A dinnyeügy nem kartellgyanús, a földtörvényről szívesen vitázik a kritikusokkal, volt államtitkárát pedig szerénységre inti. A vidékfejlesztési minisztert Krug Emília kérdezte. A 168 Óra interjúja.

– Mennyiért veszi a dinnyét?

– Termelőtől veszem. 99 forinttal számolva egy két-három kilós gyümölcs annyiba kerül, mint egy nagy üveg üdítő. Ez versenyképes ajánlat.

– A fix áras ötlet egy hét után mégis megbukott.

– Korai értékelni. A minisztérium a termelők és a kereskedők között közvetített. A megállapodás sikertörténet, hiszen segíti az ágazat talpon maradását, a fogyasztót pedig abban, hogy jó minőségű dinnyét vehessen.

– A vevő minél olcsóbban akar vásárolni.

– A vásárló nyer, mert jó ár-érték-arányban tud dinnyéhez jutni. Rövid távon előny, ha valamit három forinttal olcsóbban vehet meg, de ha a hazai termelés megszűnik vagy háttérbe szorul, annak később súlyosan megfizeti az árát. A cukoriparban azért értek minket ekkora veszteségek, mert az állam nem lépett időben.

– Ön, aki cum laude végzett jogot, biztosan egyetért: a jogszabályok betartása legalább ilyen fontos. Márpedig a dinnyéé erősen kartellgyanús történet.

– Eljárás nem indult. A sajtóban vita zajlott, de emögött a konkurensek, az importőrök mozgolódását látom. Nyilván nem mindenkinek jó, ha a termelőket nem lehet lerabolni, mi az utóbbiakat védjük. Az elmúlt években az utak mentén nepperek árulták a silány minőségű dinnyét. Most az egymással egyébként ellenérdekű felek végre meg tudtak állapodni a forgalmazás rendjéről. Semmilyen kartellgyanú nem merülhet fel.

– Akkor nyugodtan állhattak volna a vizsgálat elébe. Ehhez képest Pócs János, a mezőgazdasági bizottság fideszes tagja megtámadta a versenyhivatalt, mondván: van arra „uniós példa, amikor a gazdák szippantókocsikkal trágyalét fröcsköltek az áruházakra, vagy cukorrépával beverték az ablakokat... Ha a GVH ezt akarja, akkor lehet, hogy a kormány azt fogja mondani a gazdáknak, szabad a gazda”.

– Ez megérne egy interjút a képviselő úrral, de sok igazság van abban, amit mond.

– Fenyeget.

– Ez a véleménye. A magyar gazdák türelmesen tűrtek akkor is, amikor mások már rég tüntettek volna. A fair piaci magatartás a kereskedők számára is kötelező.

– A sokat kritizált földbérletpályázatok kapcsán ma másképp tenne valamit?

– Alapos előkészítéssel bevezetett pályázati rendszerben zajlott minden...

– ...ha ilyen jó volt a rendszer, miért kellett titkosítani?

– Egyetlen eleme, az üzleti terv titkos. Alig hiszem, hogy ha önnek van egy cége, szeretné a nyilvánosságban viszontlátni az üzleti tervét.

– A komplett bírálati rendszer titkos. 380 pontból 150-et érint a gazdálkodási terv, amelyre nem dolgoztak ki egzakt szempontokat. A bírálók így kényük-kedvük szerint hozhatnak ki győztest.

– A rendszer szakmai alapon működik, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet szakértői vizsgálják és pontozzák a pályázatokat. Más agrárpályázatokhoz hasonlóan ezek is kiállják a törvényesség próbáját.

– Miképp lehet, hogy amikor két, azonos szövegű pályázatot nyújtottak be, amelyekben még a helyesírási hibák is megegyeztek, a nem Fidesz-közeli gazdálkodó feleannyi pontot kapott, mint a rivális?

– Kivizsgáltattam az ügyet, és a két pályázat csak közel volt azonos. Vitatható az is, ki kihez kötődik. Mivel szinte az összes vidéki országgyűlési képviselő kormánypárti, érthető, hogy ismerik egymást a gazdákkal.

– A győztes, Kanyok Attila a megye fideszes közgyűlési elnökének a munkatársa volt, 2010-ben pedig a Fidesz tiszaújvárosi polgármesterjelöltje. Egyértelmű szimpátia.

– De legfőképp fiatal agrármérnök, ráadásul ő adta be a legeredményesebb pályázatot.

– Akkor újra: miért nem tudható, ki miért vesztett vagy nyert?

– Sok más pályázatnál is hasonló az eljárás. Egy álláspályázatnál sem közlik, miért nem nyert valaki. Vagy említhetném az érettségit, ott sem adják ki előre a bírálati szempontokat.

– Dehogynem.

– A megfejtést. De azt nem tudjuk, hogy a tanárok minek az alapján bírálnak.

– A nyilvános megoldókulcs alapján. A cél a családok, a helyiek helyzetbe hozása volt. Mégis: a 430 hektárnyi, haszonbérletre kijelölt kajászói terület egyetlen darabjához sem jutott kajászói gazda. Mészáros Lőrinc a Fejérben kiosztott földek 23,7 százalékát szerezte meg érdekeltségein, családtagjain keresztül, s az ő esetében nem tartották be az 1200 hektáros limitet. Fejér és Borsod megyében a területek 86 százalékát összesen 15 érdekeltség szerezte meg.

– Ki a helyi gazdálkodó? Aki az adott településen vagy annak húsz kilométeres körzetében lakik. Aki Kajászón nyert, húsz kilométeren belül él. Csak azt tudom mondani, hogy jobb pályázatot írt, mint a helyiek.

– Amit a két szép szeméért kell elhinnünk, mert nem nyilvános.

– A Nemzeti Földalap a törvényesség alapján bírál el. És téved: az 1200 hektáros limitet minden esetben betartották, ahogy az összes többi jogszabályt is. Az említett esetben kevéssel több mint 900 hektár jutott egy családhoz. Az pedig, hogy kit kivel számítunk egy érdekeltségbe, teljesen szubjektív. Hallottam olyat, hogy nyolc érdekkör vitt el földeket. Megnéztem: volt három, családhoz, céghez köthető nyertes és nyolc egyéni gazdálkodó, névleg sem azonosak. Minden attól függ, hol húzzuk meg egy-egy érdekkör határát.

– Mi történt önök között Ángyán Józseffel?

– Megváltozott a véleménye a végzett munkáról. Indoklás nélkül mondott le államtitkári posztjáról.

– Azért nyilván sejti, miért.

– Számos eredményes ügy áll mögöttünk. A véleményéről őt kell megkérdezni, de jelezném: indoklás nélkül mondott le, miközben azt a pályázati rendszert támadja, amelyet személyesen ő véglegesített.

– Nekünk azt nyilatkozta, sokszor jelezte még államtitkárként a fenntartásait.

– Természetes, hogy egy tárcánál állandó alkotó viták folynak.

– Ángyán erőseket nyilatkozik. Amikor a borsodi pályázati kiírások visszavonása kapcsán ellentmondásba kerültek önnel és Budai Gyulával, azt állította lapunknak: „Ha négyen voltunk ott, és hárman »bent vannak a csapatban«, sajnos kiszámítható, ki mit mond.” Milyen csapatban játszik ön?

– Nem tudom, milyen csapatra gondol, talán a Fideszre? Erről őt kérdezze.

– Megtettem, azt mondta: „Úgy hírlik, a kormány egy részének személyi összetételét maguk a gazdasági körök határozták meg.”

– A kormány összetételéről a miniszterelnök dönt.

– Ön is pontosan tudja, mire utal.

– Ön is tudja, hogy a kormánytagokról a miniszterelnök dönt.

– Mi történt azóta, hogy Ángyánnal kart karba öltve belefogtak a mezőgazdaság átalakításába?

– A családi gazdaságok támogatását vállaltuk, az irány nem változott. Eddig 900 bérleti szerződést írtunk alá családi gazdaságokkal, amelyek átlagosan 20 hektár bérleti jogát nyerték el. 1100 éve először a földműves vásárolhat földet a készülő új törvény értelmében, hitellehetőségeket biztosítunk, megnyitottuk a helyi értékesítés lehetőségét, és sorolhatnám. Minden intézkedésünk a kis-, a családi és a középbirtok erősítését szolgálja.

– Ángyán hiteles személyiség. Lapunknak nyilatkozta, talán ezért kellett a kormánynak.

– A szerénység erényére hívnám fel Ángyán József figyelmét. És közhely, de igaz: nincs pótolhatatlan ember.

– A földtörvény valóban előnyöket kínál a családi gazdaságoknak, ám rosszul járnak a nagyok. Legföljebb 300 hektár földet bérelhetne az a vállalkozás, amelyik 15 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztat. A családi gazdálkodónak viszont nem kell ezzel bíbelődnie. Korrekt ez így?

– Ez javaslat, vitassuk meg! A vidéki lakosság megélhetésének szempontjából nem mindegy, hogy azok bérlik-e a földet, akik több embert alkalmaznak, vagy azok, akik kevesebbet.

– Lehet sok embert felvenni, csak akkor versenyképtelen lesz a cég. Szakértők szerint egy 1200 hektáros, 300-400 jószágos tehenészethez 10-15 ember elég, nem kell 100, mint amennyit a tervezet előír. Ha marad a szabály, a kritikusok szerint a vidéken munkát adó vállalkozások fele tönkremegy.

– Elemezni fogjuk a felvetéseket. A tervezetben az összes uniós szabályt és más országok mérvadó gyakorlatát figyelembe vettük. Kunsági ember vagyok, bírom a vitákat, van bennem kitartás.

(168 Óra, 2012. augusztus 2.)