Az agrárágazat, a földművesek ügye nem csak azért kiemelkedően fontos számunkra, mert a mezőgazdaság megbízható termelési ágazat és komoly exportőr, hanem mert a vidék gerince, a magyar hagyományok folytatója, közösségformáló erő, jelentős tartalékokkal rendelkező foglalkoztatási ágazat - mondta el a Kincses Kalendáriumnak adott interjújában dr. Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárágazatért felelős államtitkára. Hozzátette, a kormányzat elsősorban a kis- és középvállalkozásokat szeretné a jövőben helyzetbe hozni.

- A rendszerváltáshoz számos egyéb ok mellett a magyar mezőgazdaság és a kollektív gazdálkodás válsága vezetett. A privatizáció, a kárpótlás azonban nem járt a mezőgazdaság fellendülésével, az unióhoz való csatlakozás pedig nem hozta meg a várt fellendülést. Milyennek látja ma a magyar mezőgazdaság helyzetét?

- Olyan nemzetgazdasági ágazatról van szó, ami nagyon fontos Magyarországnak. Egyrészt a GDP, a bruttó hazai termék 4,6 százalékát a szoros értelemben vett mezőgazdasági termelés produkálja. Ez azonban önmagában csalóka adat, hiszen mezőgazdaság nélkül nem lenne élelmiszeripar, műtrágyagyártás, takarmányipar, mezőgazdasági gépgyártás - ezekkel együtt a hozzájárulás a hazai teljesítményhez már eléri a 15 százalékot is.

A mezőgazdaság meghatározó szerepét nyomon követhetjük a foglalkoztatásban is. Ha mindenkit, aki részben vagy egészben a mezőgazdaságból él, és őket átszámítjuk napi nyolc órában dolgozókra, akkor mintegy 400 ezer ember foglalkoztatásának biztosításáról beszélünk. Közülük több mint 100 ezren fizetett alkalmazottak, 330 ezren pedig önálló mezőgazdasági vállalkozók, családi gazdálkodók és családtagjaik. Ezen felül az élelmiszeriparban további közel 100 ezer ember dolgozik.

Jelentős a mezőgazdaság hozzájárulása az ország jó export-import egyenlegéhez is. Kivitelünk 2011-ben 6,9 milliárd, a hazai kereskedelembe kerülő mezőgazdasági termékek értéke 4,2 milliárd euró, tehát 2,7 milliárd euró a többlet. Ezzel a kiváló eredménnyel sem takargathatjuk súlyos hiányosságainkat. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy jelentősen romlott a növénytermesztés és állattenyésztés egyensúlya. Míg két évtizede ez az arány nagyjából kiegyenlített volt - tehát a termelés felét a növénytermesztés, a másik fele állattenyésztésből származott -, ma ez többek között az uniós támogatási politika hatására a növénytermesztés javára 65 – 35 százalék. Ugyanebben az időszakban például a sertések száma 5 millióról 2,9 millióra csökkent. Nem jó, hogy a magyar kolbász, szalámi részben holland és szlovák sertésből készül, de túl azon, hogy szerintünk a magyar alapanyag jobb minőségű termék, számtalan munkahelyet is elveszítünk. Könnyű belátni, hogy egy traktoros akár több száz hektáron képes a gabonát megművelni, az állattartás, a kertészet viszont jóval több embert képes foglalkoztatni.

A másik oldalon ugyanakkor az európai uniós területalapú támogatás nem csak javította a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, de kiegyensúlyozottá is tette azt. Ezzel szemben hátrányos a mezőgazdasági termelők számára, hogy nincs kellő ár- és érdekérvényesítő képességük, hiányoznak a piacra jutást segítő és a nagy- és kiskereskedőkkel szemben jó tárgyalási pozíciót biztosító szövetkezetek.

- Milyen mezőgazdasági szerkezetet, tulajdonviszonyokat szeretnének megvalósítani, kik számíthatnak támogatásra? Melyek a kormányzat agrárpolitikájának legfontosabb jellemzői?

- Mi a kis- és közepes méretű gazdaságokban megerősítésében látjuk a jövő egyik legfontosabb tennivalóját. Nem feltétlenül igaz, hogy ezek hátrányban lennének a nagyüzemekkel szemben, hiszen ha összefognak, szövetkeznek, már óriási árualappal rendelkeznek és életképesek lehetnek. Számos olyan ágazat is van, amelyek e gazdaságok nélkül nem is működnének. Ilyen ágazat például a kertészet, a biotermelés, a szőlő- és gyümölcságazat, a falusi turizmus. Nyilvánvaló, hogy a kis- és középméretű gazdaságok nagyon sok családmegélhetését képesek biztosítani és vidékmegtartó erejük is pótolhatatlan.

A kis- és középgazdaságok megerősítését szolgálja a birtokpolitika is. Ma a mezőgazdasági területek 25 százalékán 50 hektárnál kisebb területen gazdálkodnak. Ekkora területen egy család csak akkor képes megélni, ha nem csak növénytermesztéssel foglalkozik. A tapasztalatok alapján az ennél is kisebb, néhány hektáros birtokokon kizárólag növénytermesztésből már nem lehet megélni, legfeljebb kiegészítő jövedelmet hozhatnak. Az 50-500 hektáros birtokok jelentik a középbirtok kategóriáját. Ez az a birtokméret, amely biztonsággal egy család megélhetését biztosíthatja, jól irányítható, gépesíthető, megfelelő a jövedelemtermelő képessége. Az 500 hektár fölötti, ma a területek 25 százalékát használó nagygazdaságok bizonyos területeken, például a gabona-, a napraforgó- és a kukoricatermesztésben óriási előnyökkel rendelkeznek, tulajdonosaiknak egy normális évben szép jövedelmet hoznak, ugyanakkor társadalmi céljainkat kevésbé eredményesen szolgálják, hiszen kevés embert foglalkoztatnak, s egyoldalúvá, növénytermesztés-centrikussá teszik a mezőgazdaságot – ha nem foglalkoznak állattenyésztéssel.

Fontos célunk a helyi gazdaság megerősítése, támogatása és helyzetbe hozása. Azt szeretnénk elérni, hogy egyszerűsítsük az értékesítési láncot, a megtermelt termény ne közvetítőkön keresztül, a haszon lecsapolásával jusson el a kiskereskedelembe. Ezért hozunk létre termelői piacokat, szervezünk kampányokat a hazai dinnye és gyümölcs népszerűsítése érdekében. A magyar élelmiszerforgalom 60 százaléka tíz nagy áruházláncon keresztül bonyolódik, ezért meg kell teremteni a termelők és a kereskedők egyenrangú, korrekt kapcsolatrendszerét.

Fontos szempont számunkra a vidéki munkahelyek megőrzése, gyarapítása. Ezért mindent meg fogunk tenni a sok embert foglalkoztató ágazatok, az állattenyésztés, a kertészet vagy éppen a szőlőtermesztés fejlesztése érdekében. A jövőépítés jegyében támogatjuk a fiatal gazdákat, az oktatást.

Elszántak vagyunk abban, hogy a földet helyi gazdák műveljék meg, éppen ezért nem titkoltan őket szeretnénk földhöz juttatni, hogy kialakíthassák ideális, eredményesen működő gazdaságaikat. Az állami földek hasznosításakor ragaszkodunk a helyi kötődéshez, s többek között ez az oka annak is, hogy meg akarjuk szüntetni a külföldiekkel kötött zsebszerződéseket.

- A fogyasztók, vásárlók gyakorta panaszolják, hogy a hazai kínálatból – érthetetlenül -számos tradicionális élelmiszer hiányzik. A Balaton mellett és az élelmiszerboltok hűtőpolcain hiányzik a hazai hal, a bárány- és kecskehús, nyulat csak a legidősebb polgártársaink ettek, a hentesek többsége még alig találkozott borjúval, de a legtöbbnél még marhahúst sem tartanak. Ki érti ezt?

- Tény, hogy a magyar fogyasztók számára a sertés és a baromfi vált könnyen elérhető alapélelmiszerré. Ezekből minden igényt ki tudunk elégíteni. Természetesen a többi húsféle is ott van áruházak polcain, de részben magasabb áruk, részben a viszonylag kisebb  fogyasztói érdeklődés miatt ezek kevéssé keresettek. Azt gondolom azonban, hogy a mind igényesebb fogyasztói kereslet hatására már a közeljövőben nőni fog ezek értékesített mennyisége.

- Milyen lesz a jövő magyar mezőgazdasága? Milyen lesz a magyar vidék? Milyennek látják a holnap magyar faluját? Megvalósul-e a kertmagyarország álma?

- Erről szól a kormányzat nemzeti vidékstratégiája, melyet pontról pontra következetesen valósítunk meg. Ez a szándék mutatkozik meg az új szövetkezeti törvényben, a földtörvény koncepciójában, az agrárkamarai törvényben. Azt szeretnénk, hogy jó legyen vidéken élni, meg lehessen ott élni, hogy generációk adhassák át egymásnak a tudást, de fel legyenek vértezve a legkorszerűbb ismeretekkel is. Ismét legyenek konyhakertek, a portákon baromfiudvar, nyúlketrec, az istállókban állatok. Minden földet műveljünk meg, s ne a parlagfűről, hanem a szépen gondozott határról legyünk szóljanak a hírek.

A nemzeti vidékstratégia a termelés szempontjai mellett a természeti értékeinkkel való gazdálkodásról is szól. A mezőgazdaság egy olyan ágazat, ahol más gazdasági ágazatokhoz képest jóval könnyebben egyeztethetőek a gazdaság és a környezet érdekei. Olyan agrártársadalomról álmodunk, ahol képzett gazdák európai színvonalon művelik a földet. Mindehhez tartozik a szép és gondozott falu, a kiépített infrastruktúra.

Legyen a magyar agrártermék, a gabona, a hús, a gyümölcs Európában ismét fogalom!

(Kincses Kalendárium, Csulák András)