A szaktárca a hónapokban vizsgálja az állam elmúlt évek privatizációs gyakorlatát
A nap vendége: Hegmanné Nemes Sára
Gazdasági Rádió 2012.05.21.

Mv: Köszöntöm a hallgatókat, Szilvay Balázs vagyok, a nap vendége pedig Hegmanné Nemes Sára, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyonpolitikáért felelős államtitkára, kezét csókolom.

Hegmanné Nemes Sára, államtitkár, NFM: Jó napot kívánok.

Mv: Strómanok a privatizációban - pár napja ezzel a címmel jelent meg cikk az egyik napilapban annak kapcsán, hogy a szaktárca épp ezekben a hónapokban vizsgálja az állam elmúlt két évtizedes privatizációs gyakorlatát. És a lap önre illetve a tárcára hivatkozva arra a megállapításra jut, hogy a magánosítók nem ritkán strómancégeken keresztül szerezték meg az állami illetve önkormányzati vagyont. Milyen példák alapján jutottak erre a következtetésre?

Hegmanné Nemes Sára: Nos, a mi feladatunk egy országgyűlési határozat alapján, amelyet a tavalyi évben hozott az Országgyűlés az, hogy körülbelül az elmúlt húsz év, tehát 1990. évtől kezdődően vizsgáljuk meg az állami és önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek privatizációját illetve a vagyonelemek privatizációját, különös tekintettel a privatizációval kapcsolatos környezetvédelmi, környezetbiztonsági és egyéb kötelezettségekre vonatkozóan. Ugye maga a feladat kétfelé vált: egyrészt az állami vagyonprivatizációnak vizsgálata, illetve az önkormányzati vagyon privatizációjának vizsgálatára, tehát javaslatok és lehetőségeknek a vizsgálata azért, hogy nézzük meg, hogy az önkormányzati privatizáció kapcsán melyek azok a területek, ahol érdemes mélységébe menni a vizsgálatoknak.

Mv: Tehát ahol még adott esetben megvan a cég, felelősségre lehet vonni, még nyomon követhető a folyamat.

Hegmanné Nemes Sára: Pontosan, így van. Az állami vagyon privatizációja kapcsán valóban az volt az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a gazdálkodó szervezetek, tehát a gazdasági társaság privatizációja esetén azok, amelyek környezetvédelmi és egyéb kötelezettségekkel vállaltan vették meg ezt a céget, azokat teljesítették-e. Ennek egyébként egy szomorú apropója volt a tavalyi évben, mindenki tudja, a MAL vörösiszap-katasztrófája, amelynek kapcsán például a teljes alumíniumipar privatizációja és annak az ellenőrzése is szóba került, pont amiatt, hogy ezek a cégek megtették-e, elvégezték-e azokat a környezetvédelmi feladatokat, fejlesztéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ne történjen ilyen katasztrófa.

Mv: Itt már lehet ítéletet mondani?

Hegmanné Nemes Sára: Ebben az esetben, mivel ez egy nagyon súlyos probléma s egy nagyon súlyos kérdéseket felvető terület, itt a KEHI, tehát a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal az, aki vizsgálja a teljes alumíniumipar privatizációját, tehát ehhez mi csak adatokat gyűjtünk és adatokat szolgáltatunk. Illetve azokon a területeken, ahol más irányú vizsgálat folyik, például országgyűlési, parlamenti vizsgálóbizottság volt a cukoripar privatizációjára, jelenleg a Malév Airport privatizációját vizsgálják, ott szintén mi adatokat szolgáltatunk és közreműködünk ezekben a vizsgálatokban. De ezt nyilván különvettük, hiszen ezt már valaki vizsgálja, tehát ezeket a területeket majd csak kisegítőként fogjuk a végén értékelni. Az egy számunkra meglepő dolog volt egyébként amikor elindultak a vizsgálatok, hogy kiindulási alapként szerettünk volna valamilyen nagy, átfogó stratégiai elemzést vagy vizsgálatot találni az Állami Számvevőszék oldaláról akár, aki az elmúlt időszak, mondjuk tíz év, 15 év, de bármilyen időszak privatizációját vizsgálta - de sajnos nem találtunk ilyet, és ez számunkra rendkívül meglepő volt.

Mv: Merthogy az ÁSZ átfogó vizsgálatot az elmúlt 10-15-20 évre vonatkozóan nem végzett, inkább csak egyedi esetekben vizsgálódott?

Hegmanné Nemes Sára: Pontosan, egyedi vizsgálatokat végzett, adott esetben egy-egy önkormányzat vizsgálata kapcsán vagy egy-egy cég vizsgálata vagy egy-egy ágazatnak egy-egy területe kapcsán vizsgált.

Mv: Feladata lett volna?

Hegmanné Nemes Sára: Az ÁSZ ugye a saját ellenőrzési tervét saját maga szabja meg, az egy más kérdés, hogy akár az ÁSZ kutatóintézete a tanulságok, következtetések levonása okán én úgy gondolom érdemes lett volna vizsgálni a privatizációt átfogóan is, hiszen azért azt mindenki látja, hogy például a magyar élelmiszeripar privatizációja hova vezetett. A cukoripar privatizációja kapcsán gyakorlatilag a föld színével tették egyenlővé Magyarországon a cukorgyárakat.

Mv: Feldolgozóipar nemkülönben.

Hegmanné Nemes Sára: Feldolgozóipar valóban, vagy külföldi kézben van vagy szinte teljesen tönkrement, tehát gyakorlatilag volnának olyan tanulságok, olyan következmények, következtetések, amelyekkel érdemes lenne foglalkozni. Az maga a vizsgálatok kapcsán természetesen fő szempont, hogy abban az esetben, ha egy nagyobb területet vizsgálunk vagy egy ágazatnak a privatizációját, hogy megnézzük azt, hogy milyen módon lehet akár polgárjogi, akár büntetőjogi következményeket illetve annak a végrehajtását eszközölni. Magyarán hogyha már a cég 15 éve nincs és eltűnt, legfeljebb egy ejnye-bejnyét tudunk elmondani az anyagokban, hiszen már semmilyen más mozgásterünk nincs.

Mv: Illetve ahol még jogutódként működik a cég, ott nyilván lehet érdeket érvényesíteni vagy kártérítést érvényesíteni. Maradjunk még mindig azért a strómanoknál és az állami vagyon privatizációjánál: tud-e esetleg konkrétumokat mondani, vannak-e olyan ügyek, amelyek már azért nyilvánosságra hozhatóak?

Hegmanné Nemes Sára: Ágazatokat vizsgálunk első körben és ágazatokon belül megnéztünk feldolgozóipari cégeket, néztünk nagy privatizációs ingatlanokat, amelyek gyakorlatilag az elmúlt húsz évben értékesítésre kerülhettek. Amelyről beszélünk strómancégek, ez minden esetben azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy nyilvános pályázat útján adott esetben valaki megnyerte a privatizációt, megkapta a céget, megkapta az ingatlant, és miután végigmegyünk az egész folyamaton, néhány éven belül egy-egy meghatározott körnél landol adott esetben az az ingatlan.

Mv: Kevés számú ilyen körnél? Tehát jellemző, hogy ezek valamilyen érdekcsoportot képeztek volna?

Hegmanné Nemes Sára: Igen, tehát nevek nélkül azért azt elmondható, ... hogy egyébként korábban ismert, nagy, bedőlt vagy felszámolás alá került nagyvállakozókhoz is adott esetben eljutott ez a szál, amely azt jelenti, hogy nyilván az a tőkeerős vállalkozói réteg, aki ezt meg tudta szerezni, vagy ne adj Isten a kapcsolatai révén bankhitelt tudott hozzá szerezni, mert ez se volt mindegy, vagy pedig egy olyan pozícióban volt, hogy az MRP, tehát a Munkavállalói Résztulajdonos Program mögé bújva előbb-utóbb a munkavállalóktól a ... is megszerezve ő lett a tulajdonos, gyakorlatilag ahhoz mindig kellett politikai kapcsolat, politikai tőke is. Itt nyilván az előző kormánypárt az jelentős helyzetelőnyben volt ebben.

Mv: Nem szép szó a stróman, de talán önmagában ez még nem jelent gondot abban az esetben, hogyha a végállomás, aki megszerzi ezeket az állami vagyontárgyakat, utána teljesíti azt a közérdekű feladatot, amit cserébe elvárt volna az állam. És ha jól tudom, inkább itt jelentkeztek problémák, ez az, ami gond, ez az, ami felvetheti adott esetben a felelőtlen állami vagyongazdálkodás problémáját is.

Hegmanné Nemes Sára: Így van, egyrészt a privatizáció körülményei, tehát hogy az az ár, amit megfizetett érte, az megfelelő-e. Tehát gyakorlatilag megfizette-e azt az állami vagyonért, azt az értéket, amely jogosan akkor elvárható lett volna. A másik az a kötelezettségvállalás kérdése, ami nagyon fontos. Ebben az esetben a mi feladatunk az, hogy megvizsgáljuk azokat a dokumentumokat, amellyel lejelentette az MNV Zrt., a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., vagy jogelődjei, itt a korábban volt APV, KVI felé, hogy teljesítette ezeket a feladatokat. Abban az esetben, ha azt látjuk, hogy nincsenek ilyen dokumentumok, vagy beküldte, de senki nem ellenőrizte, és egyébként van kin számon kérni ezt a feladatot, akkor természetesen a vizsgálatokat tovább folytatjuk. Nagyon fontos az, hogyha például környezetvédelmi kötelezettségről volt szó, akkor a környezetvédelmi hatóságot vonjuk be, és írunk nekik levelet, hogy valóban ez az adott cég megtette azokat a kötelezettségeit, vagy amikor valaki ellenőrizte három éve, az valóban igaz lehetett-e, tehát tényleg valaki leigazolta azt, hogy elvégezte ezeket a feladatokat, hiszen ezekre a MAL Zrt. esetében nyilván komoly kérdéseket vetett ez fel.

Mv: Uram bocsát kérte-e, hogy teljesüljenek ezek a szerződésben vállalt kötelezettségek, mert az egy dolog, hogy valaki vállal valamit a szerződésben, és az megint egy másik kérdés, hogy utána ezt valaki számon kéri-e rajta, mert ha nem kéri számon, akkor az nem csak a magáncégnek a felelősségét, hanem az állam felelősségét is felveti.

Hegmanné Nemes Sára: Pontosan, tehát sajnálatos módon azt tapasztaltuk, hogy sok esetben nem látjuk a folyamatban azokat a dokumentumokat, hogy valaki számon kérte volna ezt, vagy hogy egyébként egyáltalán lejelentette valaki a teljesítést, akkor azt valaki leellenőrizte volna. De ahogy mondtam, ebben az esetben, ha a szerződésbe nincs beleírva, hogy milyen jogkövetkezményei vannak, és már meg sincs a cég, akkor nagyon nehéz lesz egyébként ezeket érvényesíteni, de tanulságképpen mindenképpen nagyon fontos. És hát vannak még élő cégek, akik esetében viszont ezt következetesen végre kell hajtani, és el kell számoltatni őket azzal, hogy nem csak a környezetvédelmi, hanem a természetvédelmi, a kulturális örökség védelmi kötelezettségeit, vagy ami nagyon fontos a foglalkoztatási kötelezettségeit, ha volt ilyen neki, azokat teljesítette és folyamatosan teljesíti-e.

Mv: Úgy tudom, hogy néhány hét múlva kerül ez az Országgyűlés elé ez a jelentés, ha úgy tetszik.

Hegmanné Nemes Sára: Így van.

Mv: Hány ügy került a látókörükbe, amiben vizsgálódtak és amiben azt látták, hogy lépni kell?

Hegmanné Nemes Sára: Az MNV Zrt. és jogelődjei által nyilvántartott szerződésállomány egy olyan húszezres nagyságrendű szerződésállomány, amely a teljes ágazatot, tehát a privatizációs ágazatot felöleli. Ennek kapcsán azért jelentősen szűkítettük a kört, hiszen nagyon sok előprivatizációs szerződés volt, kis cégeknek a privatizációja, és a végén gyakorlatilag egy olyan száz céget jelöltünk ki, száz területet, amelynek a privatizációját meg kell nézni, és azon belül 15-20 az, amelyet komolyabban, tehát teljes szerződésállományát vizsgálva elindítottuk megnézni. Ez azt is jelenti egyébként, hogy korábban elmondtuk, hogy időt kérünk még a parlamenttől ahhoz, hogy további mélységében és még több szerződést meg tudjunk vizsgálni, hiszen óriási adatmennyiségről van szó, és még a helyszíni vizsgálatok nagyon sok esetben meg sem tudtak kezdődni.

Mv: Tehát akkor egyelőre tíz egynehány cégről...

Hegmanné Nemes Sára: 15-25 között van azoknak a száma, akiket teljes szerződésállományában vizsgálunk, de ahogy mondtam...

Mv: És hiányosságot tártak föl, azt is lehet mondani.

Hegmanné Nemes Sára: Hiányosságot elsősorban a dokumentumokban találtunk, ha megvannak egyáltalán, nyilván az alapszerződések általában megvannak, a teljesítéssel kapcsolatban vannak jelentős hiányosságok. Ezek a területek, amelyre ez a 15-25 közötti cégeknél még azt, hogy konkrétan melynek mi lesz a következménye, arról nem tudok előzetesen még mondani konkrét dolgokat, de az már látszik, hogy a legtöbb esetben nem volt kellően alapos, és kellően utóellenőrzött a privatizáció.

Mv: Bevétele, bírsága adott esetben ebből származhat majd az államnak, tehát lehetnek olyan területek, olyan szerződések, ahol már az utólagos teljesítésnek nincs értelme, ugyanakkor valamilyen büntetést nyilvánvalóan ki kell szabni, vagy ki lehet szabni.

Hegmanné Nemes Sára: Természetesen, hiszen ahol nem teljesítik a környezetvédelmi kötelezettségeit, ott egyébként bírság is kiszabható, tehát ezen esetekben a szerződés alapján mindenképpen lehet bevételt érvényesíteni. Ha ingatlanprivatizációról van szó, azért sajnos ha már nagyon régi az a privatizáció, akkor elévült, tehát gyakorlatilag itt már komolyabb jogérvényesítésre nincs lehetőség, viszont ahogy mondtam, mindenképpen a következtetések levonására és a megfelelő irány meghatározására nagyon fontos lehet az, illetve hát az is a feladat a parlamenti döntés alapján, hogy tegyünk javaslatot, adott esetben a privatizáció eljárásának szigorítására, változtatására, azért, hogy jobb legyen. De azt elmondhatom, hogy a nemzeti vagyontörvény tárgyalása kapcsán azért az kimondatott, hogy Magyarországon a privatizáció, tehát a társaságok rendszer szintű értékesítése befejeződött, megszűnt, tehát ilyen már nincs.

Mv: Tehát akkor a jövőre lehet tanulságot levonni, de valószínűleg nagyon nem kell majd érvényesíteni.

Hegmanné Nemes Sára: Az állami vagyon esetében semmiképpen, természetesen az önkormányzati vagyon esetében egy más típusú vizsgálatra is szükség van. A probléma az önkormányzati vagyonnál, hogyha át tudunk erre térni, az, hogy ott az adathalmaz is más, és az adatszerzés is sokkal nehezebb, mint az MNV Zrt.-nél, illetve a jogelődjénél meglévő adathalmaz.

Mv: Így van, a közelmúltban küldték ki azt a kérdést az önkormányzatoknak, amely úgy szólt, hogy milyen vagyontárgyakat privatizált a helyhatóság az utóbbi időben. Erre milyen válaszok érkeztek? Ez is beszédes lehet.

Hegmanné Nemes Sára: Nagyon érdekes, hogy a legtöbb önkormányzat nemleges választ, elutasító választ adott, holott ugye a Belügyminisztérium bevonásával kértünk adatszolgáltatást, illetve nagyon sok esetben azt a választ kaptuk, hogy egyébként a privatizáció semmilyen kötelezettséggel nem jár, tehát sem környezetvédelmi, sem foglalkoztatási és egyéb kötelezettsége nincs a privatizáló magánszervezetnek, vagy magáncégnek. Ezt mi úgy gondoljuk, tehát ezt minden magyar állampolgár tudja, hogy ez nem lehet igaz.

Mv: Felér egy beismerő vallomással, hogy nem kértek a földterületért, vagy a jogért semmit.

Hegmanné Nemes Sára: Hát általában így van, hogy egyéb kötelezettségeket nem változtat a céggel, az önkormányzati privatizáció kapcsán, ahogy mondtam, átfogó adatállomány nincs, tehát ugye maguk az önkormányzatok azok, akik nyilvántartják ezeket. A gazdasági társaságok esetében már látjuk előre, hogy természetesen a közműcégek privatizációja mindenképpen megéri azt a mélyebb vizsgálatot, amely hogyha csak az elmúlt néhány év, vagy néhány hónap fővárosi privatizációs kérdéseit, tárgyalását hallotta, látta valaki, látja, hogy nagyon fontos, hogy a közműcégek privatizációját megvizsgáljuk, akkor is, ha adott esetben már nem lehet a privatizáció  kapcsán jogot érvényesíteni, de mindenképpen a jövőre nézve fontos. Az ingatlanok esetében a legjellemzőbb privatizáció az önkormányzatoknál nyilván egyrészt lakás, önkormányzati lakásállomány értékesítése volt, amely szintén rendszerszintű vizsgálatot igényelhet adott esetben, illetve hát vannak a különböző ipariparkokhoz és egyéb fejlesztésekhez indított privatizációk az önkormányzatok oldaláról, amelyek azért én úgy gondolom, hogy jó részt szabályosan történtek, tehát szakértők által, nyilvános pályázat útján. 

Mv: Önkormányzatot is lehet majd adott esetben felelősségre vonni egy-egy ilyen káros privatizáció kapcsán?

Hegmanné Nemes Sára: Önkormányzatok esetében más a kérdés, hiszen egy testületet kellene felelősségre vonni.

Mv: Így van, ezért kérdezem.

Hegmanné Nemes Sára: Adott esetben nyilván testületi hatáskört jelent, azt hogy a jogérvényesítés meg visszamenőleg 15 évre, hogy történhet, én azt már úgy gondolom, hogy sok esély nincs rá, de természetesen, ha a szerződésből következően lehet bármilyen pénzt, jogot visszaszerezni az önkormányzat számára, hiszen itt nem az állam, az önkormányzat számára történik, azt mindenképpen meg kell lépni.

Mv: Államtitkár asszony említette, hogy gyakorlatilag lezárult a vagyoni alapú privatizáció időszaka. Mi indokolta egy ilyen átfogó vizsgálatnak a kezdeményezését, megvalósítását, pont akkor, amikor már picit lehet azt mondani, hogy eső után köpönyeg, és legfeljebb már csak kármentésről beszélhetünk, hogyha valami hiányosságot sikerül is feltárni.

Hegmanné Nemes Sára: Én úgy gondolom, hogy az az előző kormány hibája is, hogy nem történtek komolyabb ellenőrzések, és egy átfogó vizsgálat a privatizációs szerződésekkel kapcsolatban, viszont amikor a Fidesz kormány 2010-ben munkába kezdett, akkor mi a nemzeti vagyon oldaláról nagyon sok elrontott, rossz privatizációval találkoztunk, és a rossz privatizációnak a következményeivel.

Mv: Hát megéltük ugye itt az elmúlt évben a PPP-programok felülvizsgálatát,  és azt hogy az mennyire káros volt a magyar államnak, az adófizetőknek.

Hegmanné Nemes Sára: így van, így van. Ez mondjuk nem a privatizáció, hanem az állami vagyonnak egy más típusú elköltése volt.

Mv: Igen, igen.

Hegmanné Nemes Sára: Az egyik legdrágább elköltése, de ahogy mondtam, nagyon sok olyan cég, a parlament és a kormány látókörébe került, amely a privatizációból adódóan, illetve onnatól eredeztetően súlyos problémákat vetett fel, legyen ez a MAL, ahol azért, ahogy tudjuk, azért halálos áldozatokkal is járt az a problémahalmaz, amelynek nem tudjuk, hogy a privatizáció, illetve az abból eredő kötelezettségek nem teljesítésének milyen oka volt. Tehát erre most folynak a vizsgálatok, de azt hogy a Malév privatizációja hogy történt, ez mennyiben járult hozzá ahhoz a problémához, amely jelenleg ugye a csődeljárással végződött, vagy például a Budapest Airport privatizációja, illetve nem is privatizációja igazán, hanem ugye a vagyonkezelési szerződése 75 évre hogy történt. Ezeknek a káros, anyagi és politikai és nemzetgazdasági következményeivel sajnos nekünk kell szembenézni, és nekünk kell foglalkozni vele. A közműcégek egy újabb terület, hiszen a közműszolgáltató cégek, például a vízmű cégek kapcsán is nagyon sok kérdés felvetődött, ugye tudunk olyan önkormányzatról, aki hatalmas harcok árán visszaszerezte a közműcégét, hiszen azt látjuk, hogy az hogy privatizálva lettek például a közműszolgáltatók, az nagyon sok esetben sem a szolgáltatás színvonalában, és különös az árban nem hozott jót a lakosságnak, ezért fontos az, hogy az államnak mindenképpen ráhatása legyen ezekre a közműszolgáltató cégekre.

Mv: Az elmúlt húsz percben kis érvet kaptunk amellett, hogy miért terjedt el a magyar államról, az a képzet, az a szlogen, hogy az állam mindig rossz tulajdonos, de hogy mitől válhat jó tulajdonossá, arról a hírek után fogok beszélgetni Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonnyal.

Mv: A folytatásban is köszöntöm önöket, Szilvay Balázs vagyok. A nap vendége pedig Hegmanné Nemes Sára, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyonpolitikáért felelős államtitkára. Ön azt mondta egy tavaly októberi konferencián, hogy az állam politikai vállalkozó. Ezért a hagyományos üzleti logikát olykor felülíró társadalmi és egyéb szempontokra is tekintettel kell lenni.
A kormány arra törekszik, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű ágazatokban és vállalatokban helyreállítsa és megerősítse az állam tulajdonosi szerepét.
De vajon tulajdonosi szempontból tényleg milyen a jó állam, hogyan gazdálkodik a saját vagyonával?

Hegmanné Nemes Sára, államtitkár, NFM: Én úgy gondolom - és vállalva a korábbi beszédem szavait -, nagyon fontos azt látni, hogy az állam az egy speciális tulajdonos.
Amely sosem tévesztheti szem elől azt, hogy neki milyen kötelező feladatai vannak. És ezen feladatok ellátásához kötelező neki cégeket üzemeltetni, cégeket működtetni. Ugye a privatizációról beszéltünk korábban - azt azért látni kell, hogy amikor az állami cégek nagy rendszerét látjuk, azt látjuk, hogy gyakorlatilag szinte a maradékelv érvényesül a privatizáció kapcsán.
Mert mi is maradt meg az államnál? A tartósan veszteséges cégek, amelyek tevékenységükből adódóan azok - például a közösségi közlekedést érintő cégek.
Vagy azok a cégek, amelyek már még ingatlanvagyonában sem érte meg bárkinek megvenni, vagy privatizálni. A non-profit cégek, akik olyan foglalkoztató cégek, olyan szolgáltató cégek, amelyek szintén nyereséget nem termelnek.

Mv: Nem termelnek igazán hasznot.

Hegmanné Nemes Sára: Pontosan. És hát egy-két szerencsés esetben - például ugye nyilván a Fejlesztési Bank esetében, vagy például a Villamos Művek esetében, még a Magyar Posta, Szerencsejáték Zrt. - még sikerült megőrizni azt a vagyont, amely adott esetben nyereséget is termelhet.
De nagyrendszer szinten nyilván a jól termelő, nyereséget termelő állami cégeket privatizálták. Ezzel együtt az állam természetesen arra törekszik, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt területeken nyereséges cégeket hozzon létre, nyereséges cégeket szerezzen és indítson újra.
Ennek jó példája a Rába, amelynek kapcsán ugye az államnak sikerült többségi tulajdont szereznie. De például a Magyar Posta esetében - ahol készülünk arra, hogy posta liberalizációja fog megtörténni - készülünk arra, hogy versenyképes állami cég legyen és maradjon is a Magyar Posta.

Mv: Hát mint ahogy például a negyedik mobilszolgáltató-tenderben is komolyan részt vett...

Hegmanné Nemes Sára: Így van, így van.

Mv: ...és abban komoly tulajdonrésze lesz. De említhetjük - hogyha már az állam vállalkozói szerepét vesszük elő, akkor például - a MOL-ban való fokozottabb tulajdonszerzése is szintén egy nagyon fontos lépés volt az elmúlt egy esztendő folyamán.

Hegmanné Nemes Sára: Így van, pontosan, tehát a MOL is egy, nyilván az energiaágazat egyik legfontosabb - hiszen Magyarország energiafüggősége rendkívül nagy, ezt mindenki tudja.
Ezért fontos az, hogy egyébként a MOL-ban - természetesen ugye a jogszabályok alapján nem lehet meghatározó befolyása az államnak, de - legyen mindenképp meghatározó részesedése, vagy legalábbis szignifikáns részesedése a MOL-ban.
De a MOL mellett akit szeretnék az energiaágazatban megerősíteni, és folyamatosan ezen dolgozunk, az a Villamos Művek Rt. Zrt., amelynek kapcsán természetesen egy közép-európai erős cégek szeretnénk megtartani.
És még inkább felerősíteni.

Mv: Van-e olyan ágazat, olyan cég, amelyben még döntő tulajdonrészt szeretne szerezni a magyar állam?

Hegmanné Nemes Sára: Ugye azok a tulajdonlások, amelyeket az utóbbi időben szerzett meg az állam, az egyrészt egy szerencsés helyzet is volt, hiszen Rába-részvénnyel eleve rendelkezett például a Nyugdíjalap, tehát ennek kapcsán ugye sikerült egy kisebb részhez hozzájutni.
Vagy MOL-részvényhez. És ehhez tudott kiegészítésül venni az állam.
A negyedik mobilszolgáltató az ugye új alapítású cég volt gyakorlatilag. Tehát én úgy gondolom, hogy jelenleg az energiaipar területén már elég erősek vagyunk, tehát ezeket a cégeket kell felfejleszteni. Illetve olyan termelő iparágakat kellene még megszereznünk vagy iparágak területén cégeket felerősítenünk, amely gyakorlatilag a hazai ellátást segítené és szolgálná ki.
És megint csak visszakanyarodok a Rábára, hiszen a Rába jövője az egyébként egy, mondjuk Magyarország közösségi közlekedés jövője is lehet, és annak alátámasztásául szolgálhat.

Mv: Vannak-e olyan területek, ahol például a magántőke bevonása az indokolt lehet? És itt most szándékosan nem PPP-programról beszélünk, hisz arról ugye megállapítást nyert az elmúlt időszakban, hogy egy meglehetősen káros privatizációs, illetve fejlesztési, vagyonfejlesztési forma volt.
De bizonyos tekintetben, bizonyos esetekben azért igenis jól jöhet az, hogyha a magántőkét sikerül megmozgatni és esetleg olyan beruházásokat megvalósítani, ami önerőből nem lenne ereje, felkészültsége az államnak.
Vannak-e ilyen területek esetleg? Vagy a PPP-t azt úgy, ahogy volt, száműzték?

Hegmanné Nemes Sára: Ugye a PPP magyarországi megvalósítása rendkívül speciális, tehát ugye a nemzetközi gyakorlat a PPP-t egy jó bevonási formának tekintette addig, amíg Magyarországon azért egy rendkívül drága, rendkívül nem költséghatékony típusa lett a beruházásoknak.
És miért is? - azért, mert ugye a magántőke bevonása - ahogy jól mondta -, az nem történt meg. Ugyanis ezek a PPP-konstrukciók jórészt 90-100 százalékos banki hitelből történtek meg. Amellyel gyakorlatilag csak az államadósságot elfedve és a magánbefektető által felvéve a hitelt vállalta az állam be a teljes beruházás költségét.
A vállalkozó hasznával együtt, a bank hasznával együtt.

Mv: Tehát magyarán a teljes felelősség az államot terhelte és minden kockázat.

Hegmanné Nemes Sára: Így van, a teljes pénzügyi felelősség és gyakorlatilag a teljes pénzügyi kockázat - például az árfolyamkockázat, ami most rendkívül előnytelen. És ezért van az, hogy például önkormányzatok esetében és úgynevezett önhibáján kívül működési forráshiányos önkormányzatok esetében fuldokolnak ebben a kötelezettségvállalásban az önkormányzatok.
És gyakorlatilag napról-napra élve nem tudják fizetni ezeket a kötelezettségeiket. De mondhatnám a vidéki főiskolákat is, akik szintén ugyanebbe a helyzetbe kényszerítve gyakorlatilag már a fizetőképesség határára kerültek.
Tehát ezeket a típusú konstrukciókat mindenképpen elvetettük és újra nem szeretnénk nyitni. A másik dolog az, hogy a nemzeti vagyontörvény kapcsán - amely kétharmados, úgynevezett sarkalatos törvény - vannak olyan alapvető nemzeti vagyonelemek, vagyontárgyak, amelyre azt mondtuk, hogy nem lehet privatizálni.
Sőt, még vagyonkezelésbe sem lehet adni magántőkének, magánbefektetőnek. Tehát bérbe veheti pénzért, koncesszióba veheti pénzért - tehát hogyha rendesen megfizeti -, de az még egyszer, hogy valaki ingyen, jelképes összegért megkapjon, használjon állami vagyont, ez nem történhet meg.

Mv: Mondjunk erre egy-két példát, melyek azok a vagyonelemek, amelyeket, amelyek soha nem kerülhetnek magánkézbe!

Hegmanné Nemes Sára: Például a vasutak, adott esetben.
Van egy olyan kiemelt köre a vagyonelemknek, amelyek - például a gazdasági társaságok esetében -, amelyeket nem lehet privatizálni, tehát megvan határozva az üzletrész nagysága: Villamos Művek, Fejlesztési Bank, ahol szintén a nemzeti vagyontörvény azt mondja, hogy csak kétharmados többséggel lehet megengedni, ami egy nagyon nehéz lenne egyébként, tehát parlamenti kétharmaddal lehetne megengedni a privatizációját.
De repülőterek például, amelyek esetében azt mondjuk, hogy privatizálni nem lehet, vagyonkezelésbe adni nem lehet, a koncesszióba adni lehet - mit jelent az? - hogy fizesse még érte azt a díjat, amit használ, és abban az esetben valóban használhatja, hogyha az ár-érték-arányossága megfelel neki.

Mv: A közösségi közlekedésben a MÁV-ot említette, de mi a helyzet például mondjuk a fővárosi tömegközlekedéssel?
Azért ott időről-időre felvetődik, és most legutóbb utoljára három évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, hogy magánkézbe lenne érdemes adni ezt a területet és ugye azt tudjuk, hogy vannak bizonyos olyan vonalak, buszjáratok, amelyek most is magánkézben, magánműködtetésben vannak, de mégis a fővárosi tömegközlekedés egésze az egy komoly állami és fővárosi önkormányzati kihívás évről évre, ciklusról ciklusra.
Ez egy tartósan veszteséget termelő ágazat. Erre hogyan tekint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium például? Van-e egyáltalán beleszólása, nyilván nem működtetési, de akár javaslat szintjén lehet is?

Hegmanné Nemes Sára: Ugye a BKV üzemeltetésébe, működtetésébe nincs beleszólásunk, de természetesen az elővárosi közlekedés és a helyközi közlekedésk kapcsán komoly kapcsolódásunk van magához a BKV-hoz. Hiszen ugye a Volán társaságok és ugye a MÁV maga is összefüggésben áll a BKV működtetésével, és annak a szolgáltatásával, de azt látjuk, hogy a helyi közlekedés, tehát a településen belüli közlekedés az szinte minden - nem - minden településen veszteséges.
Tehát gyakorlatilag komoly állami támogatás nélkül nem üzemeltethető.
Ennek több oka van, de például ha csak arra utalok, hogy az utasoknak körülbelül háromnegyed része valamilyen kedvezménnyel utazik, ami azt jelenti, hogy ezt valakinek meg kell fizetni egyébként az árban, akkor mindjárt látszik, hogy miért egyébként tartósan veszteséges ez az ágazat.
Az Európai Unió ezt természetesen el is fogadja, tehát azt mondja, ez nem egy olyan versenyképes ágazat, amely esetében az állami támogatás tiltott lenne.

Mv: Nem úgy, mint a légiközlekedés esetében.

Hegmanné Nemes Sára: Így van, ami a Malév esetében. Hiszen a közösségi közlekedés az olyan alapvető szolgáltatás, amelyet egy államnak, egy önkormányzatnak biztosítania kell. A közösségi közlekedés átalakítása kapcsán ezért van egy olyan koncepció, amely komplex átalakítást tervez, elsősorban a szolgáltatás szintjén, hiszen nem lehet attól eltekinteni, hogy a fővárosban van egy BKV, de van egy MÁV is, ami teljesít, segít a fővárosnak az elővárosi közlekedésben vagy vannak a nagy Volán társaságok, amelyek szintén segítenek a közlekedésben.
Tehát egyrészt a szolgáltatás menetrendjében kell egy összehangolást tenni, másrészt a kedvezmények rendszerét, amely folyamatosan téma, át kell tekinteni és meg kell nézni, mi az a szint, amelyet még az állam, illetve az önkormányzat tud vállalni. Ugye itt a Volán társaságokról mégiscsak átmentünk a helyi közlekedésre egy picit.
A Volán társaságok esetében is az elmondható, hogy gyakorlatilag most már tartós veszteséggel dolgozik jó néhány Volán társaság. Ami azt jelenti, hogy a likviditás határára ért, tehát gyakorlatilag egy komoly átszervezéssel tudjuk csak azt megoldani, hogy életképesek maradjanak ezek a cégek.
És többek között azért, mert ugye egyrészt a bevételt nem lehet korlátlanul emelni, hát nyilván a jegyeket, jegyárakat sem tudja akkor megfizetni a lakosság, viszont a költségek folyamatosan emelkednek.


Riporter: Sőt, hát most ugye az elmúlt hetek híre, hogy komoly bírságot is kell fizetni a MÁV egyes cégeinek, ugye ott volt a Cargo, úgy emlékszem, amelyiknek szintén kartellezés miatt, ha jól emlékszem?

Hegmanné Nemes Sára: Igen, ez egy öt évvel ezelőtti történet, csak most ért el a Versenyhivatal irányába körülbelül az a döntés, hogy sajnos a korábbi időszakban, tehát a kormány időszakában volt egy ilyen szerencsétlen dolog, amelynek kapcsán a MÁV-ot is megbüntették és a ... társaságokat.
Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben nem fordulhat elő, viszont ennek ugye a következményeivel számolnunk kell. Most visszatérve az alapkérdésére, hát ezért van az, hogy a közösségi közlekedés, mert szolgáltatási kötelezettség van, és egyébként igazán nyereségesen működtetni rendkívül nehéz, de legalábbis nullszaldósan, ezért ma nagyon privatizációra azért nem érdemes gondolni, mert gyakorlatilag annak biztos hogy a végén a lakosság issza meg a levét.
Hiszen vagy az árakban vagy a szolgáltatásban nem fog olyat kapni, amelyet meg tud fizetni. Tehát nem gondolnám, hogy ezen a területen egy komoly privatizáció lehet és lehetséges, de egy komoly átszervezésre mindenképpen szükség van.

Mv: Államtitkár asszony már említette azokat a cégeket, illetve azokat a területeket, ahol az állam fokozott szerepvállalása indokolt.
Melyek azok a területek, ahová viszont véletlenül sem akarja betenni a lábát? Van-e ilyen koncepció? És ezt kérdezem annak kapcsán is, hogy hogyan fest Magyarország középtávú nemzeti vagyongazdálkodási irányelve?

Hegmanné Nemes Sára: Olyan, hogy mely területre az állam nem akarja betenni a lábát, ilyen úgymond tiltás nincs gyakorlatilag a rendszerben. Mi a vagyongazdálkodás kapcsán azt az elvet képviseljük, hogy a meglévő nemzeti vagyont meg kellene őrizni, gyarapítani kellene, tehát a privatizáció az mindenképpen befejeződött Magyarországon.
Tanulságait talán majd a parlament segítségével le tudjuk szűrni még ebben a ciklusban.
Viszont vannak olyan alapfeladatok, amelyhez alapfeladatok ellátásához ezt a vagyont mindenképpen meg kell őrizni és biztosítani kell. Bevételek növelése, a nyereséges gazdasági társaságok létrehozása vagy biztosítása egy újabb feladat, amely szintén a középtávú irányelvekben benne van és ahogy mondtam, gyakorlatilag maga a privatizáció kapcsán, azok a nemzeti vagyonelemek meg vannak határozva, amelyeket már nem lehet csak kétharmados, tehát ugye teljes többségű felhatalmazással ... eladni vagy értékesíteni vagy hasznosítani.
Ami azt jelenti, hogy én úgy gondolom, hogy sikerül így megőrizni a nemzeti vagyont. Hogy mely területre nem - véletlenül sem kerülne az állam - nyivlán ugye ami nem büntetőjogi kategória, tehát olyanra gondolok, ez érdekes felvetés, mert igazából az állam nyilván a kockázatvállalásban kell, hogy józanul gondolkodjon az Állami Vagyonkezelő.
Tehát olyan kockázatot nem vállalhat fel ami ugye a vagyon elherdálásához vagy eltűnéséhez vezethet.
Tehát meghatározott ágazatokat nem tudok mondani, meg területeket, de nyilván gazdálkodni csak úgy lehet, hogy az a vagyon, amely hasznosítunk hozzá, az az idők során ne tűnjön el, úgy ahogy az elmúlt húsz évben erre azért nagyon sokszor volt példa.

Riporter: És ezért jött az a vélemény, hogy az állam mindig rossz tulajdonos, szemben a magántársaságokkal. Mi az ami egy állam esetében mérce lehet, hogy mitől válik jó tulajdonossá?
Mert nem feltétlenül a nyereségen van a hangsúly, hiszen millió területet lehet említeni, ahol a kedvezmények, a társadalmi felelőlsségvállalás, a szolidaritás okán nem lehet nyereséget termelni, de amitől jó tulajdonossá válhat. Egyáltalán milyen technikákon keresztül lehet elsajátítani az állami cégek működtetőinek fejében azt, hogy valóban felelős, akár ha úgy tetszik a saját vagyonukhoz hasonló gondossággal figyeljenek az általuk kezelt tárgyakra, vagyonra?

Hegmanné Nemes Sára: A Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-ben most már nagyon erős kontrolling rendszer állt fel, amely kapcsán azért komoly elszámoltatása van a cégeknek.
Ezzel együtt takarékossági intézkedések is történtek, hiszen legtöbb esetben az igazgatóságokat megszüntettük, tehát gyakorlatilag azok a ... megszüntetni, szóval nagyon megerősítettük a felügyelő bizottságokat, akik számon tudják kérni és folyamatosan ellenőrzik a cégek gazdálkodását.
Ugye a nonprofit cégek esetében van olyan közfeladat, közcél legtöbb esetben, amelyet a cégnek el kell végeznie, tehát ennek a számonkérése nagyon fontos feladat, és kérdés az, hogy ezt milyen áron teszi meg a cég, tehát ez mennyi működés... támogatást kell tenni.
Tehát ezekben az esetekben igazából azt kell nézni, hogy az a szolgáltatás, feladat amit elvégez, ahhoz az állami pénz az elegendő-e és megfelelő szolgáltatást nyújt-e. A nyereséges cégek esetében pedig azon túl, hogy nemcsak osztalék bevételre törekszik az állam, de nagyon fontos az, hogy a lehető leghatékonyabban tudja hasznosítani azokat a plusz pénzeket az a cég, akinek plusz bevételei vannak, például úgy ahogy összeállt a Magyar Posta az MVM Zrt. és ugye a negyedik mobilszolgáltató
kapcsán. Egy közös céget hoztak létre. Tehát saját vagyoint hasznosítva próbálnak egy további bevételeket szerzeni. Tehát az állami cégek esetében ez a feladat. Nagyon sok olyan cég van, például a mgyei konzultáció kapcsán is majdnem 175 cég jött be a Nemzeti Vagyonkezelőhöz, amely a megyei önkormányzatok gazdasági társasága volt, és ugye most az államhoz kerül.
Ahol az állam kisebbségi tulajdonos. Ez magyarán azt jelenti, hogy ötven százalék alatti üzletrésze van, de ha 25% alatti van, akkor végképp nincs befolyása a cég működésére, gazdálkodására.
Meg kell nézni, hogy ezek a cégek, ezek az üzletrészek szükségesek-e. Adott esetben ilyen minimális, néhány százalékos üzletrészek értékesítéséről lehet szó, privatizációjáról lehet szó abban az esetben, hogyha nem stratégiailag fontos cégről van szó.
Például itt a közműcégben fontos lehet még a néhány százalék üzletrész is, mert abból egyszerre lehet több.

Mv: A nemzeti vagyonelemek sorában a legnagyobb szeletet kétségkívül az ingatlanok jelentik. Ez most, ha jól emlékszem, 57%-on áll. A termőföldek, az egyéb hasznosítású földekkel együtt körülbelül olyan harminc százalékre tehetőek.
Ezeknek a hasznosítására van-e valami egységes koncepció? Hogy ebből, ha úgy tetszik, éves szinten, mekkora GDP-t remél a magyar állam?

Hegmanné Nemes Sára: Egyik hasznosítás nyilván a privatizáció volt korábban, vagy értékesítés. Itt természetesen, ahogy mondtam, rendszerszinten nincs erre határozott döntés, hiszen nem arról van szó, hogy most minden ingatlanvagyont értékesítsen az állam, a hasznosításnál ahogy mondtam, ez jelenlegi helyzet nem kedvez.
Jelenlegi gazdasági helyzet a komoly ingatlan-hasznosításnak.
De sok olyan ingatlan-fejlesztési elképzelése van az MNV Zrt.-nek, amely a meglévő ingatlanvagyon kapcsán egy, kivált például bérleményeket állami gazdasági társaság... vagy állami költségvetési intézmények bérleményét váltja ki egy saját ingatlanfejlesztéssel.
Például ilyen típusú elképzelések vannak. Mondok mást. A MÁV-székház, az Andrássy úti székház, amely ott áll üresen most már harmadik éve. és több kormányzati elképzelés volt, hogy mely kormányszerv költözik oda.
Most olyan koncepció is van, hogy adott esetben a MÁV költséghatékony méretére szűkítése után a MÁV-nak az a központi szerve költözik vissza, ahogy tetszik, hiszen ez mindig is MÁV-székház volt, aki egy saját székházban tud... lenni, és ezt auró alapú rendkívül drága bérleti díjat kiváltja, ami ugye szintén jelenleg egy parlamenti vizsgálóbizottság tépmáját képezi, ugye, hogy a drága irodaház a Népliget mellett azt hogy sikerült a MÁV-nak oda beköltöznie.
Azzal együtt, hogy az Andrássy úti székházat majdnem sikerült elkótyavetyélni. Tehát az ingatlanvagyon esetében kiemelten a hasznosítás elsősorban az állami feladatok és állami célokra történne meg.
Hiszen úgy gondolom, hogy az értékesítésre jelenleg nincsenek meg azok a jó körülmények, hogy egyébként rendkívül jó összeget kapna érte mondjuk a magyar állam. És ne érné az a vád, hogy áron alul adta el. Tehát ezt nem szerencsés most megtenni.

Mv: Tehát ma akkor inkább a racionalizálásban van a nagyobb fantázia.

Hegmanné Nemes Sára: Így van, és a hatékony kihasználás és lehetőség szerint az állami ingatlanok hasznosítása területén. Az állami ingatlanokba való költöztetés a bérlemények helyett a feladat.
A nemzeti vagyontörvény kapcsán és az önkormányzati törvény kapcsán kimondatott az, hogy a feladathoz menjen a vagyon. Tehát abban az esetben, ha van egy épület, minden esetben megnézni az állam, hogy állami feladatra hasznosítható-e, ha nem, akkor önkormányzatihoz, vagy egészségügyi feladathoz.
Tehát gyakorlatilag mindenképpen szeretné ahhoz az ágazathoz csoportosítani, ahol tudja hasznosítani, és szükség van arra az ingatlanra. Nem az értékesítés a cél elsősorban.

Mv: Államtitkár asszony, köszönöm szépen, hogy a Gazdasági Rádió vendége volt!

Hegmanné Nemes Sára: Nagyon szívesen!

(Gazdasági Rádió)