Az új földtörvénynek egyszerre kell összhangban lennie az Alaptörvénnyel, az Európai Unió joganyagával és azon birtokpolitikai céllal, hogy a magyar föld a helyben lakó magyar gazdák tulajdonában és használatában maradjon, és minden négyzetmétere művelve legyen – mondta a Demokratának Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter.
– Árvíz és belvíz sújtja az agráriumot; hány hektárt érint, és pénzben kifejezve mekkora az idei vízkár?
– Országszerte nagyjából kétszázezer hektárt borított el a víz, ennek fele szántó, fele legelő. Szerencsére a helyzet folyamatosan javul, a szárazabbra fordult időjárás nyomán a munkálatokban történt lemaradás jórészt behozható, a károk remélhetőleg ezáltal mérsékelhetők, s hogy ez forintban számolva végül milyen összeg lesz, azt csak később tudjuk megmondani. Fontos viszont, hogy az agrár-kárenyhítési rendszerbe belépő gazdák száma 2013-ban 28 ezerről 74 ezerre nőtt, tavaly 7,4 milliárd forintot fizettünk ki, és így az elszenvedett veszteségek nyolcvan százalékát meg tudtuk téríteni. A rendszer idén is működik, segítünk azoknak, akiket kár ért. Abban is bízom, hogy a méltányos átvételi árak is könnyebbséget jelentenek a gazdáknak.
– Ez jó hír, de a kiszámítható jövő fő feltétele a termelésbiztonság, amihez nemcsak kárenyhí-tési rendszer, hanem alapvető erőforrásként föld kell.
– Ezért vágtunk bele a Földet a gazdáknak! programba. Ez az állami tulajdonú területek hasznosítására irányul, nevéből következően azzal a céllal, hogy a föld az azt megművelő gazdálkodók megélhetését biztosítsa. Ezzel átalakulnak a települések határai, hiszen ahol eddig néhány nagy cég gazdálkodott, ott a jövőben családi gazdálkodók, őstermelők jutnak lehetőséghez. A programba a 2017. március 31-ig lejáró bérleti szerződésű földeket vonjuk be, ezeket fogjuk pályázati úton meghirdetni. Összesen 200 ezer hektárról van szó, ennek körülbelül fele a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezelésében van, a másik felét pedig a nemzeti parkok gondozzák. De további földeket is szeretnénk majd hasznosításba adni, például a Magyar Honvédség vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. területeit. A hirdetmények folyamatosan jelennek meg, év végéig kell elbírálni a pályázatokat, a feltételek megegyeznek az eddigi földhaszonbérleti pályázatok szabályrendszerével. Az eddig meghirdetett 65 ezerrel együtt ez mindösszesen már 265 ezer hektár, ami jelentős tételnek mondható.
Igaz, Magyarország összes termőterülete ötmillió 337 ezer hektár, de ebből csak 450 ezer van a magyar állam tulajdonában.
Elmondhatjuk tehát, hogy az állami földek több mint felét adjuk a gazdák használatába, és ezzel igyekszünk egészségesebb birtokszerkezetet kialakítani.
– Amennyiben?
– Jelenleg nagyjából fele-fele-arányban használják a magyar földet nagyüzemek és kisebb birtokok, ezt szeretnénk húsz-nyolcvanra változtatni az utóbbiak javára.
– Nem veszélyezteti a 2017 tavaszán lejáró bérleti jogokat jelenleg élvező agrárvállalkozások alkalmazottainak munkahelyeit a szóban forgó területek ilyen korai meghirdetése?
– Az ezzel kapcsolatos balliberális riogatás alaptalan. Az érintett földeken ma döntően nagyüzemi növénytermesztés folyik, ami köztudottan csekély élőmunka-igényű. A ma főleg gabonaféléket termő területek meghirdetésével, az állattartás megkövetelésével a jószágállomány növelésén túl épp az a célunk, hogy a jelenleginél jelentősen több munkahely jöjjön létre a mezőgazdaságban. A jelenlegi bérlők közül az állatállománnyal rendelkezők érvényesen pályázhatnak, főszabály szerint 1200 hektár területmaximumig. A szabad földpiacon egyébként magánszemélyektől is lehet területet bérelni, az alkalmazkodási időszak pedig 2017-ig elég hosszú az átálláshoz, így a pánikkeltés alaptalan. Ha netán valamely mai bérlő ilyen feltételek mellett sem tudja fenntartani az állattartó telepet, akkor azt az állam megvásárolja.
– Főleg Nyugat-Magyarországon viszont osztrák, holland és egyéb külföldi tulajdonosokról hallani, akik a meghosszabbított földmoratórium 2014. április 30-i lejárta után szeretnék hatályba léptetni a korábban megkötött zsebszerződéseket. Hogy állnak az efféle csalárd ügyletek felgön-gyölítésével?
– Örömmel mondhatom, hogy egyre gyorsuló ütemben halad, de további erőfeszítések szükségesek annak érdekében, hogy a földforgalmi törvény hatályba lépéséig, illetve a földmoratórium lejártáig minél szélesebb körben felderíthessük és felszámolhassuk az ilyen ügyleteket.
A bejelentéseket a minisztérium és az érintett egyéb szervek, a rendőrség, az ügyészségek és a kormányhivatalok is folyamatosan fogadják. Immár abban a helyzetben vagyunk, hogy konkrét eredményekről is beszámolhatunk a nyugati megyékben: több büntetőeljárás indult, és egyes esetekben az ügyészség előkészítette a keresetet a megállapodások semmisségének bírósági megállapítására.
A közeljövőben reményeink szerint már az új nemzeti agrárkamara közvetítésével is érkezhetnek jelzések az illetékesekhez, ami további lendületet adhat a küzdelemnek. Emellett a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a nemzeti parkok is folytatják a spekulatív földszerzések megelőzését szolgáló földvásárlásaikat, illetve kisajátításaikat. Küszöbön áll egy olyan törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztése is, amely egyszerűsíti a szerződések felderítését végző állami szervek tevékenységét, és felruházza őket a gördülékeny munkához szükséges többletjogosítványokkal. A tervek szerint ebben a javaslatban szerepelne többek között az ilyen szerződésekből fakadó követelések magyar bíróságok előtti érvényesíthetőségének kizárása is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a helyi földbizottságok ellenőrző szerepén és a hatósági engedélyek rendszerén keresztül az új földtörvény fog végleges megoldással szolgálni a problémára.
– Mikorra várható ennek elfogadása, és melyek a legfőbb módosítások a korábban beterjesztett, majd a napirendről levett változathoz képest?
– A jogszabály átdolgozott tervezete április végén, de legkésőbb május elején az Országgyűlés elé kerül, és reményem szerint a következő hónap közepére, végére elfogadja a Tisztelt Ház. Eget rengető változások nem várhatók az első változathoz képest, de igen sok módosító javaslat érkezett, ezekről még nem foglalt állást sem a kormány, sem a két kormánypárti frakció. Komoly vitát váltott ki a foglalkoztatási kötelezettség előírása, mivel ezt nehéz jogilag kellő pontossággal szabályozni, a mezőgazdaságban ugyanis gyakori az idénymunka és az alkalmi foglalkoztatás. A tulajdonolható, illetve haszonbérelhető föld felső területi határa is végső döntésre vár, a 300 hektáros alsó limit véglegesnek látszik, az 1200 hektár körüli maximum tekintetében is közel a megegyezés, az viszont még eldöntetlen kérdés, hogy a birtokplafon például a gazdálkodó szervezetek tagjainak tulajdonát képező területek bevonásával meghaladható lesz-e, és ha igen, akkor milyen jószágtartási kötelezettséggel és hol legyen az abszolút felső határ.
Ez a jelenleg hatályos szabályozás szerint 2500 hektár, az új földtörvényben ennél mindenképp kisebb terület fog szerepelni. Ugyancsak nyitott még, hogy a föld haszonbérleti díja államilag szabályozott legyen-e. Vannak olyan vélemények, melyek szerint ezt a szabad földpiacra kell bízni, mások keretek közé szorítanák ezt – ennek hogyanja tekintetében még nincs közmegegyezés, már csak azért sem, mert kérdéses, miképp korlátozható a földtulajdonosok azon joga, hogy polgári jogi szerződés keretében maguk állapodjanak meg a bérleti díjat illetően a föld használójával. Az új földtörvénynek egyszerre kell összhangban lennie az Alaptörvénnyel, az Európai Unió joganyagával és a magyar állam által kitűzött azon birtokpolitikai céllal, hogy a magyar föld a helyben lakó magyar gazdák tulajdonában és használatában maradjon, és minden négyzetméter legyen megművelve.
– Hol tart a mezőgazdasági üzemekről és a családi gazdaságokról szóló jogszabály megalkotá-sa, és melyek lesznek ennek fő irányelvei?
– Az üzemtörvény a földtörvényre épül, ez határozza meg, milyen gazdálkodóegységek jöhetnek létre, ezért csak előbbi elfogadása után lehet róla tárgyalni.
Konkrét jogszabálytervezet még nincs, remélhetőleg ez is elkészül még idén tavasszal, és elkezdődhet a társadalmi vita.
– Indulatok, kételyek, megválaszolatlan kérdések kísérték az integrált mezőgazdasági terme-lésszervezés Alaptörvénybe emelését tavaly decemberben, mivel tartalmi meghatározás nélkül került be a legfőbb jogi normák sorába. Milyen szempontokat akarnak érvényesíteni az erről szóló törvény megalkotásakor?
– Ez a jogszabály a földtörvényt és az üzemtörvényt követi majd, egyelőre nincs elkészült tervezet, így vitatkozni sem lehet róla. Az bizonyos, hogy a magyar mezőgazdaságban szükség van integrációra, termelésszervezésre, hiszen többek között a széttagoltság eredménye, hogy jelentős pozíciókat tudtak elfoglalni külföldi szereplők, míg egyes mai, integrátori szerepet is betöltő jogi személyek tönkrementek, és visszaszorult, szinte megszűnt a háztáji gazdálkodás. A szervezetlenség miatt hatalmas károk érték a termelőket, és ha azt akarjuk, hogy ebben a helyzetben érdemi változás következzen be, akkor az integrációkat újjá kell építenünk. Nagyon határozottan leszögeztük, hogy felfogásunk szerint az integráció csakis önkéntes és nonprofit lehet. Az elmúlt két és fél év alapvetően konszolidációval telt, a magyar mezőgazdaság majdnem minden ágazata válságban vagy legalábbis nagyon nehéz helyzetben volt, főképp a belső szervezetlenség miatt. Az egyenetlen színvonalú, kissé esetleges szakképzés is hagyott kívánnivalókat maga után, többek között a szociálliberális időszak folyamatos forráskivonásai miatt, ezért a Darányi Ignác-tervben megfogalmazottak szerint 2013. szeptember 1-jétől az agrár szakképzés felügyelete és irányítása, valamint az intézményhálózat, így a már meglévő tizennyolc mellett negyvenhat további szakképző iskola a Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásába kerül. Ezek az ország teljes területét lefedik. Olyan képzési anyagot állítunk össze, mely gyakorlati szempontból közelíti meg a szükséges ismereteket, akár családi vállalkozások utánpótlásáról, akár társas vállalkozásokról van szó. Az önellátás, a háztáji gazdálkodás, a piacra termelés, a kézműves élelmiszer készítése is része lesz a tananyagnak. A képzéshez megfelelő mintagazdaságok is szükségesek, ezeket is létre fogjuk hozni, összekapcsolva az agrárkutatással és az agrárdiplomáciával. Első lépésként hamarosan a földtörvény rendezi majd az alapokat, utána következik a családi gazdálkodók helyzetbe hozása az üzemtörvény segítségével. Ugyanezen cél érdekében több kedvezményt, nagyobb mozgásteret kell biztosítani az adórendszerben az őstermelőknek és a családi gazdaságoknak.
Ezen a termelési szinten a legtöbb a kockázat, ki van téve az időjárás, a táji-környezeti sajátos-ságok, a piaci viszonyok befolyásoló tényezőinek. Ezért az államnak biztosítani kell azon támoga-tásokat, melyeket más ágazatok szereplői különböző formákban megkapnak. Ha ezek a gazdálko-dóegységek növekedési pályára tudnak állni, akkor a mezőgazdaság valóban ismét Magyarország húzóágazata és önállóságának záloga lesz.
(Demokrata, Ágoston Balázs, 2013. április 24.)
