Beszélgetés Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel - Bódis László interjúja az Agrofórumban.

Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a dolgozószobájában fogadott bennünket. A berendezés mit sem változott, a fotelok ugyanolyan kényelmetlenek, mint voltak. Vendéglátónk látva a feszengésünket inkább a nagyasztalhoz invitált Molnár Zoltán kollégámmal együtt.
- Aki ezt tervezte valószínűleg sohasem ült benne – mentegetőzött a miniszter.
Amíg áttelepedtünk, azon meditáltam, hogy miniszternek lenni, lehet ugyan kegyelmi, de semmiképpen nem kényelmi állapot.
Az időpont egyeztetéssel is állandó gondunk volt, de végül is örülünk, hogy sikerült időt szakítania a beszélgetésre a tárca első emberének, márcsak azért is, mert ezzel zárnánk le az agrárminiszterekkel készített interjúsorozatunkat.

- Miniszter úr! Az eddigi tárcavezetők vagy a politikából, vagy a szakmából többé-kevésbé ismert személyek voltak. Ne vegye rossznéven, de Önről nem sokat tudunk.

Magam is örülök, hogy sort tudtunk keríteni erre a beszélgetésre, és hogy miért csak most, arra magyarázatként: az elmúlt hónapokban nem volt olyan hét, hogy valamilyen természeti csapás, vagy ipari katasztrófa ne sújtott volna bennünket…Nem elég, hogy két tárca felelőssége szakadt a nyakába, képletesen még a vörös iszap is.

Vörös iszap, belvíz, árvíz, jégkár, kijutott bőven. Ebből próbáltunk kilábalni.

- És az ismertsége, vagy ismeretlensége?

Az kétségtelen, hogy én az önkormányzati világból érkeztem, így a szakma számára lehet, hogy ismeretlenként kerültem a tárca élére, viszont a szakma nem ismeretlen számomra, hiszen a Nagykunságból jöttem, ahol az agrárium része a mindennapoknak. A gazdálkodás az itt élő családok számára vagy főfoglalkozás, vagy jövedelem kiegészítés. Ebből a környezetből érkeztem.

- Nem Ön az első jogvégzett vezető a tárca élén, de az elmondottakon kívül is van valamilyen egyéb kötődése is a mezőgazdasághoz?

Természetesen van. Többen is gazdálkodnak a családból. Édesapám is ezzel foglalkozik, szőlővel, gyümölccsel és én magam is termelek; százhetven gyümölcsfát gondozunk.

- Mikor van rá ideje?

Mostanság szinte semmikor, de ott a család. Amikor tehettem vagy néha tehetem, akkor magam is dolgozom ásóval, kapával, fűrésszel, - ahogy azt eltanultam az öregektől – meg persze ma már gépekkel is. Nekem a dédapám is ezt csinálta.

- Akkor rá is térhetünk a szakmára. Amikor megalakult az új kormány, sokan kifogásolták, hogy a minisztérium nevéből kimaradt a mezőgazdasági, vagy földművelési szó. Mi volt ennek az oka?

Ez az új elnevezés tükrözi a tárca sokirányú, szerteágazó tevékenységét és hatáskörét, a földügyektől, a vízgazdálkodáson, és a természetvédelmen keresztül az élelmiszertermelésig, sőt az élelmiszerbiztonságig.
A vidékfejlesztés mindezek összefoglalása. A vidék az ország meghatározó élettere, amelyben a különböző gazdálkodási formák és a természetvédelem kérdései egységet kell, hogy alkossanak. Ezt az elsőrendű nemzeti érdeket fejezi ki a minisztérium elnevezése, és mi valamennyien a tárca munkatársai azért dolgozunk, hogy a részérdekeket oly módon hangoljuk össze, hogy az a vidéki számára profitot és élhető környezetet teremtsen. Szeretnénk megállítani az utóbbi öt-nyolc ében bekövetkezett negatív folyamatokat...

- Konkrétam mire gondol?

Arra, hogy nagyon sokan elköltöztek a vidékről, összeomlott az élelmiszeripar, csökkent a késztermékek aránya, nagymértékben visszaszorult az állattenyésztés, és egyre több a munkanélküli.
Romlott az életminőség, amelyet nem takarhat el néhány autópálya építés, meg néhány főtér rekonstrukció, amelyekre nyilván szükség van, de mögöttük egy hanyatló vidékkel szembesültünk. A lassan elnéptelenedő és szinte megközelíthetetlen falvak, kitelepülések arra inspirálnak bennünket, hogy ezeken a folyamatokon változtatni kell. Az első lépéseket meg is tettük ebbe az irányba az elmúlt néhány hónapban.

- Erről viszonylag keveset hallani. Miért nem kommunikálják a mezőgazdaság problémáit, súlyát jobban a társadalom felé?

Nagyon is komolyan vettük, hogy széles körű tájékoztatást adjunk az intézkedéseinkről, amelyeknek jelentős visszhangja is volt.

- Mondana néhányat?

Első intézkedéseink között volt, hogy megnyitottuk a belső piacokat a magyar termelők számára. Bármilyen hihetetlen, de a mezőgazdasági termelő készterméket nem értékesíthetett közvetlenül a fogyasztók felé! Ennek nagyon szigorú szabályai voltak, amelyeken könnyítettünk, így ma a termelő a tejet, a húst, a lisztet, gyümölcsöt stb. feldolgozhatja, és a készterméket értékesítheti. Vendégasztal formájában turistákat fogadhat, pálinkát tud főzni. Részt vehet a gyermek és szociális étkeztetésben stb. Ezek az intézkedések úgy vélem ma már közismertek a tömegkommunikáció jóvoltából.
Határozott célunk, hogy a mezőgazdasági termékek minél nagyobb hányada feldolgozott, késztermék formájában kerüljön elsősorban a helyi piacokra, helyben történő értékesítésre, amely egyúttal a munkahelyteremtésben is lényeges előrelépés lehet.
Ilyen irányban szeretnénk a kisvállalkozásokat segíteni, amelyek azután közepes, sőt akár nagyvállalkozásokká is fejlődhetnek. Így a haszon legnagyobb része is náluk marad, mivel ki lehet kapcsolni a kereskedelmet, a logisztikát, illetve azokat a közvetítőket, amelyeknél ma a haszon java lecsapódik.

- Milyen további intézkedéseket terveznek a vidék felemelkedése érdekében?

Ez egy nagyon összetett problémakör, amelybe beletartozik a hungarikumok előtérbe helyezésétől kezdve az őshonos, növény- és állatfajták megőrzése, a vízgazdálkodási kérdések rende-zése stb. Összeállítottunk egy negyvenhét pontból álló intézkedési tervet, amelyet szeretnénk néhány hónapon belül megvalósítani. Ebben szerepel pl. a Széchenyi kártya kiterjesztése az agráriumra, amely a forgóeszköz hitel felvételét tenné lehetővé, és apróságnak tűnik ugyan, de könnyíteni fogunk a mezőgazdasági járművek közúti közlekedésére vonatkozó szabályain. A spekulatív földvásárlás megakadályozásával a felszabaduló földterületekkel szeretnénk a kisebb területen gazdálkodókat földhöz juttatni, hogy ezáltal életképes birtokméretek jöjjenek létre. Szeretnénk egy demográfiai földprogramot beindítani, amellyel a gyermekeket vállaló fiatal gazdákat kívánjuk földhöz juttatni.

- Ezek egyúttal részei is lesznek egy – ahogy hallottuk – készülő agrárprogramnak?

Ezek olyan részelemek, amelyek az agrárpolitikába tartoznak, és amelyek beépülnek majd egy tíz évre készülő agrárprogramba, amelyet rövidesen a közvélemény elé tárunk.
Ebben kijelöljük azokat a főbb irányokat, amelyek segítik a termelők, és az agrárium többi szereplője számára az eligazodást.

- Az 1930-as években Czettler Jenő egyetemi tanár, akadémikus írt egy „Agrárpolitika” című könyvet, amelynek öt pillére volt: birtokpolitika, hitelpolitika, termeléspolitika, értékesítés és mezőgazdasági szociálpolitika. Ez a megközelítés így nyolcvan év távlatából – gondolom – ma is aktuális lehet?

Így van. Czettler Jenő, ha jól emlékszem jászsági volt, tehát közülünk való. Ezek a szempontok ma is alapigazságoknak számítanak. Ma a vidék szempontjából a legfontosabb az utolsó, vagyis a szociálpolitika, amelyet úgy értelmezünk, hogy a foglalkoztatás. Akkor lehet erős a magyar agrárium, ha megfelelő létszámú, értékteremtő, hozzáadott értéket előállító gazda megtalálja benne a boldogulását. Ha marad ez az egysíkú gazdálkodás, amely a tömegtermékek, mint alapanyagok előállítására korlátozódik, akkor elvesznek a vidék sajátosságai, korlátozódik a foglalkoztatás, és a jövedelmi szintek is alatta maradnak a minőségi termék előállítással elérhetőnek.
Kedvező természeti adottságaink lehetővé teszik a magas minőségi értéket képviselő élelmiszerek előállítását, amelyre a fejlett, és fizetőképes országok részéről van is igény, tehát ezt kell a vidékfejlesztési politika középpontjába állítani, a belső piaci ellátás mellett.

- Térjünk vissza az alapokhoz. Beszéljünk a birtokviszonyokról. Állandó és visszatérő kérdés: kisgazdaság és/vagy nagyüzem. Pontosabban az új agrárirányítás továbbra is teret enged-e a társas vállalkozásoknak, vagy saját rendelkezésébe vonja azokat az állami földeket is, amelyek ma a nagyüzemek részét képezik, hogy azzal a családi gazdaság modellt erősítse?

Mindegyeik birtokkategóriára szükség van. A nagygazdaságaink az agrárexport jelentős részét adják. Egyébként a birtokméret nem az egyedüli meghatározója a kis- és nagyüzemnek, mert a talajminőségbeli különbségek, a termelési ágaztok adott esetben lényegesebbek.
Az viszont kétségtelen, hogy a foglalkoztatás szempontjából az a célunk, hogy a kisgazdaságok nagyobb támogatást kapjanak…

- Ezt pontosan, hogy kell érteni?

Nem a földalapú támogatásra gondolok, mert annak mértékét az EU határozza meg, hanem a már említett földhöz jutáshoz, amelyre az állami földalap lehetőséget ad, amely ma kétmillió ha-ra tehető. Ebből egymillió hektár a szántóterület és van száz-, vagy kétszázezer hektár, amelyet még keresünk, a nyilvántartási hiányosságokból adódóan.
Az is támogatási forma lehet, hogy egy pályázat kiírásánál az önrész alsó határát olyan alacsonyra tesszük, hogy a kevésbé tőkeerős kisgazdaságokat is ezáltal helyzetbe hozzuk. Segíthetjük úgy is a gazdálkodókat, hogy a túlburjánzott jogszabályokat, kötöttségeket megszüntetjük. A túlzott adminisztráció csökkentése, a bonyolult ügyintézési folyamatok egyszerűsítése is valójában a kisgazdaságoknak kedvez, mert nekik nincs módjuk ezekre ügyintézőket, jogászokat foglalkoztatni.
Nagyon fontos a most formálódó adópolitika is, amely reményeink szerint kedvezőbb helyzetbe hozza a kisvállalkozásokat.
Lényeges változás volt, - most már múlt időben, - hogy illeték- és adómentessé tettük a családon belüli vagyonátadást. Ez is a kicsiknek kedvez, mert ők vannak általában pénzszűkében.

- Van-e a tárcának valamilyen elképzelése arra vonatkozóan, hogy a földbérleti viszonyokat az állam valamilyen módon szabályozza? Arra gondolok, hogy milyen kondíciókkal, milyen hosszú távra szóljon a bérleti szerződés, vagy ezt teljesen rábízzák a piacra?

Ez egy rendszeresen felvetődő kérdés, hogy jó-e ha az állam ebbe beleavatkozik. Itt különböző véleményekkel szembesültem, de úgy gondolom ma nem ez az elsődleges kérdés. Először a földtulajdon viszonyok terén kell rendet tenni, meg a külföldiek földvásárlási szándékát korlátozni.

- Ezt talán valamilyen szinten a Nemzeti Földalap kapcsán már kezelni lehet.

Igen, ezt a kérdést tudjuk kezelni. Úgy tűnik, hogy az EU is nyitott a tárgyalásra és a moratórium meghosszabbítására, de a belső szabályozásaink is lehetővé teszik, hogy ezt a szándékot korlátozzuk.

A bérletre visszatérve, a távlatokban az a cél, hogy a gazdálkodás lehetőleg a saját tulajdonon folyjék, ezért ebbe az irányba szeretnénk elmozdítani a birtokpolitikát, és az arra vonatkozó jogszabályokat is.

- Még mindig a földnél maradva. Sokan felvetik, hogy egy-egy tulajdonos, vagy bérlő szanaszét lévő földterületeken kényszerül gazdálkodni, ami rengeteg többletköltséget, géputaztatást, időveszteséget jelent. Van-e a tárcának valamilyen birtokegyesítési szándéka?

Ez is egy örökzöld téma. Én azt tapasztaltam, - legalábbis a mi vidékünkön – hogy még a dédapám sem ragaszkodott ahhoz, hogy egy tagban legen az összes föld, mert van abban egy nagymértékű kockázat is; jégverés, viharok. stb. Az persze szerencsés lenne, ha a sok kisparcellát valamilyen módon egységesíteni lehetne különböző földcserékkel, de ezt sokszor a tulajdonosi ragaszkodás is megakadályozza. Nagyon nehéz ezt valamilyen alkotmányos kényszerrel végrehajtani. Talán a nyugati példák nyomán az örökléssel lehet ezt a kérdést bizonyos mértékig szabályozni, pl. a legkisebb méretű örökölhető területek meghatározásával, vagy az adott földet csak egy örökös örökölheti a többiek kártalanítása mellett.
Erre vonatkozóan többféle szabályozás van, ezeket tanulmányozzuk.

- A gazdálkodók rendre szembesülnek a bizonytalan piacokkal. Lehet-e a kereskedelmet, az árakat valamilyen módon mederbe terelni, vagy tartani? Látjuk, hogy olyan hektikus ármozgások vannak, amelyeket a termelő sem előre látni, sem kiszámítani nem tud, pláne befolyásolni?

Az fontos, hogy legyen valamilyen piacszabályozás, ami nemcsak egy tárca szándéka, de európai igény is, mivel közös piacon vagyunk. Több nemzetközi fórumon is elmondtam, hogy olyan aktív piacszabályozó rendszerek, intervenciós konstrukciók kellenek, amelyek az áringadozások negatív hatásait csökkentik. Ez nagyon nehezen kezelhető kérdés, mert, ha sávhatárok közé szorítjuk az árakat, akkor ez ad ugyan egy biztonságot a termelőnek, de elveszi tőle, az esetlegesen magasabb ár esetén, a többletnyereség lehetőségét. Erre a problémára még az EU-ban sem találtak jó megoldást, sőt másutt sem.

- Szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz. Beszélne egy kicsit a magánéletéről? Bu-dapesten él, vagy hazajár?

Karcagon lakom, nincs is olyan szándékom, hogy elköltözzem onnan. Amikor nem vagyok otthon, akkor vagy gépkocsiban vagyok, vagy repülőn, illetve van itt Budapesten is egy lakásunk, akkor itt alszom. Az időm javarészét viszont a minisztériumban, vagy a parlamentben töltöm, vagy vidéken, lakossági fórumokon, katasztrófa sújtotta területeken…

- És milyen időközönként látja a családját?

Leginkább csak hét végén.

- Örülnek, vagy hiányolják?

Örülnek is meg hiányolnak is, amikor nem vagyok otthon, de bízom benne, hogyha kevesebb természeti katasztrófa lesz, és visszaáll rendes medrébe a minisztériumi munka is, majd többet látom a családomat.

- Megtudhatunk többet is a hátországról, mármint a családról?

Húsz éve vagyunk házasok, a feleségem adminisztrátorként dolgozik az egészségügyi alapellátásban. Két fiam van, a nagyobbik Sándor, aki szeptembertől Debrecenben a Közgazdasági Kar látogatója. A kisebbik fiam Bence, a karcagi református gimnázium harmadéves tanulója.

-Ki fogja tovább vinni egyik, vagy másik szakmát?

A jogászérdeklődés még nem nyilvánult meg bennük…

- És az agrár?

A közgazdaság nem áll messze a mezőgazdaságtól és a fiúkban megvan a földhöz való ragaszkodás. Mindegyiküknek van olyan rájuk testált kertje, amelyet maguk művelnek. A szabadidőnkben is kötődünk a mezőgazdasághoz, a vidékhez, mivel biciklivel járom az országot a fiúkkal. Ez azért is jó, mert így többlet látok az országból, mint az autóból. Két évvel ezelőtt elkezdtünk egy nagyszabású kerékpártúrát is, a Fertőtótól a Székelyföldig.

- Ez derék. Ha lenne több szabadideje mivel töltené?

Többet kertészkednék, és többet bicikliznék.

- Az elődje Gráf József eredményes munkát kívánt Önnek. Mi is ezt tesszük.

Köszönöm. Azon dolgozunk, hogy az egész ágazat eredményes legyen, és érdemes legyen vidéken élni.

2010. december

(Dr. Bódis László, Agrofórum)