Dr. Ángyán Józseffel, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárával beszélgettünk a földtörvény készülő módosításáról, a kormány 29 pontos intézkedéscsomagjának mezőgazdaságot érintő részeiről és a preferált támogatási irányokról.

- Államtitkár Úr! Orbán Viktor miniszterelnök I. akciótervének 29 pontjából több is közvetlenül érintette a mezőgazdaságot. Ami a pálinkafőzést illeti, mit szólnak az ellenzék kifogáshoz, hogy ez egy eredetvédett termék, amit csak rontana, ha mindenki főzhetné?

- Nem a pálinkatörvényt módosítjuk, hiszen a minőségből nem engedhetünk. Viszont ez is egy olyan terméke a mezőgazdaságnak, ami bevonható a kistermelői termék-előállítás és -forgalmazás kategóriájába: akinek terem gyümölcse, az abból saját jogon készíthet akár ivólevet, főzhet lekvárt, vagy éppen lepárolhatja, és készíthet belőle pálinkát is. Ez 90 év után ismét alanyi joga kell, hogy legyen a gazdáknak.

- Nem fogják sajnálni az ebből származó adóforintokat?

- Nem, hiszen az adómentesség az első 50 liter 50 fokos pálinkára vonatkozik, és egyébként is ez a gazdálkodó családoknál marad, akiket az új kormány minden lehetséges eszközzel erősíteni akar. A kistermelői rendeletet egy év halogatás után kapkodva alkotta meg a leköszönő kormány. Most ezt újragondoljuk, és augusztus folyamán a további egyszerűsítésekkel kiegészítve életbe léptetjük. Ebben a forgalmazott mennyiségek, az adminisztrálási és jelölési előírásokat is újrafogalmazzuk. Fontos célunk a helyi értékesítési pontok kiépítése, ennek pedig egyik eszköze a kistermelői termék-előállítás és -forgalmazás segítése.

- Több más – jól beszedhető – adóformáról vagy adójellegű bevételről is lemondana a mezőgazdaság területén a kormány. Mit remélnek például az egyenesági leszármazottak közti vagyonát-ruházás adó- és illetékterhének eltörlésétől?

- Az elgondolást a gazdaságátadási támogatás kudarca motiválta. Annak, hogy mindössze 60 pályázat érkezett be erre a jogcímre az volt az oka, hogy a birtok átadását illetékkel sújtotta az előző kormány az egyenesági rokonok között is. Hogyan akarjuk akkor így elérni a generációváltást? Ahogy miniszterelnök úr fogalmazott: az államnak a családon belüli ügyekben semmi keresnivalója, így ezt az illetéket eltöröljük! Az eltörlendő kisadók közé sorolható a vízgazdálkodási termelői érdekeltségi hozzájárulás is. Ezt az adók módjára beszedett díjat nem követte semmiféle ellenszolgáltatás, ezért megszüntetjük. A vízgazdálkodási társulások működése ettől független probléma, amelynek megoldásán és a rendszer gyökeres átalakításán már dolgozunk. Hamarosan ez is napvilágot lát.

- Hangos ellenvetések követték a másodlagos élelmiszer-vizsgálattal kapcsolatos terveiket.

- Pedig a nagykereskedelmi raktárak és hűtőházak feltérképezése és rendszeres ellenőrzése nem kivitelezhetetlen célkitűzés. Leginkább a húsvizsgálatok terén várunk jelentős eredményeket. A forgalomba hozatal terén is az EU más országaival azonos szabályokat kell érvényesítenünk. Arra gondolok, hogy ha pl. egy másik EU tagállamban lejár az a határidő, amin belül humán célra forgalmazható a hús, akkor ne hozhassák ide pusztán azért, mert nálunk hosszabbak az élelmiszerkénti forgalomba hozatali határidők. A forgalmazhatósági idők összehangolásával máris nagyot léphetnénk előre a ránk ömlő hulladék megfékezésében.

- A Kormány 29 pontos intézkedési csomagjában az alkalmi munkavállalás egyszerűsítése is szerepel.

- Így van. 19 adat helyszíni bediktálása a munka kezdetekor, hajnalban, mondjuk egy mezőgazdasági tábla szélén nem túl életszerű követelmény. A változás lényege, hogy egy egyszeri regisztrációt követően egyetlen adatot kell csak megadnia a munkavállalónak: a kódját. A munkaadónak ugyanígy egyetlen kódra lesz csak szüksége. Fontos még megemlítenem, hogy a közteher is napi 500 forintra csökken a korábbi több mint 1300 forintról. Az aratás nagyobbik része talán már e szabályok szerint történhet.

- Ha a rendelkezésre álló támogatási forrásokat nézzük, mire maradt pénz, és milyen preferenciákkal írnak ki pályázatot?

- Az ÚMVP források több mint kétharmadát már lekötötték, így nem túl nagy a mozgásterünk. Ráadásul a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon belül finoman szólva nem is működik kifogástalanul az a nyilvántartási rendszer, amellyel az aktuális állapotot tükröző adatokat egyszerűen lekérdezhetnénk. A személycserék után most zajlik itt is az átadás-átvétel, eltarthat még néhány hétig, amíg a forrásokat illetően tisztán látunk. Az országnak egyébként csak szeptemberben lesz legközelebb lehetősége arra, hogy az unió felé módosítási csomagot nyújtson be a források átcsoportosításának szándékáról, hiszen az előző kormány – „elővágásképpen” – az utolsó pillanatban egy ilyen módosító csomagot már benyújtott, így 3 hónapon belül erre nincs újabb lehetőségünk.

- Milyen célok mentén csoportosítanák át a forrásokat?

- Egyik világos célunk a generációváltás. Újra megnyitjuk a fiatal gazdák induló támogatását, és több forrást rendelünk hozzá. Persze át kell gondolnunk a játékszabályokat, mert az eddigi gyakorlat nem feltétlenül szolgálta ezt a célt. Az egyenesági rokonok közti vagyonmozgás adó- és illetékmentessége megkönnyíti majd a gazdaság átadását, amit a fiatal gazdák támogatásával összhangban írunk ki. De ugyanezt a célt szolgálja a demográfiai földprogram is, melynek hátterét a Nemzeti Földalapról szóló törvényben és a Földtörvényben teremjük meg.

- Mondana erről egy kicsit többet?

- A mostani törvénymódosítás lényege, hogy ezáltal az állam aktív szereplőjévé válik a földpiacnak úgy, hogy minden eladásra kínált földre elővásárlási jogot gyakorolhat. Emellett a tőkés társaságok tulajdonosai ezután nem minősülnek a társaság székhelye alapján helyben lakónak, azaz csak természetes személyekre értelmezhetjük a helyben lakást. Tudnivaló, hogy most az állami földek 80 százalékát 180 tőkés társaság tartja kézben, akik nevetségesen alacsony bérleti díjat fizetnek ezért. Az általuk befizetett adót földbérleti díjkedvezmény formájában gyakorlatilag vissza is kapják. A különféle gazdasági társaságok a földterület felén gazdálkodnak, de a mezőgazdaságban dolgozóknak – ha az önfoglalkoztatást is figyelembe veszem – csupán egyötödét foglalkoztatják. A másik négyötöd a terület másik felén dolgozik, egyéni és családi gazdaságok keretében. Foglalkoztatási szempontból tehát az állami földekből a kisgazdaságoknak, demográfiai okokból pedig a fiataloknak kell juttatni. A fiatal párok, ha vállalják azt, hogy letelepednek, gazdálkodnak, továbbá két-három gyermeket világra hoznak és tisztességgel felnevelnek, úgy – a korábbi „szocpolhoz” hasonlóan – 25-50 évre tartós földbérlethez juthatnak, és ez a jog örökölhető lesz. Ez a módosítás is augusztustól várható.

- A módosítások mennyire vannak összhangban a földvásárlási moratórium esetleges megszűnésével?

- Most csak olyan módosításokat hajtunk végre a földtörvényen, amelyek a moratóriumot nem érintik. A további módosításokkal meg kell várnunk, hogy az Európai Közösség hozzájárul-e a külföldiek földszerzési tilalmának meghosszabbításához. Ez 2011. januárjáig eldől, és ettől függ a további módosítás. Júniusban a francia agrárminiszterrel ittjártakor sikerült megállapodnunk, hogy kormánya támogatja a moratórium meghosszabbítása iránti kérelmünket, sőt az agrártámogatások – régi és új tagországok közötti – igazságosabb felosztása mellett is letette a garast. Sajnos elég egyetlen ellenérdekelt ország, hogy a kérelmünk elbukjon. Mindenesetre már készül a földtörvény olyan módosítása, amelyik „moratórium-mentes” viszonyok között is megóvja a földet. Januárra elkészülünk vele.

- Milyen kiemelt célokat tud még mondani a jelenlegi források elosztása kapcsán? Lesz például géptámogatás?

- Nem lesz olyan beruházástámogatási dömping, mint az előző kormány időszakában, amely ezeket a kereteket teljes egészében kimerítette. Az előző kormány a fizikai tőke fejlesztésére, vagyis energiafaló, költséges termelési rendszerekre költötte el a források 40 százalékát. A vidékfejlesztés pénzei nem erre valók. Előre látható, hogy a fosszilis energiahordozók kimerülésével egyre drágább ezeket fenntartani. Az állattenyésztésben is más irányt kell venni. Elég baj az, hogy pont a drága működésű – ráadásul zömében külföldi tőkeérdekeltségek kezében lévő – telepek rekonstrukciójára költöttek el 400 milliárd forint közpénzt. Nem az a lényeg, hogy időegység alatt mennyi terméket bocsátunk ki, hanem az, hogy az árbevétel és a költség közt mekkora a különbség, azaz mekkora a haszon. A szuperintenzív, iparszerű tartási rendszerek elképesztően magas, és – a véges mennyiségű, fosszilis energiahordozók árának várható exponenciális növekedésével – egyre magasabb költségei e rendszereket belátható időn belül ellehetetlenítik. Nekünk nem ebben az irányban kell a megoldásokat keresnünk.

- Lehet, hogy az extenzív termelés megéri a gazdának, de vajon a fogyasztónak is? Nem lesz túl drága a végtermék?

- Nem feltétlenül. Lehet, hogy extenzív viszonyok közt kevesebb lesz és lassabban készül el a termék, de más, jobb a minősége és lényegesen alacsonyabb a ráfordításigénye, ezzel a költsége. Persze ki kell építeni ezen termékek piacát is. Ismét csak a helyi értékesítésre tudok visszakanyarodni. De mondok még egy eszközt, ami a helyi értékesítést szolgálná: ki akarjuk venni a közbeszerzési kényszert a közétkeztetésből. Ne egy több száz kilométerre lévő ismeretlen nyertes szállítsa az óvodába az almát, ha a gyerek helyben gazdálkodó apukája vagy nagypapája a szomszédból ezt ugyanúgy megteheti. Ebben a szellemben az egész kereskedelmi törvényt újragondoljuk. A helyi élelmiszer-feldolgozást pedig az ÚMVP-n keresztül támogatni fogjuk. Ne tömegtermelésben és ne csak exportban gondolkodjunk! Az élelmiszerek esetében a legfontosabb piac számunkra a helyi és a hazai piac!

- 2011-ben, a magyar elnökség idején milyen irányba vinnénk el a KAP-ot?

- Az északi államok kivételével minden tagország azt szeretné, ha megmaradnának a KAP forrásai, vagy csak enyhén csökkennének. Fontos, hogy a régi tagállamok nyitottá váltak a történelmi alapon nyújtott támogatások eltörlése és a támogatási szint egységesítése irányában. Egységes törekvés az is, hogy a hangsúlyok a vidékfejlesztésre tolódjanak el: a környezet megóvására, a munkahelyteremtésre. Nem a termelés mennyisége, hanem a minősége lesz a fontos. Akinek nem számít a környezet és a foglalkoztatás, nem hajlandó a közcélokat figyelembe venni, az ne számítson közpénzekből nyújtott támogatásokra. Ebben a szellemben hamarosan újrafogalmazzuk és újra megnyitjuk az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) célprogramokat is.

- Hiszen csak most nyíltak?!

- Hol van az leírva, hogy nem nyithatók ki évenként? Meg kell adni a lehetőséget az új belépőknek is. A forrásokat persze itt is alaposan kimerítették, de bízunk abban, hogy találunk mozgásteret. A részvétel feltételeit szintén újrafogalmazzuk, noha tudjuk, hogy erős érdekcsoportok ellenállását kell majd megtörni ehhez.

- Van olyan támogatási kiírás, aminek a működésével elégedettek voltak?

- Nem igazán. A LEADER-ből szép történet lehetett volna, de csúnyán valósult meg. A helyi vidék-fejlesztési irodák MSZP-s pártirodákként működtek. Ezeket úgy, ahogy vannak, meg kell szüntetni! A helyi akciócsoportok között vannak ilyenek is, meg olyanok is. Egyedileg végig kell nézni, hogy a működésen kívülértsd üzleti vacsora, utazgatás – volt-e valami kézzel fogható eredménye a pénzköltésüknek? Ha igen, kapnak pénzt továbbra is, ha nem, elszámoltatjuk őket. A kiírásokkal kapcsolatban általában véve az a kifogásunk, hogy az életképességi határ miatt az összes forrást a gazdálkodók 3 százaléka vitte el! Mi 1-2 EUME-re csökkentjük a támogathatóság határát. De határt szabunk az egy érdekeltség által megszerezhető pénzösszegnek is, leszállítjuk tehát a támogatási keretek alsó és felső határát, hogy többen és a kisebbek is hozzáférhessenek az agrármodernizációs forrásokhoz. E tekintetben is a kis- és közepes egyéni/családi gazdaságokat kívánjuk előnyben részesíteni.

- Nem szívlelik a cégbirodalmakat?

- Van helye az exportorientált nagygazdaságoknak, cégcsoportoknak is, hiszen a kicsik integrálása is fontos szerepkör. Amíg az élni és élni hagyni elvét betartják, békésen megférünk egymással. Ezen a területen is egymás szempontjait figyelembe vevő és toleráló, új társadalmi szerződésre van szükség!

- Rá lehet-e bírni a kisgazdaságokat, hogy felhagyjanak a nagyüzemet igénylő tömegtermékek előállításával?

- A szerkezetváltást a piac fogja kikényszeríteni. Ha a gazda rájön, hogy tönkremegy a kisüzemi búzatermelésben, akkor váltani fog kiskultúrákra, állattenyésztésre, esetleg feldolgozásra, szolgáltatásra. Fontosnak tartjuk egyes nehezen eladható növények nem élelmiszercélú felhasználását is. Ebbe belefér egy etanolprogram is, ha annak energiamérlege ezt igazolja, és az alapanyagot előállító gazdaságok, családok is részesülnek a végtermék, az etanol értékesítésének nyereségéből, vagyis a gyártó és forgalmazó nem csupán „rabszolgáknak” tekinti őket. Ma több multinacionális tőkeérdekeltség is éppen így akarja a gazdák kiszolgáltatottságát kihasználni, és extraprofitra szert tenni. A gazdáinkat ilyen rabszolga szerepbe kényszerítő akciókat a Kormány meg fogja akadályozni.

- Mennyire vagyunk még egységesek GMO-ügyben?

- Továbbra is általános társadalmi és ötpárti egyetértés van a tekintetben, hogy a magyar érdekkel ellentétes a génmódosított szervezetek beengedése, hiszen tönkre tenné a vetőmagok, az ökotermékek, a csemegekukorica és sok minden más piacát. Az EU szabályozás is egyre inkább a szigorítás és a döntés nemzeti hatáskörbe utalása irányába hat. Mi tiszta, élő környezetben, kiváló, különleges minőségű, egészséges és biztonságok élelmiszereket akarunk előállítani, piacra vinni és fogyasztani. Ebben a stratégiai jövőképben nincs helye a humánegészségügyi és ökológiai kockázatokat hordozó génmódosított szervezeteknek és termékeiknek.

(haszon.hu)