Czerván György felszólalása az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról.

A Vidékfejlesztési Minisztériumot a gazdák, gazdálkodók folyamatosan bombázták olyan kérésekkel, hogy nyilvánítsa az ország egész területét vis maior sújtotta területnek. Már a nyáron jelzéseket kaptunk arról is, hogy a terményfelvásárlók számtalan esetben olyan nyilatkozatot tettek, miszerint őket nem érdekli a vis maior helyzet, hiszen a gazdák nem hagyományos mezőgazdasági termékértékesítési, hanem adásvételi, szállítási vagy jogi nyelven szólva más, atipikus formájú szerződést kötöttek, amelyben vállalták, hogy a vis maior miatt meg nem termelt terményt is, ha kell, a szabadpiacon beszerzik és leszállítják. A felvásárlók egyike-másika még azt is vitatta, hogy az idei rendkívüli időjárás egyáltalán vis maiornak minősül-e. Az eső természetes velejárója a mezőgazdasági termelésnek - hangzott nem egy esetben a cinikusnak is minősíthető válasz. Ebben a helyzetben voltunk, amikor Mezőhegyes és Pitvaros környékén a jégvihar az emlékezetes pusztítást okozta.

Amikor áttanulmányoztuk ezeket az általános szerződési feltételeket, magunk is megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok számos esetben nemcsak indokolatlanul egyoldalú, tisztességtelen, de tárgyilagos mérlegelés szerint is a jó erkölcsbe ütköző kitételeket tartalmazták azáltal, hogy a vis maior esemény miatti összes kockázatot gyakorlatilag a termelőkre hárították. E szerződések alapján még a kolontári gazda is fedezeti vásárlásra lenne kötelezhető. A Vidékfejlesztési Minisztérium e szerződésekkel, valamint általában a vis maior helyzettel kapcsolatos álláspontjáról két alkalommal is közleményt adott ki. Őszintén megvallva, e közlemények inkább arról győztek meg bennünket, hogy a meglévő jogi környezet inkább erősíti a gazdák kiszolgáltatottságát, mintsem hogy megfelelő védelmet nyújtson nekik. A gazdáknak azt ajánlani, hogy ha valami bajotok van az abszolút tőke- és piaci fölényben lévő felvásárlóval, fogadjatok ügyvédet, menjetek bíróságra, tudva, hogy esetleg a következő évi szerződést kockáztatják, jogilag igaz, de finoman fogalmazva sem igazságos. Gazdaember, még ha magában füstölög is, bíróságra nem szívesen adja az ügyet, ezt kihasználni pedig nem tisztességes. A minisztérium vezetése a Gabonaszövetség képviselőivel egyeztetést folytatott, amelyben kértük az érintetteket az önmérséklet gyakorlására.


Jeleztük azon álláspontunkat is, amit azóta sem változtattunk meg, hogy a tárca vezetése csak a ténylegesen és önhibájukon kívül az ellehetetlenülés szélére került gazdák mellett kíván kiállni, a spekulánsok részére semmiféle erkölcsi vagy jogi támogatást nem nyújt. A kialakult helyzet megoldásának igényét csak fokozták azok a jelzések, amelyek az egyeztetést követően már arról szóltak, hogy a felvásárlók a vis maior miatt teljesítésre képtelen gazdákkal szemben keresetet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő állandó választottbíróságnál, vagy olyan 2011-re szóló szerződéseket kívántak a gazdákkal aláíratni, amelyek egy ismételt vis maior helyzet esetében azokat teljesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorták volna. Hiszen mi a biztosítéka annak, hogy jövőre nem lesz vihar, jégverés, belvíz? Semmi. Hol itt az önmérséklet? Sehol.

Teljesen egyet kell érteni a javaslatban megfogalmazott azon indokolással, amely szerint az üzleti tisztességet, a szerződéses fegyelmet, az érdekek kölcsönös figyelembevételét a köz által védendő értéknek kell tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha végiggondolnánk azt, hogy a javaslat elfogadása még milyen további kényszerhelyzetek kialakulását előzheti meg. Mint ismeretes, hamarosan fordulóponthoz érkezünk a földmoratórium ügyében. Az is közismert, hogy a hazai agrárvállalkozások tőkeellátottsága még jelentősen elmarad azon külföldi versenytársainkétól, akik potenciális földvásárlókként jelenhetnek meg a hazai földpiacon. Álláspontom szerint a mára kialakult helyzet akár arra is alkalmas lehet, hogy a gazdákat tömegesen és mesterségesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorják, amelyből sokan csak úgy tudnának szabadulni, hogy földjeiket eladják, vagy annak használatával felhagynak. Végiggondolta már valaki ennek a lehetséges további következményeit? Én végiggondoltam, és számomra a lehetséges következmények felvállalhatatlanok.

Más: a mára kialakult helyzet arra is rávilágított, hogy a gazdatársadalom mennyire szervezetlen. A tömegtermények piacán megjelenni úgy, hogy az egy tételben felajánlott mennyiség, mondjuk, 1000 tonnás nagyságrendű, de amikor ezt a mennyiséget olyan felvásárolónak ajánlják fel, amely csak Magyarországon több százezer, netán több millió tonna terményt vásárol fel, és a világban az általa felvásárolt árumennyiséget tízmillió tonnákban mérik, reálisan kell látni az egyenlőtlenségeket. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ezek a vállalkozások csak rosszat tesznek a termelőkkel, hiszen az általuk nyújtott pénzügyi és egyéb szolgáltatás nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára. A javaslat csupán esélyt kíván adni a gazdának, és a mohóságnak kíván határt szabni.

Tisztelt Országgyűlés! A szerződéses fegyelemről is szólni kell. Az elmúlt években, évtizedekben az agrártermékek piacán a szerződéses fegyelem kiélezett piaci helyzetekben nem vagy csak korlátozottan érvényesült. Az igazsághoz hozzátartozik, ha a szerződöttnél jobb volt a szabadpiaci ár, sok gazdának megremegett a keze, és mondvacsinált ürüggyel megpróbált kihátrálni a szerződésből. Egyébiránt a felvásárlók is hajlamosak voltak hasonlóképpen eljárni, ha a szerződéses ár netán magasabb lett volna, mint a piaci ár. Mindez a jelenség álláspontom szerint abból adódott, hogy a jövedelemeloszlás a piac egyes szereplői között aránytalan volt, mégpedig a termelők kárára, így a termelők, amint lehetőség mutatkozott, természetes túlélési ösztöneiktől is vezérelve megpróbálták minden lehetséges eszközzel az elmaradt jövedelmeket bepótolni, a felvásárolók egy része pedig, részben mohóságból, az elmaradt profitot akarta bepótolni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek után joggal kérdezhetjük, hogyan hat ez a módosítás a mezőgazdasági termények piacára, a szerződéses fegyelemre. Szerintem sokkal nagyobb lesz a rend. A termelők termelni, a kereskedők, bármit is mondjanak, vásárolni fognak, sőt megkockáztatom, szerződést is fognak kötni, mivel csak a szabadpiacban bízni nekik is túl nagy rizikót jelent. Arra viszont a termelőknek is fel kell készülniük, hogy e javaslatban foglaltak elfogadása esetén, ha megtermett a szerződésben foglaltaknak megfelelő mennyiségű áru, annak leszállítása semmilyen körülmények között nem lesz megtagadható, a felvásárlók várhatóan minden vis maior bejelentést szigorúan le fognak ellenőrizni. Őszintén megmondom, nekem ezzel a kereskedői magatartással nincs is gondom, és nem tagadom azt sem, a szigorúbb ellenőrzést az új kárenyhítési rendszer kialakításakor is alapelvnek kívánjuk tekinteni.

Az agrárkormányzat elkötelezett abban, hogy a tisztességes piaci viszonyok megteremtése érdekében minden tőle telhetőt megtegyen. Miután a javaslat ezen célok megvalósítását szolgálja, a kormány nevében elfogadásra ajánlom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(parlament.hu)