Legutóbb itt járva egy az elmúlt időszak agrárminisztereit, illetve a jelenlegi vidékfejlesztési minisztert bemutató interjúkötet apropóján kerestem fel miniszter urat. Mostani beszélgetésünk témája, egy rövid visszatekintés az EU elnökség alatt történtekre, illetve azokról a távlatos elképzelésekről szeretnénk olvasóinknak beszámolni, amelyeket Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció címen közreadott vitaanyagban ismerhettünk meg - írja Bódis László az Agrofórum havi lapban.

- Lezárult az első félidő. Vélhetően sűrű programokkal. Miniszter úr, milyen eredményeket hozott az Uniós elnökség a magyar mezőgazdaság számára?

Nagy megtiszteltetés, és egyben nagy lehetőség is, hogy Magyarország adja az EU elnökségét ebben a félévben. Ez bővíti, és egyben korlátozza is a mozgásterünket. Ez ránk is vonatkozik.

- Amennyiben?

Egy elnöknek mindig pártatlannak kell lennie, de az eseményeket úgy kell irányítani, hogy az jó legyen az ágazat és az ország számára.

- Mit tart a legjelentősebb eredménynek?

A legnagyobb eredmény, hogy sikerült a közös agrárpolitikáról egy nyolcvanszázalékos tá-mogatottságú elnökségi álláspontot elfogadtatni.

- Ez miben nyilvánult meg?

Egyrészt abban, hogy lesz közös agrárpolitikája az EU-nak 2014 után is, amelynek főbb vonatkozásai, a fenntartható élelmiszertermelés, és élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozással járó kihívások kezelése, és a fejlesztések kiegyensúlyozottsága. Lényeges, hogy az agrárpolitikában meghatározó jelentőségű lesz a vidékfejlesztés. Ki kell emelni, hogy – és talán ez a legfontosabb – nincs benne egyetlen olyan tétel sem, amely ellentétes lenne a magyar állás-ponttal.

- Ez egy lényeges eredmény…

Valóban lényeges, mert eddig nem egy olyan döntés született az Unióban, amelynek kárvallottjai lettünk. Mi a kompromisszumokra törekedtünk, amely sok előkészítő munkát, egyeztetést igényelt, de végül is a sikerhez vezetett.

- Mondana néhányat?

A halászattal kapcsolatban sikerült elérnünk, hogy hangsúlyosabb szerepet kapjon az édesvízi haltermelés, amely egy támogatandó tevékenység lesz a jövőben. Téma volt az ún. tejcsomag, az élelmiszerbiztonság, és a GMO, amelyben a tagállamoknak mérlegelési lehetőségük van, hogy engedélyezik-e a termesztésbe vonásukat.

- Jelentős többletfeladatot jelentett az elnökség? Ezt azért kérdezem, mert az eddigi agrárminiszterek is részesei voltak a döntéshozó testületnek, de – gondolom – az elnökség ennél nagyobb feladatokat és egyben lehetőségeket biztosított a döntéshozatalnál.

Nálunk ez valóban jelentős többletmunkával járt. Más államokban ilyenkor leáll a parlamenti munka, a törvényhozás és mindenki az elnökségből adódó feladatokra koncentrál. Nálunk ez nem így volt. A feladatok megsokszorozódtak. Elég, ha csak az alkotmányra utalok, de erre az időszakra esett, - hogy csak saját területünkről beszéljünk – a kamarai törvény előkészítése, a hungarikum törvény, a nemzeti agrárstratégia elkészítése és még számos jogszabály megalkotása.

- Az EU elnökséggel együttjáróan sokat ingázott Budapest és Gödöllő, illetve Brüsszel között?

Több területen is zajlanak az események, úgy hogy folyamatos mozgásban vagyunk, ráadásul számos hazai rendezvény is van, amelyen elvárják a tárcavezető jelenlétét. Legutóbb a Föld napján, vagy Sárospatakon, ahol a meghirdettük, ill. társadalmi vitára bocsátottuk a 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégiát. Ez egy olyan pozíció, amely nem egy helyhez kötött irodai munkát jelent, mert aki elmerül a papírokban, az elszakad a valóságtól.

- Beszélgetésünk első részét summázhatjuk úgy, hogy hazánk és benne az agrárium sikeresen teljesítette az EU elnökséggel járó feladatokat?

A mérleget nem nekünk kell megvonnunk, hanem az ágazat szereplőinek. Azt viszont nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy eddig minden célkitűzést teljesítettünk. Talán nem véletlen, hogy mértékadó külföldi lapok is azt írják, hogy át kell értékelni a magyar elnökséggel kapcsolatos korábbi – nem éppen kedvező – álláspontjukat, a teljesítmények láttán. Sokan támadtak bennünket, persze ezt más országok sem úszták meg, hiszen a cseheket és a többie-ket is támadták. A magyar elnökség – megítélésünk szerint – várakozáson felül szerepelt, és a Kormány célkitűzése, hogy a hátralévő időszakban is ezen a színvonalon teljesítsünk.

- Külföldi kollégái milyennek értékelték, minősítették a magyar mezőgazdaságot.

Erősnek tartják a magyar mezőgazdaságot, amely kiállta az idők próbáját és talpon tudott maradni. Kívülről tehát pozitív a megítélésünk. Belülről azonban már nem ilyen fényes a helyzet. Óriási gondokkal küszködünk, amelyeket szorgos munkával, apró lépésekkel meg fogunk oldani.

- Említette miniszter úr, hogy elkezdődött a Nemzeti Vidékstratégia vitája Sárospatakon. Ezt megelőzően részt vettünk egy sajtótájékoztatón, amelyen az agrárkamarai törvény volt a téma. Mit várnak ezektől a társadalmi vitáktól?

Nagyon sokat. Ezek a viták a jó megoldásokat hozzák a felszínre. Azt tapasztaltam, hogy mindig vannak kiváló ötletek, javaslatok, amelyekkel szembesülök. Sárospatakon is három oldalt teleírtam a javaslatokkal, észrevételekkel, amelyet egy öt és fél órás rendezvényen vitattunk meg és úgy gondolom megnyugtató választ tudtam adni a felmerült kérdésekre. Akkor hatékony a törvényalkotás is, ha minél több szereplő véleményét veszi figyelembe. Szeretnénk, hogy az ágazat valamennyi szereplőjének érdekét figyelembe vevő agárprogram születne, amelyet jogosan hiányoltunk az elmúlt húsz évben.
Ezek a viták termékenyítő hatásúak, sokféle érdekeltséget tükröznek. Eddig nem voltunk hoz-zászokva ahhoz, hogy társadalmi viták eredményeként szülessenek döntések.

- Az agrárstratégiát törvénybe foglalja majd az országgyűlés?

Ez még nem dőlt el, - ez is része a vitának – sok a nyitott kérdés. Egy azonban nyilvánvaló az agrárstratégia egy iránytű a vidék számára, hogy az ország merre kíván haladni.

- A kamarai törvényt – ahogy hallottuk, - még ez év tavaszán elfogadja a parlament, amely ősztől lassan felépíti a szervezetét, mintegy kétszázezer résztvevővel. A vidékfejlesztési stratégia mikorra válik „élessé”?

A stratégia vitája május végén zárul.

- Ez esetünkben elég nagy probléma. Bár a honlapunkon fenn lesz a felhívás a javas-latokra, de írott formában, a majd tízezres olvasóközönségünknek csak június elsején jelenik meg ez a – vitára is felhívásnak tekinthető – riport.
Kaphatunk-e haladékot?

Semmi okunk a kapkodásra. Ha húsz évig kibírtuk, akkor még rátehetünk néhány napot. A lényeg, hogy konszenzusos, és jövőbe mutató agrárstratégia szülessen. Azért valamiféle iránymutatás már ma is van, és ezt érzékeli is a társadalom. A magyar termékek és termelők védelme, a hazai piacvédelem, a célirányos támogatások, a kifizetések egyszerűsítése és gyorsítása.

- A sokat vitatott földbirtok kérdés is része a vidékpolitikájának?

Természetesen a stratégia meghatározza azokat a pontokat is, amelyeket jogszabályilag rendezni kell, így a földtulajdon és földbérlet viszonyát, de említhetünk másokat is pl. az állattenyésztésen belül a sertéstartási programot, borral, húsmarha tartással kapcsolatos szabályozásokat. Ebbe a sorba illeszkednek, az un. regionális programok is, amelyek az agrárium számos területét felölelik.

- Az új Vidékstratégia a támogatások átrendeződését is fogja jelenteni?

Természetesen! Úgy írjuk ki a pályázatokat, hogy a kis és közepes vállalkozásokat segítsük, lejjebb visszük a támogatási összegek határát, hogy a kisebbek is indulhassanak a pályázatokon. 

- Arra gondolok, hogy a támogatások un. hazai lába milyen mozgásteret jelent a jövőben?

Ha az elmúlt nyolc évet nézzük, kellemetlen dolgokkal szembesülünk. Kialakult egy olyan kevés embert foglalkoztató nagybirtok rendszert, amely kevés embert foglalkoztat életpálya kilátások nélkül.

- Ez azért nemcsak az elmúlt nyolc év hozadéka. Ez a folyamat a rendszerváltozással kezdődött.

Való igaz, de a mezőgazdaságot, élelmiszeripart, szétverő folyamat az elmúlt időszakban teljesedett ki. Ezen akarunk fordítani, ezt akarjuk megváltoztatni.

- Nagyon sok közgazdász felveti, hogy az Unión belül igen erős verseny van. Ebben a versenyben csak úgy lehet helytállni, hogy tömegterméket állítunk elő, minél olcsóbban és azt exportáljuk. Úgy tűnik, ez az agrárstratégia nem preferálja ezt az irányzatot...

Nem kell itt teóriákat építeni. Át kell menni a szomszédba. Ausztria mezőgazdasága nem tömegtermelő, nem monokultúrás latifundium rendszerben gazdálkodnak, viszont eredményesen. A tömegterméket előállítók Argentínával, Brazíliával stb. akarnak versenyezni. Meg kell nézni, hogy milyen eséllyel. Hozzáadott érték nélküli termékkel esélyünk sincs a világpiacon. Ráadásul alapelvárás a minőség. Számomra ez evidencia. Az lenne szerencsés és távlatos lehetőség, ha a nagygazdaságok is valamiféle feldolgozás irányába mozdulnának el, mert az alapanyag termelés semmiféle perspektívát nem kínál, márcsak azért sem, mert állandó kiszolgáltatottságban vannak a világkereskedelmi folyamatoknak.

- A vidékstratégia, márcsak az elmondottakból is adódóan a kis termelők megerősítését célozza. Ez azonban tudjuk, hogy önmagában kevés. Mi a helyzet a szövetkezéssel, megjelenik-e valamiféle erre irányuló ösztönzés a stratégiában?

A szövetkezet, szövetkezés történelmileg erősen negatív megítélés alá esik. Nehéz ezen túllépni, és szemléletváltást elérni.

- Ez leginkább ránk, magyarokra jellemző.

Meg a környező, az un. táborbeli országokra. Meggyőződésem, hogy összefogás nélkül – legyen annak bármilyen elnevezése – a kistermelők képtelenek lesznek boldogulni és az érdekeiket érvényesíteni. Ismerjük a példákat. A Dán sertéstartók 2-3 szövetkezetbe tömörültek, mert csak így tudnak az egyre fokozódó versenyben talpon maradni.

- Már már szégyen, hogy ilyen mértékbe árasztanak el bennünket az import élelmiszerek.

Hát igen, de ezek nem maguktól jönnek, ezeket valakik hozzák. Miért? Mert érzékelik azt a hiányt, ami nálunk az elmúlt időszak rossz gazdaságpolitikája, és agrárpolitikája következtében kialakult.

- Mi lehet a megoldás?

Amit az agrárkamarai törvénytervezetben is megfogalmaztunk. A termelő, a kereskedő és a feldolgozó egy egységet kell alkosson. Ezek kapcsolata, egymásra utaltsága teremthet olyan helyzetet, amelynek nyomán újjászerveződhet, épülhet a magyar élelmiszeripar.

- Nem először halljuk ezt az integrációs törekvést. A minisztériumnak milyen eszközei vannak a folyamatok ösztönzésére?

Ma is vannak ezt célzó támogatások, de nem ez az alapvető probléma.

- Hanem?

Hanem a szándék hiánya. Amíg itt nem alakul ki egy a kölcsönös előnyökön alapuló szerveződés, illetve az ebben rejlő lehetőségek felismerése, addig minden erőfeszítés hiábavaló. Amíg a pillanatnyi anyagi előnyök miatt egyik vagy másik szereplő „félrelép” azzal feléli a jövőt, és tönkreteszi az érdekazonosságon alapuló szerveződést.

- Az állattenyésztés és növénytermesztés mélyponton lévő aránya talán a legnagyobb teher ma az agrárágazaton. Van erre megoldás? Milyen elképzelései vannak a tárcának?

Tavaly le kellett állítani az állatjóléti támogatásokat, mert az előző kormány alultervezte a keretet. Az idén visszamenőlegesen is kifizetjük a támogatásokat,  most döntöttünk,  vagy négyszáz állattartótelep korszerűsítési pályázatáról negyvenhárom milliárd forint értékben. Emellett egy tej gazdaságossági programon dolgozunk, illetve további állattenyésztési támogatási formák kialakítása is szerepel a programunkban. Az sem elhanyagolható, hogy a vásárlók tudatára is hatni kell, hogy részesítsék előnybe a hazai termékeket. Erre már vannak jó kezdeményezések, pl.: egy induló sertésprogram.
Bízom benne, hogy ez a lépésről-lépésre haladó folyamat végül az állattenyésztés, állattartás fellendülését eredményezi.

- Zárszóként. Mit üzen a vidékfejlesztési miniszter a gazdáknak.

Azt javaslom, hogy a vidékfejlesztési stratégiához minél többen mondják el a véleményüket, vegyenek részt az az újjáalakuló agrárkamarában, és éljenek a pályázati lehetőségekkel. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalt teljesen átalakítottuk, ügyfélbarát szolgáltatásainkkal reményeink szerint már az év végére  elérjük, hogy minden gazdálkodó  saját maga nyomon követheti akár otthonról  egy számítógépen, mikor kapja meg a kifizetéseket és a támogatásokat.

2011. június

(Dr. Bódis László, Agrofórum)