Eddig az ökogazdálkodás az agrárium mostoha gyermekének számított. Úgy tűnik, ezentúl ez másként lesz. Legalábbis a kormány legújabb tervei szerint. - Ilonka Mária készített interjút Ángyán Józseffel.

Dr. Ángyán József egyetemi tanár, jelenleg az Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára. 1952-ben született Nagyatádon. Nős, öt gyermeke van. Agrármérnöki végzettségű, mezőgazdasági kutató szakmérnöki diplomát is szerzett. Az MTA doktora. 1999-ben kapott egyetemi tanári kinevezést a gödöllői Szent István Egyetemen. 1996 óta a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet igazgatója. 2006-ban és 2010-ben a Fidesz Pest megyei listáján szerzett országgyűlési képviselői mandátumot.

Szeretnénk bemutatni életének jelentősebb szakmai állomásait, amely az agráriumhoz köti.

Apai ágon siófoki vagyok. Édesanyám és családja somogyszobiak, anyai nagyapám itt volt tanító 40 éven keresztül. Édesapám ágán őseim jobbágyok voltak, majd miután felszabadították őket, gazdák lettek. Ügyesen gazdálkodtak, olyannyira, hogy az 1950-es években kuláklistára került a nagyapám. Édesapám gimnáziumi tanár volt Siófokon, és én is ott érettségiztem. A szüleim csodálkoztak, miért akarok én agrárterületre menni, hiszen annak nem volt túl nagy presztízse. Mivel jól tanultam a gimnáziumban, a tanáraim is azt gondolták, hogy orvos vagy biológus leszek, mivel a biológiát nagyon szerettem, és a fizika meg a matematika is jól ment.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem, mivel éppen akciót hirdetett azzal a jelszóval, hogy előnyben részesíti a somogyi diákokat a felvételnél. Édesapám is biztatott, hogy oda menj, mert oda biztosan felvesznek. Hiába tanultam kitűnően, egy "megjelölt család" gyermekénél nem volt biztos, hogy felveszik az egyetemre. Ez is szerepet játszott abban, hogy végül Gödöllőn tanultam tovább. Meglehetősen jól tanultam és népköztársasági ösztöndíjas lettem, tudományos diákköri konferencián is szerepeltem, jó helyezéseket értem el. 1977-ben végeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.

Amikor diplomát kaptam, a GATE akkori Földműveléstani és Növénytermesztéstani Tanszékének vezetője, Lőrincz József professzor úr hívott, hogy maradjak a tanszéken. Menyhért Zoltán, a későbbi professzorom is odakerült, aki korábban kukoricanemesítő volt Bábolnán, mellé kellett egy tanársegéd. Menyhért professzor úr mellett dolgoztam.

Amikor a Növénytermesztési Intézetben Menyhért professzor úr lett az igazgató, elkezdtünk egy új irányt felépíteni, a környezet és tájgazdálkodást, amely később önálló egyetemi szakká fejlődött. Az 1980-as években könyveket írtunk arról, hogy az iparszerű mezőgazdaság, amely körülvesz bennünket, nem vezet sehova.

A monokultúra problémáiról elsőként írtunk, és elemzéseket végeztünk, hogy ez a rendszer nem működik, ezekről a témákról könyveket is megjelentettünk:

(Ángyán J. (szerk.) (1987): Agroökológiai hatások a kukoricatermesztésben (Az agroökológiai körzetek és a területi fejlesztés), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 210 p.;

Ángyán J. - Menyhért Z. (1988): Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés (Ésszerű környezetgazdálkodás), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 163 p.).

Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején az általunk közölt gondolatok viszonylag újnak számítottak és ezzel szinte megrengettük a magyar agrárgondolkodást.

Akkoriban az iparszerű mezőgazdasági termelést tartották komoly tevékenységnek. Mivel ezt tanultam, később magam is láttam, hogy ennek a szemléletmódnak milyen problémái vannak. Ennek lett az az eredménye, hogy amikor a rendszerváltozás elindult, reménység ébredt bennünk, hogy ez alapvetően megváltoztatja az egyetemeket is. Azonban rá kellett jönnünk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra.

1990-től Kocsis Károly professzor úr lett az egyetem rektora, és – bár nem sikerült az egész egyetemet új irányba fordítanunk, ám – elindítottunk egy programot. A különböző tanszékektől ehhez szerveztünk kollégákat, egy oktatói-kutatói csapatot. Intézménye nem volt a kezdeményezésünknek, ki-ki maradt a saját tanszékén, ezt hívták környezet- és tájgazdálkodási programnak. Aztán külön egyetemi szak lett belőle, amely 1992-től működik. Környezetgazdálkodási agrármérnököket képeztünk itt. Ez volt az első olyan szak, amely új irányt adott az agrárképzésnek, hiszen addig zömében iparszerű gazdálkodáshoz képeztek szakembereket.

A 2000-ben lezajlott egyetemi integráció során (amikor összevonták a Kertészeti Egyetemet, valamint az Állatorvostudományi Egyetemet a GATE-val) 10 új (környezetvédelmi, természetvédelmi, tájökológiai, környezetgazdaságtani, területi tervezési, térinformatikai stb.) tanszéket és egy ezeket összefogó szervezeti egységet, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet (KTI-t) alapítottunk. Olyan tanszékeket, amelyek akkortájt nem voltak általánosak az agrárképzésben. Karalapítási kísérletünk kudarca, belső „elgáncsolása” után a Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar kebelén belül működtünk tovább. A KTI gondozza ma is a környezetgazdálkodási agrármérnök valamint az időközben alapított természetvédelmi mérnöki szakot. Olyan rendszerek ismereteit tanítjuk, amelyek minőségi terméket állítanak elő, ráadásul úgy teszik, hogy a környezet egyensúlya is megmarad. Szemléletmódot, komplex rendszereket kezdtünk oktatni és ezek között első helyen szerepel az ökológiai gazdálkodás. Úgy gondolom, hogy az ökogazdálkodás minden tekintetben kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket a többfunkciós európai agrármodell is megfogalmaz.

Európa minőségi termelési, környezeti és foglalkoztatási szempontból is előnyös, társadalmi szempontból is elfogadható rendszereket akar közpénzekből támogatni. Ennek a képzési programját dolgoztuk ki, és azóta is ezt gondozza a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, amelynek az első, alapító igazgatója Stefanovics Pál professzor, akadémikus volt. Én az ő helyetteseként dolgoztam ezen a programon, és 1996-tól lettem az intézet igazgatója.

Ekkor vált hitvallásává a biogazdálkodás témaköre?

Inkább még az 1980-as évek legelején. Megemlítem Harrach Tamás professzor úr nevét. Elhívott a németországi Giessenbe, és ő mutatta meg először Németországban a működőképes ökorendszereket. Elvitt pl. a Dottenfelder Hofba, egy akkor már 70 éve eredményesen működő biogazdaságba. A szakirodalom azt írta, hogy itt rettenetesen visszaesik a termőképesség és mindennel csak problémák vannak. Én viszont azt láttam, hogy ez a gyakorlatban tökéletesen működik. Azt láttam, hogy a termések alig maradtak el a környező iparszerű rendszerekétől. Ezután kezdtem el keresgélni a biodinamikus és más irányzatokat, s azt láttam, hogy minden tekintetben kielégíti azt, amit a mezőgazdasággal szemben elvárásként megfogalmazunk. Onnantól kezdve alakult ki egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az ökogazdálkodásnak komoly szerepe lehet a jövőt illetően is. Még egy pontot mondok, ahol az ökogazdálkodással komoly lépést sikerült tenni.

Közvetlenül a rendszerváltás után Ács Sándornénak és Bólye Ferencnek, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Ökológiai Modellgazdaságban sikerült egy 500 hektáros mintagazdaságot létrehoznia állami földön, ami azóta is működik. A központ köré egy népfőiskola is épült, ami átadja az ismereteket, tanfolyamokat szervez. Ezt a modellt szerettük volna sokszorozni országszerte, hogy terjeszthetőek legyenek ezek az ismeretek. (Az emberek azt hiszik el, amit megfoghatnak.) Úgy tűnik, hogy most jön el az idő, amikor ezt megtehetjük. Amikor 2006-ban először bekerültem a Országgyűlésbe, akkor én már ezt az irányvonalat képviseltem az agrárstratégiában is, most pedig ez a kormányzat az én tevőleges közreműködésemmel is elvállalja ennek az iránynak az erősítését.

Előnyben a helyi piacok

A korábbiakhoz képest milyen újdonságok szerepelnek az új kormány agrárpolitikájában?

A kihelyezett kormányülésen előterjesztettünk egy csomagot arról, hogy milyen típusú változtatásokat és intézkedéseket akarunk az agrár-, környezet- és vidékpolitikában. Ebben az egyik legfontosabb intézkedéssor (azon túl, hogy a földügyekkel kapcsolatban több teendőnk is van) a kistermelők, illetve a helyi piacok előnyben részesítése, a családon belüli gazdaság átadása, a hungarikumok ügyei, amelyek többé-kevésbé szintén kapcsolódnak az ökológiai gazdálkodáshoz.

A tárca által előterjesztett és a kormány által elfogadott intézkedéscsomag egy pontja kifejezeten az ökológiai gazdálkodás fejlesztésének igényét fogalmazza meg, melynek keretében sor kerül az ökogazdálkodás feltételeinek javítását szolgáló törvény- és rendeletmódosításokra. Magyarországon – egyedül az Európai Közösség országaiban – ellenszélben működött az elmúlt időszakban az ökológiai gazdálkodás. Ez azon is lemérhető, hogy nálunk csökkent az ökológiai gazdálkodásba bevont területek nagysága. Ezzel szemben valamennyi európai országban növekszik az ökológiai gazdálkodás területe. Nálunk se a jogszabályi környezet, se a támogatási rendszer nem kedvezett ennek a területnek.

Ezért az általunk összeállított csomagban javaslatot tettünk a jogi környezet megváltoztatására. Ebben az élelmiszerláncról, és a hatósági felügyeletről szóló törvény módosítása mellett szerepel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításának, előállításának, forgalmazásának, jelölésének, ellenőrzésének részletes szabályairól szóló rendelet módosítása is. Ezt az ún. „ökorendeletet” úgy alakítjuk át, hogy ne akadályozza, hanem sokkal inkább segítse ennek a rendszernek a továbbfejlődését.

Azonban nem egyszerűen a jogi környezetről van szó, hanem a támogatási rendszer átalakításáról is. Ez két részből tevődik össze: részben a szabályrendszert és a támogatási feltételrendszert kell átalakítanunk, hogy segítse az ökogazdálkodás előremenetelét, másrészt pedig a forrásokat, a rendelkezésre álló támogatási összegeket kell megváltoztatni.

Átcsoportosított pályázati pénzek

Van erre elkölthető pénzügyi keret, amiből ezt a programot finanszírozni lehet?

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a 2007-2013-as időszakra az összes vidékfejlesztési típusú támogatást finanszírozza, és ebben az agrárkörnyezet-gazdálkodási rendszerek között az ökológiai gazdálkodásnak a támogatását is biztosítja. Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy a források jelentős részét máshol költötte el az előző kormány. Nem ezeknek az agrár-környezetgazdálkodási rendszereknek a támogatására fordította, hanem nagyrészt az iparszerű rendszerekhez kapcsolódó nagy kapacitásbővítésekre. Mi ezen változtatni szeretnénk. Kezdeményezni fogjuk az ÚMVP-n belül a forráselosztás valamint a pályázati szempontrendszer felülvizsgálatát. Ezt be kell terjesztenünk az Európai Unióhoz, mert az agrárpolitika közös és ha változtatni akarunk a támogatási rendszeren, egyeztetni kell az Európai Közösséggel.

Ősz előtt új módosítási csomagot nem tudunk benyújtani az EU-hoz, mert a kormányváltást közvetlenül megelőző napokban az előző kormányzat módosítási igényt jelentett be Brüsszelben, s erre 3 hónapnál gyakrabban nincs lehetőségünk. De ősztől meg fogjuk tenni, kezdeményezni fogjuk a maradék források átcsoportosítását az agrár-környezetgazdálkodási rendszerekre és egyéb olyan területekre, ami a minőségi gazdálkodást, a piacra jutást, családi gazdálkodást, a családon belüli gazdaságátadás körülményeit, a fiatalítást segítik. Illetve a pályáztatás feltételeit újra fogalmazzuk, hogy segítse a pályázati rendszer az ökológiai gazdálkodás terjedését. Emelnünk és arányaiban változtatnunk kell a többi gazdálkodási rendszerhez képest is a kifizetési összegeket. Még mindig aránytalanul kicsi az az összeg, amely az ökológiai gazdálkodást honorálja. Márpedig úgy tudjuk a rendszer versenyhelyzetét javítani, ha a közpénzekből nyújtott kifizetések összege is magasabb lesz. Ez talán a legfontosabb, ami az ökológiai gazdálkodást érinti.

Milyen további terveik vannak a biogazdálkodás támogatására, fejlesztésére?

Sokkal inkább akarunk alapozni a saját fajtáinkra, a tájfajtákra, az őshonos haszonnövény- és állatfajtáinkra. Az őshonos, helyi fajták, tájfajták, hagyományos növényeink és haszonállataink felszaporítása a gazdaságokban külön programként szerepel a kormány által elfogadott tervben. Nagyon fontos program lesz ez is, ami jól fog illeszkedni az ökológiai gazdálkodáshoz.

A hungarikumtörvény

Több tárcát érintő hungarikumtörvény előkészítése zajlik. Ez a tevékenység nagyon széles kört ölel fel, melyben Vidékfejlesztési Minisztériumnak nagyon fontos szerepe. Azt gondolom, hogy ez az intézkedés újabb lehetőségeket nyit majd az ökológiai gazdálkodás terjesztésére is. Az ökogazdálkodásnak is az az elve, hogy helyi erőforrásokra és biológiai alapokra támaszkodva helyben kell előállítanunk az élelmiszereket és a helyi piacok rendszerét fejleszteni kell.

Számos olyan intézkedést is tervezünk, amely a helyi feldolgozás és helyi piacok rendszerét, a vásárokat támogatja. Sajnos ezek az iparszerű rendszerben eltűntek.

Közéleti szerepvállalása mellett tanít-e majd tovább az egyetemen?

Az országgyűlési képviselőségem mellett az egyetemen tanítottam és intézetigazgató is voltam. A kormányzati szerepvállalás azonban ezt már nem teszi lehetővé. Miközben parlamenti képviselő vagyok, az egyetemen fizetés nélküli szabadságot kaptam, de Orbán Viktor miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz, hogy a hét egy napján az egyetemen tanítsak. Ezt természetesen térítésmentesen teszem.

A minisztériumban parlamenti államtitkárként a parlamenti és társadalmi kapcsolatok, a stratégiaalkotás, valamint a nemzetközi kapcsolatok koordinálása tartozik hozzám. A vidékfejlesztési minisztert távollétében nekem kell helyettesítenem. Törekszem arra, hogy amit itt teszünk, az előbb-utóbb megjelenjen az oktatásban is. Amit pedig a kutatásból, oktatásból magammal hoztam, azt megpróbálom a közéletben is meghonosítani. Kifejezetten fontosnak tartom, hogy járjam az országot, hogy közvetlenül tartsam a kapcsolatot az emberekkel. Tevékenységemet a működő gyakorlat, a szakmapolitika és a tudomány szempontjából egyaránt szeretném összehangolni, és olyan irányt kialakítani, ami hasznos az országnak. Ebben természetesen az ökológiai gazdálkodás fejlesztésének és elterjesztésének nagyon fontos szerepet szánok.

(biokultura.org, Ilonka Mária)