A tájékoztatón a miniszter bejelentette, hogy június 30. helyett szeptember 30-ig fizethetik be az önrészüket a gazdák a Kárenyhítési Alapba.

A tájékoztatón elhangzottakat az alábbiakban olvashatja:

"Most, hogy kissé fellélegezhetnek az elöntött területeken élők, megkezdődhet a fertőtlenítés, a rehabilitáció és a kárfelmérés.

A minisztérium szakmai felelősei azonnal nekiláttak az agrárkárok felmérésének, hiszen a növénykultúrákat szinte az egész ország területén jelentős bel- és árvízkárok érték. Június eleji felmérés szerint a belvízzel borított szántóterület nagysága 164 ezer hektár, árvíz alatt 22 ezer hektár szántó áll.

Az őszi búza országos vetésterületének 5,3%-át (55 ezer ha), az őszi káposztarepce 7,1%-át (18,8 ezer ha), a napraforgó 4,1%-át (22 ezer ha), a kukorica 2,0%-át (24 ezer ha) borítja víz. A növényállományt legnagyobb mértékben Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun Szolnok, Szabolcs-Szatmár Bereg, Hajdú-Bihar megyében sújtja belvízkár. Ahol nem vitte el a víz a növényt és nincs tartós vízborítás alatt a terület, ott elfogadható állapotban van a gabona, ugyanakkor nem történt meg a kártevők elleni védelem, mert a talajok szántóföldi gépekkel járhatatlanok.

A jelenlegi adatok szerint 131 ezer baromfit kellett levágni az ár- és belvízzel érintett megyékben. 70 sertés, 51 szarvasmarha, 620 juh hullott el a gazdasági haszonállatok közül. Járványmegelőzés céljából laboratóriumi vizsgálatot kellett elrendelni. Az eredmények szerencsére kizárták a lépfene fertőzés gyanúját. Eddig 960 szarvasmarhát oltottak be lépfene elleni vakcinával, de hozzávetőlegesen 12.500 állatot érint a járványkitörés elleni védekezés. A beérkezett jelentések alapján egyetlen megyében sem került víz alá veszélyes növényvédő- és permetezőszereket tároló raktár.

Nemcsak az ár- és belvizek, a viharkárok is jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban és az erdészeteknél. Az éves fakitermelési mennyiség csaknem tíz százaléka, 400-500 ezer köbméter fa esett áldozatul eddig a viharoknak, milliárdos nagyságrendű a kár, a felmérések még minden területen folyamatban vannak.

Az árvízzel kapcsolatos legfontosabb lépéseink:

Pénteken Luxemburgban tárgyaltam a környezetvédelmi miniszterekkel. Az EU Szolidaritási Alapjában 1 milliárd Euró áll rendelkezésre az állami tulajdonban lévő károk enyhítésére. A Visegrádi országok ( V4-ek) minisztereivel megállapodtam, hogy összehangoljuk a lépéseinket és benyújtjuk a kárigényünket az Alaphoz.

További intézkedéseink:

Új kárenyhítési rendet dolgozunk ki, mert a jelenlegi szabályozás nem tudja kezelni a helyzetet, Kezdeményezzük, hogy június 30. helyett szeptember 30-ig lehessen befizetni a gazdáknak az önrészüket a Kárenyhítési Alapba. Az Alap felülről nyitott, tehát annak függvényében lehet dönteni a nagyságrendjéről, hogy mennyi a kár.

Egyszerűsítjük a vis major bejelentéseket az MGSZH-nál. Ahogy mondtam a kárfelmérés javában zajlik, a héten sajtótájékoztatón ismertetjük a részletes terveket és lehetőségeket.

Segélyakció az árvízkárosultak javára

A társadalmi felelősségvállalás a kormányzati szervekre, így különösen a vidékfejlesztésért felelős tárcára is kiterjed, ezért az árvízkárosultak megsegítésére a Vidékfejlesztési Minisztérium azonnali segélyakciót szervez.

Közvetlen célunk, hogy segítséget nyújtsunk a kilátástalan helyzetbe került embereknek. Felhívásunkat a minisztérium, a háttérintézményeink munkatársai, az agráriumban tevékenykedő társadalmi szervezetek és agrárcégek körében hirdetjük meg, de természetesen bárkinek a felajánlását szívesen fogadjuk.

A pénzbeli adományokat egy – a tárca számára a Magyar Államkincstár által nyitott – elkülönített számlára lehet utalni. A számlaszám, melyre az adományokat várjuk: 10032000-01220191-50004009. A beérkezett természetbeni adományokat és pénzbeli felajánlásokat az ország területén tevékenykedő, elismert karitatív, humanitárius szervezetek útján juttatjuk célba. A kormány vidékfejlesztési programja, hogy a vidék életminőségben, munkahely- és népességmegtartó erőben, környezeti állapotában felvegye a versenyt a nagy városokkal és más országok vidéki tájaival.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) forráselosztási arányait és a forrásokhoz való hozzáférés szabályait úgy alakítjuk át, hogy azok a kis- és közepes gazdaságok erősítését, a családi gazdálkodás folytonosságának biztosítását, a generációváltás gyorsítását, a vidéki életminőség javítását szolgálják.

Megerősítjük a közösségi együttlét intézményeit, megteremtjük a különböző korosztályok találkozási és közös időtöltési, szórakozási lehetőségeit. Fokozottan támogatjuk a természeti és kulturális örökség fenntartását, a falvak fejlesztését szolgáló programokat.

Javítjuk a helyi szolgáltatásokat, átalakítjuk és ügyfélközpontúvá tesszük a köz- és mezőgazdasági igazgatási intézményrendszert (MgSzH, MVH, földhivatalok, falugazdász hálózat, stb. Áttekintjük a LEADER program és intézményrendszere (MNVH, HVI, HACS, VKSZI) működését, és azt a helyi közösségek, a vidék tényleges fejlesztési igényeinek szolgálatába állítjuk. A falu- és tanyagondnoki szolgálatokat megerősítjük, költségvetési támogatásukat növeljük. A vidék gazdaságát „több lábra állítjuk”. Erőteljesen támogatjuk a vidéki jellegű nem mezőgazdasági tevékenységeket (helyi energiatermelés, élelmiszer-feldolgozás, értékesítése, kézművesség stb.), az ezekre irányuló helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokat, a falusi, öko- és gyógyturizmus hazai fejlődését, szálláshelyeinek bővítését, a helyi kulináris, népi és szakrális hagyományok ápolását.

Újragondoljuk az erdő- és mezőgazdasági melléktermékek, a kommunális és egyéb szerves hulladékok, biomassza energetikai hasznosításának lehetőségeit. Ösztönözzük és támogatjuk a falvak, különböző tevékenységeit összefogó, ezzel a közösség és gazdasága belső erejét növelő, „Hangya” típusú szövetkezetek, társulások létrehozását és működését.

A közbeszerzési kényszer és a lánckereskedelem kiiktatásával összekapcsoljuk a helyi élelmiszer-előállítás, feldolgozás és értékesítés rendszereit, valamint a helyi intézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák, hivatalok, helyi egészségügyi intézmények) közétkeztetési rendszereit egymással.

Kiszélesítjük az EU által is támogatott „szociális élelmiszerprogramot” valamint az iskolai „igyál tejet” és „iskolagyümölcs” programot, összekapcsoljuk azokat a helyi élelmiszertermelés, -feldolgozás és -értékesítés, a közvetlen beszállítás rendszereivel. A közfoglalkoztatást valamint a szociális földprogramot kiterjesztjük, költségvetési és intézményi feltételeit megteremtjük.

A vidék, a köz és a termelés biztonsága érdekében vagyonbiztonsági és kárenyhítési, kockázatcsökkentési rendszert alakítunk ki.

A föld- és birtokpolitika területén mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben, a gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hozzájuk kerüljön. A birtokpolitika középpontjába a családi/egyéni gazdaságokat és azok társulásait állítjuk. Jó minőségben megőrizzük természeti erőforrásainkat és környezeti javainkat a jövő generációk számára. Mindent megteszünk azért, természeti erőforrásaink nemzeti hatáskörben maradjanak Az agrárszerkezet- és termeléspolitikának a – vidék gazdaságát erősítő és ezzel társadalmát, helyi közösségeit stabilizáló – többfunkciós mezőgazdaság minőségi termelési, élelmezési és élelmiszerbiztonsági, energetikai, környezetbiztonsági és foglalkoztatási céljait kell szolgálnia!

Az agrárpiac-politika, -szabályozás és -védelem területén kiemelt célunk a magasabb hozzáadott értékű termékek előállításának elősegítése, az e téren elveszett hazai és külpiaci pozícióink visszaszerzése.

A magyar agrárgazdaság számára a legfontosabb piac a helyi és a hazai piac. Segítjük a kereskedelmi lánc lerövidítését. Átértékeljük és társadalmasítjuk a hazai fogyasztóvédelmi politikát. Az élelmiszerbiztonság megteremtése és a helyi élelmiszerpiacok védelme érdekében jelentősen megerősítjük a minőségellenőrzés és a fogyasztóvédelem hazai intézményrendszerét. Végül engedjék meg, hogy néhány egészen konkrét, a közeljövőben hatályba lépő intézkedést ismertessek Önökkel:

Módosítjuk az Illetéktörvényt, hogy vidéken a gazdaságátadás, valamint minden ehhez kötődő tranzakció teljes egészében illetékmentes legyen. A családon belüli gazdaságátadás jól működő európai modellje évek óta rendelkezésre áll. A magyar rendszer ettől eltér – megítélésünk szerint indokolatlanul.

A nemzeti együttműködés szellemében megfogalmazódó új gazdaság- és társadalompolitikai koncepció szerint az ilyen – családon belüli – tranzakciókban semmi keresnivalója nincs az államnak. Segíteni kell a családokat abban, hogy a generációváltás zökkenőmentesen végbemenjen, és ezzel a családi gazdaság stabilitása, a gazdálkodás folytonossága fenntartható legyen.

Megakadályozzuk az élelmiszerhulladékok terjesztését, ezért bevezetjük a másodlagos élelmiszervizsgálatot. A téglaporos pirospaprika és a zöldellő felvágott helye a rémmesékben van. Az új előírás minden raktárat, hűtőházat és szállítmányt érint. A terméket nemcsak az előállítás helyén, hanem a kereskedelmi láncok állomásain is ellenőrzik, hogy ne áramolhasson be akadálytalanul Magyarországra Európa élelmiszer-hulladéka.

A szabályozás célja, hogy a hazánkba érkező import áruból kiszűrje a rosszminőségű, fogyasztásra alkalmatlan termékeket. A vizsgálatok ugyanakkor nem kizárólag a külföldi árukra vonatkoznak, a felügyelet a magyar élelmiszereket is rendszeresen ellenőrizni fogja.

Megkönnyítjük a kistermelők élelmiszertermelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit A gazdák ezentúl saját maguk is értékesíthetik a vágóhidakon levágatott állataikat, eladhatják a nyers húst a környező kereskedelmi vagy vendéglátó helyeknek. A kistermelő ezentúl az élelmiszer előállítás mellett, olyan szolgáltatásokat is végezhet, amelyek a hagyományos magyar élelmiszerek megőrzését segítik, mint pl. a füstölés, aszalás, őrlés, szárítás, terménytisztítás. Újra vághatnak disznót a gazdák. Az eddigi rendeletek tiltották az otthoni disznóvágást, és tiltották az házilag előállított aszalt és füstölt áruk értékesítését is. Az új rendelkezés biztosítja az olyan hagyományok megőrzését, mint az ökör, birka, kecske és disznóvágás, a disznótort. (4db. malac/év) Bevezetjük a falusi vendégasztal fogalmát, lehetőséget teremtve a falusias és tanyasi környezetben a házi élelmiszerek elfogyasztására, kínálására. A vidék nem kizárólag mezőgazdaságból él, ezért fontos, hogy a helyi feldolgozás, értékesítés fejlődjön. Ehhez az is kell, hogy a más európai országoktól eltérő adminisztrációs terheket leépítsük.

Munkához kell juttatnunk az embereket, máskülönben elmennek. Ehhez az egyik fontos eszköz, hogy amit helyben megtermelnek, azt eladhassák, legyen szó zöldség-gyümölcsről vagy lekvárról. Fontos a falusi turizmus fejlesztése, de az is, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítsuk, hogy a helyben megtermelt dolgokat a helyi közétkeztetésben fel tudják használni. Ide vonatkozik a hungarikumokra vonatkozó törvény is, a lajstromozások feltételeinek megállapítása annak érdekében, hogy nemzeti értékeinket számba vehessük, és ezek képezzék nemzeti fejlesztési stratégiánkat.

Szeretnénk az őshonos fajták tenyésztésére, termesztésére vonatkozó jogszabályokon is módosítani. Meg akarjuk szüntetni azt a szabályozást is, amely tiltja a régi gyümölcsfajták, például a Zalában ismert sózókörte vagy tüskekörte szaporítását. Meglepődve tapasztaltuk, hogy egyáltalán létezik ilyen jogszabály még 2003-ból.

Lejárt a muslicakergető pénzügyőrök kora

Lehetővé tesszük, hogy a magyar emberek az európai gyakorlatnak megfelelően szabadon döntsenek a saját gyümölcseik felhasználásáról, akár lekvárról, akár pálinkáról legyen szó. Támogatjuk, hogy a kistermelő, a saját kertjében megtermelt gyümölcsből, vagy a kipréselt szőlő törkölyéből legálisan, szabályozott keretek között pálinkát főzhessen.

Ezt a szervezetet hatalmas költséggel tartjuk fönn, és látjuk, a vám- és pénzügyi fegyelem milyen szinten van az országban, milyen bevételek estek ki az elmúlt években, milyen százmilliós csalások, adóelkerülések voltak. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a hatóság a kisembereket vegzálja a pálinkafőzés miatt, ugyanakkor a milliós, milliárdos kárt okozó bor- és szeszpancsolók tevékenysége fölött szemet huny.

A pálinkafőzés nem véletlenül terjedt el hazánkban, fontos szerepet játszott a paraszti gazdálkodásra jellemző takarékosságban és gazdaságosságban. A falusiak arra törekedtek, hogy ne vesszen kárba az elhullott gyümölcs, hogy tiszta legyen a portájuk, és nem utolsó sorban arra, hogy olcsón állítsák elő a pálinkát, amit saját szükségletre, szomszédok, barátok, vendégek kínálására használtak. Vidéken a pálinkafogyasztás ma is az emberi élet fordulóihoz (születés, keresztelő, lakodalom, temetés), vagy az esztendő ünnepeihez kötődik.)

Megszabadítjuk a környezetvédelmet a bürokráciától, kiiktatjuk a felesleges papírmunkákat.

Eltöröljük az egyedi hulladékgazdálkodási terv benyújtási kötelezettséget.

Könnyítjük a szennyezett területekre vonatkozó monitoring kutak felállítását.

Eltöröljük az öntözési berendezések engedélyeztetését. Ha valaki öntözni akar, szabadon megtehesse!

Támogatjuk a tényleges munkához mért díjfizetés megállapítását a hatósági eljárásoknál."

(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)