Ismét nemzetstratégiai ágazattá vált a magyar mezőgazdaság az elmúlt két évben, így az egyik leginkább középpontba kerülő tárcát irányítja Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. Óriási siker, hogy a magyar agrárpolitika eredményeit az európai uniós is tiszteli és elismeri. Stratégiai ágazatunkra sokan próbálják rátenni a kezüket, de a tárcavezető állítja: hozzászokott ahhoz, hogy állni kell a sarat. Nem is lenne kun ember, ha megijedne a fenyegetőzésektől. Magyarország újra erős ország lehet, miután a mezőgazdasága is egyre biztosabb lábakon áll.

- Minisztertársai közül Ön irányítja az utóbbi két évben leginkább hangsúlyt szerző tárcát, a Vidékfejlesztési Minisztériumot. Az új kormányzati ciklusban ismét stratégiai ágazattá vált a mezőgazdaság, a kabinet is gyors, gyökeres, alapvető fordulatot sürget, miközben Ön koránt sincs irigylésre méltó helyzetben. Romokban hever a magyar vidék. Hol tart most az évek óta lélegeztetőgépre kötött beteg gyógyító orvoslása?

Fazekas Sándor: Fokozatosan, szépen gyógyul, kikerült az intenzívről, és egyre jobb leleteket produkál. A teljes felépüléshez, a talpra álláshoz azonban hosszú évek megfeszített munkájára van még szükség. A kormányváltáskor ugyanis valóban romokban hevert a magyar vidék, a mezőgazdaság. Az előző kormányzati ciklus tudatos vidékrombolása a mai napig érezteti hatását. A bezárt intézmények újranyitása, az elveszett termelési kapacitások visszaszerzése, a felszámolt élelmiszeripar, a beszűkült közlekedési lehetőségek újjáépítése nem megy egyik napról a másikra. A magyar agrárium hazánk uniós csatlakozása óta eltelt időszakában elveszítette élelmiszeriparának, tárolókapacitásának, bel- és külföldi piacainak döntő részét. Az emberek felhagytak a ház körüli termeléssel, és az akkori kormányok vidékellenes politikája miatt azt mondták, hogy nincs értelme kertészkedni, állatot tartani, mezőgazdasággal foglalkozni. Azt tapasztaltuk, hogy az agráriumnak szinte egyetlen olyan területe sem akadt, amelyet sikeresként könyvelhettünk volna el, ráadásul a mezőgazdaságban érintettek is komoly vitákat folytattak egymással. Utóbbi, tehát az összefogás hiánya még ma is égető problémája az ágazatnak. 

- Mi volt a legsürgetőbb, halasztást nem tűrő feladata az új agrárvezetésnek?

Fazekas Sándor: Célunk az volt, hogy legyen egy programalkotás, s jelöljük ki azokat az irányokat, amelyek segítségével sikeres lehet a problémák gyors orvoslása. Magas feldolgozási szintre törekvő, változatos, a táji, környezeti adottságokat figyelembe vevő, a termelési hagyományokat, termési kultúrát, őshonos növény és állatfajokat kihasználó mezőgazdaság alapjainak a lerakására törekedtünk az első perctől kezdve. Emellett aktív agrárdiplomáciát folytattunk, hogy visszaszerezzük piacainkat, sutba vágott lehetőségeinket. El kellett érni, hogy a magyar emberek ismét hazai termékeket fogyasszanak, s belássák, vidéken is lehet boldogulni, élni, dolgozni. Egyszerre nagyon sok feladat jelentkezett, miközben természeti csapások is sújtották Magyarországot. Első lépésünk a másodlagos élelmiszervizsgálat bevezetése volt, aminek a lényege az alapos kontroll, hiszen a magyar termelők nem képesek versenyezni az élelmiszer hamisítványokkal, a gyenge minőségű olcsó élelmiszerrel, a silány importtal. Megnyitottuk a helyi élelmiszertermelés, feldolgozás és értékesítés lehetőségét, a gazdaság illetékmentes átadását, egyszerűsítettük a piacnyitás szabályait. Behoztuk az előző kormányok által felhalmozott, agrártámogatások kifizetésénél tapasztalt lemaradásokat, miután több tízezer ügy szorult a rendszerbe, s komoly tartozást halmozott fel az állam. Bővítettük a hitellehetőségeket is. A komplett intézkedéscsomaggal jelentős  sikereket értünk el.

- A struktúraváltás, az új irány az év elején meghirdetett, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés minden területére kiterjedő Darányi Ignác Tervben ölt testet. A program legfőbb célja, hogy öt intézkedési területen, alappillérekre támaszkodva hozzon döntő változást a vidéki Magyarország életében. Melyek ezek?

Fazekas Sándor: A több részből álló Darányi Ignác Terv, a Nemzeti Vidékstratégia végrehajtásának keretprogramja, amely megvalósításával komoly célokat tűztünk ki. Magyarország ugyanis mindig akkor volt erős, amikor virágzott a mezőgazdasága. A mezőgazdaság helyzete sorsdöntő az egész ország, az egész magyarság számára. A  terv végrehajtásával a kormány és a tárca gyökeres fordulatot akar elérni a vidék életében. A Darányi Ignác Tervre már csak azért is szükség volt, mert az elmúlt évtizedek kormányai kísérletet sem tettek ilyen átfogó koncepció kidolgozására. A Stratégia az eddig követett agár- és vidékpolitikákhoz képest megközelítésében is újszerű. Újszerű, mert integrált vidékfejlesztési politikát tűz ki célul, mert egyértelműen a családi gazdaságok fejlesztésének ad elsőbbséget, és mert a monokultúrás tömegtermelés helyett a minőségi mezőgazdaságot, környezet- és tájgazdálkodást részesíti előnyben. A Vidékfejlesztési Minisztérium a vidéki Magyarország egészének megújítására törekszik. Ennek érdekében négy átfogó területről: az agrárgazdaságról, a vidékfejlesztésről, az élelmiszergazdaságról valamint a környezet védelméről határoz meg tennivalókat. A tárca célja, hogy Magyarországon úgy állítsanak elő értékes, egészséges, biztonságos és génmódosítás-mentes élelmiszereket, hogy közben védjék az ország természeti erőforrásait, a talajokat, ivóvízbázisokat, az élővilágot, a tájat és benne az embert közösségeivel és kultúrájával. Kiemelt feladat a vidéki munkahelyteremtés növelése és a foglalkoztatottság bővítése is.

- Milyen alappillérekre támaszkodik a Darányi Ignác Terv?

Fazekas Sándor: Az első pillér a jogszabályok módosításával, egyszerűsítésével kívánja elhárítani az akadályokat a termelők, gazdálkodók elől. A második a bürokrácia csökkentését tűzte ki célul, ügyfélbarát hivatalok kialakításával, az adminisztrációs terhek enyhítésével. A harmadik pillér a szemléletformálásra, a képzési programokra összpontosít. A negyedik az európai uniós és hazai társfinanszírozású vidékfejlesztési pályázatok meghirdetésével támogatja a vidéki Magyarországot. Az ötödik a nemzeti programok kidolgozását, elindítását, folytatását takarja; ide tartozik például a Tanyaprogram és a Demográfiai földprogram.

- Európai uniós támogatás, vagy a hazai költségvetés biztosítja a program végrehajtáshoz szükséges forrást?

Fazekas Sándor: Mind a nemzeti költségvetést, mind pedig a közösségi forrásokat igénybe vesszük ahhoz, hogy Magyarország és a vidék megújuljon. Fontos lépés, hogy a pályázatok kiírását is módosítottuk.Úgy írjuk ki a pályázatokat, hogy azok a kis és közepes vállalkozások, a családi gazdaságok megerősítését szolgálják, mert ők több embert foglalkoztatnak, helyben kívánnak boldogulni, hosszabb távon is vidéken képzelik el a jövőjüket, s érdekeltek a vidék talpra állításában. A Darányi Ignác Terv fontos szempontja, hogy kész termékekkel jelenjünk meg a piacokon, s ne csak alapanyagokat állítsanak elő a gazdák. A vidékben van erő, de a tét nagy, mert a vidék jövője a Kárpát-medencei magyarság jövője is egyben.

- Hogyan kell elképzelni a jogszabályok egyszerűsítésének folyamatát főleg annak fényében, hogy Magyarországon a rendeleteket eddig szinte csak az „ártalmasság vélelme” alapján hozták meg?

Fazekas Sándor: Ahhoz, hogy gazdálkodók a jelenleginél elégedettebbek legyenek, áttörést kell elérni az eljárásrendek egyszerűsítésében. A Vidékfejlesztési Minisztérium szakított a kialakult hagyományokkal és a jövőben is a bizalomra épít a rendeletek, törvények megalkotásánál. A szabályok egyszerűsítése, jogi környezet átalakítása is része a programnak, együttműködünk más tárcákkal is, és összehangoljuk programjainkat. A Darányi Ignác Terv hivatása, hogy beteljesülhessenek mindazok reményei, akik a magyar vidéken élnek, dolgoznak és boldogulni akarnak.

- Mekkora összeg áll rendelkezésre a terv végrehajtásához?

Fazekas Sándor: A Darányi Ignác Terv megvalósítására háromszáz milliárd forint, zömmel uniós forrás áll rendelkezésre 2013-ig, a pályázatokat valamennyi területen még ebben az évben megnyitjuk.

- Jelentős károkat okoz a magyar agráriumban a zsebszerződések virágzása. Szakemberek szerint a zsebszerződésekkel eladott magyar termőterületek nagysága eléri az egymillió hektárt, és a 2004-es uniós csatlakozás óta mintegy 300–500 milliárd forint hazai és uniós támogatás folyt ki ezeken a csatornákon a külföldi földhasználókhoz. Hogyan harcol a minisztérium az illegális szerződések ellen?

- Fazekas Sándor: A legfőbb probléma az, hogy nem ismerjük a tényleges, valós helyzetet. A zsebszerződésekről senki nem vezet nyilvántartást. A szaktárca azonban elkezdte azoknak a területeknek a  felvásárlását, amelyeknél felvetődik a zsebszerződés gyanúja. Az mindig gyanús, ha egy dunántúli kisnyugdíjas hirtelen százharminc millió forintért akar földet vásárolni. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az állam közbelépjen. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet felvásárolhatja a területet. A szervezet ráadásul megkezdte az állami termőföldek haszonbérbe adását, a meghirdetett hatvanötezer hektárból mintegy 34 ezerre már sikeresen pályáztak az elmúlt hónapokban. Az NFA több ezer gazdálkodóval köt szerződést, akik átlagosan tizenöt–húsz hektárnyi állami területtel bővíthetik gazdaságukat. A kis- és közepes, illetve a családi gazdaságok erősítése, támogatása prioritás, miután 2004 óta több mint harmincezer mezőgazdasági vállalkozás tűnt el Magyarországon. A pályáztatás fő célja az állattartó gazdálkodások megerősítése. Az állami termőföldek haszonbérbe adása azt jelenti, hogy a kormány megtartotta azt az ígéretét, hogy a kis- és közepes, illetve a családi gazdaságokat hozza helyzetbe, és azt, hogy a földet azoknak kell megművelniük, akik helyben laknak, s életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. A helyben lakók földínségének csillapítása a magyar vidék jövőjének szempontjából kiemelten fontos, mert mindez elősegíti a helyben maradást, a szülőfaluban való boldogulás lehetőségét. Ez az intézkedés fontos lépés a kormány birtokpolitikai irányelveinek megvalósításához vezető úton. Többek között azért, hogy megőrizhető legyen a magyar termőföld, és az állam a közjó érdekében használja fel a nemzeti vagyont. A zsebszerződésekre visszakanyarodva pedig megnyugtatok mindenkit, hogy az ilyen illegális megállapodásokat a magyar állam soha nem fogja elismerni hatályosnak, mindegy hogy termőföldre, vagy éppen másra vonatkozik.

- Folyamatos nyomás alatt tartják Brüsszelt a génmódosítással foglalkozó nagy mamutcégek, s minden lépésük azt bizonyítja, hogy fellazítanák az európai szabályokat. A magyar emberek döntő többsége ugyanakkor elutasítja a génmódosítást. Mekkora nyomást gyakorolnak a magyar döntéshozókra a lobbisták?

Fazekas Sándor: Mindig voltak, vannak és lesznek is olyan érdekcsoportok, amelyek lobbival próbálkoznak, de nemzetstratégiai érdekünk hazánk génkezelt növényektől való mentességének a fenntartása. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy állni kell a sarat. Nem is lennék kun ember, ha megijednék a fenyegetőzésektől. Tavaly szemrebbenés nélkül kitárcsáztunk közel ötezer hektárnyi kukoricát, és az idén se hagyjuk magunkat. A vetőmagokat bevizsgáljuk, senkinek sem ajánlom, hogy próbára tegye a türelmünket, mert kíméletlenül szigorúak leszünk. Az egészségre ártalmas, nem megfelelő élelmiszereket elkobozzuk, megbüntetjük az érintetteket, ha kell, bezárjuk az üzletet. Magyarországról eltűntek, a gyanúsan olcsó élelmiszerek, mert jobban odafigyelünk, s folyamatosak a szigorú ellenőrzések.  Egyébként is kijelenthető, hogy az uniós agrártámogatások legfőbb haszonélvezője a fogyasztó, mert ha nem lenne a dotáció, akkor drágább lenne az élelmiszer. Ezt is mérlegre kell tenni, amikor arról vitatkoznak egyesek, hogy kell-e nekünk az unió, vagy sem. Ilyenkor nem árt feltenni azt a kérdést, hogy a magyar gazdaság képes lenne-e, évente mintegy hatszázmilliárd forintot kifizetni a termelőknek?  Az uniós támogatás a gazdákat és a fogyasztókat is segíti.

- Mostanában az agráriumra települő és azt körbefonó oligarcháktól hangos a magyar sajtó. Mi a véleménye Ángyán József állításairól?

Fazekas Sándor: A magyar mezőgazdaságban nem hogy nagy összefonódásról, hanem éppen ellenkezőleg, az összefogás és az ágazati összetartás hiányáról kell beszélnünk. Amíg Ausztriában például nem vásárolnak magyar disznóhúst a fogyasztók, mert az osztrák kereskedelmi szervezetek nem visznek be Ausztriába import termékeket, addig Magyarországon éppen fordított a helyzet. A makói hagyma például azért került végveszélybe, mert éppen a termelők hozták be hazánkba az import török és indiai hagymaszállítmányokat. Ezen is változtattunk. Érdekek mindenhol vannak, így az agráriumban is, de a fantáziálás világába tartozik maffia jellegű, oligarcha összefonódásról beszélni.

- Hogyan hat az agráriumra, a vidékfejlesztésre az utóbbi hónapokban Magyarországra zúduló uniós nyomás?

Fazekas Sándor: Nem érzékelem, hogy változott volna az európai unió véleménye a magyar mezőgazdaságról, a hazai agrárpolitikáról. Az eddig meghozott intézkedéseinket, megfeszített munkánkat tiszteli és elismeri Brüsszel. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy továbbra is meg kell küzdenünk a számunkra fontos ügyekért. 

- A kormányváltás óta eltelt időszak mely intézkedésére, döntésére a legbüszkébb?

Fazekas Sándor: Számos dolgot mondhatnék, de ha csak egyet emelhetek ki, akkor arra vagyok a legbüszkébb, hogy ma agrárbéke van Magyarországon. Az ágazati szereplők a termeléssel foglalkoznak, és az új irányban a mikróvállalkozásoktól kezdve a közepes gazdaságon át a nagy mezőgazdasági integrátorokig mindenki megtalálta a maga helyét, boldogulását.

(Közszolgálat, 2012. április, Szarvas Szilveszter)