Hat év szünet után nyitja kapuit a 75. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Biztonságos, egészséges, magyar élelmiszerekkel kell ellátni az embereket, megfizethető áron – mondta a Demokratának Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter.

– Az idei nyár korábban nem látott élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseket hozott. Mi a vizsgálatok mérlege?

– Bár ellenőreink javuló tapasztalatokat szereztek, a nyári ellenőrzéseken kétszázmilliós bírságot szabtak ki. 630 kiskereskedőnél, 120 kistermelőnél 1700 tételt ellenőriztek a hivatalos szervek. 350 görögdinnye-termelőt 520 alkalommal vizsgáltak, a fogyasztók mindezeknek köszönhetően jobb minőséggel találkozhattak a boltokban. Jelentősen visszaesett a hamisított, bizonytalan eredetű vagy romlott élelmiszert forgalmazók száma. Több mint 1000 alkalommal vizsgáltunk vendéglátóhelyeket, s ezek 80 százalékban megfeleltek a követelményeknek. A szigorból ezután sem fogunk engedni, a jövőben is rendszeresek lesznek az ellenőrzések. A minisztériumban készül az az intézkedéscsomag, amelynek célja az élelmiszer-biztonság növelése és az ellenőrzések hatékonyabbá tétele. Az élelmiszer- és agrárgazdaságban csak összefogással és folyamatos fejlesztéssel lehet eredményeket elérni.

– A hazánkba bekerült génmanipulált kukorica sem úszta meg, ráadásul az Egyesült Államokban nemrég felbukkant kártevő szenzációt keltő megjelenése erősen megrengette a GMO-párt pozícióit. Nem kellene most addig ütni a vasat, amíg meleg?

– A mérget termelő GMO-kukoricát minden további nélkül elfogyasztó amerikai szuperbogár tulajdonképpen segítségünkre van abban, hogy megértessük mindenkivel, miért is szükséges alapjaiban átgondolni a génmanipulációt. Az eddig hangoztatott magyarázatok a kártevőmentes kukoricáról egy pillanat alatt szertefoszlottak, hiszen a génmanipuláció ellenére megjelentek rajta a kártevők. Magyarország eddig is elzárkózott a mesterségesen létrehozott géneket tartalmazó haszonnövények termesztésétől, tavaly óta pedig ez még nagyobb hangsúlyt kapott azzal, hogy bekerült az alaptörvénybe is. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal határozott intézkedéssorozata a GMO-val szennyezett kukorica kitárcsázásáról világos üzenet volt. Meggyőződésem, hogy Európa-szerte, sőt világméretekben is újra kell gondolni, megéri-e az a kockázat, amit a GMO-növények termesztése jelent. Nem titok, hogy ennek érdekében aktív agrárdiplomáciát folytatunk, hogy támogatókat szerezzünk az európai uniós szintű GMO-mentesség szorgalmazásához. Hamarosan mi is csatlakozunk az Alpok-Adria GMO-mentes övezethez. Magyarország számára nemzetstratégiai érdek, hogy hazánk GMO-mentessége megmaradjon. A mezőgazdasági piacokat jellemző éles verseny és a mind szigorúbb minőségi előírások mellett Magyarország azért képes a világ ötödik legnagyobb vetőmagexportőreként jelen lenni a világpiacon, mert megköveteli a jó minőségű, igazolt eredetű, génmódosítástól mentes vetőmagok előállítását.

– Ez manapság slágertéma, akárcsak a földbirtok-politika kérdései. Hol tart a nemzeti termőföldkataszter összeállítása?

– Tavaly a Nemzeti Földalap munkatársai mintegy százezer hektárnyi termőföldet és 25 ezer olyan ingatlant találtak, ami nem volt nyilvántartva. Ez az hatalmas, másfél-két balatonnyi, eddig fehér foltnak számító terület most újra felkerült az állami földvagyon térképére. Óriási luxus volt, hogy a kétmillió hektárnyi állami földvagyon öt százalékáról semmit sem tudtunk. A használaton kívüli, megműveletlen területek jelentős bevételkiesést okoztak a magyar államnak. A jogi átvizsgálás befejeződött, megdöbbentő, hogy a területek 30 százalékán más szerepel a valóságban, mint az ingatlan-nyilvántartásban. A területeket bejáró ellenőrök termőföld helyett temetőt, szántó helyett négysávos autópályát, legelő helyett csatornát találtak a helyszínen. Nehezíti a helyzetet, hogy a területek 30 százaléka osztatlan közös tulajdonban van. Szeretnénk rendezni a jogi hátterét ezeknek a földeknek, hiszen mindannyian tudjuk: közös lónak túros a háta. A teljes átvilágítással a rendteremtés mellett az volt a célunk, hogy valamennyi állami tulajdonban lévő földet hasznosítsunk. A Nemzeti Földalap éppen a napokban ír ki mintegy 65 ezer hektár állami tulajdonú területre haszonbérleti pályázatot úgy, hogy a helyben lakó és életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató termelőket hozza helyzetbe. Az a célunk, hogy a kis és közepes családi gazdaságokat, illetve az állattartókat segítsük.

– Milyen évet zár idén várhatóan a magyar mezőgazdaság?

– Összességében jó közepes év az idei, annak ellenére, hogy nagyon nehezen indult ez az esztendő, a tavalyi belvizek és árvizek hátráltatták a munkálatokat. Szerencsére a termésátlagok biztatóak, őszi búzából például 4 millió tonna került a magtárakba 953 ezer hektárról, ez 4,2 tonnás átlagot jelent hektáronként. Ennek kétharmada kifejezetten jó minőségű, így bőven jut kivitelre is. Kukoricából 1,2 millió hektárról több mint 8 millió tonnát sikerült betakarítani, napraforgóból pedig 1,4 millió tonna jött be 575 ezer hektárról. Az árak szempontjából jó évnek tekinthetjük az ideit, ez pedig megalapozza a következő esztendőt. Elmondhatjuk, hogy jól hasznosult az idei 20 százalékkal több agrártámogatás. Az állattartásnál ugyanakkor vannak gondok, mivel magasak a takarmányárak. Bízom benne, hogy az idei bő termésből jut a tenyésztőkhöz is.

– Egyes ágazatok komoly bajban vannak, a hungarikumnak számító makói hagyma termőterülete például 4000 hektárról mindössze 150-re csökkent…

– A zöldség- és gyümölcságazat sem zár rossz évet, a makói hagyma esete speciális. Azzal kell szembenéznünk, hogy egy viszonylag jól felépített, elismert márka mögül eltűnt a termelési bázis. Ennek okai különbözőek, de most a probléma orvoslása érdekében a termelőkkel, a térség országgyűlési képviselőjével, megfelelő szakmai háttérrel, kutatóintézetek bevonásával sürgősen ki kell dolgozni egy programot, melyben fontos szerepet kell kapnia a megfelelő fajtakiválasztásnak és a szoros termelői összefogásnak. A makói hagymát jól elkülöníthetően kell megjeleníteni, a csomagolástól a reklámkampányig, hogy a pozícióit ne veszélyeztessék más, gyakran külföldről érkező, gyengébb minőségű termékek. Az elmúlt év nagy tanulsága, hogy ha komolyan vesszük a hazai termények népszerűsítését, és őszintén beszélünk a nyilvánosságban erről, akkor igenis lehet eredményt elérni. Kevesen tudják, de a kínai fokhagyma behozatala például 60 százalékkal csökkent az elmúlt egy évben, mert az emberek rájöttek, hogy a kínai fokhagyma nem ugyanaz a minőség, mint a hazai. Sikerült felszínen tartani a problémát és ettől a fogyasztói szokások is megváltoztak. Ugyanígy kell eljárni a makói hagymával és más termékekkel kapcsolatban is. Makón és térségében megvan az az aktivitás és szellemi erő, ami biztonsággal megmentheti ezt az értékes hungarikumot, amellyel nem tud vetekedni egyetlen külföldi hagymafajta sem.

– A kínai fokhagymát nagyrészt visszavertük, ez jó hír. De vajon sikerül-e piacot nyitni Kelet felé a hazai termékeknek?

– Nagyon komoly áttörés történt e téren. Hosszú éveken keresztül mindenki csak beszélt arról, hogy vissza kell hódítani ezeket a korábban jól működő, de 1990 után jórészt elveszített piacokat. Tavaly óta rendkívül aktív diplomáciával sikerült elérni, hogy egy év alatt közel 20 százalékkal nőtt az Oroszországba irányuló magyar kivitel, annak ellenére, hogy 2010 nagyon problémás év volt az időjárási szélsőségek miatt. Ehhez intenzív és jó személyes kapcsolatok, valamint kiváló minőségű termékek kellenek. A közhiedelemmel ellentétben az orosz piac rendkívül igényes, szívesen vásárolnak drága, jó minőségű élelmiszereket. Ezért is kell a jelenlegi alapanyag-termelés felől a késztermékek felé elmozdulni. A keleti kapcsolatok jelentős szervezést igényelnek, akár egy állami tulajdonú kereskedőház létrehozását is el tudom képzelni. Az biztos, hogy a jövőben két agrárattasénk lesz, egyikük Kijevben, a másikuk Kazahsztán fővárosában, Asztanában tevékenykedik, mivel fontos az állandó operatív jelenlét.

– A késztermékekhez színvonalas feldolgozóipar is kell, amit húsz év alatt sikerült elprédálni. Ahogy mondani szokták, innen szép nyerni. Lesz-e változás?

– Már van. Szinte nincs olyan hét, hogy valamilyen feldolgozó üzem átadására ne kapnék meghívást. Úgy látom, lassan elindult egy folyamat. Ha van alapanyag, márpedig van, akkor üzletileg is megéri erre feldolgozót építeni. Rendkívül nagy szükség van a kis- és középüzemekre. Nyugat-Európában az élelmiszeripar 60 százalékát ezek a vállalkozások teszik ki, és a helyi értékesítést is megkönnyítik, fellendítik. A vágópontok működtetési feltételeit pontosan azért könnyítettük, hogy ösztönözzük a feldolgozóüzemek létrehozását. Ezekből nőhetnek ki azok a vállalkozások, amelyek prémium-termékekkel jelenhetnek meg a piacon, hasonlóan például a franciaországi parasztgazdaságokhoz.

– Libamáj, húsáruk, halfélék, lekvárok, szörpök?

– Pontosan. Ezek leginkább ilyen üzemekből származnak. Az a cél, hogy a nagyüzemi alapanyag-termelésről átálljunk a magas munkaintenzitást követelő, a helyi adottságokat kihasználó, minőségi késztermék előállításra és a helyi értékesítésre. A vadhúsforgalmazást is egyszerűbbé tettük, az éttermek pedig 40 kilométeres körzetben teríthetik az ételeiket. A közbeszerzési törvényt is azért módosítottuk, hogy a termelők a helyi iskolai vagy szociális étkeztetéshez, illetve intézményi konyhákra beszállíthassák a termékeiket. A magam részéről javaslom minden önkormányzatnak, hogy a helyi mezőgazdasági program keretében fogja össze ezeket a termelőket.

– Ezzel lassan elérünk a szövetkezeti gondolathoz.

– Támogatunk minden egészséges együttműködést, hiszen nyugati versenytársaink rendkívül szervezetten képviselik érdekeiket a feldolgozókkal, kereskedőkkel szemben, és ez előnyt jelent számukra. Ezen a téren nagyon sok munka vár még mindannyiunkra. Sajnos jelenleg egy-egy termékpályán belül is érdekellentétek tapasztalhatók, pedig mindennek az az alapja, hogy a szakmai szervezetek megerősödjenek, és minden szereplőt tömörítsenek. Ilyen például a nemrég alakult Libamáj Szövetség. E szerveződések nagyon hatékonyan működhetnek, feltéve, hogy nincs kibeszélés, egymás háta mögötti sanda alkudozás. Tiszta viszonyokat kell teremteni, ha eredményesen akarunk versenyezni. Egy francia borvidéken elképzelhetetlen, hogy valaki külföldi bort vigyen be a térségbe.

– Ha már a libamájat említi, hol tart a Négy Mancs nevű szervezettel vívott küzdelem?

– Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos vizsgálja a Négy Mancs anyagi forrásainak eredetét, és azt is, hogy a szervezet betartja-e a magyar adójogszabályokat. Örömmel újságolhatom, hogy szívós agrárdiplomáciai lépések nyomán a kölni kiállításon jelen lesznek a magyar libamáj-termékek. Magyarország a világ második legnagyobb libamájtermelője, azon dolgozunk, hogy megvédjük ezt a hungarikumot és ezzel együtt piaci pozícióinkat.

– Térjünk ki a magyar mezőgazdaság egyik legnépszerűbb ágazatára, a borászatra is! Az egyre komolyabb sikerek mellett az utóbbi években jelentős termőterületek tűntek el az európai uniós kivágási támogatás miatt. Visszafordítható ez a folyamat?

– Hála Istennek, ez a teljesen téves uniós program már lejárt, vége a kivágási támogatásoknak, bár a hatásai még mindig érződnek. Most viszont 12 milliárd forintos keret áll rendelkezésre a szőlőültetvények korszerűsítésére és szerkezetátalakításra, legyen szó akár fajtaváltásról, akár a művelési mód optimalizálásáról. A cél megint, csak az, hogy az egyes termőhelyeken a lehető legmagasabb minőséget lehessen elérni, Magyarország ugyanis csak minőségben tud versenyezni a sokkal nagyobb termőterülettel rendelkező riválisokkal, főképp a tengeren túli országokkal. Minden kínlódás ellenére van mire büszkének lennünk, hiszen a magyar vincellérek egyedülálló borokkal tudnak megjelenni a piacon, de a siker nagyon törékeny, a borhamisítás még mindig komoly problémát jelent. Ősszel egy új bortörvényt viszünk az Országgyűlés elé, ami a jelenleginél sokkal szigorúbban kívánja megtorolni a hamisítást. Ebben messzemenően számítunk a magyar borászszakma észrevételeire, elképzeléseire, javaslataira.

– Sikerült előbbre lépni a szintén veszélyeztetett őshonos állatfajták megmentése ügyében?

– E célra több mint egymilliárd forintot különítettünk el, ebből 676-an kaptak támogatást tavaly. Kiemelt feladatunk az őshonos állatfajok genetikai állományának megőrzése. Jelenleg több ezer szürkemarhát és több tízezer mangalicát tartanak a gazdák, ezek a legismertebbek a hagyományos fajtáink közül. Csekélyebb a racka és más régi magyar fajták állománya. Megőrzésükön túl a piacra juttatás eredményes módját is meg kell találnunk.

– Tanyaprogram… Kik pályázhatnak és miért csak ilyen kevés pénz van rá?

– Ez egy 930 millió forintos vidékfejlesztési program, amelyre szeptember 1-jétől lehet pályázatokat benyújtani önkormányzatoknak, kistérségi társulásoknak, tanyagondnoki szervezeteknek, tanyagazdáknak. A fejlesztések többek között az energia- és ivóvízellátás biztosítását, az utak karbantartását, a tanyagondnoki szolgálatok megerősítését, eszközök, gépek beszerzését és korszerűsítését segítik. Tapasztalataink szerint komoly érdeklődés van a program iránt. Ma 110-150 ezer körül van a tanyák száma hazánkban, ezeken mintegy 350 ezer ember él, tehát jelentős lélekszámú társadalmi csoportról van szó. A jövőben új tanyák építését is segíteni kívánjuk, mivel a nagyobb méretű állattartásra a belterületi beépítések miatt másként nincs igazán mód. Tudjuk, hogy ez a pénz nem sok, de mindenképpen jelezni kívántuk a program elindításával, hogy segíteni kívánjuk a tanyán élőket, mert a tanyák Nyugat-Európában és a világ más pontjain is kitűnően és versenyképesen működnek kicsi és nagyobb méretben egyaránt.

– Ezekben a napokban az ön védnökségével és a miniszterelnök fővédnökségével nyitja meg kapuit a 75. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár. Milyen újdonságokra számíthatnak a látogatók?

– A legjelentősebb újdonság az, hogy végre megint van OMÉK, 2005 óta ugyanis nem volt. Ez is azt mutatja, hogy Magyarországnak hosszú évekig olyan kormánya volt, amelyik a mezőgazdaságot legfeljebb nyűgnek tekintette, nem meghatározó és komolyan veendő ágazatnak. A szomszédos országokban egymást érik a vásárok, kiállítások, melyek szervezői mind igyekeznek megmutatni magukat a világnak. Ugyanez a mi célunk is, ezért az ötnapos rendezvény jelmondata ez: „A magyar föld legjava.” 450 kiállító lesz jelen minőségi kézműves magyar termékekkel. Elevenen él bennünk a kép, ahogy mindent beosztó, leleményes nagymamáink odaléptek a stelázsihoz és gondosan végigmérték, mit rejtenek a polcok. Leegyszerűsítve akár az ő szavaikkal is összefoglalhatnánk a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítás üzenetét: „lássuk, miből főzünk!” A kiállítás páratlan alkalom arra, hogy bemutassuk a vidéki életet a maga teljességében, mert biztonságos, egészséges, magyar élelmiszerekkel kell ellátni az embereket, megfizethető áron. Felejthetetlen élmények és tartalmas programok várják a kicsiket és nagyokat, a gyerekeket és a felnőtteket. Nagy az előzetes nemzetközi érdeklődés is. Ideje bátran megmutatni magunkat a világnak.

(Ágoston Balázs, Magyar Demokrata, 2011. szeptember 28.)