Közvetlen kifizetések, tejkvóta, vagy exporttámogatások – alig akad a jövőbeli Közös Agrárpolitikának (KAP) olyan aspektusa, amely ne lenne heves vitának kitéve. A magyar mezőgazdasági miniszter, Fazekas Sándor rávilágít a folyamatban lévő tárgyalások konfliktusvonalaira - írja az EurActiv.de hírportál.

Ha az EU jövőbeni Közös Agrárpolitikájára fordítható pénzek felhasználásáról van szó, Magyarország mezőgazdasági minisztere, Fazekas Sándor, felváltva beszél „kényes témáról“, „nehéz feladatról“, „erős vitákról“, vagy összefoglalóan „az egyes tagállamok különböző nézőpontjairól “.

Fazekas néhány nappal ezelőtt Berlinben, újságírók előtt kifejtette, hol húzódnak a konfliktusvonalak a KAP 2013 utáni reformjáról folyó jelenlegi vitában. A tagállamok között megegyezés van a Közös Agrárpolitika fő céljaiban: a vidéki életet vonzóbbá kell tenni, hogy megakadályozzák a vidék elnéptelenedését; összhangba kell hozni az élelmezésbiztonságot és a környezetvédelmet. Emellett vitathatatlanná vált az is, hogy a KAP eddigi két-pilléres rendszere megőrizendő.

Tejkvóta és más tejjel kapcsolatos kérdések

Az álláspontok különbözősége a részletekben mutatkozik meg. A tejkérdésben példaképpen „a tagállamok álláspontjai eltérnek egymástól“, fogalmaz diplomatikusan Fazekas, mint a magyar Tanácsi Elnökség képviselője. Az elmúlt két évben a tejtermelő gazdáknak szélsőséges áringadozásokkal kellett megküzdeniük, ráadásul a jövő iránti aggodalom tovább él, hiszen 2014-ben a tejkvótának teljesen meg kell szűnnie. Bár Fazekas aláhúzza, hogy a tejkvóta megszűnéséről határozat van, hozzáteszi, hogy „addig még van idő“, fennáll a lehetőség „különböző változtatások elindítására“.

A Tanácsban jelenleg egy külön munkacsoport keresi a konszenzust a Bizottság törvényjavaslataihoz. Ezzel összefüggésben olyanfajta „lehetőségeket és eszköztárakat“ is megvitatnak, melyekkel az EU a szélsőséges áringadozásokra reagálhat.

A közvetlen kifizetések felső határa

Dacian Cioloş EU mezőgazdasági biztos számára a „KAP - reformot tekintve a támogatások maximálása központi kérdés“, hangoztatta kabinetfőnöke, Georg Häusler, az EurActiv.de-vel készült interjújában, a múlt év végén. Németország, Franciaország és más tagállamok ezzel szemben nagyon kevésre tartják ezt a korlátozási javaslatot. Fazekas ezért megmagyarázza az újságíróknak „azokat a problémákat“ is, „melyek akkor adódhatnak, ha a közvetlen kifizetéseket fölülről behatároljuk.“

A közvetlen kifizetésekre az EU-n belül eddig egy történelmileg kialakult rendszer van érvényben, amelyből a régebbi tagállamok különösen erősen profitálnak. Míg a német parasztok jelenleg kb. 315 euró hektárprémiumot kapnak gyep- és szántóterület után, addig a litván gazdák csupán mintegy 90 euró-hoz jutnak hozzá hektáronként. A német mezőgazdasági miniszter asszony, Ilse Aigner számára kész tény, hogy a KAP reformjának köszönhetően 2014-től kezdődően „Nyugat- és Kelet-Európa között egy bizonyos kiegyenlítés lesz”. Hogy ez a „bizonyos kiegyenlítés“ hogyan fog konkrétan kinézni – milyen időtávlatban és milyen összegben kerül a támogatás csökkentésre, illetve emelésre – arról jelenleg tárgyalások zajlanak.

Összes bevétel, munkahelyek, állatállomány

A közvetlen kifizetéseknél ezen felül létezik egy olyan követelés, hogy a nagy földbirtokosokat zárják ki ebből a keretből. Kevés megértésre talál például, hogy Anglia királynője óriási erdő- és legelő területei után minden évben hat számjegyű összeget tehet zsebre az EU költségvetéséből. Hasonló a helyzet a golfpályák, a vasútvonalak, vagy a repülőterek támogatásánál is.

Fazekas mindazonáltal óvott olyan irányú populista követelésektől, melyek szerint a nagyüzemek számára a szubvenciók alapvetően törlendők, hiszen elsőként tisztázni kell, mit kell érteni nagyüzemen. Néhány országban egy 50 hektáros, másikban 300 hektár területtel rendelkező gazdaság számít nagyüzemnek. A kérdés bonyolult és összetett. A német tartományi mezőgazdasági miniszterekkel folytatott megbeszélésein sikerült konszenzust elérni pl. a forgalom nagysága mellett a foglalkoztatottak száma és az állatállomány is figyelembe vehető az üzemnagyság definiálásakor.

Exporttámogatások

Évek óta harcolnak az NGO-k, (non-governmental organization = nem kormányzati szervek) mint pl. az Oxfam is azért, hogy a KAP reformjával az exporttámogatások végleg megszűnjenek. Effajta exporttámogatások lényegesen lenyomják az árakat a világpiacon, ami a kisparasztokat világszerte szegénységbe taszítja, érvel például Marita Wiggerthale, agrárszakértő a németországi Oxfam részéről. Fazekas szerint, a tagállamok között heves vita zajlik az exporttámogatásról és az aktív piaci beavatkozásról. A miniszter egyértelművé tette, hogy az EU-nak „megfelelő eszközökkel és eszköztárakkal“ meg kell tudnia védenie a saját termelési alapjait mind a kirúgó áringadozásoktól, mind a természeti katasztrófáktól.

(euractiv.de, Michael Kaczmarek)