Ma Magyarország az élelmiszer-termelés és a forgalmazott élelmiszerek tekintetében az egyik legbiztonságosabb ország, nem véletlen, hogy a magyar élelmiszereket ilyen mértékben keresik Európában és ma már azon kívül is. A „magyar” a minőséggel vált azonossá ezen a területen, sőt védjeggyé vált – mondta a Demokratának Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára.

– Az elmúlt években sokat hallhattunk élelmiszert előállító zugüzemekről, az ott tapasztalt borzalmas állapotokról, rég lejárt szavatosságú élelmiszerek átcímkézéséről, a gyakran csak „élelmiszer szemétnek” nevezett alapanyagok felhasználásáról, és ezzel párhuzamosan az ellenőrzések szigorodásáról, a piacokon történő rendteremtésről. Mi most a helyzet?

– Az utóbbi időben nagyon sokat változott az élelmiszerek minősége Magyarországon. Ez nem csak a piacok ellenőrzésétől függ. A nagykereskedelmi láncok is rájöttek arra, hogy a magyar termék ma már minőséget jelent, hívószó a vevők számára, ezzel ma már sokkal jobban be lehet csalogatni őket az áruházakba, mint bármilyen akcióval. Ez részben annak a munkának az eredménye, amit az Élelmiszer Felügyelet végzett az elmúlt két évben. A sajtóban rendszeresen beszámoltak arról, hogy hol milyen élelmiszerhamisítókat, vagy milyen engedély nélkül működő húsüzemeket buktattak le, illetve hogy különböző szállítmányokat foglaltak le a határon vagy a határ közelében. Fontosnak tartom mindjárt az elején leszögezni, hogy mind az élelmiszertermelés, mind a vízellátás stratégiai ágazat lesz Magyarországon, sőt nem csak itt, hanem mindenütt a világon, és ez az ivóvízre és az öntözővízre egyaránt igaz. De még ennél is tovább mennék, és azt mondanám, hogy nem csak stratégiai, hanem egyenesen nemzetbiztonsági jelentősége lesz, mert akik ivóvízből, öntözővízből és ennivalóból önellátóak, azok az elkövetkező néhány évben Európában olyan előnyre fognak szert tenni, ami behozhatatlan. Azon országok, amelyek még tovább tudnak lépni, és képesek lesznek szállítani más országokba is, akár olyan nagy piacokra is, mint az orosz, azoknak még jobb lesz a helyzetük. Magyarországnak minden adottsága megvan ehhez. Rendelkezünk majdnem 5,2 millió hektár termőfölddel, a magyar gazdák kiválóan tudnak termelni, sok évszázados tapasztalatuk van, jó minőségű a magyar vetőmag, kiváló fajtáink vannak, tehát minden olyan adottságunk megvan, ami ennek a stratégiai előnynek a kihasználásához kell a következő években.

– A vevők mennyire érzékenyek a vásárolt élelmiszerek minőségére?

– Most már megjelent az a réteg, amelyik a jó minőségű, egészséges élelmiszert keresi, és ebből a szempontból is van egy nagy előnyünk, az, hogy GMO-mentes az ország. A genetikailag módosított élelmiszer Magyarországon csak úgy jelenhet meg, ha külön feltüntetik a csomagoláson, illetve ilyen növényt nem lehet köztermesztésbe vonni hazánk területén.

– Ha ilyen genetikailag módosított takarmányszóját hoznak be, akkor az ezzel etetett állatok húsából készült termékre szintén rá kell írni a figyelmeztetést?

– Nem, de még komoly szakmai vita folyik arról, hogy a GMO-s kukorica mennyire befolyásolja az állatok húsának minőségét. Egyébként a szóját az állati takarmány fehérjetartalmának növelésére használják, ami szükséges, de mi erre azt mondjuk, hogy régebben is voltak olyan növények, például a lóbab, amit erre a célra kiválóan lehetett használni. Ezeknek az újbóli termesztését kell megfontolni. Ezzel együtt is azt mondom, hogy ma Magyarország az élelmiszertermelés és a forgalmazott élelmiszerek tekintetében az egyik legbiztonságosabb ország. Nem véletlen, hogy a magyar élelmiszereket ilyen mértékben keresik Európában, és ma már azon kívül is. A magyar termék megjelölés a minőséggel vált azonossá ezen a területen, sőt mintegy védjeggyé vált. Azt tapasztalom, hogy a multinacionális áruházláncok egymással versenyeznek, hogy melyikük tud nagyobb arányban magyar terméket forgalmazni. Itt nemcsak a teljes egészében Magyarországon előállított termékekről van szó, tudniillik a szeptember elsejétől hatályos rendelet szerint magyar termék az, amit száz százalékban itthon termelt alapanyagból készítettek, és hazai termék az, amit legalább ötvenegy százalékban magyar alapanyagból itthon állítottak elő. Annak a munkának az eredménye, amit itt a Vidékfejlesztési Minisztériumban és a Magyar Gazdakörökben is az elmúlt néhány évben végeztünk, most kezd realizálódni. A magyar fogyasztók is egyre tudatosabban vásárolnak, kifejezetten a magyar termékeket keresik, és kizárólag, ha nem áll rendelkezésre magyar élelmiszer, akkor választanak valamilyen helyettesítő terméket.

– Nemrég a nagybani piacokon szokatlanul szigorú ellenőrzéseket kezdtek, ami még a régi tapasztalt neppereket is meglepte, némelyiket annyira, hogy az egész árukészletét teherautóval együtt otthagyva eltűnt. Lesz-e ennek folytatása?

– A mostani kormány olyan tabut döntött le, amihez az elmúlt húsz évben senki sem mert nyúlni. Az, hogy bemegyünk Budapesten a nagybani piacra, vagy Szegeden a Dorozsmai Piacra az éjszaka közepén, és átfogó ellenőrzést hajtunk végre, a rendteremtés része. A rendteremtés pedig nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy az áruk átcsomagolását föl kell deríteni, az olyan termékeket, amelyek külföldről jöttek és nincs származási megjelölésük, le kell foglalni és meg kell semmisíteni.

– Kemény szavak...

– A piacot pedig vissza kell adni a termelőknek. E pillanatban sajnos a budapesti nagybani piac még a kereskedőké, a neppereké, a viszonteladóké. Mindenkinek tudomásul kell vennie azonban, hogy az egy termelői piac. Ha a kereskedők erre nem hajlandók, és nem akarják betartani azokat a játékszabályokat, amelyek a piacon érvényesek, akkor addig fogjuk folytatni az ellenőrzéseket, amíg rend nem lesz.

– Vagyis lesz folytatás...

– Október közepén fogadtuk el a rendteremtési ütemtervet, ennek megfelelően folytatjuk a munkát. Ott leszünk minden héten, nemcsak a budapesti piacon, hanem a debreceni, a nyíregyházi, a szegedi piacokon is, és addig fogjuk ezt a tevékenységet végezni, amíg a jelenleg hatályos törvényeket mindenki be nem tartja. Az elfogadhatatlan számomra, hogy olyan emberek jelennek meg a piacon őstermelőként vagy kereskedőként, akik a mezőgazdasághoz semmilyen módon nem kötődnek, életükben egy virágcserépnyi földnél többel nem rendelkeztek, és a termelőktől már a piacon kívül megveszik az árut, aztán bemennek a piac területére és ott sajátjukként értékesítik a készleteket, jókora haszonnal. De olyan eset is előfordul, hogy az illető elutazik vidékre, megveszi a termelőtől az almát, a burgonyát, a hagymát, elhozza a nagybani piacra és busás haszonnal adja tovább. Ennek a tevékenységnek, az ilyen élősködésnek nincs helye a piacon, ezeket az embereket onnan el fogjuk távolítani.

– Sikerülni fog?

– Igen. A munkánk eredménye már látható. A viszonteladók, nepperek jelentős része eltűnt a piacról, a termelők, a valóban mezőgazdaságból élők viszont ott vannak, az általuk hozott terméket azóta jóval magasabb áron tudják eladni, mert a hasznot nem fölözik le a közvetítők. Eddig az értékesítés az alábbi forgatókönyv szerint zajlott: a termelőhöz odament a kereskedő, mondott neki valamilyen alacsony árat. A termelő persze nem adta neki a terményét. Erre hamarosan jött a következő viszonteladó, aki még alacsonyabb árat mondott, amihez képest az előző jobbnak tűnt, és így leszorították az árakat. Végül pedig ezek a nepperek magas áron adták tovább a kereskedőknek, zsebre téve ezzel a termelőt illető haszon nagy részét. Ezek az emberek eltűntek. Előfordult olyan is, hogy magukat őstermelőnek mondó kereskedők vagy viszonteladók beültek a termelők közé, és így próbáltak érvényesülni. Ezeket is kiszűrtük, jelentős részük már nincs ott a piacon.

– Tényleg futva menekültek?

– Valóban előfordult, amikor az első alkalommal célzottan csak a dinnyét és a nektarint ellenőriztük, hogy a piac úgy nézett ki, mint egy csatatér, több tucat elhagyott teherkocsit találtunk, némelyiknek a platója lenyitva, a konténer lerakva, otthagyva. Ezeknek a tulajdonosait néhány esetben órákig kerestük a piacon. Volt, akit meg sem találtunk. Ebből látszik, hogy a budapesti nagybani piacon valóban bűnszervezetre emlékeztető módon folyt az értékesítés, és még folyik sajnos, habár már nem olyan mértékben. Úgy látom, ahogy haladunk előre az időben, és egyre több ellenőrzést hajtunk végre, úgy egyre kevésbé lesznek jellemzőek ezek a jelenségek.

– Említette, hogy Magyarországnak 5,2 millió hektár termőterülete van. Ebben csak Európa legnagyobb országa, Franciaország előz meg minket, ők sem sokkal. Eszerint nagyon jó helyzetben vagyunk egy stratégiai fontosságú területen.

– Régóta mondom, és szerintem ez be is igazolódik, hogy Magyarországot abból a válságból, ami ma a világban tapasztalható, a mezőgazdaság fogja kihúzni. Tavaly a mezőgazdasági termelés a hazai összterméknek nagyobb részét adta, mint korábban hosszú évek óta. Az értékesítés 6,2 milliárd euró volt, ez igen bíztató adat. Ebben az évben az időjárás nem kényeztetett el minket, fagykár volt és komoly aszály, de így is olyan eredményeket tudunk felmutatni, hogy a mezőgazdaság megint jelentős húzóágazat lesz. A tavalyi jó termésből adódó nagy bevételt az idei közepes mennyiségű termésnél a magasabb árak kompenzálják. Az élelmiszerek ára világszerte jelentősen emelkedett, mert nem csak Magyarországon volt aszály, hanem Európában, Oroszországban, Amerikában is, s az utóbbi országok pedig nagy búza- és kukoricatermelők, így döntően meghatározzák az árakat.

– Az árak emelkedéséről nem szívesen hall senki, de ha belegondolunk, az áremelkedéssel azoknak a jövedelme emelkedik, akik az élelmiszert előállítják, és akik még ma sincsenek kellően megbecsülve.

– Ha az árak emelkedéséről beszélünk, meg kell nézni, honnan indultunk el. Mi volt az oka annak, hogy négy évvel ezelőtt a szabolcsi almatermelő gazdák lezárták a megyében lévő nagy feldolgozókat, melyek az ipari almát vásárolták fel. Kilenc, meg tíz forintért vették meg tőlük kilóját az almának, amiből az üdítőitalok, gyümölcslevek nagy részének az alapanyaga készült. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van a két legnagyobb feldolgozó, amelyek a piac nyolcvan százalékát lefedik, így ők az árképzés szempontjából meghatározóak. 2008-ban azért harcoltunk, hogy ne tíz forintot, hanem tizenötöt kapjanak a termelők, most október tizenötödikén pedig már harminchat forint lett az ipari alma felvásárlási ára. Óriási változás történt. De az étkezési alma ára is kilencven és száz forint között van, ez is jelentős növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. A piac kezd beállni egy olyan árszintre, amelynél már az önköltség fölött némi szerény nyereség is marad a gazdáknál.

(Demokrata, 2012. november 14., szerző: Boros Károly)