Munkásságának egyik legnagyobb sikere a növényvédelmi előrejelzések kidolgozása volt, 1954-ben a répakártevők elleni országos védekezés megszervezéséért Kossuth-díjjal tüntették ki.

Kutatómunkáját a talajlakó kártevők életmódjának vizsgálatára összpontosította: alig van olyan szántóföldi kártevő, amellyel ne foglalkozott volna. Pályatársai emlékezete szerint a professzor a hazai növényvédelmi állattan rendkívüli egyénisége volt.

Manninger Gusztáv Adolf 1910. május 6-án született Rácbólyon. Iskoláit Bólyban, Pécsett illetve Sopronban, egyetemi tanulmányait Budapesten a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán végezte. Doktori disszertációját a gabonapoloskák életéről és kártételéről írta. Tanulmányai végeztével az oktatás mellett kötelezte el magát. 1942-től a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián, majd Budapesten tanított. Később a Növényvédelmi tanszéket vezette a gödöllői az Agrártudományi Egyetemen, ahol hamarosan dékánná majd rektorhelyettessé nevezték ki.

Az 1956-os forradalom után eltávolították az egyetemről, ekkor a Növényvédelmi Kutató Intézetben dolgozott, és a korábbi lelkesedésével járta az országot, tanácsaival segítette a gyakorlati növényvédelmet. 1969-ben visszahívták a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre, ahol 1977-ig tanított, de valójában aktívan tevékenykedett élete végéig. 1982. december 10-én halt meg, emlékét őrzi a születésének 90. évfordulója alkalmából felavatott mellszobor a Keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemen.

(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)