írattak a kormányzatok. Egy 2005-ös felmérés például azt mutatta, hogy itt a végóra. A tanyákon ugyanis – néhány gazdag család mellett – egyre nagyobb számban jelentek meg a szegények, akiknek ráadásul különösebb gazdálkodási ismereteik sem voltak. 2010-ben érzékeltük, hogy sürgős beavatkozásra van szükség. Ezt egyébként nem csak a tanyafejlesztési program konkrét milliárdjai szolgálják. A tanyán élők támogatása, segítése megjelenik más programokban is, például a fiatal gazdáknak kiírt pályázatokon. Azok a fiatal gazdák, akik vállalják, hogy tanyára költöznek, az elbírálásnál több pontot kapnak.

– Hasznosították a korábbi időszakban készített tanyakutatások tapasztalatait?

– Hogyne. Ezek készítői örömmel látják, hogy az elmúlt évtizedekben végzett munkájuk most hasznosul. Persze ebben a gyakran változó világban szükség van mai kutatásokra is, főleg annak tükrében, hogy az elmúlt években ennyit változott a tanyasi társadalom.

– A tanyára kiáramlók száma nem is kevés, tudtommal mintegy 10 százalékkal, 30 ezer emberrel nőtt az érintettek száma az utolsó évtizedben. Megfordult tehát a korábbi időszak csökkenő tendenciája. Ezeken a szegény, ismeretek és perspektíva nélküli rétegeken hogy tud segíteni a tanyafejlesztési program?

– Azok az elemek, amelyek a tanyasi infrastruktúrát fejlesztik, segítik az ő létüket is. A program keretében tanyafejlesztési közösségek, önkormányzatok vásárolhatnak például gépeket az utak karbantartására – egyébként kifejezetten ők kérték ezt a lehetőséget, ahelyett, hogy a pénzből szilárd burkolatú utat építtetnének. Az adott forrásból ugyanis csak az utak igen kis hányadát lehetett volna helyreállítani, miközben egyetlen önkormányzatnak is több mint száz kilométeres külterületi úthálózata lehet. Saját gépekkel viszont a gazdálkodók maguk dönthetik el, mely utak felújítását érzik fontosnak. A tanyák villannyal való ellátása, vagy épp a tanyasi termékek piacra juttatása kapcsán az új lakók szintén bevonhatók a helyi termelésbe.

– Hogy lehet segíteni a tanyasi termékek piacra juttatását?

– A tanyás térségek fejlesztését szolgáló pályázatok közül ez a legnagyobb tétel, 450 millió forintot biztosítunk erre – felülmúlva például az infrastruktúra-fejlesztési pénzeket is. Ez szintén a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének a kérése volt, hisz mindennek az alapja, hogy első körben megerősítsék a gazdaságokat. A gyakorlatban ez például kisüzemek létesítését jelenti, épp a napokban utazunk egy tésztagyártó, majd egy baromfivágó avatójára.

– Pontosan mit értsünk tanyasi termék alatt? El lehet-e ezt határolni a kisfalusi termékektől?

– A baromfivágóban kapirgáló csirkéket fognak majd feldolgozni. A program tehát arról szól, hogy a tanyát mint értéket megőrizzék. Eddig inkább csak arra volt példa, hogy különböző kereskedők visszaéltek a tanyasi termék kifejezéssel. Az új üzemekben viszont tényleg tanyasi terméket állítanak majd elő, olyannyira, hogy még a termelő arcképét, telefonszámát is rárakják a csomagolásra. Vagyis ha a vásárlónak kedve szottyan, hogy megnézze, az állatokat hol nevelik, megteheti. Mindez hitelességet ad a terméknek. De idetartoznak a tanyasi terméket árusító üzletek is, amelyek a jelentős vásárlóerővel rendelkező városokban megjelentethetik a kisgazdaságok által termelt árukat. A tanyasi termelő csoportok, egy önkormányzattal konzorciumba lépve, ilyen bolt létesítésére is kaphatnak támogatást.

– Az állam tehát segít az ilyen boltok fenntartásában?

– Inkább az üzlet kialakításában. Az első ilyen boltok Fülöpházán, majd Kunszentmiklóson és Budapesten nyílnak. Ezenkívül a gazdaságok védjegy- és minőségtanúsítási rendszerek kidolgozására is kérhetnek támogatást.

– Mennyi jut arra, ami kívülállók számára elsőként beugrik tanyafejlesztésként, vagyis az infrastruktúra javítására, kiépítésére?

– A külterületi földutak karbantartására, amelyről már volt szó, 300 millió forintot különítettünk el. Munkagépek, eszközök beszerzésére maximum 10 millió forintot kaphat egy-egy pályázó – ebben önkormányzatokra, önkormányzati társulásokra számítunk. A villany nélküli tanyák energia-ellátására 120 millió forintot lehet fordítani, tanyagondnoki szolgálat fejlesztésére 100 milliót. Új elem a mobil egészségügyi vizsgálatok szervezése, az ehhez szükséges eszközök beszerzését is beleértve.

– Nem mondta a felsorolásban a szántó, vető, arató, vagyis a földeken dolgozó gépeket. Jól sejtem, ennek oka, hogy a nagybirtokszerű képződmények pillanatnyilag nem tartoznak a tanyagazdaságokhoz?

– Itt még jócskán van tennivalónk. Az elmúlt hetekben benyújtott földtörvény épp azt a célt szolgálja, hogy a helyben lakók érdekkörébe kerüljenek a földek. A családi gazdaságok fejlesztése az egyik legfontosabb célkitűzésünk, kiegészülve azzal, hogy ezek ne szigetszerűen működjenek. A célunk az, hogy aki megtermeli a terméket, később ugyanaz etesse fel az állatokkal, majd a növényi és hústermékeket ott helyben dolgozzák fel. A tanyafejlesztési program egyébként nem uniós támogatás, nemzeti forrásból adjuk. Előny, hogy itt – az uniós pénzekkel ellentétben – a támogatás intenzitása elérheti a 75 százalékot, sőt az önkormányzati szektor esetében a 90 százalékot.

– Mindez hány gazdaságot jelent?

– Tavaly 131 pályázatot nyújtottak be a tanyagazdaságok fejlesztésére, és további 70 önkormányzat adott be támogatási igényt. Önkormányzatok esetében örülnénk, ha a fejlesztéseket egymásra építenék. Vagyis ha a helyi termék profilját már kialakították, újra pályáznának a piacra jutás fejlesztésére.

– A tanyagazdaság mint modell mennyire illeszkedik az uniós gazdaságfejlesztési programokba?

– A következő uniós költségvetési periódusban az egyik legfontosabb szempont lesz a fenntarthatóság. A támogatások 25 százalékának például az éghajlatváltozás hatásainak a kiküszöbölését kell szolgálnia. A termőterület 7 százalékát úgynevezett ökológiai célterületként el kell különíteni. A tanyán való gazdálkodás ugyanakkor a természettel való harmonikus együttélés legháborítatlanabb formáját jelenti. A 21. századi életformában már amúgy is vitákat gerjesztene, ha a mezőgazdasági termelést zárt utcasorokon kéne elviselniük az embereknek. Vagyis még praktikus is, hogy a gazdálkodás azon a helyen folyjon, ahol a növénytermesztés és az állattartás együtt megoldható. A tanyán történő gazdálkodással ráadásul erősödhetnek a néprajzi értékek, s érvényesülhetnek a tájmegtartás követelményei is.

(Demokrata, 2012. augusztus 8.)