Elsőként Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára szólalt fel, aki elmondta a tanácskozás résztvevőinek, hogy a Nemzeti Vidékstratégia végleges formába öntése a tárcán belül várhatóan még Karácsony előtt befejeződik, és remélhetően már januárban a Kormány, február közepén, a tavaszi ülésszak kezdetén pedig az Országgyűlés elé kerülhet, s arról márciusban a törvényhozás is dönthet.
- Amikor Miniszterelnök Úr tavaly februárban felkért arra, hogy vegyek részt a kormányában, és segítsek a vidék talpra állításában, átadtam neki egy magamnak készített 15 oldalas összeállítást arról, hogy mit is kéne tenni? Ebben az előző évek vitái és tapasztalatai alapján összefoglaltam, hogyan lehetne fejleszteni a vidéket és a mezőgazdaságot, hogy részben a régi hagyományokon alapuló, ám a mai európai viszonyoknak megfelelő életkörülményeket teremtsünk vidéken. Én ma is ebből a Miniszterelnök Úrnak átadott és általa jóváhagyott „kottából” dolgozom. Ez adja a vázát annak a Nemzeti Vidékstratégiának, amelynek kidolgozására „szegődtem” – kezdte bevezetőjét Ángyán József államtitkár, majd így folytatta:
– Olyan mezőgazdaságra van szükségünk, amely úgy állít elő jó minőségű, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben megőrzi a tájat, vízbázisaink tisztaságát, a talajok termékenységét, egy élhető világot, és mindezt olyan gazdálkodási rendszerekben teszi, amelyek munkát, megélhetést adnak a lehető legtöbb vidéki ember számára. Ez az agrármodell a kis és közepes családi gazdaságok meghatározó szerepére épül, mely nemcsak az európai agrármodellnek alapja, hanem egyúttal a hazai hagyományos agrárgazdálkodásnak is ez volt a korábbi időszakokban az alapja. Ez persze kiegészül azzal az igen fontos elemmel, hogy amikor ezek a kisebb gazdasági egységek, mozaikok a piaccal kapcsolatba kerülnek – beszereznek vagy feldolgoznak, értékesítenek –, akkor ezt egymással összefogva, szövetkezve teszik.
A Nemzeti Vidékstratégia koncepcióját áprilisban hozta nyilvánosságra a Vidékfejlesztési Minisztérium, s fél éven keresztül zajlott annak széles körű társadalmi vitája. Ez a nemzeti konzultáció azt igazolta, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége egyetért a stratégia által kijelölt fő iránnyal, és a többszáz beérkezett hozzászólás, észrevétel leginkább arról szólt, hogy hogyan, milyen eszközökkel lehetne ezt az irányt gyorsan és legjobb hatásfokkal megvalósítani.
A Nemzeti Vidékstratégia kidolgozásával és annak kormányzati valamint parlamenti vitára való előkészítésével párhuzamosan zajlik nemzeti programjainak kidolgozása, amelyek az egyes területekre vonatkozó megvalósításának kereteit és eszközeit részletesen tartalmazzák. Közülük a „Tanyafejlesztési program” például már elindult. Az ezévben rendelkezésre állt közel 1 milliárd Ft-ra beérkezett pályázatok elbírálása megtörtént, s az igen nagy érdeklődés is jelzi, hogy az elképzelés helyes, és megalapozott az a törekvés, hogy a következő évben költségvetési keretét 1,5 milliárd Ft-ra emeljük. Ilyen nemzeti program lesz az „Ökológiai mezőgazdálkodási program” is, amely nem kevesebbet tűz céljául, mint hogy 2020-ra megháromszorozzuk az ökológiai gazdálkodás jelenleg méltatlanul alacsony területi arányát. Ez a program nemcsak azért fontos, mert minden elemében és törekvésében kielégíti a minőségi mezőgazdasági szerkezetváltás, a többfunkciós európai agrármodell követelményeit, hanem azért is, mert egyre világosabban kirajzolódik az ellenőrzött minőségi élelmiszerek előállítása iránti igény gyors ütemű növekedése. Így e gazdálkodás fejlesztése jelentős gazdasági előnyöket is hordozhat Magyarország számára.
Az államtitkár végül leszögezte: – Ehhez a jelentős fordulathoz persze mindenek előtt kitartás, hit és bátorság kell. Hit abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a viszonyainkat. A tárca vezetése elszánt arra, hogy egy ilyen fordulatot végrehajtsunk Magyarországon. Ehhez partnerséget kérünk és ajánlunk a magyar társadalomnak.
(Biokultúra, 2011. 6. szám)
