Amit hosszú évek alatt elrontottak, azt nem lehet néhány hónap alatt helyrehozni – ezzel óvta az elhamarkodott ítélkezéstől a vidékpolitika bírálóit a lapunknak adott interjúban Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. A génmanipulált vetőmagbotrányról azt mondta: nem hátrál meg, bármekkora nyomást is gyakorol a GMO-lobbi. A miniszter hasonló határozottságot ígért a szelektív hulladékgyűjtésre rátelepült milliárdos érdekkörökkel szembeni fellépésnél is. A Magyar Hírlapban olvasható Stefka István és Huth Gergely interjúja.

– Nagyszerű tervekkel vágtak neki ennek a ciklusnak, mára mégis úgy tűnik, a vidékfejlesztés csak a minisztérium nevében maradt meg. Igaz, hogy a pénz nagy részét elvitték a klasszikus agrárügyek?

– A mezőgazdaság a vidéki foglalkoztatás alapja, így annak támogatása is vidékfejlesztés. Egyébként a forrásaink kétharmadát teszik ki az agrártámogatások, tehát jut pénz az új vidékfejlesztési programjainkra. Több mint hatszáz vidéki művelődési ház felújítását támogatjuk, földprogramot indítottunk a fiatal gazdáknak, lehet pályázni gépbeszerzésekre, beindítottuk a tanyafejlesztési programot, hogy csak néhány példát említsek.

– A tanyaprogramra annyi pénz jut, ami talán kéttucatnyi budai családi ház felépítésére volna elég.

– Könnyű kritizálni az első tanyaprogramot, amelynek pénzkerete persze az ország pillanatnyi lehetőségeihez igazodik, de hadd jegyezzem meg: a tanyarombolás idején senki nem verte az asztalt. Ez a közel egymilliárd forint csak az induló összeg, amit majd lényegesen meg szeretnénk növelni. Hiába várunk csodákat, a mezőgazdaságban egy év egy lehetőség, és amit hosszú évek alatt elrontottak, azt nem lehet néhány hónap alatt helyrehozni.

– Hogyan tudnak segíteni az apátiába süllyedt régiókon, például Északkelet-Magyarországon, ahol ma az is ritka, ha tyúk van az udvarban?

– Csak nagyon erős fejlesztési és közmunkaprogramokkal lehet segíteni. Itt, a minisztériumban egyébként külön stratégiákat dolgozunk ki térségenként, és ahhoz rendeljük hozzá a területfejlesztési forrásokat.

– Arra is panaszkodnak a kollé­gáinknak, hogy hiába az új háztáji program, ha nincs hova eladni az állatokat és a terményt.

– Itt komoly félreértés van. Sokan azt várják, hogy az állam a piacon felvásárlóként jelenjen meg. Mi nem tudjuk visszaállítani egy letűnt kor rendszerét, ehelyett lehetővé tettük a termékek helyi értékesítését, vagy akár házi feldolgozását és eladását. Ezzel teremtettünk piacot a háztájinak.

– Hogyan lehetne rávenni a multinacionális láncokat, hogy a magyar portékát részesítsék előnyben?

– Egyes bolthálózatok direkt azért jöttek létre, hogy a saját országukból a termékeket a termelőktől közvetlenül a külföldi fogyasztóhoz közvetítsék. Elemi érdekünk, hogy Magyarország mezőgazdasági szerepéhez méltóan létrejöjjön egy olyan erős magyar áruházlánc, amely más országokban is meg tudja vetni a lábát. Vannak azért eredményeink, például sikerült elérni, hogy az egyik legnagyobb üzletlánc közvetlenül a magyar termelőktől vett dinnyét áruljon, új dolog az is, hogy képzéseket tartanak a magyar beszállítóknak, és némi ösztönzéssel azt is sikerült elérni, hogy növekedjen a nemzetközi áruházláncok által kivitt magyar áruk mennyisége. Egyébként vannak ígéretes piacok, tavaly 14 százalékkal nőtt az ágazat exportja.

– Az élelmiszer-hatóság valóban mindent megtesz azért, hogy a silány külföldi árut kiszorítsa? Néhány milliós bírságoktól nem fogja hanyatt vágni magát egy multiáruház.

– Azért, amikor több százmilliót róttunk ki, már nem volt olyan nagy a vidámság. Ám azt is meg kell érteni, hogy öt kiló romlott csirkehúsért nem lehet csillagászati összegű a büntetés.

– Miért nem segítik jobban a feldolgozóipar fejlesztését?

– Inkább azt támogatjuk, hogy új szereplők tudjanak belépni a piacra. Akik a helyi termék kategóriájában indulnak, később a segítségünkkel vágópontot létesíthetnek, majd tovább fejlődve akár exportálhatnak is.

– A agrártermékek piacra jutását segítené az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás is, ám a szervezőket több kritika érte.

– Bezzeg amikor a szocialisták öt évig elfelejtették megrendezni az OMÉK-ot, nem szólaltak meg a kritikusok. A hetvenötödik vásár előtt állunk, amit az Agrármarketing Centrum szervez szeptember 28. és október 2. között a Hungexpón. Nemcsak a szakmát, hanem a fogyasztókat is várjuk, hogy lássák és megkóstolják, mit képes produkálni a magyar vidék.

– Mivel tudja meggyőzni a gazdákat, hogy érdemes kihasználni az új agrár-Széchenyi-kártyán lévő huszonötmilliós hitelkeretet, amikor még a kormányfő szájából is drámai jóslatokat hallunk a gazdaságról?

– Több mint hetven gazdafórumon vettem részt egy év alatt, és szinte mindenütt megkérdezték, hogy mi újság az ígért hitelkártyával. A most elindított program egy lehetőség, a mezőgazdaság sem képes hitel nélkül működni. Megjegyzem, hogy a gazdaember a legmegbízhatóbb adós. A termények árai egyébként évről évre emelkednek a világban, így hosszabb távon biztosan megéri a mezőgazdaságba fektetni.

– Eljön-e az az idő, amikor nemcsak árokpucolásra lehet közmunkásokat felkérni, hanem a gazdák is kölcsönözhetnek munkaerőt?

– Sajnos nem lehetséges, mert az európai uniós agrárpolitika ezt bújtatott támogatásnak tartja, ami tilos.

– Ángyán József államtitkár összeállította a vidékfejlesztési stratégiát, ám úgy tudjuk, hogy miután visszajött a nyaralásból, képletesen szólva, csak a dosszié fedelét találta az asztalon. A stratégiát ugyanis gyökeresen átírták. Miért volt erre szükség?

– Úgy tűnik, mindig vannak olyan pletykák, amiket én hallok meg utoljára. A vidékfejlesztési stratégia egy műhelymunka, minden javaslat átmegy egy egyeztetési mechanizmuson és közben gazdagodik, bővül. Ez így természetes. A stratégia alapelvei azonban nem változtak meg.

– Nemcsak kívülről, de kormányoldalon belülről is nyomást gyakorolnak a döntéshozókra a génmanipulált vetőmagokat árusító multicégek lobbistái. Úgy tudni, még azt is sikerült elérniük, hogy a szavazás előtt az új alkotmányból kihúzzák az ország GMO-mentességéről szóló passzust, és az csak a miniszterelnök személyes utasítására került vissza a tervezetbe. Miközben a várfalakon harcol, gyakran kell hátratekintenie?

– Nemzetstratégiai kérdés az ország mentessége a génkezelt növényektől. Ez nemcsak egészségügyi, hanem gazdaságossági kérdés is, hiszen a GMO-termékek piacán Argentína, Brazília és az USA lenne a vetélytársunk, ők nagy területen olcsó, munkaerőt alig kívánó tömegtermékeket állítanak elő. A mi érdekünk, hogy az egészséges, magas feldolgozottságú, jól megfizetett áruk piacán érjünk el pozíciókat, ám ha beengedjük a génszennyezést, ezt a lehetőséget elveszítjük. Az emberek nagy többsége nem kér a génkezelt termékekből. És a kérdésükre a válasz: a kormány egységesen elutasítja a GMO-k beengedését. Bármekkora nyomás is van, hozzászoktam a kitartó küzdelemhez, nem hátrálok meg.

– Hazánk húsz éve Európa egyik legnagyobb vetőmaggyártója volt, mára azonban a piac és a termelés nagy részét éppen az a két multicég, a Monsanto és a Pioneer szerezte meg, amely világszerte a génmanipulált vetőmagok és a kizárólagosan hozzájuk tartozó növényvédő szerek eladásában érdekelt. Ilyen körülmények között van-e esélyünk a mentesség megőrzésére?

– Magyarországon magyar törvények, magyar laborok és magyar hatóságok vannak. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. A vetőmag stratégiai termék, ma is a világ ötödik legnagyobb vetőmagexportőrei vagyunk. Igaz, a hazai termelés jó része külföldi cégek kezére jutott, ám jelentős a magyar tulajdon is az ágazatban, úgyhogy nincs okunk a kesergésre. Ráadásul megvannak a kutatóintézeteink és a génbankjaink is.

– Utóbbi nem sokon múlott. Ha még egy ciklusra megszavazzák a baloldalt, és marad a Gráf József–Benedek Fülöp-féle irányítás, végigvitték volna a génbankok széthordását és telekáron való eladását.

– Lepusztított ágazatok, tönkretett gazdaságok maradtak az előző nyolc év után, ebből a génbankok ügye csak egy eset. A korábbi időszak vezetői sorsára hagyták a magyar vidéket, legfeljebb ha egy-egy nagy gazdatüntetés volt, akkor moccantak meg.

– Egy sokmilliárdos, még Baja Ferenc környezetvédelmi minisztersége idején kialakult üzleti klikknek üzentek hadat azzal, hogy a hét elején bejelentették: megszüntetik a termékdíjmentességek átláthatatlan szövevényét és a szelektív hulladékgyűjtést állami kézbe veszik. Nem félnek, hogy beletörik a bicskájuk?

– Olyan emberek vállalták el, hogy rendet tesznek ezen a területen, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Én magam is legalább olyan eltökélt vagyok a hulladékipar rendbetételében, mint a GMO-ügyben. Az átláthatatlan, káros, eredménytelen termékdíjrendszert fel kell számolni. Eddig éppen azok a cégek, például a legnagyobb üdítőital-gyártók kaptak mentességet a termékdíjfizetés alól, amelyek a legtöbb pillepalackot bocsátják ki. Ráadásul egyes hulladéktípusok, például a gumiabroncsok az utak mentén állnak hegyekben, holott a vásárlók ezek után is befizették a termékdíjat. Ezentúl az összes termékdíjat az állam szedi be, és mi fogjuk megszervezni a hatékony szelektív hulladékgyűjtést, feldolgozást is.

– Korábban a nagy környezetvédelmi kármentesítéseket a környezetvédelmi miniszter rendelte meg. Bár ma ön felel a zöldügyekért, mégis úgy alakult, hogy a vörösiszap-katasztrófa utáni kárelhárítás sok milliárd forintos megbízását a Fellegi Tamás minisztériuma által felügyelt Mecsekérc Zrt., illetve a miniszter környezetétől, mondhatni, egyáltalán nem távol álló alvállalkozói kör kapta meg. Miért engedte át ezt a fontos feladatot?

– Szabó Csaba személyében az általam kinevezett miniszteri biztos felügyeli a munkát. Való igaz, hogy saját erőnkből nem tudtuk megoldani a kármentesítést, mert az előző ciklusokban a vízügyi igazgatóságok műszaki parkját széthordták, így már nincsenek megfelelő gépeink a feladatra. De kérem, ne felejtsük el, hogy a Mecsekérc is állami vállalat, közbeszerzésen nyerte el a munkát.

– Ha már környezetvédelem, hogyan élte túl a szakterület azt, hogy az év elején milliárdokat irányítottak át onnan az agrártámogatásokra?

– Hiába folyik az év eleje óta egyfajta hangulatkeltő kampány az ügyben, ezúton is szeretném tájékoztatni a közvéleményt, hogy a felügyelőségek dolgozói mindig, minden járandóságukat megkapták, a fizetőképességet fenntartottuk, és a feladatok zömének végrehajtására is jut pénz. Agrártámogatásra az idén 28 százalékkal több pénz jutott, mint tavaly, de nincs benne egyetlen fillér sem, amely más ágazatot illetett volna.

(Stefka István, Huth Gergely / Magyar Hírlap, 2011. szeptember 3.)