Arra törekszem, hogy a vízügy visszakapja régi fényét és jelentőségét, a kormányzat pedig arra, hogy gátat szabjon a közpénzek korrupt felhasználásának – nyilatkozta lapunknak Fazekas Sándor.
A vidékfejlesztési miniszter szerint bőven lesz munkájuk a mérnököknek, s nem kell félnünk sem a „zöldmozgalmárok” térhódításától, sem a szaktárca szakmaiatlan döntéseitől. Interjúnk kérdéseit ezúttal az érintett szakmai tagozatok állították össze, melyekre a miniszter írásban válaszolt.

– Mostanában „minden a vízről szól”. Különösen az idei árvizek terelték rá a figyelmet, de az EU vízkeretirányelve, a készülő Duna- stratégia és persze a hazai igények is szinte állandóan napirenden tartják a víz ügyét. Hogyan látja ennek fényében a vízmérnökség mint – egyébként hazánkban nagyra becsült, nagy hagyományú, de az utóbbi években sok vita kereszttüzébe került – hivatás jövőjét?

– Az elmúlt hónapok árvízi eseményei, a kormány által elrendelt veszélyhelyzetek és az ezzel kapcsolatban felmerült sürgős feladatok rávilágítottak arra, mennyire fontos, hogy a vízügyi szakterület ütőképesen, kellő hatékonysággal működjön. A rendkívüli helyzeteket csak úgy lehet kezelni, ha megfelelő irányítási, utasítási rend mentén jár el a szervezet. A vízügy hagyományosan félkatonai szervezet, ahol a kiadott utasítás nem teljesítése súlyos következményekkel járhat. Megítélésem szerint ezt a jelleget szükséges erősíteni, de ezzel egyidejűleg természetesen arra is törekszem, hogy a vízügy visszakapja régi fényét és jelentőségét.

– A kamarai vízmérnökök nem csekély része települési vízgazdálkodással, főként vízi közművekkel foglalkozik. E szakemberek tapasztalata, hogy az állam „cserbenhagyta” a települési vízgazdálkodást. Ugyan sok pályázati pénz érkezett e területre, de másfelől nincs víziközmű- törvény, a helyi vízkár-elhárítási – árvízvédelmi – feladatokhoz nincs szakértelem, nincs intézményi háttér. Bár vész idején áramlik a segítség, nem lenne ésszerűbb, ha az állam többet, mélyebben, szervezettebben törődne ezzel a területtel?

– Az árvízi védekezés és a megelőzés megszervezése mindenképpen állami feladat. Ez különösen fontos a munka koordinálásában és összehangolásában, illetve a tapasztalatok kiértékelésében is. Az Országos Műszaki Irányító Törzs Tudományos Tanácsában neves szakemberek jelenleg is a tapasztalatok kiértékelésén dolgoznak. Két hónapon belül javaslatot is tesznek a felmerült problémák kezelésére. A víziközmű-szektor gondjainak rendezése érdekében önálló törvénynek kell születnie. Köztudott, hogy a szektor számos problémával küzd: a szolgáltatók nagy száma, a díjképzési rendszer anomáliái, illetve a szolgáltatók működési felügyeletének kérdése mind megoldásra vár.

– A XXI. században minden szakmában a jövő záloga az innováció és a tudás. Ezzel szemben a vízmérnökség kutató-fejlesztő bázisa szinte teljesen szétforgácsolódott. A Vituki területének nagy részét a „kormányzati negyed” projekt idején elkótyavetyélték. Központi innovációs forrás gyakorlatilag nincs. A középkáderek képzése elsorvadt, az egyetemi képzés finoman szólva hordozza a magyar felsőoktatás negatív tüneteit. Terveznek- e előbbre lépni e területen?

– Magyarországon nemzedékeken keresztül olyan vízügyi szakembereket neveltek, akik megbirkóztak a legnehezebb szakmai kihívásokkal is. A kormány célja, hogy a vízügyi oktatás színvonalát még magasabb szintre emelje, és ehhez hajlandó akár anyagi, akár más jellegű – például műszaki – támogatást adni. Ugyancsak nagy hangsúlyt fektetünk a kutatás- fejlesztés támogatására is. Jelenleg is egyeztetések folynak arról, hogy a K+F egy központi hivatal felügyelete alá tartozzon, egy jobb, hatékonyabb működéssel, mint amilyen a jelenlegi Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, vagy pedig a tárcákhoz kerüljön ez a feladat. Célunk, hogy újragondoljuk a kutatás-fejlesztés ügyét, és hatékonyabbá tegyük a munkát. A Vitukit az előző kormányzat valóban „elkótyavetyélte”. A kormány célja, hogy létrejöjjön egy komplex környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi háttérintézmény, amely állami felügyelettel működne. Ennek egyik eleme lenne a Vituki is.

– A Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának elnöksége úgy látja, a felügyelőségek („zöldhatóságok”) túlterheltek. Az elmúlt 12 évben ötszörösére nőtt az ügyiratforgalom, a létszám pedig alig gyarapodott. Az ügyek 50%-a kis horderejű (pl. csatornabekötés, tetőtéri gázkazán stb.), melytől mentesíteni kéne a zöldhatóságot, hogy az érdemi ügyekre is maradjon energiájuk. A deregulációra vonatkozó kamarai javaslat négy éve pihen a minisztériumban. A tárca igényt tart a tervezőszakértő mérnökök tudására, tapasztalatára és pártatlanságára?

– Természetesen. A felügyelőségeknél és általában a háttérintézményeknél végzett szakmai munka rendkívül fontos szerepet tölt be a központi igazgatásban. Célunk, hogy ezeknél a szervezeteknél hatékonyabbá és olajozottabbá tegyük a munkát. Ha szükséges, személycseréket hajtunk végre és olyan struktúrát építünk ki, amellyel átláthatóbbá, gördülékenyebbé válik a munkavégzés. Ami pedig a deregulációt illeti, a kormány első intézkedési csomagjába tartozik számos, feleslegesnek ítélt hatósági jogkör megszüntetése. Biztos vagyok benne, hogy ez találkozik a Magyar Mérnöki Kamara idevonatkozó javaslataival is

– Az utóbbi két évtizedben Magyarország környezeti állapota jelentősen javult. Milyen sürgős tennivalókat lát még, s mi a fontossági sorrend?

– Bár így lenne! A hazai környezetpolitika eddig elsősorban a környezetszennyezés és -terhelés csökkentésére irányult. A jövő nagy kihívásai között ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kell kapnia a természeti erőforrások hatékonyabb, takarékosabb, fenntartható használatának, valamint a környezetbiztonság erősítésének. Mindez szorosan összefügg az életminőség javításával, a vidék népességmegtartó erejének növelésével, a versenyképes, ökohatékony „zöld” gazdaság és a zöld munkahelyek kialakításával. A környezetügy aktuális, legfontosabb feladatai között említ- hető az ország vízgazdálkodási stratégiájának kialakítása és ennek alapján a szükséges beavatkozások megtétele, a környezetbarát és hatékony természetierőforrás-gazdálkodás megteremtése, a környezeti infrastruktúra fejlesztése, új tájgazdálkodási gyakorlat kidolgozása, a vidék fejlődésének elősegítése, valamint a környezettudatos magatartás erősítése. Összefoglalva: a megelőzésre kell hangsúlyt fektetnünk, valamint a gazdasági, környezetvédelmi érdekeket úgy kell összekapcsolnunk, hogy azok munkahelyteremtést és megfelelő szociálpolitikát eredményezzenek.

– Az örökletes környezeti károk felszámolása a szovjet repterekkel, laktanyákkal nem fejeződött be. Milyen elképzelése van a gyorsításra?

– A volt szovjet katonai objektumok hátrahagyott környezeti kárainak felszámolása nagy lendületet adott az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) kormányprogramként történő elindításához 1996-ban. 1996 és 2008 között több mint ötszáz területen valósult meg kármentesítés költségvetési forrásokból. Stratégiai célként megfogalmazható az állami szerepvállalás növelése a korábban privatizált nagy iparvállalatok helyén létrehozott ipari parkok kármentesítési és barnamezős feladatainak előkészítésében, összekapcsolva a gazdasági érdekekkel, a szociálpolitikával és munkahelyteremtéssel. Figyelembe véve az ország teljesítőképességét kiegyensúlyozott, hosszú távú program-költségvetési terv szükséges, reálisan meghatározott feladatokkal. A szakmai alapokra helyezett, nagy prioritású feladatok végrehajtása mellett teret kell engedni az olyan összetett témáknak is, melyek során a régi felhagyott ipari területek barnamezős rehabilitációjára kerül sor a kármentesítést igénylő részfeladatok végrehajtása mellett. A barnamezős rehabilitáció komplex feladatainak végrehajtása, a kármentesítésre fordítható hazai és nemzetközi források kiaknázása érdekében összefogásra van szükség a tárcák, a hatóságok és a kötelezett között. Célkitűzés az innovatív, költséghatékony kármentesítési technológiák fejlesztése és alkalmazásának elősegítése, a szennyezett területek országos adatgyűjtésének folyamatos aktualizálása és az adott területre vonatkozó egészségügyi, illetve környezeti kockázati ismeretek növelése, a kármentesített területek utómonitoring feladatainak ellátása.

– A környezetvédelmi közbeszerzéseknél a korrupció visszaszorítására milyen programja van a szaktárcának? Az MMK fölajánlotta szakmai segítségét, de erre csak néhány „Nemzeti Színház- léptékű”, de forintban mérve kis horderejű ügyben tartottak igényt…

– A korrupció visszaszorítását a kormányzat elsődleges feladatának tekinti. Jelenleg is folyik a tárca, illetve háttérintézményeinek átvilágítása, hogy a legapróbb visszaélésre is fény derüljön. A közbeszerzési törvény módosításával egy átlátható, egyszerűsített, gazdaságos közbeszerzési rendszert építünk fel, amely gátat szab a közpénzek szakmaiatlan, korrupt felhasználásának.

– A rendszerváltáskor Keresztes K. Sándor a felügyelőségek, Vizigek vezetőinek kinevezésére, a szakmaiság és személyismeret figyelembevételével bizottságot hozott létre, amelyben a Magyar Mérnöki Kamara is részt vett. Nem kell-e félnünk, hogy szakmai, államigazgatási tudás/gyakorlat nélkül neveznek ki „pártkatonákat”, „zöldmozgalmárokat”?

– A tárca a szakmaiságot tartja a legfontosabb szempontnak személyzeti stratégiájának kialakításakor. Az állami feladatokat a központi igazgatási szerveknek és a háttérintézményeknek kell elvégezniük, nem pedig külsős cégeknek. Itt is meg kell említeni a szakképzés fontosságát, ezért a tárca nagy hangsúlyt fektet a szakmai utánpótlás kinevelésére. Mindemellett figyelmet kell fordítani a már meglévő személyi állomány továbbképzésére is, hiszen megbízható, jó szakmai munkát csak úgy lehet végezni, ha alkalmazkodunk a változó igényekhez. Esetleges személyi változások kizárólag szakmai alapon, a közélet tisztaságának megóvása mellett történhetnek. A Magyar Mérnöki Kamarának nem kell félni sem a „zöldmozgalmároktól”, sem a szakmaiatlan döntésektől, mert a kormány kiemelt fontosságúnak tartja a környezetvédelem, természetvédelem és vízügy területén is a sikerességet. A napokban módosított köztisztviselői törvény minden lehetőséget megad a legjobb személyi döntések meghozatalához.

– Az állami földmérési alaptérképek (kataszteri, ingatlan-nyilvántartási térképek) készítése, karbantartása, felújítása törvény által előírt állami feladat, amely a Vidékfejlesztési Minisztérium, a földügy feladatkörébe tartozik. Az elmúlt években a Nemzeti kataszteri program I. és II. ütemében elkészült valamennyi település digitális térképe. A települések jelentős hányadán azonban csak a régi, elavult térkép digitalizálása történt meg, konzerválva azok elavultságát. A korszerűtlen térképek a nemzetgazdaság számos területén, a mezőgazdaságban, a katasztrófavédelemben, az építmények, közművezetékek tervezésénél, a szakági nyilvántartásoknál, a közművezetékekhez kötődő szolgalmi jogok korrekt bejegyezhetőségénél, az ingatlanforgalomban stb. gondot okoznak, igen nagy szükség lenne a felújításukra.

– A termőföldről szóló törvény módosítását még a nyári, rendkívüli ülésen elfogadja az új kormány. A törvény módosítása a kormány első lépése, amelyet a föld- és birtokpolitikai céljai megvalósulása érdekében tesz. A földpiac aktív szereplőjévé előlépő állam elővásárlási jogának biztosítása azt a célt szolgálja, hogy létrejöjjön a föld köztulajdona, amelyből tartós használatba adással támogatni lehet pl. a családi gazdálkodókat vagy a letelepedni és gazdálkodni akaró, gyermekek világra hozatalát és felnevelését vállaló fiatal párokat. A közcélú földkészlet-gazdálkodás a kormány agrár-, vidék-, népesedési és szociálpolitika céljainak megvalósítását is elősegíti. A Nemzeti Földalap visszakerül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, ezzel megteremtjük a népesedési, demográfiai földprogram feltételeit. Elkészítjük az országleltárt, átvilágítjuk az állami termőföldvagyont, a haszonbérleti szerződéseket és a Natura 2000 programot. Lesz bőven dolga mindenkinek ezen a területen, a mérnököknek is!

(Mérnök Újság, 2010. július)