A minap nevezték ki az új állami földprogramért felelős államtitkárt, dr. Bitay Márton Örsöt. A politikus legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a kormány irányelvét követve minél több gazda jusson földhöz, az ország öneltartó képessége, az állam szuverenitása, illetve az élelmiszer biztonsága és minősége ugyanis döntő kérdés a szakember szerint.

– Mi az új államtitkárság feladata?

– A „Földet a gazdáknak” program megvalósítása, azaz 200 ezer hektár állami föld haszonbérbe adása az év végéig. Amikor megkezdtük ezt a ciklust, 62 ezer hektár termőföld haszonbérbe adásáról döntött a kormány. Ezeknek a földeknek a jelentős részéről azt sem tudta az állam, hogy az övé, hogy pontosan hol helyezkednek el, kik használják. Jól mutatja ez a 2010 előtti állapotokat. A legnehezebb feladat az NFA rendbetétele, az említett földek jogi státuszának megoldása, egyáltalán egy működő rendszer felállítása volt. Ezen munka egyik legfőbb motorja volt Szabó Csaba miniszteri biztos. Tavasszal döntött a kormány a „Földet a gazdáknak” programról, ez indokolta egy új államtitkárság felállítását, lévén, hogy sokkal nagyobb volumenű feladatról van szó. A munka óriási, bő 260 ezer hektár kerül a magyar, helyben lakó, elsősorban állattartást vállaló gazdákhoz.

– Kik részesülnek előnyben a pályázat elbírálásakor?

–A helyben lakó, állattartást vállaló családi gazdák. A földeket minél kisebb birtoktestekre igyekszünk osztani, hogy minél többen jussanak lehetőséghez. A kiírás lényege, a vidék megtartóképességének erősítése, az agrárközéposztály megerősítése. Mindaz, amit a Nemzeti Vidékstratégiában a kormány korábban megfogalmazott. 2010 előtt a hatszázezer hektár állami szántóföldterületet hatszázan bérelték. Reményeim szerint 2014-re, alig háromszázezer hektáron, több mint tízezer magyar gazda juthat lehetőséghez, azaz közel hússzor több nyertes lesz feleakkora területen, mint korábban. A pályázatok elbírálását pedig továbbra is független bírálóbizottság végzi.

– Mekkora terület számít kisbirtoknak, és mekkora területet nyerhet egy gazda?

– Nehezen meghatározható kérdés ez, hiszen attól függ, milyen termelésről beszélünk. Nyilván más a helyzet, ha például kukoricát akar valaki termelni, megint más, ha zöldséget vagy gyümölcsöt. Mindhárom esetben máshol lehet a nagybirtok vagy egy kisbirtok határa. A legfontosabb, hogy a kormány egyértelműen foglalt állást: Magyarországon a kisbirtok-nagybirtok arányát 80-20 százalékban tartja helyesnek. Azaz a mostani fele-fele arányról jelentősen el kívánja mozdítani a földbirtok struktúrát a családi vállalkozások irányába. A pályázati rendszer ennek megfelelően biztosítja, hogy 1200 hektárnál több egy gazda művelésébe sem kerülhet, azaz az állami földhaszonbérleti pályázatok esetében csak annyi földet nyerhet valaki, amellyel összesen nem művel 1200 hektárnál nagyobb területet.
Eközben a földtörvény elfogadása folyamatban van, ami nyilván sok birtokpolitikai kérdés végére tesz pontot. Két célunk van: az egyik, hogy minél többen részesüljenek az állami földbérleti lehetőségből, a másik, hogy a családi gazdaságok hosszú távon megerősödjenek.

– Ha valaki csak marhával és takarmánnyal foglalkozik, akkor mekkora terület szükséges számára a megélhetéshez?

– Nem az én feladatom meghatározni, hogy milyen művelési ághoz, milyen tevékenységhez mekkora terület szükséges. Én nem vagyok agrárszakember, mint ahogy a munka, amellyel megtiszteltek, sem agrárszakmai. Az én feladatom, hogy a kormány által elfogadott irányvonalat levezényeljem, az államtitkárságom az NFA-val közösen gyorsan és hatékonyan eljuttassa a gazdáknak a földet.

– Sok gazda, akivel beszéltem, azt mondta, hogy a nagybirtokosi rendszer az egyetlen járható út, mert a kisméretű földterületek nem nyújtanak megélhetést. Ön mit gondol erről?

– Nem mindegy, hogy kivel beszélünk.
Nekünk az a tapasztalatunk, hogy egyes véleményformálók azért szidják a kormányt, mert szerintük túlzottan nagybirtokpárti, míg mások pont ennek az ellenkezőjével vádolnak minket. Innen is látni, az arany középutat járjuk, jó irányba haladunk. Mi a családi agrárvállalkozásokat, a magyar agrárközéposztályt kívánjuk megerősíteni, ennek a célnak vetünk alá minden döntést. Persze igaz, mivel előírtuk az állattartási kötelezettséget, így azért nem árt, ha nem egy-két hektáros területeket kívánunk bérbe adni. Összességében az állattartás és az egész rendszer, amelyet próbálunk kiépíteni, a vidéken élőket egészében célozza meg: nem csupán agrár, hanem társadalmi, élelmiszer-biztonsági és nemzetstratégiai kérdésekről van szó. Nem lenne szerencsés, ha kategorizálnánk, miből lehet megélni, mert ez mindenkinek az egyéni tervétől és szándékától függ, ahogy azt korábban is jeleztem. Az állattartás helyzetén azonban mindenképpen szeretnénk változtatni, egészséges élelmiszer, magas foglalkoztatottság, ezek mind az állattartás növelésével együtt járó folyamatok.
Kéthektáronként egy nagyállat-egység, ezt írtuk elő minden szerződésre.

– A pályázat elbírálásánál szempontot jelent, hogy van-e mezőgazdasági gyakorlata a jelentkezőnek?

– A legfontosabb változás, hogy van pályázat. 2010-ig ugyanis az állami földeket egyedi elbírálás alapján hasznosították. Mindenkivel egyedileg állapodtak meg, így fordulhatott elő, hogy tíz meg százforintos hektáronkénti áron tudtak egyesek földbérlethez jutni… Most egységes jogszabályi előírásoknak kell megfelelni, egységes aranykoronánkénti áron, egységes feltételek mellett. A kérdésére válaszolva, nem elvárás, de többletpontot jelent. Azért nem alapfeltétel, mert a kormánynak deklarált célja, hogy bárki tudjon pályázni, aki elég erőt érez magában arra, hogy ezt a szép, de nagyon nehéz megélhetési formát válassza. Célunk, hogy minél többen próbáljanak szerencsét az agráriumban, minél többen találják meg itt számításaikat, egyúttal minél nagyobb megbecsülést jelentsen gazdának lenni.

– Mekkora önerőre van szüksége egy friss diplomásnak, hogy háttér nélkül belevágjon ebbe az ágazatba?

– Az állam ma minden segítséget próbál megadni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell önerő, de nagyon sok pályázati forrás áll rendelkezésre. Tanyafejlesztési programtól, Földet a gazdáknak programon át, fiatal gazda pályázatig bezárólag sokféle hazai és EU-s forrásra van lehetőség. De tény, minden kezdet nehéz – ahogyan mondani szokás –, sajnos ez itt sincs másképp. Sőt. A változás, hogy a korábbi évekhez képest sokkal több és jobb lehetősége van a pályakezdésre egy gazdának. Egy ügyvédi, egy asztalos vagy egy építészeti szakma kezdése is borzasztó nehéz háttér nélkül, ez is nehéz, ráadásul itt még a természet viszontagságainak is ki vagyunk téve.

– És arra tudnak hatást gyakorolni, hogy a multik magyar terméket vegyenek olcsó import helyett?

– Érdemes megnézni, hogy 10-15 évvel ezelőtt kifejezetten divat volt külföldi élelmiszereket vásárolni. A boltok igyekeztek minél több külföldön előállított élelmiszert árusítani, sőt a vásárlók is ezeket keresték. Merthogy az „import” szó hallatán mindannyian egyfajta prémium minőségre gondoltunk. 2010 óta, amióta Fazekas Sándor miniszter vezeti az agrártárcát, ez megváltozott. Óriási lépésnek tartom, hogy a miniszter vezetésével sikerült olyan piaci helyzetet teremteni, melynek eredményeként egyre nagyobb teret hódít a boltok polcain a magyar áru. Betörtek a köztudatba a hungarikum élelmiszerek, a kézműves magyar élelmiszerek. Beindultak a gazdapiacok, fellendült a magyar élelmiszer iránti kereslet, változóban vannak a fogyasztói szokások. Élelmiszerek terén megfordult a trend, és ma már kifejezetten keresik, sőt úgy tűnik, újra divat lett magyar terméket vásárolni. Komoly mennyiségű kézműves élelmiszertermék kerül a nagy áruházláncok polcaira, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Egyes áruházláncok – amelyek korábban kifejezetten külföldi termékek magyarországi árusítására érkeztek hazánkba – manapság úgy hirdetik magukat, hogy a friss zöldség-, gyümölcs- vagy húsárujuknak milyen nagy százaléka magyar. Ez egyértelműen ennek a kormánynak, a mostani agrárvezetésnek köszönhető. Persze ehhez természetesen alapanyag is szükséges, ezért írtuk elő például az állattartási kötelezettséget a Földet a gazdáknak programba is.

– Az árban fel lehet venni a versenyt a külföldi áruval szemben?

– Fel lehet venni a versenyt, de a kérdés többről szól ennél: az állam szuverenitása, illetve az élelmiszer biztonsága talán még fontosabb. Amennyiben Magyarországon hazai áruval kereskedünk, akkor a folyamat végigkísérhető, úgy is mondhatnám: termőföldtől az asztalig. A külföldi exportnál ez nem feltétlenül ennyire egyértelmű, amivel persze még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy azok bizonytalan minőségűek lennének. De jól látható, nem volt értelmetlen döntés, amikor a kormány bevezette a másodlagos élelmiszer-ellenőrzési rendszert.
Mégis a legfontosabb, hogy jó minőségű magyar terméket tudjunk előállítani, és ha megfelelően van megszervezve a teljes folyamat, a feldolgozásig bezárólag, akkor a polcokra is megfelelő áron kerülnek ki. A kereslet pedig egyre nagyobb lesz a minőségi magyar termékek iránt.

– Az állattartás és a növénytermesztés aránya jelenleg 30-70 százalék, amelyet önök fele-fele arányra szeretnének módosítani. Megvalósítható mindez?

– Nagyon nehéz helyzetből indultunk, nehéz örökségből kell felépíteni mindezt. A magyarországi sertés helyzete kiváló példa erre: 1990-ben tízmilliós volt a hazai állomány, 2010-re alig érte el a 2,5 milliót. Innen kell újraépíteni, tavaly már 3 millió volt a sertésszám, és igyekszünk ezt tovább növelni. Nagyon sok munkát igényel, viszont nagyon széles spektrumban tud az állattatás élelmiszert biztosítani, hiszen a hús mellett például a tej-, a sajt- és túrószükségleteinket is képesek vagyunk vele fedezni.

– Miért kell beleavatkozni a termelői szokásokba? Miért probléma az, ha zöldség-, gyümölcstermelés szempontjából gazdag az ország és még exportálni is tud, más szempontból azonban importárut vásárol?

– Ha a zöldség és gyümölcs felé tolódna el az arány, az még nem is lenne baj, a probléma akkor van, ha a szántóföldi termelés a jövőben is olyan nagy részét fogja kitenni az agrártevékenységeknek, mint ahogyan most. Egyik oldalon termelünk egy olyan produktumot, amely a legrosszabb évben is bőséggel fedezi a hazai igényeket, és még exportálni is tudunk, míg mondjuk a sertéshús a legjobb évben sem éri el az itthoni szükségletünket. Az élelmiszer minősége a huszonegyedik században nagyon fontos stratégiai kérdés. Ezért nem jó, ha elbillen az arány. Ráadásul az állattartás komoly helyben lévő munkaerőt igényel, ami szintén jótékony hatással lehet a vidéken élők számára.

(Demokrata, Szerző: Német Dániel, 2013. június 12.)