Egy időre, Kóka János égisze alatt különösen, a hazai nagyberuházások finanszírozását előszeretettel végezték PPP (Public Private Partnership) konstrukcióban. A 20-25 évre kötött, és még 2010 tavaszán is sorozatban engedélyezett szerződések jelentős terhet róttak a mindenkori kormányokra. A fejlesztési minisztériumban külön államtitkárság foglalkozik a 2003 és 2010 közötti PPP szerződések felülvizsgálatával. Vezetőjük Hegmanné Nemes Sára, őt kérdeztük a felülvizsgálat eddigi eredményeiről.

hvg.hu.: A PPP konstrukció tényleg egyértelműen hátrányos volt?

Hegmanné Nemes Sára: Kezdjük azzal, hogy a PPP konstrukció, bár nyugaton jól ismert, a legdrágább finanszírozási formák egyike. Akkor alkalmazzák, ha az államnak nincs pénze egy beruházásra, ugyanakkor nem akar rá hitelt felvenni, nem akarja növelni az államadósságot.

Az állam nemcsak a finanszírozást fizeti húsz-huszonöt éven át, fix összegű részletekben, de az üzemeltetést is. A szakmai befektető és a finanszírozó magánbank is jelentős kockázatot visel, de ezt is "beárazza" a megrendelő államnak, mely a háromszorosát is törleszti annak az összegnek, mint amennyibe a beruházás kerül.

Nyugaton elsősorban kikötők, autópályák, repülőterek épültek PPP-ben. Magyarországon az állam még a beruházás forrásául szolgáló devizakölcsön árfolyamkockázatát is magára vállalta, vagyis a PPP nálunk még sokkal drágább volt, mint másutt. Ráadásul nálunk az állam anélkül kötelezte el magát, hogy meggyőződött volna: jogos társadalmi igény van a beruházásra. Így épültek kollégiumi férőhelyek nagy számban vidéki főiskolákon, irreálisan magas hallgatói létszámmal kalkulálva. Volt, ahol hatmilliárdért építettek campust, melynek épületei most, hogy jóval kevesebb a hallgató, mint az előző években, jórészt üresen tátonganak. Ezeknek a vadonatúj kollégiumoknak még a fenntartása is kérdésessé vált az utóbbi időben. Feltűnő, hogy a Pécsre vezető, de a nemzetközi forgalomhoz a határon nem kapcsolódó, műtárgyakkal teli M6-os kihasználtsága rendkívül rossz, kevés jármű közlekedik rajta.

hvg.hu: Felsorolna néhány leállított beruházást?

H.N.S.: Közel száz kötelezettségvállalást elemzünk, előnyben részesítve az azonnali döntést igénylő, folyamatban lévő ügyeket. Elsőként persze azokat, ahol a legnagyobb összegekről van szó. Vizsgáljuk az M5-ös és az M6-os beruházásait. Már befejeztük a Pécsre vezető M6-os második szakaszának elemzését, azt, amelyet ideiglenes forgalomba helyezési engedéllyel adtak át, és májusban már beszakadt egy vízalámosás miatt. Ötvenhat felsőoktatási projektet és harmincnégy sportberuházást vizsgálunk. Közülük számos olyan van, melyeket még az előző kormány utolsó napjaiban, heteiben indítottak el. A nemzeti kiválóságok kollégiumának építését még tavaly nyáron leállítottuk. PPP-projektként nem indul el az Iparművészeti Főiskola campusának építése. Ha az oktatási tárca továbbra is fontosnak tartja a beruházást, igyekszünk más forrásokat találni hozzá. Hasonló a helyzet a SOTE és az óbudai egyetem kollégium-építkezéseivel.

hvg.hu: Mondana néhány példát a PPP-vel való állítólagos trükközésre?

H.N.S.: A hazai PPP beruházásokra folyósított összegek nagyobb részét - az állami kockázatvállalás mértéke miatt - szerepeltetni kellett volna a költségvetésben és így részét képezték volna az államadósságnak. Két konkrét példát említek: a tiszalöki és a szombathelyi új börtönöket. Az egyikben száz százalékos volt a banki finanszírozás, a másikban kilencven százalékos. Vagyis a magánbefektető szinte semmit sem kockáztatott, a finanszírozás költségeit átterhelte az államra. Hogy kihagyják e projecteket a költségvetésből, olyan konstrukciót hoztak létre, melyben nincs tisztázva, kinek a tulajdonába kerülnek a börtönök húsz év múlva. Más esetben viszont, például a Művészetek Palotája (MÜPA) beruházásánál az állami kockázat miatt a beruházási költségeket mégis szerepeltetni kellett 2005-ben és 2006-ban az államháztartási hiány tételei között.

A teljes interjút itt érheti el!

(hvg.hu)