Czerván György a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokat nyitotta meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy először is üdvözöljem valamennyi, az ezúttal már 26. alkalommal megrendezendő Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon megjelent szakmabelit, gazdálkodót és kiállítót. Nagy öröm számomra, hogy a magyar mezőgazdaság eme legrégebbi és legnagyobb kiállításán találkozhatom az agrárvilág kiemelkedő szereplőivel, s képviselhetem a magyar vidékfejlesztési kormányzat új, immár a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az élelmiszerfelügyelet, élelmiszerbiztonság és a vidékfejlesztés területét és feladatait egységben kezelő agrárcélkitűzéseit, elképzeléseit. E célkitűzések középpontjában a vidéki munkahelyteremtés áll. A nemzeti együttműködés kormánya elszánt abban, hogy tíz éven belül egymillió új munkahelyet teremtsen. És ez nem egy jól hangzó politikai szlogen, hanem egyszerűen gazdasági kényszer. Két és félmillió munkavállaló ugyanis nem tud hosszú távon – még rövid távon sem – hét és félmillió embert eltartani.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkahelyek teremtésében, amelyre most a vidéki Magyarországnak égetően szüksége van a kis- és közepes vállalkozásoknál vannak igazi tartalékok. Káros az a folyamat, mely e vállalkozások tömeges eltűnéséhez vezet. Úgy ítéljük meg tehát, hogy egy olyan diverzifikált, sokszereplős, többfunkciós mezőgazdaság felel meg a kormányzati céloknak és Magyarország igényeinek, amely jövedelmet biztosít a vidéken élőknek, ugyanakkor biztosítja a lakosság egészséges élelmiszerrel történő ellátását és az egészséges környezet fenntartását. A vidékfejlesztésnek - ugyanakkor nem figyelmen kívül hagyva a gazdasági hatékonyság fogalmát, - egyszerre kell megfelelnie a versenyképesség fejlesztése és a vidéki társadalom életképességének fenntartása követelményeinek.
Tisztelt Kollégák!
Bárki bármit mond, határozott véleményem, hogy Magyarország agrárország! A mezőgazdaság tradicionálisan fontos – gazdasági súlyát messze meghaladó – szerepet játszik hazánkban, bár a nemzetgazdaságon belüli részaránya – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - mérséklődik. Természeti adottságaink közismerten kiválóak. A termőföld mennyisége (aránya) és minősége, a termőföld alatti vízkincs, az évszázadok során felhalmozódott termelési tapasztalat, a parasztember föld- és munkaszeretete mind –mind olyan érték, amely előnyt kéne, hogy jelentsen másokhoz képest. Vajon jól sáfárkodtunk ezekkel a kiváló mezőgazdasági adottságainkkal?Az elmúlt években a magyar mezőgazdaság folyamatosan sodródott a jórészt alapanyagként funkcionáló tömegtermékek előállítása felé, leegyszerűsödött a termelési szerkezet, folyamatosan csökkent az állattenyésztés teljesítménye. A termelői kiszolgáltatottság folyamatosan nőtt, szinte nincs olyan ágazat, amely perspektívikusan kiszámítható és jövedelmező viszonyok között működik. E folyamat további folytatódása vagy erősödése Magyarországnak nem érdeke. Egy sokrétű, a termelési hagyományainkat és közösségeinket megőrző mezőgazdaság képes úgy előállítani egészséges és biztonságos élelmiszert. hogy közben megőrzi talajainkat, ivóvíz készleteinket, az élővilágot, természeti értékeinket.
Az így megtermelt, kiváló minőségű magyar élelmiszereink számára a legfontosabb piacnak a helyi és a hazai piacot tartjuk. Középpontba állítjuk a helyi kis- és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozások, feldolgozóüzemek fejlesztéseinek és beruházásainak támogatását, hogy ki tudjuk elégíteni a reményeink szerint a mind tudatosabb és igényesebb hazai vásárlói igényeket. Jelenleg Magyarországon az agrárium helyzetét hűen tükrözi a magyar vidéken tapasztalható válságjelenségek sora. Látható, hogy az elmúlt időszakban a politika nem szolgálta a vidéken élők érdekeit, nem segítette boldogulásukat. Elszakadt egymástól az agrár- és vidékpolitika, pedig a kettőt nem lehet egymástól elválasztva kezelni. Ennek eredménye tragikus, hiszen elveszett a magyar vidék népességmegtartó ereje, gazdasági potenciálja vészesen lecsökkent.
Tisztelt Gazdatársak, Tisztelt Kollégák!
A vidék, a mezőgazdaság nehéz helyzetéből való kilábalását nem segítették, nem segítik a természeti, időjárási körülmények. A vegetációs időszak nagy részében több mint 400 ezer hektárt árvíz vagy belvíz borított, az ország egyes részeit soha nem tapasztalt erejű jégvihar tette tönkre, előfordultak a trópusi éghajlatra jellemző természeti jelenségek, mint a tájfun, vagy hurrikán. Odalett a termés, a befektetett pénz, munka, energia. Úrrá lett a reménytelenség, a bizonytalanság érzése, a kétségbeesés, megrendült a jövőbe vetett hit. Ebben a helyzetben a társadalom valamennyi szereplőjének kötelessége a segítségnyújtás a rászorultaknak, élen a mindenkori kormányzattal. A parlament módosította a kárenyhítési törvényt, egyszerűsítettük a vis maior igazolások kiadását, támogatási előleg kifizetési kérelmet nyújtottunk be Brüsszelnek, amelyre – a reményeink szerinti - pozitív válasz hamarosan megérkezik, tárgyalunk a bankokkal a teljesíthetetlen kötelezettségek átütemezéséről, új forgóeszközhitelek beindításáról. A tényleges mezőgazdasági károk felmérésének befejezése után – ez vélhetően meghaladja a 150 milliárd forintot – a tárca kezdeményezi a kárenyhítési alap feltöltését – hiszen mindössze 4 milliárd forint van az alapban – annak érdekében, hogy érzékelhető segítséget tudjunk nyújtani a bajba jutott gazdálkodóknak.
Nagyon széles társadalmi összefogásra van szükség, hogy újra talpra tudjanak állni a károsultak, újra a remény legyen úrrá a reménytelenség felett. Éppen ezért elfogadhatatlan és döbbenetes, hogy vannak, akik mások bajából akarnak hasznot húzni. A nem realizált bevételből akarnak kötbért, fedezetvásárlást fizettetni a termelőkkel. Ez tűrhetetlen. Határozott véleményem, hogy nem csak a politikának kell megújulnia, a gazdasági szereplők közötti együttműködésnek és szolidaritásnak is. Közép- és hosszú távon nem fenntartható az a hazai magatartási modell, amely a lehető legtöbbet igyekszik kipréselni a termelőből, nem véve figyelembe a hosszú távú kölcsönös együttműködés elemi szabályait. A mostoha időjárási körülmények ellenére az aratás befejeződött, igaz nehéz és elhúzódó volt. Az őszi búza hozama betakarított területre vetítve 3,7 t/ha volt, az elvetett területre 3,5 t/ha. Ez 3,5 millió tonna termésmennyiséget jelent. Miden rémhírkeltő és spekulációs célú nyilatkozat ellenére a learatott búza mintegy 60 %-a étkezési minőségű és bőven fedezi az ország kenyérgabona szükségletét. Azt kellene elérnünk – azon dolgozunk -, hogy a kereskedés ne üzérkedés legyen, a gazda, a molnár, a pék és háziasszony is nyugodtan várhassa az új kenyeret.
A VM év végéig, jövő év elejéig elkészíti agrár- és vidékfejlesztési stratégiáját. Azért nem új stratégia elkészítését, mert régi nincs. Nyitottak vagyunk minden véleményre, javaslatra, észrevételre, amely szinkronban van a kormányprogram célkitűzéseivel. A készülő stratégia néhány elemét szeretném kiemelni. Egyik fontos része a stratégiának a birtokpolitika, a földvagyon védelme. Megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, szabályoztuk az elővásárlási jogokat. Előttünk áll a földhaszonbérlet szabályozása, oly módon, hogy mind a tulajdonos, mind a bérlő megtalálja számítását.Kiemelt feladatunk a földvagyon védelme.
Bizonyára ismerik azt az anekdotát, amikor a földbirtokos, egész este húzatja a vándor muzsikussal, majd amikor elfogy a pénze, heveny bormámorban azt kiálltja: „Kérjél bármit, megkapod, csak húzzad a nótám!” A rafinált muzsikus visszaélve a helyzettel pimaszul elkéri azt a földet, amin játszik. „Megkapod!” Vágja rá a gazda és hajnalig énekli a kedvenc nótáit. Másnap elé áll a muzsikus és somolyogva mondja, hogy „lassan birtokba venné a földet!”Először leesik a gazda álla a csodálkozástól, aztán megpödri a bajuszát, és ravaszul visszavág. „Jól van, vigyed a földet, de mire hármat számolok itt ne legyél, mert a telekre szükségem van!”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormányprogramban rögzítettük, hogy ragaszkodunk a termőföld feletti nemzeti önrendelkezéshez. Ebből se a választások előtt, se a választások után nem engedtünk egy jottányit sem. A magyar termőföld tulajdonának kérdésköre mindenkit érint, függetlenül attól, hogy kapcsolatban van-e a mezőgazdasággal vagy sem, ezért az nemzeti ügy. A kormány kifejezett szándéka, hogy a külföldiek földvásárlására vonatkozó moratóriumot további három évvel meghosszabbítsuk, hiszen akié a föld, azé az ország. Ne lehessen spekulációs céllal földekhez jutni!Másik fontos része a készülő stratégiának a támogatáspolitika. A 2013-ig megmaradt szűkös források – 1400 milliárd → 300 milliárd forint – olyan irányú felhasználása, amely segíti a vidéki munkahelyteremtést, helyzetbe hozza a családi gazdálkodókat, fiatal gazdákat, kis- és középvállalkozásokat.
Az Európai Unióban zajlik a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjének előkészítése. Egy erős, közösségi jellegű támogatási rendszerre van szükségünk, ahol megőrizzük mindkét tengelyt, valamint a támogatások szintjét, de minél inkább egyszerűbb szabályozási környezetben. Célunk, hogy a régi és új tagállamok közötti támogatási különbségeket kiegyenlítsük. A jövő közös agrárpolitikájának sikere megkívánja, hogy a támogatásokat inkább jövőbeli célokhoz kössük, minél inkább elszakadva az igazságtalan történelmi alapú kritériumrendszertől. A 2013. utáni rendszernek úgy kell működnie, hogy kezelni tudja a piaci és időjárási anomáliákból fakadó helyzeteket. Politikai céljaink eléréshez kiváló eszköz lehet az a tény, hogy 2011 első felében Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnöki posztját. Ez az elnökségi munka nemcsak nagy lehetőséget, hanem nagy felelősséget és munkát is jelent számunkra. Azon dolgozunk, hogy meg tudjunk felelni a hatalmas elvárásoknak, szolgálni tudjuk az Európai Unió közös céljainak megvalósulását, és segítsük elő hazánk megítélésének javulását. Szintén fontos a piaci pozícióink visszaszerzése; legfontosabb piac a hazai piac, ehhez kell a fogyasztói lojalitás erősítése.
Ez nem jelenti azt, hogy lemondanánk a versenyképes export árualap előállításáról, ezt az ország külker egyensúlya nem is engedné meg. Fontosnak tartjuk a termelők előítélektől mentes önkéntes szövetkezését, termelői önszerveződését, hogy erősítsük a gazdák piaci alku erejét, érdekérvényesítő képességét, biztonságérzetét. Támogatni kívánjuk a termelők együttműködését a horizontális és vertikális integráció erősítését a termelői kiszolgáltatottság csökkentése érdekében. A hazai élelmiszer-feldolgozás további visszafejlődése az egyik legnagyobb kockázatot jelenti a hazai mezőgazdaság jövője szempontjából. Feldolgozóipar nélkül nincs aki átvegye a megtermelt árut a termelőtől, nem képződik hozzáadott érték, többletjövedelem. E területen nem lehet halogató politikát folytatni! Ahhoz, hogy céljainkat elérjük az ágazat, a vidék minden szereplőjére szükség van. A magyar mezőgazdaságot mindig is a sokszínűség jellemezte. Szükség van a tulajdonosi szemléletre, de az alkalmazottak szorgalmára is. Erősíteni kell a családi gazdálkodókat, a kis- és középvállalkozásokat, helyzetbe kell hozni a fiatal gazdákat, de szükség van az export árualapot termelő üzemekre is. Ezek nem egymást kizáró, kirekesztő kategóriák, sőt éppen ellenkezőleg egymást erősítő, egymást kiegészítő tevékenységek.
Mindenkire számítunk, Önök is számíthatnak ránk. Kérem, támogassák a minisztérium, a kormány vidék- és agrárpolitikai elképzeléseit; célunk a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság, végső soron Magyarország felemelkedése.
(czervangyorgy.fidesz.hu)
