Férfiak, nők, gyermekek, fiatalok és idős emberek vére festette pirosra a Kossuth teret 1956. október 25-én a „véres csütörtökön” – hangsúlyozta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter az agrártárca megemlékezésén.

(Az MTVA felvétele)

Évtizedeken át nyögte az ország azt a világot, ami az erőszakból kisarjadt és a vérengzés után hazánkra nehezedett – folytatta -, de sokkal nagyobb vesztség, hogy sohasem tudjuk meg, milyen világ született volna a téren elesett gyerekek, fiatalok, nők és férfiak tehetségéből, szorgalmából, munkájából, szabadságszeretetéből.

Fazekas Sándor kiemelte: 1956 bizonyosság arra, hogy a szabadságért minden nap meg kell vívni, ma is és holnap is. A magyarság sokat tanult ’56-ból. Megtanultuk, hogy jobb, ha nem várunk senkire, mert saját magunkért kell kiállnunk. Megtanultuk, hogy csak akkor lehet önbecsülésünk, ha kitartunk amellett, hogy Magyarország nem hagyja magát többé betörni, megtörni és legyőzni.

50 évvel a „véres csütörtök” után, 2006-ban megismétlődött a tragédia. Ismét békésen tüntető magyar emberek közé lőttek. Nem hagyjuk, hogy még egyszer megtörténjen az, amiről Simonffy András Rozsda ősz című visszaemlékezésében ír: „Amikor az első éles, talán női visítás felhangzott, akkor már mindenki tudta, hogy itt nem ijesztgetnek, hanem a három órával ezelőtt még munkába igyekvő, fegyvertelen tömegbe lőnek”.

(EMMI)