A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában Ángyán József a magyar termékek sorsáról beszélt.

Mennyit ér nekünk a magyar termék?

Az élelmiszerbiztonságot is javítaná, ha lerövidülne az út a termelőtől a fogyasztóig. Ütköző című műsorunkban arról volt szó, hogy mi lesz a sorsa a magyar termékeknek.

Kerül-e magyar áru a húsvéti asztalra? A többség, ha teheti, hazai portékát vásárol. Egy termékre azonban akkor is azt mondhatják, hogy magyar, ha csak a csomagolása készült itthon. Hogyan tudjuk mi fogyasztók segíteni az őstermelőket, gazdálkodókat? Nem kevés pénzről van szó: csak tavaly húsvétkor kilencmilliárd forintot költöttünk sonkára.

Az Ütköző című műsorunk vendégei – Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, Horváth Gábor, Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Szövetségének főtitkára, valamint Boros Péter, a Coop kereskedelmi igazgatója – is a legkülönbözőbb helyekről szerzik be a húsvéti menü hozzávalóit. Van, aki a legközelebbi boltból, van, aki részben a multinál, illetve a saját üzletlánchoz tartozó boltban vásárol, és van olyan is, aki az otthon disznóvágás eredményét, a saját pácolású sonkát teszi az asztalra.

Arra a kérdésre, hogy mi számít magyarnak, a hamarosan elkészülő magyar terméktörvény hivatott választ adni. Jelenleg a beszállítók sem tudják minden esetben magyarországi alapanyagokból fedezni a hazai keresletet, így importra szorulnak.

Ángyán József államtitkár szerint a mostani mostoha állapotokat a helyi piacok, helyi értékesítési hálózatok újjáépítésével lehetne megszüntetni. Hangsúlyozta, hogy le kell rövidíteni azt az utat, amelyet az élelmiszer megtesz a földektől az asztalig. Ezzel az élelmiszerbiztonságot is javítani lehetne az államtitkár szerint. Példaként említi, hogy az élelmiszerbotrányok is akkor törtek ki, amikor a termékeket több ezer kilométeren keresztül kezdtük el utaztatni.

Horváth Gábor szerint a jövedelemelosztás lenne a legfontosabb feladat, hiszen a jelenlegi körülmények között – például az élelmiszerek 26 százalékos áfája mellett – a gazdálkodó nem tud tisztességesen megélni és felkészülni a termelésre. Az eladás, a piacra juttatás láncában sincs szerepe a termelőknek. Nagy részük ráadásul nem Budapest közelében van, tehát szüksége van a hálózatra, amely tisztességesen közvetíti az áruját, és eljuttatja a fogyasztóhoz. Gondot jelent az is, hogy a termelők nagy része nem rendelkezik tárolási lehetőségekkel, és általában azt próbálja eladni, ami megtermett a földjén, nem pedig azt, amit a piac megkíván. A magyar termék meghatározásával kapcsolatban azt javasolta, hogy vezessék be a direkt magyar termék fogalmát. Példaként említette, hogy egy sonka akkor számít magyarnak, ha az állat itt született, és itt is vágták le.

Boros Péter elmondta: megállapodás függvénye, hogy miként tudnak együttműködni a helyei termelőkkel a kisebb települések üzleteiben. Azt tapasztalta, hogy a vásárlók keresik a magyar árut – és nemcsak a friss termék kategóriában.

Megélhetés a kiskertben

Foglakozni kell az élelmiszer-önellátás problémájával is. Bizonyos térségekben például működik az a kezdeményezés, hogy nehéz sorsú embereknek vetőmagot adnak. Az államtitkár szerint azonban sok helyen fordul elő még mindig, hogy a ház mögötti kertben gyep van, tehát újra kell tanítani a vidékieket, hogy miként kell zöldséget, gyümölcsöt termelni. A gazdasági helyzet nem olyan, hogy ezt a kérdést el lehetne hanyagolni – mondta.

Horváth Gábor szerint viszont a vetőmag önmagában nem elég, nem szabad ugyanis magára hagyni a termelőt, hiszen nemcsak szakértelem, hanem pénz is kell ahhoz, hogy végigcsináljanak egy mezőgazdasági szezont, és a tavaszi vetésből ősszel termés legyen.

Ángyán József beszélt arról is, hogy meg kell tisztítani a piacot, jelenleg ugyanis 52 magyar áru jelölés van forgalomban a kereskedelemben. A készülő törvény értelmében ősztől az lesz magyar termék, amely magyar alapanyagból Magyarországon készült. Ezt a hatóság ellenőrzi majd, nem lehet használni a magyar termék jelölést, ha az áru nem felel meg ezeknek a kritériumoknak.

Bár Magyarországot még ma is sokszor a térség éléskamrájának nevezik, egyre kevesebb a földből élők aránya. Horváth Gábor szerint ennek az az egyik oka, hogy a családi gazdaság mint modell önállóan nem képese talpon maradni. Ráadásul kevesen vágnak bele, mivel a mezőgazdaság kemény fizikai munka, miközben a jövedelem nagyon kevés. Nem teszi vonzóvá az sem, hogy időszakos munkáról van szó, és ez kétszeresen is kiszolgáltatottá teszi az embereket. Nem utolsó szempont az sem – tette hozzá Horváth Gábor –, hogy a munka ad-e biztosítékot az öregkorra.

Ami a termékek minőségét illeti, Boros Péter elmondta: az üzleteik nincsenek ugyan laborokkal felszerelve, a hatóságok viszont nagyon szigorúan ellenőrzik, hogy honnan, milyen szerződés alapján szerzik be a termékeket, és biztosítaniuk kell a nyomon követhetőséget is. Ángyán József hangsúlyozta, hogy ezen a területet nem szabad engedményeket tenni.

Horváth Gábor szerint ugyanakkor nem ez a fajta kontroll a termelők legnagyobb gondja, hanem az, hogy a környezetvédelem vagy a termékbiztonság okán túlzott követelményeket állítanak eléjük, és ezek teljesítése sokszor súlyos milliókba kerül.

(Kossuth Rádió)