Még nem lehet pontosan felbecsülni, hogy mekkora kár is érte idén a mezőgazdaságot és ezzel együtt a hazai lakosságot a súlyos aszály miatt. Egy azonban biztos, egy ágazatra jellemzően akkor kerül a figyelem középpontjába, ha vagy nagyon nagy a baj, vagy kiemelkedő a siker. A hazai mezőgazdaságra most sajnos az előbbi igaz. Czerván Györggyel, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkárával beszélgettünk a szárazság okozta károk mértékéről, a technológia lemaradásunkról, az élelmiszerárak csökkentéséről, dinnyekartellről, a kormány törekvéseiről a hazai termőföldek védelme érdekében, valamint arról, hogy mire számíthat a hazai mezőgazdaság a következő 7-8 évben.

Az elmúlt hónapokban szinte mindenhonnan a szárazság okozta mezőgazdaságot ért károkról lehetett hallani. Bajba kerültek növénytermesztők és állattenyésztők egyaránt. Nagyságrendileg mekkora az az összeg, ami az időjárási hatások miatt kárként megjelenik az agráriumban?

Még nem tudjuk pontosan, hogy forintban kifejezve mekkora az idei kár. Nagyon nagy a baj, nagyon rossz volt az időjárás. Míg 2010-ben a víz volt sok, addig most gyakorlatilag semmi csapadék nem esett. Pontos számot azonban azért nem tudunk mondani, mert a kukorica betakarítása csak most kezdődik, és a legnagyobb területen termesztett növényünkről van szó. A termésbecslés pedig nagyon nehéz, mivel hektáronként nullától 80 mázsáig vannak jelzések a különböző megyékből.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mekkora összeget fordít majd a kormány kárenyhítésre?

2012. január 1-je óta új kockázatkezelési rendszert működtetünk A kárenyhítési alapban idén 8,3 milliárd forint van, az előző években ennek a fele állt rendelkezésre. Ennek az összegnek az egyik felét a kötelező módon vagy önkéntesen a termelők fizetik be. A másik felét az állam teszi hozzá a mindenkori költségvetésből. Az idei 8,3 milliárd forint tehát a kiindulási összeg, hiszen ez egy felülről nyitott alap. Attól függően nőhet a kárenyhítési alap mérete, hogy mekkorák lesznek a tényleges károk. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tényleges kár megállapításánál hozamérték-számítások vannak, vagyis nem a termény mennyiségét hasonlítjuk össze az előző évivel, hanem ötéves bázis referenciaárak alapján állapítják meg a kárt. Vagyis, ha a termés csökken, de az ár emelkedik (amire jelenleg példa van), az valamennyit kompenzál a károkból. Érdemes tudni továbbá azt is, hogy nem is mindenki jogosult kárenyhítésre, hiszen minden esetben teljesülnie kell a kárenyhítési törvényben szereplő feltételeknek. Ezt a rendszert a benne lévő nemzeti költségvetési támogatás miatt az Európai Bizottsággal el kellett fogadtatni. A jóváhagyás fontos eleme, hogy az állam egy termelő számára igazolt kárainak 80%-ánál többet semmilyen formában nem fizethet ki. A brüsszeli jóváhagyás birtokában viszont, e szabály figyelembe vételével az alap felülről bármeddig feltölthető.

Ez mit jelent pontosan? Meddig szaladhat el kárenyhítésre szánt összeg mértéke?

Nincs felső határa. Egyedül egy tájékoztatási kötelezettség van Brüsszel felé. De egyébként amennyit a költségvetés elbír.

A kárenyhítés természetesen fontos, de nem lehet, hogy hosszú távon nagyobb haszna lenne az országnak és a gazdáknak abból, ha ezeket a milliárdos összegeket inkább öntözőrendszerek kiépítésére, és egyéb, a károkat megelőző beruházásokra fordítanánk?

Semmi akadálya nem volt annak, hogy az elődeink ezt megcsinálják az elmúlt 20 évben. Ami elmaradt, azt nehéz egyik napról a másikra pótolni. A vidékstratégiánk fontos része az öntözési stratégia elkészítése, és ezen belül az aszálystratégiát már két olvasatban tárgyalta is a kormány.

Milyen összegekről van szó ezeknél a stratégiáknál?

Milliárdokról van szó, de miután a károk is sok milliárdot emésztenek fel, ez hosszú távon megtérül. Az biztos, hogy el kell kezdeni. Egyrészt a vízzel való gazdálkodás egész rendszerét át szeretnénk alakítani. A vízgazdálkodás ügyének egy jelentős része ugyan a Belügyminisztériumhoz tartozik, de el tudom képzelni, hogy az egységes kormányzati álláspont kialakítása után ősszel a parlament jelentős döntéseket fog hozni ezzel kapcsolatban. Ez érintheti majd a víztársulatok rendezését is. Ennek a komplex áttekintése megkezdődött, és ezen belül az aszálystratégia kidolgozása is folyamatban van. Azoknál a forrásoknál, amelyek a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartoznak - a Darányi Ignác Terven belül, az egyes tengelyek mentén lehetett beruházásokat támogatni - most ott túligénylés van. Mostanában hirdettünk meg több pályázatot is, a fiatal gazdáknak, az élelmiszeripar támogatására, a legnagyobbat pedig az állattenyésztés korszerűsítésére. Itt nagy mozgásterünk nincs, csak akkor, ha valamelyikből visszamondanak, ami érdemben nem lehet számítani. Viszont a 2014–20 közötti támogatási időszakra vonatkozóan a Kormány már megfogalmazta elvi álláspontját, ez pedig az, hogy az öntözés kiemelten támogatott lesz.

A régiós versenytársakhoz képest mennyire vagyunk lemaradva a technológiai fejletségben?

Öntözés tekintetében biztos, hogy vannak sokkal fejlettebb kultúrával rendelkező országok. Ha nem akarok nagyon messzire menni, akkor elég az olaszországi Pó-síkságot említeni. A cseheknél és a szlovákoknál nem annyira fontos a mezőgazdaság, mint nálunk, így nem hiszem, hogy különösebben fejlett lenne az öntözési technológia. De a legfejlettebb országoktól biztosan tanulhatunk, hogy hogyan tudjuk megőrizni a rendelkezésre álló vízmennyiséget. Erre készültek és készülnek tanulmányok. Hamarosan megjelenik egy rendelet, amely a kisebb gazdaságok öntözését teszi könnyebbé. A klímaváltozás miatt alapvető fontosságú, hogy mi magunk és az Európai Uniós is foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Az eszköztár pedig bővülni fog 2014 után, kockázatkezelési rendszerünket is tovább tudjuk fejleszteni a szárazság miatti magasabb takarmányárakkal és emiatt jövedelemcsökkenéssel szembesülő állattenyésztés irányába.

Ami bizonyos, hogy nemcsak az éghajlatváltozás miatt, hanem a populáció növekedése és a növényeket felhasználó gyárak miatt is egyre jelentősebb a kereslet például a kukorica iránt. Magyarországnak pedig jelentős gazdasági potenciálja van a mezőgazdaságban. A termelékenységünket többszörösére növelhetnénk megfelelő technológiával, ám ehhez képest az elmúlt 20 vagy 50 évben nem volt különösebb befektetés az iparágban, ami ennek a lehetőségnek a kiaknázását segítette volna.

Valóban fontos a technológiai fejlesztés, de a vidéki foglalkoztatás is. Mindkét szempontot szem előtt kívánjuk tartani. Az ágazat teljesítménye tavaly kiváló volt, ezt országosan is elismerték, a beruházások is nőttek, meg a foglalkoztatottság is. Az más kérdés, hogy csak azzal tudtunk főzni, ami megmaradt. A Darány Ignác Tervhez kapcsolódó Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon belüli forrás 2007 és 2013 között 1300 milliárd forint volt, ebből 250-300 milliárd forint maradt nekünk. Ennek beruházásokra fordítható összegének nagy részét az állattenyésztési potenciál fejlesztésére akartuk, akarjuk fordítani. Ezért készült el a sertésstratégia is, amely a következő pénzügyi időszakra is átnyúló kitekintés lesz. Ezen kívül számos, az állattenyésztést segítő támogatási programot indítottunk be. Ami mozgásterünk van, azt igyekszünk maximálisan kihasználni.

Ön szerint ennek az erőfeszítésnek mikor lehet majd látható eredménye, például a sertésállomány tekintetében?

2002-ben 5 milliós volt a hazai állomány, mostanáig 3 millióra esett vissza. Most ezen a szinten próbáljuk megtartani, és innen építkezve 7 év alatt megduplázni a jelenlegi sertésállományt. Ez nem egyszerű mutatvány. A Közös Agrárpolitika sem kifejezetten állattenyésztés-barát, nagyon meg van kötve a tagállamok keze, hogy milyen jogcímek alatt és mennyi támogatást adhatnak.

Mi lehet ennek az oka?

A közvetlen támogatások tekintetében van nagyon szűk mozgástér. Például a sertésnél, és a baromfinál az állatjóléti támogatás is a „zöld” szempontokhoz van kötve, hogy az állat komfortérzete jobb legyen. Valóban jó kérdés, hogy ez miért alakult így.

Esetleg ennyivel erősebb a növénytermesztők lobbi ereje az uniós döntéshozók körében?

Magyarország mindig is amellett érvelt - most is, amikor a 2014–20 közötti időszakról beszélünk -, hogy ez változzon meg, vagyis legyen közvetlenül támogatható az állattenyésztés. A tagállamok véleménye alapján majd az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament és az Európai Tanács határozza meg az új agrárpolitika szabályait, de Magyarország ezeket már többször javasolta, és vannak is tagállami támogatások, főleg a velünk együtt csatlakozó országok részéről. Azt tudni kell, hogy a tagállamok jelentős része a termeléshez kötött támogatásokat nem kívánja növelni, sőt legszívesebben megszüntetné. Ezért nem nagyon támogatható az állattartás. A növénytermesztésnél is báziselven működik a területalapú támogatás. A másik része a dolognak az úgynevezett 2. pillér, vagyis a vidékfejlesztési támogatások, amelyek közé például a beruházási támogatások is tartoznak. De ezeknek a nagy része a most záródó támogatási ciklusban az állattartóknál például legtöbbször kényszerűen környezetvédelmi – trágyaelhelyezés, hígtrágya-kezelés – célú, nem a termelés versenyképességét segítő beruházásokra használtak fel. Most az új állattartó telepek korszerűsítése pályázatok kiírásával 40 milliárdot hirdettünk meg, ebben kifejezetten technológiai fejlesztéses jogcímek is szerepelnek, és ezt szeretnénk fenntartani a 2014–20 közötti időszakban is.

Az agrárágazatban jártasak közül többen is úgy vélik, hogy alapvetően nem a pénz hiánya a probléma, az van, csak rosszul címkézik meg ezeket. Nem a megfelelő módon használják fel őket.

A KAP 2014–20 közötti időszakra vonatkozó célkitűzéseit a magyar elnökség alatt fogadták el a tagállamok, minősített többséggel. Ebből az egyik az élelmiszertermelés növelése, biztonsági és mennyiségi szempontból egyaránt, pont a növekvő kihívások – a lakosság száma, az életszínvonal növekedése, az ipari felhasználási igény növekedése, a tengerek lerablása – miatt, ehhez pedig a versenyképesség növelése szükséges. A másik a fenntarthatósági szempont, a harmadik pedig a vidéki lakosság foglalkoztatottsága. Ez az Európai Unió prioritásrendszere, és ez teljesen szinkronban van a magyar kormány vidékstratégiájának célkitűzéseivel. De néha ezek a szempontok ütközhetnek rövidtávon. Mondjuk az élelmiszertermelés és a környezetvédelmi szempontok. Mindenképpen szeretnénk megtalálni az összhangot a fenntarthatóság és az élelmiszertermelés növelése között.

Bár újra aktuális, nem új keletű felvetés az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékosra csökkentése. Ön szerint az áfa-csökkentés egyértelműen árcsökkenéshez is vezetne a vásárlók számára, vagy ezt a többletet megtartaná magának az ágazat?

Arra nincs garanciája a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, hogy ha sikerülne elérni az áfa-csökkentést, az ez egy az egyben megjelenne a fogyasztói árakban. Senki nem vállalna ilyen garanciát, mert más költségtényezők is vannak, mint például az energiaárak vagy a munkabérek. Amikor korábban voltak áfa-csökkentések, akár Magyarországon, akár külföldön, ez nem tükröződött vissza egy az egyben az árakban. Márpedig ez lenne az egyik cél. Az is biztos ugyanakkor, hogy az áfacsalók versenyelőnyének felszámolása, amely hatalmas segítséget jelentene a tisztességes vállalkozásoknak, az élelmiszergazdaság erősödésének. Mindezeket figyelembe véve én híve lennék egy radikális áfa-csökkentésnek, ez azt jelenti, hogy az alapvető élelmiszereknél ez 5 százalék legyen, de ez akkora azonnali bevételkiesést jelentene a költségvetésnek, hogy ezt nem engedi meg a mozgástér. Amit most a három érdekképviseleti szerv javasolt, a tejesek, a húsosok és a baromfisok, csak ez egy szűkebb termékköre 60 milliárd forint a becslések szerint, és ennek rövidtávon nincs ellentételezése. A kérdés tehát napirenden van, de egyelőre nem látszik költségvetési mozgástér.

De mi is az alapvető cél? A fogyasztók terheinek csökkentése vagy a termelők megsegítése?

A kettő nem zárja ki egymást.

Amennyiben nem jön létre az áfa-csökkentés, akkor másféleképpen kell segíteni ezt a két célt.

A kettőt össze is lehet kötni azzal, hogy a termelőket is próbáljuk segíteni, és a fogyasztókhoz is úgy eljuttatni a terméket, hogy tükröződjön a kormány erőfeszítése. Ezt akármikor, akármilyen mértékben vezetné be a kormány, rövid távon nagyon komoly erőfeszítés lesz a mindenkori költségvetés számára.

Gondolom, hatósági árakkal nem lehet kalkulálni.

Az unióban ez nem működik.

Idén a dinnye fogyasztói áránál mégis előfordult egy érdekes szituáció. Egyesek háttér-megállapodásokról beszéltek, és a GVH is vizsgálódik.

Az nem hatósági ár volt, hanem egy egyeztetés a szereplők között.

A görögdinnye valóban ennyire fontos a gazdaság számára, amennyit foglalkoznak vele? A burgonya- vagy a hagymatermelőkkel vajon miért nem foglalkoznak ennyit?

Foglalkozunk a hagymásokkal is, olyannyira, hogy készülőben van a hagymastratégia. Próbáljuk elvégezni a tűzoltó munkákat, emellett pont azért, hogy ne minden évben kelljen foglalkozni a dinnyével vagy a hagymával, ezért stratégiákat dolgozunk ki a kisebb ágazatokra is.

Hogyan látja most, a ciklus végére elkészülhetnek a nagy, átfogó stratégiák?

A nemzeti vidékstratégia elkészült, ez egy hosszú távlatokban gondolkodó dokumentum, ilyenre még nem volt példa a rendszerváltás óta. Ennek a lebontása zajlik. A sertéságazat jövőjét meghatározó programot nemrégiben fogadta el a kormány, a másik úttörő pedig a nemzeti lovas program. Ezen az úton haladunk, és több más ágazati stratégiát is készítünk. Jön a kertészet, kisebb állattenyésztési ágazatok, mezőgazdasági gépészettel szeretnénk előjönni – csak ki kellett taposni az utat, hogy milyen irányba menjünk.

A következő költségvetési ciklus végére, 2020-ra egy teljesen más alapokon álló mezőgazdaságot fogunk látni Magyarországon?

Mindenféleképpen kell, hogy legyen változás, hiszen a hazai termelőket akarjuk helyzetbe hozni, a kis- és közepes vállalkozásokat, családi gazdaságokat, fiatal gazdákat. Szeretnénk kiemelten támogatni az állattenyésztést, hogy a pozíció ne romoljon a mezőgazdaságon belül. Az öntözéssel, mint akut problémával kiemelten foglalkozunk. A vidéki foglalkoztatás növelésében pont az állattenyésztésnek és a kertészetnek nagyon komoly feladata, illetve lehetőségei vannak. Szeretnénk elérni, hogy megálljon az elvándorlás. Ki akarjuk irtani a spekulációs célú földszerzést, megállítani és visszafordítani azt a folyamatot, amiről mindenféle mendemondák vannak. Ennek a változásnak meg kell jelenni. A KAP forrásait 2014–20 között a stratégiai céljaink mellé szeretnénk állítani, ezek a tervezések most kezdődtek meg. Ezek az ágazati stratégiák arról szólnak, hogy a nemzeti és uniós forrásokat ezekre a célokra használjuk fel.

Az egyik leghatározottabb fellépés a kormány és a minisztérium részéről a termőföld szerzésének kérdéskörében merült fel az elmúlt két évben. A moratórium lejárata egyre közelebb van, de mi is most a helyzet a leendő földtörvénnyel?

2014. április 30-ig tart a moratórium, utána szabad lesz a piac. Elméletileg innentől kezdve a feltételek azonosak lesznek a hazai és a külföldi földvásárlók számára. Éppen azért akarunk olyan jogszabályokat hozni, hogy ki tudjuk szűrni a spekulációs földszerzéseket.

Milyen jogi technikák állnak a minisztérium rendelkezésére a céljának elérésében?

A kormány benyújtotta a vonatkozó törvényjavaslatot. Ez egy magyar modell lesz, de veszünk át elemeket más tagállamoktól, hiszen például a hatósági engedélyeztetés a francia szabályozási modellben szerepel. De azokat a példákat, amelyeket Brüsszel már jóváhagyott más országok esetében, szeretnénk átültetni.

Mi lesz azokkal a földekkel, amelyek már zsebszerződés keretében tulajdonképpen külföldiek, illetve magyar nagybefektetők tulajdonában vannak?

A tervezetben ezzel kapcsolatban is van javaslat, amit ha a parlament elfogad, akkor a nyúl ki fog ugrani a bokorból.

Ön szerint milyen hatással lehet a termőföldek árára a leendő jogszabályi változásoknak?

Senkinek nem kívánok befektetési tanácsokat adni, úgy gondolom, hogy a magyar termőföld mindig is érték volt, és ez a jövőben is így lesz, pontosan azért, mert az élelmiszer iránti kereslet emelkedni fog. Magyarországon ilyen adottságok mellett 15-20 millió embernek is meg tudjuk termelni az élelmiszert. Ezt a földet a magyar földművelők tulajdonában kell tartani. Ez alapvető és elemi érdeke az országnak, és a földtörvényt ilyen irányba kívánjuk elfogadtatni.

Végezetül meg tudná becsülni, hogy mekkora lehet az az összeg, amelyet támogatásként a hazai mezőgazdaságra lehet majd fordítani 2014–20 között?

A vita még folyik. Ahhoz, hogy 2014. január 1-jén bevezethető legyen az új rendszer, idén év végéig a pénzügyi költségvetést el kellene fogadni a Miniszterek Tanácsának. Erre még megvan az esély, de még vita folyik arról, hogy mekkora legyen a torta, ami a közös agrárpolitikát jelenti. Egyelőre az első pillér, ahol a közvetlen és a piaci támogatások vannak, reálértéken csökkennek 2007–13-hoz képest, 14-15 százalékkal. A kettes pillérben (vidékfejlesztés) pedig körülbelül megmaradnának a támogatások. De ez még nem dőlt el. Magyarország és más országok inkább haszonélvezői a rendszernek, hiszen több pénzt kapunk, mint amennyit befizetünk. 2012-ben 500 milliárd forint az az összeg, ami agrár- és vidékfejlesztési címszó alatt kimegy, és ez 2013-ig növekedni fog. Nekünk elemi érdekünk, hogy ez így maradjon, vagy ha lesz is csökkenés, az Magyarországot ne érintse hátrányosan. Az önmagában nem tragédia, ha a torta kisebb lesz, ha az a tortaszelet, amely Magyarország részarányát képviseli a közös agrárpolitikában lévő támogatásokból, az egészhez képest nem csökken. Ebben az esetben ugyanis a versenyképességünk nem romlik a többi 26 tagállamhoz képest, és erre meg is van az esélyünk, hogy így maradjon.

(portfolio.hu, 2012. szeptember 6., Ditróy Gergely)