1862 januárjában jelent meg először az Országos Erdészeti Egyesület sajtóorgánuma, az Erdőszeti Lapok. Az archaikus eredeti cím nyelvileg is kuriózum, miként az újság, amely túlélte a viharos 20. századot, a változó politikai kurzusokat. Az elkötelezett szakemberek vitték tovább a havilapot, amely háromezer példányban jut el ma is olvasóihoz. Az azóta is folyamatos megjelenésű periodikát korban csak egy újság előzi meg: az Orvosi Hetilap – 1857-es első megjelenéssel.
Vágner Károly és Divald Adolf, a felvidéki Selmecbányai Akadémia két professzora indította útjára a szaklapot, Vágner a nevét is „magyarosan” írta a Wagner helyett. A két tudós a német erdészeti szaknyelvet kívánta magyarítani, hogy az anyanyelviséggel is kifejezzék a szakma rangját. Az első számban így ír Mérei Károly szerző: „Ámbár lapunk czélja az erdőket csak a gazdászat gyakorlati terén tárgyalni, mindazonáltal tisztelt olvasóink helyeslésével reménylünk találkozni, midőn erdők fontosságát, a mint az nagyban mutatkozik, ugy ecseteljük, hogy egy futó pillanat által mindenki meggyőződhessék azon szerep nagyszerűségéről, melyet azok a természetben játszanak.” Kacskaringós mondat, de akkor lassabban telt az idő, ráérősebben is olvastak…
Az 1902. februári számban pályázatot hirdettek „az ákácz monográfiájának megírására”, a pályadíj 100 arany volt, a Deák Ferenc Alapítványból, 1100 korona értéken számítva. 1942-ből erdélyi hír: a lovas-szekeres faragottfa-szállítmányok akadályozzák Székelyföldön a gépkocsi forgalmat. Az 50-es években „Az erdő” címen megjelent lap tudományosabb arculatot kapott. 1991-ben kapta vissza eredeti címét, húsz éve főszerkesztője Pápai Gábor, aki erdőmérnöki végzettségű újságíró. Szakemberek írják-fotózzák szeretettel, szakértelemmel a 150 éves újságot, valamennyi példányuk olvasható az Országos Széchenyi Könyvtár digitális archívumában.
Az utódok az elődökhöz hasonló elkötelezettséggel folytatják munkájukat, mondja Lomniczi Gergely erdőmérnök, a lapkiadó Országos Erdészeti Egyesület főtitkára. Az egyesület életben tudott maradni az államszocializmus idején is, az ágazat jelentősége és a szakemberek tisztelete a nehéz időkön is átvitte őket. A Trianonban elszenvedett veszteség, erdeink megfogyatkozása megtörte a szakmát is. Éppen ezért, vagy ennek dacára színvonalas egyetemi képzés folyt, az erdőmérnökök magas társadalmi presztízsnek örvendtek, rohamléptekkel igyekeztek pótolni a fontos nyersanyagot adó erdők telepítését. A 30-as, majd a 60-as, 70-es évek nagyszabású fásítási programja is nyomon követhető a lapban, miként sok érdekes és fontos szakmai téma, napjainkig. Pápai Gábor főszerkesztő tavaly az Év szakújságírója díjat vette át a Mezőgazdasági Könyvhónapon.
A 2012-es januári számban összefoglaló cikk olvasható a periodika történetéről, mondja az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, aki elárulja: kedvenc fája egy ötvenéves vérbükk, amely otthonának kertjében áll. De a hazánkban honos legöregebb bükkök legszebb példányairól, amelyek lehetnek akár 300-400 esztendősek is, már a legelső Erdőszeti Lapokban is írhattak…
A digitális archívum elérhető itt.
(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)