Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) rendszeres mérései szerint az 1990-es évek végétől a légköri ózon mennyisége – mintegy három évtizedes vészes csökkenés után – növekszik, ami az emberiség összefogásának, nemzetközi egyezményeknek köszönhető. A kialakult ózonlyuk által okozott veszély azonban még hosszú ideig fennállhat – közölte az OMSZ az Ózon Világnapon.
A hazai mérések történetében a tavalyi az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt, ugyanakkor az északi sarki ózonlyuk vészesen megnőtt, amit a magyarországi mérések is igazoltak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1969 óta végzi a légkör ózontartalmának nagypontosságú mérését. Az adatok azt mutatják, hogy a 90-es évek első felében tapasztalható drasztikus ózoncsökkenés az évtized végére fokozatosan növekedésbe ment át, ez a folyamat azóta is tart.
A legnagyobb mennyiségben a sztatoszférában található légköri ózonnak köszönhető, hogy létezik élet a szárazföldeken, mivel az ózon atomfizikai tulajdonságai következtében elnyeli az élővilágra halálos ultraibolya sugárzás jelentős részét. Ez a természetes védőrendszer megsérült, amikor az iparban, széles körben (például hűtőtartályok hűtőközegeként, oldószerként, habosítóként, dezodorok hajtógázaként) alkalmazott úgynevezett freonok (halogénezett szénhidrogének) nagyobb mennyiségben kezdtek feljutni a sztratoszférába.
A légköri ózon a 70-es, a 80-as években, és a 90-es évek első felében csökkent a legerősebben, emellett egy speciális jelenség, az Antarktisz fölött minden koratavasszal megjelenő ózonlyuk is kialakult. A jelenség felismerése arra késztette a fejlett országokat, hogy egyezményben korlátozzák az ózont lebontó halogénezett vegyületek alkalmazását. Megállapodtak abban is, hogy egy bizonyos (minden országban az adott ország anyagi lehetőségeihez mért) ütemezéssel megszüntetik ezeknek az anyagoknak a gyártását, kereskedelmét és használatát. A kezdetben meghatározott ütemezést a későbbi egyezményekben többször szigorították.
Az összefogás sikererét bizonyítja, hogy mind a hazai, mind a világ különböző országaiban történt mérések eredménye szerint az ózonréteg regenerációja megkezdődött. A légköri ózon csökkenése a 90-es évek második felében megállt, és azóta növekedés tapasztalható.
A veszély azonban a bíztató jelek ellenére sem szűnt meg, hiszen hosszú folyamatról van szó. Az antarktiszi ózonlyuknál jóval gyengébb északi sarki ózonlyuk például épp idén tavasszal volt a legnagyobb eddigi története során. Ennek hatását a hazai mérési adatokban is meg lehet figyelni: március elejétől több mint egy hónapig állt fenn elég jelentős ózonhiány Magyarország felett, amely időtartam példátlan ebben az évtizedben. Nem kizárt, hogy hasonló jelenségekkel még szembe kell néznünk a jövőben, ugyanis az ózonkárosító vegyületek rendkívül hosszú ideig képesek a sztratoszférában maradni. A számítások szerint, ha egyéb tényező nem szól közbe, az ózonréteg teljes regenerációja a század végére várható.
A földkörüli ózonréteg védelmére 1987. szeptember 16-án hozták létre a Montreali Jegyzőkönyvet, amelyet 46 ország írt alá. Azóta már több mint 200 ország csatlakozott hozzá, köztük hazánk is. Az ENSZ 1994 óta ünnepli ezen a napon az Ózon Világnapot.
(OMSZ, Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)
